Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-20 / 20. szám

HA NEM VÄLIK BE A REGI TECHNOLÓGIA, CSERfiLD FEL TÖKÉLETESEBBEL! Hogyan készíthetünk jó minőségű hereszilázst? Állatállományunk hasznosságának növelésénél számos tényezőt tekin­tetbe kell vennünk. Ezeknek egyik legfontosabbika az ideális, tápanyag­összetevőkben gazdag, saját takar­mányalap létesítése. Követelmény ez, mely által lehetővé válik a maximális eredményeknek lehető legalacsonyabb önköltség mellett történő elérése. Sokéves tapasztalatok bizonyítják, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzem­ben majd minden esztendőben gon­dot okoz a szántóföldi évelő pillan­gósok jó minőségben történő betaka­rítása annak ellenére, hogy ismere­tesek a szénabetakarítás különféle módszerei. Termelni, azt már tudnak, de betakarítani már kevésbé. Helyen­ként a munkaerőhiány, de főképpen a kedvezőtlen, esős időjárás okozza a nagy tápanyagveszteséget. Ügy tű­nik, hogy súlyra bőséges takarmány­­alappal rendelkeznek, ám az elemzés során rádöbbennek arra, hogy a tép­­anyagösszetevők nem fedik a szük­ségletet. Márpedig az a legfontosabb, hogy a mennyiség mellett a kiváló minő­ség Is meglegyen, azaz, minimálisra csökkenjen a tápanyagok vesztesége. Kérdés, hogy erre van-e már valami­lyen új eljárás? Nos, éppen ebben az ügyben keres­tük fel VOLKOVICS BÉLA elvtársat, az Ipolysági Állami Gazdaság magya­­radi üzemegységének vezetőjét, hogy tájékoztasson bennünket a herefélék silózásával kapcsolatos eredményeik­ről és tapasztalataikról. Miért tették magukévá ezt a tartósítási módszert? Mindenekelőtt azért, mert a hagyo­mányos szárítási technológia mellett nem érhették el a megkívánt széna­minőséget. Persze, nem mondtak le teljesen a szénakészítésről. Továbbra is minden lehetőséget és alkalmat megragadnak erre, de ha látják, hogy az időjárás nem kedvez, tüstént silóz­­zák a herét. tme a módszer gyakorlati oldala. Követelmény, hogy a silózásra szánt hereféléknek legalább 50 százaléka virágzásban legyen. Az anyagot len­gőkéses takarmánybetakarítógéppel felaprítják, majd vermekbe töltik. A szakemberek közül többen kérdez­hetik, miért nem virágzás előtt vág­ják a takarmányt. A válasz: mert a növény virágzásakor Jóval kevesebb vegetációs vizet tartalmaz, mint vi­rágzása előtt, ezért silózása a meg­felelő fejlődési szakaszban tanácsos, míg szénakészítésre virágzás kezdetén kell kaszálni a hereféléket, amikor a fölösleges nedvességet a meleg nap elpárologtatja. Ebben a gazdaságban a hereszilázs tartósításánál kétféle vegyszert, még­pedig a sósavat, és a pirokenszulfá­­tot használják. A sósavval történő silózásnál 100 liter vízhez 7,5 liter savat kevernek, amelyet egy 500 literes kádban to­vább hígítanak. A kád aljába — ame­lyet magasabban helyeznek el, mint a silógödrök teteje — szükség sze­rinti hosszúságú gumicsövet szerel­nek, ennek végére aprólyukú öntöző­rózsát tesznek, s ezzel adagolják a zöldtömegre az oldatot. A tartályba mérőléc is kerül, hogy ellenőrizhes­sék a rétegenkénti öntözés mennyi­ségét. A gödörbe három rétegben rakják be a takarmányt. Az alsó ré­tegre 4, a másodikra 6, a felsőre pe­dig 8 liter oldatot öntöznek zöldtö­­megmázsánként. A pirokénszulfátos tartósítás folya­mata a következő. Ennél a módszer­nél a vermeket uagyancsak három rétegben töltik meg. Az alsó réteg zöldtömegének mázsájára 0,4, a kö­zépső rétegre 0,5, a felső rétegre pe­dig 0,6 kg kristályos vegyszert szór­nak. Mi a kettő közti különbség? Ha a takarmányértéket vesszük, jóformán semmi. Ha pedig a dolgozók egész­ségügyi biztonságának szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, akkor azt kell mondanunk, hogy a sósav szállítása, raktározása és a vele való munka nem veszélytelen, ugyanakkor a má­sik módszer technológiai szemszögből nézve egyszerű és olcsó, s nem ve­szélyes. Természetesen mindkét eset­ben pontosan be kell tartani az ada­golásra vonatkozó előírásokat, továb­bá ügyelni kell arra,1 hogy a dolgozók lelkiismeretesen végezzék a felapró­zott, szétteregetett takarmány öntözé­sét, légtelenítését, azaz gyúrását. Ér­demes megemlíteni, hogy ezt a műve­letet Magyaradon nem lánctalpassal, hanem kerekes, kultiváciős traktorral végzik. Volkovics elvtárs gyakorlati tapasztalata szerint a légtelenítés így tökéletesebb. Nagyon fontos a herefélék silózása idején a jól meg­szervezett munka. Az említett gazdaságban a lengő­késes betakarítógépet Zetor-Super 50-es traktorral üzemeltetik. A gép­hez két pótkocsit osztanak be. A szál­lítást pedig egy Zetor-Major traktor végzi. A vereben négy munkást fog­lalkoztatnak, közülük egy az oldatot öntözi, illetve a vegyszert szórja a zöldtömegre. így a silózási csoport­nak összesen nyolc tagja van, ami a zökkenőmentes munka biztosítéka. A herefélék vegyszeres sllózásánál nagyon fontos továbbá, hogy egy­­egy gödröt legalább három napon belül megtöltsenek és befödjenek, így megakadályozzák a fehérjék ká­ros bomlását, s ezzel kiküszöbölik a veszteségeket. A magyaradi gazdaság a jelzett mód­szerekkel 1965-ben 50, 1960-ban pedig 110 vagon fehérjés hereszilázst ké­szített. Persze, nem idegenkednek a szénhidrátos szilázs tartósításától sem, melyből a múlt évben 100 va­gonnal állt rendelkezésükre, s ennek 40 százaléka kukoricaszilázs volt. Nagyon jól bevált továbbá a tarló­here és a másodveteményként ter­melt kukoricacsalamádé silózása is. Ebből a keverékből kitűnő fehérjés, szénhidrátos eleséget készítettek a szarvasmarháknak. Ez a társítás azzal az előnnyel jár, hogy nincs szükség vegyszerek használatára, mert a csa­­lamádé tökéletes tartósító. Ha már ilyen jó tapasztalatokkal rendelkeznek Magyaradon, bizonyára idén is alkalmazni fogják a herefélék silőzásának vegyszeres módszereit. Ott kell kezdenünk, hogy a múlt esz­tendeiből még mindig van 40 vagon­­nyi, ezért csak 30—40 vagon fehérjés lucernaszilázs készítésével számol­nak. Végezetül még annyit, hogy a téli időszakban 3 kg takarmányszalmát, 2 kg hereszénát, 30 kg értékes, fe­hérjékben gazdag hereszilázst, 10 kg szénhidrátos szilázst és 2 kg abrak­keveréket adtak a teheneknek. A na­pokban azonban áttértek a nyári ta­karmányozásra. A zöld adagját 10 kg­­mal kezdték, s naponta 5 kg-mal eme­lik, míg a szilázst ugyanannyival csök­kentik, s végezetül etetését teljesen beszüntetik. Óvatosan járnak el, hogy a tejelékenység ne csökkenjen. Az elmondottakból látható, hogy a vegyszeres, fehérjés hereszilázs ké­szítése nagyon kifizetődő. Csupán sllózásnál van becsületes, szakszerű munkára szükség. Ilyenkor takar­mányértéke sok esetben jobb a köze­pes minőségű szénáénál. Nagy előnye, hogy tartósítása olcsó és gazdaságos, etetésekor az állatok teljhasznossága állandóan növekedik. Természetesen a gazdaságokban arra is törekedni kell, hogy a tehénállomány minőségét rendszeresen, tervszerűen javítsák, ami további biztosítéka a nagyobb hasznosságnak. HOKSZA ISTVÁN Csallóközben megkezdődött a silózás szállítják. Ilyen közvetlen eladást akarnak bevezetni a szarvasmarha értékesítése terén is. Ezek a vertiká­lis kapcsolatok egész sor előnyt nyúj­tanak nemcsak a földművesek, de a feldolgozó ipar számára is. Szövetkezetközi létesítmény (Zwischengenossenschaftliche Einrichtung) Linda 1965-ben létesült 8 együttműködő szövetkezet részvételével. Most már 20 szövetkezet kooperál. Közös erővel két, 10 ezer tojót befogadó tojócsar­nokot építettek fel. A többi térségek 20 ezer tojó befogadására készültek. A vállalat élén vezető áll. Ennek fe­lettes szerve a kooperáló tanács. A vezetőt választják. A kooperáló tanács a képviselt szövetkezetek tagjaiból tevődik össze s ezeket a szövetkezeti taggyűléseken választják meg, min­den szövetkezetből két tagot. A válla­lat jogi szempontból önálló. Alapsza­bály és házirend alapján irányítják. Az évet december 24-én zárják le és a jövedelmet december 31-én osztják el. Az 1966-os év néhány gazdasági eredménye: ................................................ 76 347 Márka .................................... . . 6,9 ................................................ 164 db ................................................ 28 Pf a vezető fizetését is) 2,3 Pf fizetésén kívül) ... 1,9 Pf .................................................... 7,95 Márka el. Az üzleti ügyeket kiszámlázzák és az összeget kiutalják. Görsdorfi állami gazdaság (VÉG) t A kooperációt a burgonya, répa, t zöldtakarmány és -tej szárítására i szolgáló berendezéssel kezdte kiépí- i teni. Erre a szárítóberendezés egyen­letesebb kihasználása érdekében volt szükség. A I. és III. típusú szövetke­zetekkel- kooperál. A kooperáció ál­landóan bővül és lassanként felöleli az egész mezőgazdasági ténykedést. Az állami gazdasági mint fő koope­ráló tényező ügyel arra, hogy ne ke­rülhessen sor a mezőgazdasági üze­mek gazdasági önállóságának megsér­tésére és támogatja a termelés fej­lesztését. A kooperáció ilyen és más külön­böző formái terjedtek el a golssenl és a wartenbergi szövetkezetben, a legfejlettebb szövetkezetek közé tar­tozó Neuhollandi „Georgi Dimítroff“ szövetkezetben is. így elmondhatjuk, hogy ez a tudományos-műszaki, gaz­— a gépesítés és a technika vonalán 44 társulásban 212 LPG, —■ a kártevők elleni növényvédelem szakaszán 31 társulásban 132 LPG, — a pótalkatrészek beszerzése szaka­szán 35 társulásban 158 LPG, — a talaj közös művelése szakaszán 15 társulásban 39 LPG, — a legelők közös használata szaka­szán 9 társulásban 50 LPG, — közös beruházási építkezés szaka­szán 1970-ig 43 társulásban 224 LPG, — közös építkezési csoportokkal vég­zett építkezés szakaszán 11 társu­lásban 29 LPG kooperál. szövetkezeti társulás alakul 117 ko­operáló szövetkezettel. A cottbusi kerületben 1040 szövet­kezet van, s ezekből csupán 240 szö­vetkezet gazdálkodik kooperációs kap­csolatok nélkül. A növénytermesztés és állattenyész­tés összpontosításának és szakosításá­nak kérdéseit mind a rosszabbul, mind a jól gazdálkodó szövetkezetek­ben a kooperáció segítségével nagyobb nehézségek és megerőltetés nélkül oldják meg. A kooperáció eredménye­képpen fokozódik a termelés és csök­kennek a termékegységre jutó költsé­gek. A kicsi és kisebb mezőgazdasági dasági-szervezési elem kiterjeszti ha­táskörét a mezőgazdasági termelés összes horizontális és vertikális szfé­rájára, valamint a mezőgazdasági' termékeket kezelő és feldolgozó ter­melési ágazatokra. A kooperációs kapcsolatok elterje­déséről az utóbbi 3 év alatt a cottbusi kerületre vonatkozó alábbi áttekintés nyújt átfogó képet: A kooperációs kapcsolatokba és a kooperáló társulásokba 189 III.típusú LPG (EFSZ), 450 I. típusú LPG (EFSZ) és 11 VÉG (ÁG) kapcsolódott be. A kooperációs kapcsolatok legtöbb­ször a termelési kooperációra irányul­nak: A szövetkezetközi létesítmények ténykedését kibővítik, s így —■ a meliorációs ténykedésre . . 19 — erdőgazdaságra ........................ 3 — a gépek vásárlására és a gépjavításra.....................................1 — takarmánykeverékek készí­tésére ................................... 3 — kacsahízlalásra.....................................1 — intenzív baromfitenyésztésre . 9 — juhtenyésztésre.....................................4 — sertéshizlalásra ...............................2 — tejtermelésre .....................................1 — az építkezési feladatok megoldására...........................................9 üzemekben sok kérdést lehet megol­dani a kooperáció és a szövetkezet­közi vállalatok kiépítésével. A szövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások közötti kooperációs kapcsolatok kiépítése megfelel a tár­sadalomfejlesztési követelményeknek, mivel a mezőgazdasági termelés fejlő­dését segíti elő. Ugyanakkor nagy gazdaságpolitikai jelentőségük is van. Társadalomfejlődési folyamat ez, ame­lyet határozottan nálunk is érvénye­síteni fogunk, habár a Német Demo­kratikus Köztársaságban szerzett ta­pasztalatokat a mi természeti és ter­melési feltételeink alapján módosíta­ni kell. GOLAN GONDOLNAK AZ ÖREGEKRE A szímői szövetkezetben már harmadik éve segítik azokat az öregeket, akik alacsony nyugdíjat kapnak. A múltban az alacsony nyugdíjat élvezők kiegészítésként 300 Kős-t kaptak, s az idén ezt 350-re emelték. Ezenkívül a szö­vetkezet alapszabálya előírja, hogy a kiöregedett tagoknak továbbra is joguk van a háztájira 0,25—0,50 hektárig. Nagyon jól jön ez a pénz, mond­ta Illés Béla b'csi. 0 még tavaly is dolgozott, de az idén már nem bírja. Nem cso­da, már betöltötte a 75-ik életévét. A hetven éven felüli bácsik közül sokan azzal a tudattal tértek visz­­sza otthonukba, hogy a kezdet kezdetén, tizenöt-húsz évvel ez­előtt mégiscsak helyesen döntöt­tek. Horváth Lajos, Szímő 8. zajok, zörejek enyhítése, kikü­szöbölése; 9. melléktermékek, hulladékok rend­szeres, időbeni eltávolítása; 10. a műhelyek környékének tisz­tántartása, fásítása. A javításra beérkező gépek rend­szerint szennyezettek, s éppen ezért szükséges gépmosóberendezés felépí­tése, melyet rendszerint a műhely közelében helyeznek el. A gépek így tisztán érkeznek a műhelybe. A műhelyek, csarnokok falait és a gépeket gyakran sötétre festik, így a szennyeződések kevésbé észrevehe­tők. Az NDK-ban közzétett adatok alap­ján a munkahelyek gazdaságos, szín­­dinamikailag megalapozott festése 25 százalékkal növeli a munka termelé­kenységét és 32 százalékkal csökkenti a dolgozó akaratán, hibáján kívül be­következő munkaidő-veszteséget. A vi­lágítás korszerűsítése után 31 száza­lékkal javul a gyártmány minősége, 28 százalékkal a munka termelékeny­sége és 19 százalékkal csökken a szem kifáradása. Megállapították to­vábbá, hogy a munka termelékeny­ségére a színkép középszínei — vagyis a zöld és a sárga — hatnak a legkedvezőbben. A színkép szélén levő piros szín tartós behatás esetén úgynevezett „színfáradtságot“ idéz elő, azaz, csökkenti a szem árnyala­tot megkülönböztető képességét. Ér­dekes megállapítást nyertek a színek fényvisszaverő képessége terén. A fe­hér felület a ráeső fény 10 százalé­kát, a szürke felület a ráeső fény 35 százalékát, a sötét téglavörös a 15 százalékát, a kék pedig csak a fény 11 százalékát veri vissza. Kiszámították, hogy a helyiségek szabályos festése hússzor olcsóbb a balesetekből és az elfáradásból eredő munkaképesség csökkenés miatt be­következő veszteségeknél. A gazdaságos színdinamikailag meg­felelő festés, színezés hozzá tartozik a termelés kultúrájához, termelékeny­ségéhez. Nem lehet közömbös a mun­kavédelem, sem pedig a világító ener­gia szükséglete szempontjából, hiszen megfelelő színezés esetén 10—30 szá­zalékra is csökkenthető a világítási áramszükséglet. Szükséges, hogy tervezőink, kivite­lezőink és nem utolsósorban mező­­gazdasági üzemeink illetékes szervei az előbb említett lényegeket figyelem­be véve járnának el a műhelyek és szerelőcsarnokok építésénél. VEREBES LAJOS, Nyitra Örömmel látjuk, hogy az utóbbi időben mezőgazdasági üzemeinkben egyre több korszerű karbantartó ja­vítóműhely épül és a meglevő javító helyiségekbe is a munkakörülménye­ket nagymértékben megjavító gépek kerülnek, amelyek fokozottabban vé­dik a dolgozók testi épségét és egész­ségét. A termelés technológiája és kultú­rája befolyásolja, meghatározza a munkavédelmet és a balesetelhárítást. A karbantartó és gépjavító műhelyek műszaki kultúrája — bizonyos javu­lás ellenére is — alacsony színvonalú, korszerűtlen. Az okok a termelés jel­legében, körülményeiben, gyakorlatá­ban és nem kevésbé az anyagi lehető­ségekben kereshetők. A kulturált karbantartó műhelyek alapvető elemeit a következőképpen foglalhatnánk össze: 1. a munkahelyek mintaszerű kar­bantartása; 2. a gépek, felszerelések célszerű, gazdaságos elhelyezése; 3. a termelés részleges és teljes gépesítése; 4. a biztonságos és kényelmes mun­kakörülmények; 5. a termelőrészlegek, helyiségek szakszerű és gazdaságos megvilágí­tása; B. a gépek, berendezések, falak és padlók higiénikus festése, színezése; 7. biztonságos és teljesértékfi szel­lőztetés; Színek és fények a műhelyben vállalkozások az NDK-ban munkaerőnk.“ A kooperációt kölcsö­nös szerződések alapján valósítják meg, amelyekben feltüntetik nemcsak a feladatok teljesítésének időpontját, hanem a leszállított termék szabott, vagy kölcsönös megegyezés alapján megállapított árát és minőségét is. A nehéz és egycélú munkagépek kihasználására irányított kooperáció a költségek csökkenéséhez vezetett, to­vábbá a nehezebb traktorok szüksé­ges számát a felére, traktorosok szá­mát pedig 18-ról 9-re csökkentette. A kooperáció további előnye a ter­mesztett növényfajták számának csök­kenése. Ők a cukorrépa-termesztést vállalták, a többi szövetkezet pedig a burgonya és a repce termesztését. Ez a kooperáció hozzájárul az embe­rek és a gépek szakosításához, de mindenekelőtt lehetővé teszi a termé­szeti feltételek figyelembevételét és kihasználását. Nagy figyelmet fordítanak a talaj termöerejének fokozására, s ezért a kooperációs kapcsolatok keretében társulásokat létesítenek a talajjavítás és a rekultiváció szervezésére. Foko­zott figyelmet fordítanak a feldolgozó és élelmiszeripari üzemekkel kiépített kooperációs kapcsolatoknak. A kihiz­lalt sertéseket egyenesen a vágóhídra A termelés bruttó értéke........................ Átszámított munkaerők......................... Egy tojóra eső évi tojáshozam . . . Egy tojás termelési költségei . . . 1 tojásra eső bérköltségek (beleértve 1 tojásra eső bérköltségek (a vezető 1 tojóra eső tiszta jövedelem . . . A szövetkezeti létesítmény a 20 szö­vetkezeten kívül (amelyek a tojók takarmányozásához pontosan megha­tározott kulcs szerint járulnak hozzá) további szövetkezetekkel is kooperál, amelyek fiatal tojókat nevelnek fel. A jércéket a szövetkezetközi vállalat szakfelügyelete alatt nevelik és öt hónapos korukban a megállapodás szerint és kiválasztás alapján adják

Next

/
Thumbnails
Contents