Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-27 / 21. szám
Az EFSZ-ek önköltségének fejlődéséhez, hatékonyságához... Mezőgazdaságunk egyik fő feladata a termelés növelése az Önköltségek állandö csökkenése mellett. A termékek egységnyi mennyiségére ráfordított költségek az önköntségek szintjén nyilvánulnak meg, amelyek nagyon befolyásolják az üzemek termelési eredményeit, rentábllltását s ezáltal a jutalmazás színvonalát Is. Ebből kifolyólag az önköltség csökkentése a dolgozók saját érdeke. Érdekes figyelemmel kísérni az EFSZ-ek néhány elmúlt évi önköltségének fejlődését. Amíg 1960-ban 100 Kős brutto nyerstermelésre 68,43 Kős esett, 1965-ben már 75,30 Kis, azaz 10,04 százalékkal több. Az önköltségek elvi növekedésének átlaga 2 százalék. A tökéletesebb áttekintés végett hasonlítsuk össze a 100 Kis nyerstermelésre eső önköltséget, valamint az anyagi és munkaráfordítások fejlődését az elmúlt hat év alatt. Önköltség Anyagi ráfordítások Munka-ráfordítások fiv Kős index Kis index KCs Index 1960 68,43 100,00 30,57 100,00 37,86 100,00 1961 67,15 98,13 29,84 97,61 37,31 98,55 1962 71,72 104,81 33,78 110,44 37,96 100,28 1963 89,45 101,49 33,14 108,41 36,31 95,91 1964 70,18 102,53 35,11 114,85 35,05 92,58 1965 75,30 110,04 39,05 127,25 36,25 95,75 A statisztikai adatokból világosan kitűnik, hogy az önköltségek emelkedése nem véletlen, illetve nemcsak az egyes kedvezőtlen években állt be, hanem jogosan beszélhetünk bizonyos tendenciáról. Ez az állandóan növekvő tendencia nem kedvező folyamat, amely károsan kihat nemcsak az üzemek gazdasági eredményeire, de az egész népgazdaságra. Kissé eltérően fejlődtek az anyagi és munkaráfordítások. 100 Kős nyerstermelésre eső anyagi költségek 1960- ban 30,57 Kős, míg 1965-ben 39,05 Kős-re növekedtek, Illetve 27,74 százalék. Az átlagos évi növekedés 5,22 százalék. Ezzel ellentétben a munkaráfordítások átlagban évente 0,87 százalékkal csökkentek. A ráfordítások eltérő fejlődése mellett változott az önköltségek struktúrája Is. Míg 1960-ban az önköltségek 55,33 százalékát munkaköltségek alkották, 1965-ben már csak 48,14 százalékát. Milyen tényezők idézték elő ezt a nem kívánatos fejlődést? A termékek egységnyi önköltségének a szintje elsősorban az egy hektárra fordított költségektől és az egy hektárról elért terméshozamtól függ. Az általunk vizsgált években nagyon gyorsan növekedtek az egy hektárra eső költségek. Amíg 1960-ban az elsődleges költségek hektáronként 3474 Kős-t tettek ki, 1965-ben már 4389 Kős-t, ami 26,34 százalékkal több. Ezen költségek növekedése szabályos volt, különösen ingadozások nélkül. Főleg rohamos növekedés tapasztalható az 1963-as és 1964-es években, amikor növekedtek úgy az anyagi, mint a munkaköltségek az anyagi költségek gyorsabb növekedése mellett. Az átlagos évi gyarapodás 8,14 százalék, amíg a munkaköltségeknél csak 1,9 százalék volt. Az egy hektárra eső költségek növekedése szükséges folyamat, mivel ezen költségeknek ki kellene hatniuk a terméshozamok növekedésére. Figyeljük meg milyen volt a valóságos fejlődés. A mezőgazdasági nyerstermelés országos átlagban 1960-tól 1965-ig 14,8 százalékkal növekedett. A hektáronkénti nyerstermelés ugyan növekedett, de összehasonlítva a költségekkel, nagyon eltérően. A termelés továbbá nem szabályosan, hanem nagy eltérésekkel növekedett, amelyet főleg a kedvezőtlen klimatikus viszonyok idéztek elő, de ettől eltekintve is lassabban növekedett, mint a költségek. A termelés hektáronkénti növekedésének lassúbb tempója okozta az önköltségek rohamos növekedését. A termelés lassú növekedését és az ezzel járó önköltség növekedését nem kevésbé a ráfordított költségek struktúrája is okozta. A költségeket ezen szempontból két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba azok i költségek tartoznak, amelyek közvetlenül kihatnak a termelés növekedésére. Bizonyos normális körülmények közt növekedésükkel arányosan kellene növekednie a termelésnek is. Ebbe a csoportba főleg az anyagi költségek tartoznak, többek között vetőmag, ültetőmag, trágyafélék, kémiai eszközök és takarmányok tartoznak. A másik csoportba olyan költségek tartoznak, amelyek az üzemek technikai és gépi berendezéseivel függnek öszsze. Ezen technikai ráfordítások főleg a munkaerő megtakarítására hatnak ki, amíg a terméshozamra nem hatnak ki közvetlenül. A termelésre közvetlenül ható költségek a vizsgált években lassabban és egyenetlenebből fejlődnek, míg a termelésre nem közvetlenül ható költségek viszont gyorsabban és rendszeresen növekedtek. A technikai és gépi ráfordítások sem okoztak kellő munkaköltség megtakarítást, ami nemkívánatosán hatott ki az önköltségek szintjére. Különbség mutatkozik az önköltségek fejlődésénél Csehországban és Szlovákiában. Az említett években a termelés Szlovákia EFSZ-elben gyorsabban növekedett, de sajnos, sokkal gyorsabban növekedtek a költségek is, mint a csehországi EFSZ-ekben, és ebből kifolyólag a szlovákiai fejlődés kritikusabb. 1960-tól 1965-ig évenként átlagban 100 Kős nyerstermelésre eső önköltségek 2,54 százalékkal növekedtek, míg Csehországban 1,70 százalékkal. Az önköltségek növekedése az EFSZ-ekben mezőgazdaságunk és népgazdaságunk komoly gazdasági-ökonómiai problémája, és ezért szükséges kihasználni minden eszközt és utat az önköltségek csökkentéséhez, illetve ezek hatékonyságának a fokozásához, ami nagy jelentőségű lesz majd az irányítás új rendszerében. TÓTH ENDRE mérnök rendezése Magyarországon helyzet, hogy a Járadékosok ezután havi 40 forint háztartási pótlékot is kapnak, továbbá az özvegyi járadék havi 130 forintról 200 forintra emelkedett. A felsorolt összegek csak az állam által adott öregkori segítséget jelentik a tsz-tagok számára. Ezeken túlmenően nincs az országban olyan tsz, amely valamilyen formában ki ne egészítené az állam által folyósított nyugdíjat vagy járadékot. Leggyakoribb forma, hogy a nyugdíjas vagy járadékos tsz-tag a legkisebb háztáji terület (fél hold) helyett a törvény által megengedett legnagyobb háztáji területet, egy holdat (0,7 hektár) kap és azon — a kézi munkát kivéve — a tsz végzi el a gépi és fogatos munkákat, sőt nem ritka, hogy a vetőmagot is a tsz adja. Sok olyan közös gazdaság is van, ahol a háztáji területen felül az állam által adott 260 forint járadékot vagy a legkisebb összegű nyugdíjat, a 400 forintot kiegészítik havi 500 forintra azért, hogy elérje a legkisebb összegű ipari nyugdíjat. Közeledés az ipari nyugdíjhoz Változás történt a nyugdíjjárulék lerovásánál is. A föld utáni társadalombiztosítási járulékot megszüntették, és a tsz-tagok által eddig fizetett járuléklerovás átalakult úgy, hogy ezután a megszerzett jövedelem nagyságához igazodik. Ezután a tsz a felosztható összes munkadljak és részesedések hét és fél százalékát fizeti társadalom* biztoítási járulékként. Ez magában foglalja a nyugdíjjárulékot. A betegségi és a baleseti biztosítás díját is. A termelőszövetkezetek közvetlenül fizetik ki a tagok betegségi segélyeit. Ezek a kiosztott részesedések a két és fél százalékát jelentik, összesen tehát a termelőszövetkezetek — hasonlóan az ipari üzemekhez — a kiosztható jövedelm tíz százalékát fizetik társadalombiztosítási járulék címén. Ezenkívül a tsz-tagok is — ugyanúgy, mint az ipari biztosításban levők — jövedelmük után 3—7 százalék társadalombiztosítási járulékot fizetnek. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendezéssel ismét hagy lépés történt Magyarországon annak érdekében, hogy a város és falu életkörülményei közeledjenek egymáshoz. Bár még nem sikerült teljesen egy szintbe hozni a parasztság és az ipari munkásság öregkori ellátását, a munkából kiöregedett tsz tagoknak ez a rendezés már biztonságot, az őket követő nemzedékeknek pedig azt a biztos Ígéretet jelenti, hogy mihelyt az ország anyagi ereje megengedi, teljesen eltűnik -a különbség az ipari és a mezőgazdasági társadalombiztosítás között. A termelőszövetkezeti nyugdíjrendezés jelentősége túlnőtt a falu keretein. A párt és a kormány az új szövetkezeti nyugdíjjal nemcsak paraszti, hanem az egész magyar társadalmat érintő kérdést oldott meg, illetve olyan társadalmi folyamatot terelt helyes mederbe, amely biztosítja a szocializmus továb 1 építésének helyes arányait. Ugyanis aránytalanság kezdett kialakulni az ipar és a mezőgazdaság munkaerő ellátottsága között. A gyors ütemű iparosítás több munkaerőt szívott el a mezőgazdaságbői, mint amennyit ott a gépesítés mértéke indokolttá tett. Különösen a fiatalok mentek el nagy számban a faluról városokba. Vonzotta őket a rendszeresebb kereset, a Jobb szociális ellátottság, a kényelmesebb élet. A tsz-tagok átlagos életkora Magyarországon 55 év. A rendezés hatása Az utóbbi intézkedések hatására máris kedvező jelenség tanúi lehetünk» a magyar termelőszövetkezetekben. Bizonyos visszaáramlás kezdődött. A faluról korábban elvándorolt fiatalok közül számosán visszatérnek és kérik felvételüket a termelőszövetkezetbe. Az utóbbi kéthárom hónapban mintegy 10 ezer ember tért vissza falura és kérte felvételét a tsz-ekbe. Az ipari és a mezőgazdasági társadalombiztosítás közötti különbség minimálisra csökkent. A visszatérők nem idegenkedtek attól, hogy szövetkezeti gazdákká váljanak. Tehát a falu egészségesen fejlődik. A tsz-ek taglétszáma számbelileg gyarapszik. A másik kedvező hatás abban mutatkozik, hogy a magyar mezőgazdaság idényjellegű termelése rohamosan kezd megváltozni. Persze, itt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem csupán a termelőszövetkezeti nyugdíjrendezés hatására történik mindez, de annak hatása is világosan kimutatható. Fentebb már említettük, hogy egy nyugdíjév megszerzéséhez egy naptári évben legalább 150 napot kell dolgozni, Illetve a nőknek százat. Eddig bizony sok tsz-ben elegendő volt, ha egy szövetkezeti gazda 100—120 napot dolgozott, kivéve persze az állattenyésztési vagy egyéb állandó jellegű munkákat. Ezután viszont mindegyik tsz-tag meg akarja szerezni hiánytalanul a naptári évben a nyugdíjévét és az idei tsz-tervek készítésénél már szinte mozgalommá vált az, hogy annyi munkát tervezzenek, amennyi mindenki számára elegendő a nyugdíjév megszerzéséhez. A termelőszövetkezeti gazdaságokban gyors ütemben születnek az új üzemágak, a magyar mezőgazdaság kezd belterjesebbé válni, de ezen túlmenően is a tsz-ben dolgozó műszaki szakemberek segítségével a közös gazdaság egyre inkább bekapcsolódik az úgynevezett szolgáltató Iparokba, vállalnak épületjavítást, gépkocsijavltást, háztartási gépek javítását, sőt itt-ott a nagyon keresett, egyszerűbb pótalkatrészek készítését is elvállalják. Még az első nyugdíjrendelet — amely természetesen egyben betegségi és baleseti biztosítást is Jelentett — nyomán erőteljesen jelentkezett a falu egészségellátá-' sának megjavulása. A vidéki rendelőintézetekben sokan jelentkeztek gyógyításra. Mint Ismeretes, a parasztok közül régen sokan évtizedekig dolgoztak sérvükkel, gyomorbajukkal vagy más olyan betegségükkel, amely nem kívánt azonnali beavatkozást. Nem telt orvosra, patikára, kórházra, vagy ha némelykor telt volna is, vagyongyüjtögetésre serkentette a parasztembert az öregség réme. Mindez a múlté. Most a szövetkezeti gazda, ha betegnek érzi magét, mehet az orvoshoz és megy is. Ingyenes orvosi kezeléshez és kedvezményes árú gyógyszerhez van joga. Az öregkora is derűsebb, nyugodtabb, biztonságosabb, mint eddig a történelem során bármikor volt. TESK0 SÁNDOR, a Szabad Föld munkatársa Minimum tillage, vagy takarékos gazdálkodás A mezőgazdaság fokozódó gépesítése és a gépek méreteinek és súlyának növekedése komoly aggodalmat vált ki termelői körökben a talaj szerkezeti rombolása miatt. A keréknyomok okozta károk különösen kötött és nedvesebb talajokon nagymérvű, és károsan befolyásolja a termesztés sikerét. így érthető az a kívánság, hogy a talajművelés egyes meneteinek összpontosításával és egyben a termelési költségek csökkentésével, olyan rendszert dolgozzanak ki, mely a legkisebbre csökkenti a gépek és eszközök káros hatását. Ezzel a talajmfivelési rendszerrel a munkák menete leegyszerűsödik és olcsóbbá válik. Ezt a talajművelési eljárást az Egyesült Államokban dolgozták ki kukorica alá, majd kiszélesítették több növényfajta termesztésére, és ma már a mezőgazdasági gépgyárak 18-féle gépcsoportot gyártanak, melyek különféle összeállításban a legegyszerűbb termesztés termelési eszközeit hivatottak szolgálni. Ezt az eljárást, illetve talajművelési rendszert minimum tillag e-nak (olvasd tilidzs) nevezték el. A magyar nyelvben talán a leegyszerűsített termelés lenne a legmegfelelőbb kifejezés. Tagadhatatlan, hogy ennek a talajművelési rendszernek, a munkáknak agrotechnikai határidőn belüli elvégzése, a talaj szerkezetének megóvása és a termelési költségek csökkentése céljából nagy a jelentősége, mégsem húnyhatunk szemet azon tények felett, hogy a talajnak egyszerre történő, többirányú megművelése — gépcsoport beiktatása révén — jelentékeny hátránnyal is jár. A túlzott összpontosítással egy munkamenetben lesz elvégezve a fogasolás, mfltrágyakiszérás, vetés, hengerezés, védőszerek kinermetezése, esetleg még további agrotechnikai művelet, amelyeknek a talaj hő és nedvesség viszonyára valő tekintettel sokszor eltérő az optimális időpontja, de a talaj levegőtartalmának szabályozásával járő biológiai tevékenység is különböző. Amíg ugyanis a fogasolás a talaj átszellőzésével egyben a levegőt kívánó (aerob) baktériumok ásványi tápanyagot is feltáró tevékenységét segítjük elő, addig az egyes műtrágyaféléknek a talaj felső rétegébe való bekeverésével és a gyomirtó és állati kártevőket pusztító vegyszereknek felhasználásával a csírázó mag csíráit tehetjük tönkre. A műtrágyák megválasztásáéval mindjárt ki kell küszöbölni minden olyan műtrágyát, mely mérgező hatást fejt ki a csírázó növényre. Nagyobb mennyiségű műtrágyáknak a talaj felszíni rétegébe keverésével könnyen tömény koncentráció állhat be, ez ügy a kelő növényzetre, mint a hasznos mikro- és makrotlórára ártalmas. Jóformán nem lesz e termelési rendszernél elkerülhető a tavaszi vetések idején a gyakori talajkéregképződés, illetve ennek eltávolítása, ami a széndioxidnak felgyülemlése révén súlyos veszélyt jelent a termelt kultúrnövényre és a talaj mikro- és makrofaunájára és flórájára. A minimum tillage hívei például a csökkentett művelési rendszer előnyéül hozzák fel, hogy az ismételt agrotechnikai behatással nem lesz a talaj biológiai élete megzavarva és a parányi szervezetek erősen elszaporodhatnak. Ez csak látszólagos előny, mert a talaj természetes ülepedése és a levegő kiszorulása folytán az aerob baktériumok rovására a humifikálást végző anaerob baktériumok fognak elszaporodni, és így a növények számára kész, azonnal felvehető ásványi tápanyagok képzésében szakadás áll be. A többszöri porhanyítás épp ezt a kedvezőtlen folyamatot szűnteti meg, továbbá hozzájárul az állandó ásványi tápanyag képzéséhez és a növények tápanyagfelvételének folyamatos ellátásához. Nem hagyható figyelmen kívül a talaj felső rétegében történő hőszabályozás sem, mely nemcsak a táplálkozás optimális menetét, de a baktériumok szaporodását és működését is kedvezően szabályozza. Minél csapadékosabb a tavasz és minél több a zivataros jellegű eső, annál inkább előtérbe lép a kéreg megszüntetésének és a talaj átlevegőzésének szükségessége. Nézzük tehát, milyen munkát akarnak e termelési rendszer hívei összpontosítani? Az őszi szántásnak külön elvégzése megmarad e rendszernél is dogmaként. Ha ellenben tavasszal szántják a talajt, úgy a tavaszi szántást már besorolják a koncentrált együtemű művelet közé és azt fogasolással, hengereléssel, vetéssel, mfitrágyakiszórással és vegyszeres gyomirtással kapcsolják egybe. Kapásnövényeknél széles sortávolságra vetnek (kukorica), gyakran csak a pasztás (differenciált), talajművelést javasolják és a sorközöket megművelés nélkül, csupán vegyi úton való gyomirtással tartják tisztán. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a megművelés nélkül hagyott sorközök vízgazdálkodása minden, csak nem kielégítő és az esetleges 1—2 évi jó éghajlati viszonyok között mutatkozott kielégítő eredményt nem szabad elvként elfogadni. A korlátozott talajművelésnél felhasznált gép és eszközöket leírni ezúttal felesleges, mert azok mindenkor alkalmazkodnak az éghajlathoz, talajhoz és főleg a termelt kultúrnövényhez. Meggyőződésem, hogy Közép-Eurúpa sűrűn lakott országaiban az ilyen lecsökkentett — koncentrált talajművelési rendszer csak átmeneti jelentőségű lesz, mivel itt a minőségi termelés nem nélkülözhető, mert egyedül csak ez tudja a magas hektárhozamot szavatolni, megfelelő trágyázás és nagyhozamú nemesített növényfajták felhasználása mellett. Közép-Európában a termelési feladatoknak az üzemgazdasági eredményességre kell törekedni, vagyis arra, hogy a befektetett költség és munka jövedelmezően megtérüljön. Természetesen minden művelet, mely felesleges, mellőzendő. Csakis a megkívánt termelési feladatnak megfelelő munkát kell elvégezni, de azokat sem elhagyni, sem egybekapcsolás terén hatásukat figyelmen kívül hagyni nem szabad. A földet becsapni nem lehet, tartja a közismert gazda-mondás. Ehhez kell tartani magunkat, ha termelési átlagunkat a gyors népszaporodásához akarjuk igazítani. Hogy a talajművelésnél voltak felesleges feladatok, ezek a talajok úgynevezett „agyongondozásához“ vezettek, ez kétségtelen. E sorok szerzője is 35 évvel ezelőtt az akkori általánosan elfogadott nézetekkel szemben, a talaj élettani hatásának szem előtt tartásával, szinte forradalmasított agrotechnikával érte el a maradi rendszerrel szemben — átütő hektárhozamait. Elvetette a búza alá háromszori szántás szükségességének dogmáit és az elővetemény szerint, rendszerint egy szántással és a talajnak további forgatás nélküli felületi pnrhanyításával jóformán 30— 35 százalékkal emelte a gabonák hektárhozamát. A felesleges szántások kihagyása, mint felesleges agrotechnikáé indokolt volt, de szigorúan alkalmazkodott a talajélet és a mikroszervezetek kívánalmaihoz. Ez is minimum tillage volt, de nem egyidőre összpontosított művelettel. Vitán felüli, hogy az új idők új rendszert kívánnak a talajművelésben is. Tagadhatatlan, hogy a gépek okozta mechanikai talajrombolás, ha nem teszünk ellene valamit, csak fokozódik, de talán nem járunk helyes úton a minimum tillage itt leírt módszerének bevezetésével. Szerintem más utat kell keresni és e téren nemcsak a gazdáknak kellene alkalmazkodni a mezőgazdasági gépeket gyártó ipar kívánalmaihoz, de a gyárak szakemberei segítsenek olyan technikai megoldásokkal, mely a keréknyom káros hatását csökkentené az agrotechnikai érdekek cserbenhagyása és feláldozása nélkül. A talajművelés biológiai útvonaláról nem szabad letérnünk! Ez rövidesen megbosszulná magát, és esetleges átmeneti sikerek után súlyos válsághoz vezetne. Prof. Dr. FRIDECZKY ÁKOS, mérnök, Nyitral Mezőgazdasági Főiskola SZABAD FÖLDMŰVES 5 1967. május 27,
