Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-27 / 21. szám
A szakszerű malacnevelés és kocatartás lényege Az új helyzet megköveteli, hogy a ■zövetkezetekben és az állami gazdaságokban papírral, ceruzával a kézben, tehát ésszerűen gazdálkodjanak, s a minőség szüntelen javításával párhuzamosan mindent elkövethessenek az önköltség csökkentése érdekében. Okszerű fölmérés, merész befektetés nélkül azonban szé sem lehet valamirevaló Önköltségcsökkentésről. Többen — csaknem mellveregetve — azzal dicsekednek, hogy idén kocánként 12—13 malac elválasztásával számolnak. Persze, ez is valami, de korántsem olyan eredmény, amelyet érdemes lenne agyonpropagálni. Ugyanúgy helytelen — s az alapvető mezőgazdasági szakmai tételekkel sincs tisztában — ha valaki az 1800— 2200 literes évi tejhasznosságot nyújtó teheneket kiváló tejelőknek nevezi, mert ezt az eredményt a hozzáértő ember csak gyenge jelzővel illetheti. Az ilyen eredmények mellett tehát az önköltség csökkentése nem jöhet számításba. jól emlékezetükbe vésték ezt a fegyverneki szövetkezetben is, ahol 1983-ban kocánként csak 11, tavaly pedig már 17 malacot választottak el, mert több gondot fordítottak a kocatartásra és a malacnevelésre. Ebből 1* nyivánvaló, hogy Csömör Sándor, a szövetkezet zootechnikusa eredményesen ültette át a gyakorlatba a mezőgazdasági technikumban tanultakat. Nagy előny, hogy a kocák törzsállománya tiszta vérvonalú szlovák nemes fajta, ami lényeges biztosítéka az átlagosnál jobb malachasznosságnak. Tavaly négy dolgozó a Berec, Zsova és a Szluka házaspár több mint 1600 malacot választott el nyolchetes korban 15 kg-os egyedenkénti átlagsúlyban, minimális elhullást veszteséggel. NYÁRI LEGELŐ ÉS A KOCÁK TAKARMÁNYOZÁSA A kocák nyári legeltetésénél a távolabbi és a farm körüli legeltetés módszerét alkalmazzák. Tény, hogy az állatok legelés és túrás közben szervezetük felépítéséhez sok fontos nyomelemet fölvesznek, s a szabad, napos legelőn kitűnően fölkészülnek az ellésre. A nyári legeltetési időszakban a vemhes kocák 2 kg abrakból készített moslékot kapnak. A szükséges zöldtakarmányt persze megtalálják a legelőn. A három hónapon felüli hasas kocák abrakadagját további kilóval egészítik ki, aztán, amikor leellettek, minden egyes malacra újabb fél kiló abrakot kap a koca, hogy elegendő tejet termeljen. Télen 1,7 kg abrakot, félkiló lucernaszéna-lisztet és 3 kg takarmányrépát kap minden egyes koca. Az ellést télen-nyáron folyamatosan szervezik. Rendszerint 5—6 kocát búgatnak be egyszerre (mindegyiket a szokás szerinti 12 órás ismétléssell, s a nyilvántartási naplóba bejegyzik a bebögatott kocák fülszámát, s az ellés idejét. Könnyűszerrel megállapíthatják, melyik csoport mikor malacozik. A nyilvántartásból az is kiderül, hogy az anyasertések milyen évi átlagos hasznosságot nyújtanak. Ez az utódnevelés szempontjából fontos. Télen persze arra is ügyelni kell, hogy az újszülött malacok egészségesek, erősek legyenek. Ezért 1—2 hetes korban a vérszegénység elkerülésére Ferridexannal oltják a malacokat, s az anyáknak januárban Hidrozolt (A és D vitamint tartalmazó készítmény) is kevernek az eleségbe, hogy az utódok életrevalóak legyenek. A MALACELVÁLASZTÁS GYORSÍTOTT MÓDJA Ezzel el Is érkezünk az ökonómiai hasznosság lényegéhez, az önköltség csökkentésének lehetőségéhez. A fentiekből már látható, hogy a fegyverneki szövetkezet kocatenyészetében már túlhaladta a közepes színvonalat. De ez nem elég az üdvösséghez, ennél sokszorta többre van szükség. Idén már három csoportra osztották a kocákat. Az egyik csoportot BEREC GYULA, a másikat ZSOVA JÁNOS, a 4 SZAVAT) FÖLDMŰVES 1967. május 27. harmadikat pedig a SZLUKA házaspár gondozza. Mindegyikük a legjobb hasznú anyáktól neveli a koca utánpótlást. Erre nagy szükség van, mert az ötödik-hatodik ellés után már nem érdemes tartani az anyasertést, mert hasznossága csökken. A kocák takarmányozásnak módjáról már előzőleg szóltam, most pedig ismertetem a malacelválasztás gyorsításának hogyanját. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez nem olcsó mulatság, de mégis érdemes vele foglalkozni. Megéri a nagyobb befektetést. Idén az újszülött malacokat az ellés utáni ötödik naptól négy hetes korig állati eredetű, fehérjékben gazdag COS—1-es malactáppal (100 kg COS— 1-es ára =» 420 Kös) etetik, de már a harmadik hetes korban a COS—2-es tápot (100 kg COS—2 ára - 320 Kös) is adagolják, a gyártási receptúra szerinti mennyiségben. Közben a malacokat 4—5 hetes korban rendszerint 12 kg-os súllyal — hogy az anya teje fokozatosan elapadjon — elválasztják, miután a COS—2-es tápból naponta malaconként kg-ot adnak, s a hetedik héttől 50 százalék COS—2-t és 50 százalék szopósmalactápot etetnek. Így a jó erőben levő állatokat a nyolcadik héten áthajtják a hizlaldába. A COS „CSODASZER“ Előnye mellett szól, hogy a hizlaldába hajtott állatok hízás! időszakát egy teljes hónappal — esetenként többel is — lerövidítik, másrészt a gyorsított elválasztás következtében a kocák jó erőben maradnak, miután semmi akadálya a korábbi bebúgatásnak. A módszer előnyösségét bizonyítja, hogy április végéig a kocák egyedenkénti malacátlaga 9,1 volt, s a nyári és őszi ellésekből származó malacok számra és minőségre jobbak lesznek, mint a téli ellésüek. A termelési tervben idén is 17 malacátlaggal számolnak, de a gondozók egymás közt úgy beszélik, hogy kocánként meglesz a 20 darab. Nagy előny például az is, hogy a januárban leellett 18 koca Idén még két almot, vagyis ebben az évben egyedenként összesen 27—30 malacot ad. A HASZNOSSÁGOT JAVÍTÓ CORNWALL Három Cornwall apaállatot vásároltak, hogy edzettebb és ellenállóbb, valamint gyorsabb növekedésű utódokat kapjanak. A keresztezetteket kizárólagosan hizlalásra szánják. Emellett két szlovák fehér nemes apaállat biztosítja a kocautánpótlást, de hizlalásra és eladásra is jut ezekből bőven. Szerződésileg 200 malac értékesítését vállalták, további 400 darabot adnak el a tagoknak, de ettől nagyobb mennyiség értékesítésére lesz mód, hiszen idén nemcsak jobb malacátlagra van kilátás, mint tavaly, hanem a COS „csodaszer" már eddig is azt eredményezte, hogy a nyolchetes malacok egyedenkénti átlagsúlya 4,5 kg-mal nagyobb, a tavalyiakénál. Ez hát az ökonómiai hasznosság lényege. A GONDOZOK JUTALMA A kocák gondozói, vagyis a malacokat fölnevelő és elválasztó dolgozók minden egyes 15 kg-os átlagsúlyú malacért 1,8 munkaegységet kapnak (1 ME értéke 20 Kös). Aki kocánként a tervezett 17 malacnál többet választ el, az prémiumot kap. Minden terven felüli malacért 30 Kös a jutalom, továbbá értékesítés esetén az első, terven felüli malacért a gondozónak 5, s minden továbbiért 18 százalék jár az eladási árból. Persze, számításba jön a tervezett költségek betartása is. fgy kapott Berecz Gyula 900, Zsova János pedig 810 korona megérdemelt különjutalmat első negyedévi munkája után. Milyen a szervezés? Az elmondottakból kitűnik, hogy a lehető legjobb. Az igazságos jutalmazás és a pótló ösztönzők nagy hatással vannak a termelékenységre. Ogy dolgoznak az emberek, hogy szövetkezetük gyarapodjon, s emellett maguk is megtalálják számításukat. A COS persze csak eszköz a kezükben. A jó eredmények elérésének a fő tényezője az ember, aki tudja, hogy kezenyomán értékek jönnek létre — sokkal olcsóbban, mint teszem azt a múlt esztendőben. Ezért megbecsülés és dicséret illeti őket. HOKSZA ISTVÁN U ónapok teltek el mezőgazdasí"* gunk tervszerű, ökonómiai irányítási rendszerének bevezetése óta. Hogyan válik be, milyenek az eddigi tapasztalatok, előnyei mellett Jelentkeznek-e negatív tényezők, ha igen, milyen természetűek ezek? Az olvasók sok-sok kérdésre feleletet várnak. Ezért fordultunk a Lévai Járási Pártbizottság mezőgazdasági titkárához, JAn Hvízd mérnökhöz, tájékoztassa a Szabad Földműves olvasóit, hogy a fenti kérdésben hogyan Jártak el, milyen tapasztalatokat szereztek. — Az ökonómiailag kilátásba helyezett serkentő eszközök meggyőzően hatottak Járásunk mezőgazdasági üzemeinek fejlődésére. Ennek megfelelően kötötték meg az adás-vételi szerződéseket, s a szolgáltatókkal az előnyös üzleteket. Ez az élet rendje — mondotta Hvízd elvtárs. A Teljesítik a társadalom megrendelését és a pénzügyi terveket? — A hússal kissé hátrálékban vagyunk, de ez csak átmeneti probléma nálunk. Mezőgazdasági üzemeink május végéig kiegészítik, feltöltik állatállományukat, s ez biztosítéka lesz annak, hogy feladataikat a lehető legjobban teljesíthessék. Pozitívan tértékeljük a tervszerű irányítási rendszer mozgósító erejét, ami eddig abban Jutott a legmeggyőzőbben kifejezésre, hogy az 1966-os esztendő hasonló időszakához viszonyítva mezőgazdasági üzemeink bevétele járási átlagban megsokszorozódott. A A történtekre hogyan reagált a szövetkezetek tagsága? — A nyílt kérdésre, nyíltan kell válaszolnom. Ogy reagált rá a tagság, hogy alaposan meghányta-vetette, kiket választ a közös élére. Ahol aztán látták, hogy a „kormánykeréknél“ levőkkel nincs semmi kilátás az igényesebb feladatok teljesítésére, a tagság maga kérte a járást, hogy csatolják őket a szomszédos, Jó kezekben levő, példásan gazdálkodó szövetkezethez. Így történt Marosfalva esetében is, s ma már lényegesen javult a helyzet az ott dolgozók egyéni Jövedelmében. Egy másik példa: sokak előtt ismeretes — mondhatnám úgy is — országoshírű a kíssallói szövetkezet. Példás gazdálkodásáért nemrégiben már harmadízben kapta meg a minisztérium vörös vándorzászlaját, s vele együtt a 20 ezer korona jutalmat. Mit gondolnak, miért? A dolgokhoz való jó hozzáállásért, ami eredményeikben: tejben, húsban és más mezőgazdasági tér-Egy járás tapasztalatai öt hónap tükrében mékben jutott kifejezésre. Nem kis dolog ám, hogy ennek a szövetkezetnek a mezőgazdasági nyerstermelése tavaly elérte a hektáronkénti 13 043, piaci termelése pedig a 9665 koronát. Ugyanakkor a szomszédságban lévő hölvényi szövetkezet, ahol ideálisabbak a talajviszonyok, kisebb eredményt ért el, mert nem használta ki a lehetőségeket. Márpedig Hölvényben sem hagyhatják parlagon heverni a rejtett tartalékokat. De nem ám! Molnár János elvtárs, a kissallói szövetkezet sokéves tapasztalattal rendelkező elnöke, aki egyben a kerületi pártbizottság tagja, elhatározta, hogy kezébe veszi a szomszédok sorsát is. Hölvényben is vállalta az elnöki tisztséget, hogy a dolgok rendezése, a hasonló ökonómiai feltételek elérése után „összeházasodjanak“. A Milyenek a feltételek a gyengébbek konszolidálódása terén? — Az ökonómiailag serkentő eszközök éppen ezekben a gazdaságokban Jutnak a legjobban kifejezésre, mert a stabilizációs Juttatások legfontosabb feltétele, hogy e szövetkezetek minden tekintetben teljesítsék a kitűzött termelési-pénzügyi tervet! A tagságnak és a vezetőségnek tehát már érdeke a terv teljesítése. A Járáson nemcsak az évi, hanem a havi feladatok ökonómiai tervmutatóit is figyelemmel kísérik. Ez természetesen nagy hatással van a gyengébbek aktivitására, s végeredményben konszolidálódásukra. Ahol nem mentek a dolgok, mint például Mohiban, Rybníkben, Kozárovceben és másutt, bizony nem sajnálták lecserélni a botladozó vezetőket. Nos, az is az élet rendje, hogy hozzáértőbb, tevékenyebb emberek vegyék kezükbe a gyeplőt. A Elégedettek a szolgáltatásokkal? — Elégedettek? E téren bizony még akadnak hibák. Természetesen az előforduló hiányosságokat két részre kell osztanunk, mégpedig objektív és szubjektív természetű hiányosságokra. Míg az egyik oldalon például a felvásárlók nem rendelkeznek elegendő megfelelő raktározási térrel és műszaki berendezésekkel, a másikon szervezési hibák ütik fel fejüket. Itt leginkább a szolgáltatás időtervének, (a termeléshez szükséges anyagok szállítási tervének) teljesítése körül jelentkeztek a hibák, s ez a körülmény bizony rontja a termelő és a szolgáltató-szállító jó viszonyának alakulását. A legkonkrétebb hibák egyike például, hogy a mezőgazdasági üzemek kora tavasszal rossz minőségű vetőmagot kaptak, s ezáltal sokhelyütt ki kellett szántani, majd újravetni a cukorrépát. Tán mondanom sem kell, hogy ezt az ú] helyzetben nemcsak sajnálkozással, hanem Józansággal kell megítélnünk, természetesen a szállító rovására, mert a később' vetett répa semmi esetre sem nyújthat maximális hektárátlagot. Másképpen kell nyilatkoznom a traktorállomás munkájáról. Ott példásan, minden igényt kielégítően dolgoznak az elvtársak, amiért dicséret illeti őket. Sokoldalú támogatást nyújtanak a hozzájuk forduló szövetkezeteknek a gépek javítása, a növények vegyszeres kezelése, a tanácsadás és más természetű dolgokban. Ezenkívül külön kell említenünk azt a komplex szolgáltatást, amelyet tavaly a vetéstől a betakarításig kilenc szövetkezetben végeztek. Azt a tevékenységet idén további két támogatásra szoruló gazdaságra kiterjesztették. A Mire lenne még szükség? — Kívánatos lenne, hogy a felsőbb szervek a Járásunk mezőgazdasági üzemei által hozzájuk beterjesztett, termelési-gazdasági egységbe történő besorolást kifogásoló anyagokat mielőbb felülvizsgálják, s végtére is igazságosan megítéljék a földadót, hogy ezen a téren is megnyugodjanak az emberek. Hisszük, hogy ez nemcsak a lévai Járásban, de másutt is hamorosan bekövetkezik, s a Jogos sérelmek orvosolva lesznek. . — hai—i A szövetkezeti gazdák nyugdíjának Ez év január elsején életbe lépett az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer Magyarországon. Ez tulajdonképpen a kilenc évvel ezelőtti termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer továbbfejlesztése. Mielőtt azonban részletesen elemeznénk az új nyugdíjrendszer Jelentőségét, érdemes rövid pillantást vetni a múltra, amikor a magyar parasztok nehéz körülmények között éltek. „Az árokparton fordult föl...“ Illyés Gyula, hazánk legnagyobb élő költője, a „Puszták Népe“ című könyvében így ír a magyar parasztságról: „Hajdan a cselédek öregkorukra azzal biztosították magukat az éhenhalás ellen, hogy annyi gyermeket neveltek, amennyit testük elbírt. Valamelyik csak sikerül, valamelyiknél csak meghúzhatják magukat! Ebben a számításukban is csalódtak“ — állapítja meg Illyés, majd a könyv másik részében megrázó erővel festi le a pusztai öregcseléd helyzetét: „Szolgálatból kikopott, vagy valami baleset folytán munkaképtelenné vált régi cselédek voltak a pusztai koldusok. Haláluk is hasonló volt életükhöz.“ Az író az egyik, általa is ismert paraszti koldus haláláról ezt mondja: „Megvette őt az isten hidege: az árokparton fordult föl valahol. A kutyák egyszer egy lerágott lábfejet hoztak a pusztára.“ A felszabadulás után nagyot változott a magyar parasztság élete. Az új kormányzat a szegényparasztok túlnyomó többségét földhöz Juttatta, akinek pedig föld nem jutott, az akkor megalakuló állami gazdaságokban helyezkedett el. A gépállomások hálózata is kiépült. Az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói jogosultak lettek az ipari üzemekben dolgozókra vonatkozó nyugdíjra, betegellátásra és más szociális kedvezményekre. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével párhuzamosan megkezdődött a parasztság nagyobb részének a társadalombiztosításba történő bevonása. A kilenc évvel ezelőtt bevezetett nyugdíjrendszer havi 315 forint alapnyugdíjat (mintegy 200 korona), illetve törzsnyugdíjat állapított meg a szövetkezeti gazdáknak. Ezt egészítette ki a megszerzett nyugdíjévek után Járó egy százalék. Ahhoz, hogy a szövetkezeti gazda nyugdíjjogosultságot szerezzen, tíz nyugdíjévét kellett igazolnia, Ennyi nyugdíjévét azonban csak azok tudtak igazolni, akik már a szövetkezett mozgalom kezdetén termelőszövetkezetbe léptek. A tömeges átszervezés felvetette a nehéz kérdést: mi legyen azokkal a munkából kiöregedett parasztokkal, akik nem szerezték meg és koruknál fogva már ezután sem tudják megszerezni a szükséges nyugdíjéveket? 35 ezer tsz-nyugdíjns Magyarországon Jelenleg több mint egymillió szövetkezeti gazda van. Ebből 35 ezer kap nyugdíjat, ugyanakkor a termelőszövetkezetek tagjai közül 326 ezren haladták meg a 65. életévüket, vagyis a nyugdíjkorhatárt. A két szám különbözetét alkotó, nyugdíjas korban levő, de nyugdíjat nem élvező parasztok sem maradhattak öregkori támogatás nélkül. Ezért a kormány havi 260 forint öregségi, illetve munkaképtelenségi Járadékban részesíti a 70. életévüket betöltő (nőknél a 65. életév), vagy a teljesen munkaképtelen termelőszövetkezeti parasztokat. Jelenleg 301 ezren kapnak ilyen járadékot. Ez nem volt végleges rendezés, hiszen a szocialista kormányzatnak az a célja, hogy a szövetkezeti paraszt is az ipari dolgozókhoz hasonló nyugdíjat kapjon. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer alapeivei már megegyeznek az ipari biztosítás alapelveivel. Lényeges eltérés csupán a korhatárnál van. Ez a 60. életév helyett 65. életév, nőknél pedig az 55. helyett a 60. életév. Az új nyugdíjrendszerben, a régebbitől eltérően erősen érvényesült az anyagi érdekeltség elve. Minél nagyobb jövedelemhez jut valaki a tsz-ben, annál több lesz majd annak idején a nyugdíja. A nyugdíj összege Igazodik a megszerzett nyugdíjévekhez is. Az eddigi nyugdíjrendszer nem tett ilyen különbségeket, túlságosan egyenlősített, illetve kis mértékben igazodott a megszerzett nyugdíjevekhez. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer a munkával megszerzett Jövedelmek alapján is nyugdíjcsoportokat állapít meg és a megszerzett nyugdíjévek számát is fokozatosabban figyelembe veszi, mint a kilenc évvel ezelőtti. A tsz öregségi nyugdíj tíz nyugdíjév után (egy nyugdíjévvel egy naptári évben legalább 150, nőknél 100 munkanap) a havi átlagjövedelem 33 százaléka. Ha a Jogosultnak tíznél több nyugdíjévé van, a nyugdíj összege a tíz évet meghaladó minden nyugdíjév után a huszonötödik nyugdíjévét bezárólag a havi átlagjövedelem két-két százalékával, a huszonöt nyugdíjévét meghaladó minden nyugdíjév után pedig a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik, de a havi átlagjövedelem hetven százalékát nem haladhatja meg. Általános megnyugvás A jövedelmek nagyságához a nyugdíj összege úgy igazodik, hogy a nyugdíjrendelet besorolási összeghatározatokat állapít meg a tgz-tagok Jövedelmét figyelembe véve. A legkisebb besorolási összeghatár havi 900 forint, a legnagyobb havi ötezer forint. Az említett alsó és felső havi Jövedelemhatárral együtt 21 jövedelemcsoporthoz Igazodóan állapítják meg a nyugdíj összegét a fentebb említett kulcsszámok alapján. Hasonló elvek, de nem más konkrét szabályok szerint történik a rokkantsági nyugdíjak kiszámítása is. í A szövetkezeti gazdák körében általános örömet és megnyugvást keltett a nyugdíjrendeletnek az az intézkedése, hogy a tsz-nyugdíj összege havi 400 forintnál kevesebb nem lehet. Az eddigi alacsonyabb összegű tsznyugdíjat felemelték havi 400 forintra. Ha a nyugdíj összege nem haladja meg a havi ezer forintot, akkor a fér] nyugdíjához még 100 forint háztartási pótlék is jár. Az özvegyi nyugdíj legkisebb Jsszege havi 300 forint. A korábbi kisebb összegű özvegyi nyugdíjakat is havi 300 forintra emelték. Sajnos, egyelőre az ország gazdasági helyzete nem’ tette lehetővé, hogy az öregségi, illetve munkaképtelenségi Járadékot is eipelni lehessen. Ennek az összege havi 260 forint maradt, illetve itt annyiban javult a
