Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-13 / 19. szám

Az önköltség csökkentése és a minőség Az áru értékét a belefektetett tár­sadalmi munka mennyisége szabja meg. Ha a termelőnek valamilyen módon sikerül csökkenteni a terme­lési költségeket, mivel ugyanazon az áron adhatja al, mint az, aki drágáb­ban termel, nagyobb jövedelemhez jut. Most, amikor egyre jobban elő­térbe kerülnek az ökonómiai ténye­zők, az anyagi érdekeltség, a termelő üzemekben szinte létkérdés az ön­költség csökkentése, az árutermelés olcsóbbá tétele. A „mibe kerül“ ezért napjaink egyik legégetőbb problé­mája. Tény, hogy az önköltség csökken­tése a népgazdaság szempontjából elsőrendű kérdés, mert ha olcsóbban termelünk, több pénz jut az állam kasszájába, és ez végső fokon meg­mutatkozik az egész társadalom élet­­színvonalának emelkedésében. Az ön­költség csökkentése egyrészt társa­dalmi érdeket szolgál, másrészt az egyénekét Is. Mert ha például vala­melyik szövetkezetben olcsón terme­lik az árut, emelkedik a tiszta jöve­delem és igy természetesen többet juttathatnak munkabér fejében a ta­goknak is. Hasonló a helyzet azok­ban az ipari üzemekben is, ahol mér bérrészesedés szerint gazdálkodnak. Az olcsóbb termelést természetesen serkenthetik az állami üzemek is. Ezeknél az üzemeknél viszont az ön­költség csökkentésének lényege, hogy nagyobb jövedelem folyik be az álla­mi költségvetésbe. Látjuk, hogy az önköltség csökken­tése hasznos dolog, és úgy gondolom, nem szükséges tovább elemezni elő­nyét. Inkább foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy melyik utat válasz­­szűk a termelési költségek csökken­tésére. Meg kell mondanunk, hogy az éremnek két oldala van. Előfordul­hat például, hogy a látszatra olcsó áru mégis drága. Hogyan lehetséges ez? Elsősorban úgy, ha a termelési költségek csökkentésére szemellenző­vel nézünk és elfeledkezünk a leg­fontosabbról, az áru minőségéről. Egyes ipari üzemeknél a rossz minő­ségű árutermelés elsősorban a piaci kereslet csökkenésében nyilvánul meg, tehát nyakukon maradhat bizo­nyos árumennyiség. Más üzemeknél, főleg a mezőgazdaságiaknál, a ter­melési költségek egyoldalú csökken­tése, vagyis a minőség mellőzése üze­men belül bosszulja meg magát. Elő­áll az a fonák helyzet, hogy az ol­csóbban előállított áru más termelést szakaszon később kevés hasznot hoz. A másik oldalon a nagyobb termelési költséggel előállított termék önkölt­sége később mégis alacsonyabb lesz, mert a nagyobb hasznosságból meg­térül. Ezt néhány gyakorlati példával bi­zonyltjuk. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy pár évvel ezelőtt a mezőgazda­­sági üzemek felében vajmr keveset fordítottak a borjúnevelésre. Rosz­­szul takarmányozták őket és gondo­zásukat is elhanyagolták. Egyszóval, sok volt a nagyszőrű, megnyomoro­­dott borjú. Később, amikor az így nevelt üszők borját fogtak, már akár­­hogyis takarmányozták, ellés után nagyon kevés tejet adtak. Mivel ha­szonállatnak nem feleltek meg, két­­három év után kiselejtezésre kerül­tek. Ebben az esetben tehát, bár a mezőgazdasági üzemek a borjúneve­lésen bizonyos termelési költségeket takarítottak meg, mivel alacsony hasznosságú állatokat neveltek, végső fokon a tehénnevelés mégis drága volt. Sokkal jobb yolt az az út, ahol a borjakat megfelelően takarmányoz­ták, gondozták, és bár a nevelési költségek magasabbak voltak, mint az említett üzemekben, de tenyész­állataik később 3—4 ezer liter tejet adtak egy-egy laktácló alatt, tehát a borjúnevelési költségek alacsonyab­bak lettek. A termelési költségek egyoldalú csökkentését tapasztalhattuk a mező­­gazdasági gépgyártásban is. A köz­ponti mezőgazdasági gépellátó válla­lat raCal raktárán megközelítőleg 50 millió korona értékű gép hever. Ter­mészetesen a mezőgazdasági gépek árának emelkedése is hozzájárult a kereslet csökkenéséhez, de a gépvá­sárlás üteme azért is lassú, mert a földművesek egyes gépek iránt el­vesztették bizalmukat. Bár aránylag olcsón jutottak a gépekhez, a rövid élettartam, üzemeltetés miatt mégis drágán vásároltak. De vajon miért kapott a mezőgazdaság sok esetben gyenge minőségű gépet. Ezen -a sza­kaszon is a termelési költségek egy­oldalú csökkentése volt az ok. Az említett vállalat szakemberei maguk is bevallják, hogy amikor emelkedett a mezőgazdasági gépek iránt a ke­reslet, a mezőgazdasági gépgyárak lazították a nyersanyagnormákat, ugyanakkor a másik oldalon indoko­latlanul magasra emelték a dolgozók teljesítménynormáit, és ennek követ­keztében zúdították a rossz minőségű gépek garmadáját a mezőgazdasági dolgozók nyakába. A gondolatok és példák felvetése után feltehetjük a kérdést, vajon mi­kor káros az önköltség csökkentése? A választ röviden úgy fogalmazhat­nánk meg, akkor, ha a mindenáron olcsóbb termelésre való törekvés mel­lett leromlik az áru minősége. Ezzel a megállapítással egy újabb gondo­lathoz jutottunk. Ne féljünk a ter­melési költségek emelkedésétől, ha azok a másik oldalon több és jó mi­nőségű árut eredményeznek, és az egy áruegységre eső termelési költ­ségek nem emelkednek. Gondolunk itt többek között a föld megfelelő táp­anyagellátására, amely magas hektár­hozamokat eredményez, olyan drá­gább, de jó minőségű gépek gyártá­sára, amelyek hosszabb ideig üzemel­tethetők és igy többszörösen vissza­térítik a beléjük fektetett összeget. Mert amint a gyakorlat mutatja, a mezőgazdasági üzem részére az sem mindegy, hogy milyen időtartamú a vásárolt gép életképessége és milyen hatással van a munkatermelékenység emelkedésére. Kereken meg kell mondani, hogy az ésszerűtlen túlgé­­pesités is emelheti az árutermelés költségeit. Ezért helyesen teszik a dunaszerdaheiyi járásban, hogy ala­posan elemzik, egy korona gépvá­sárlásra hány korona értékű mező­­gazdasági árutermelés jut. A jövőben elsősorban olyan gépeket vásárolnak, amelyek leggazdaságosabbak és leg­nagyobb mértékben hozzájárulnak a munkatermelékenység emeléséhez. A jövőben tehát az irányítás töké­letesítésének szellemében helyesen tesszük, ha az önköltség csökkentése mellé mindig odasoroljuk a minősé­get is, mert a kettő együttvéve hoz­hatja meg csak az ésszerű gazdálko­dást és az életszínvonal emelkedését. BÁLLÁ JÓZSEF A Dunakanyar gyöngye AZ EMBERT SOKÁIG elbűvöli a vad­regényes táj szépsége. Pazar látvány, amint a lomha Duna körülöleli a kék­lő hegyláncot. Az innenső parton egy völgyecskében pionírtábor húzódik, a Kék hal vendéglő impozáns épülete pedig messziről Ide csalogatja a ven­dégeket. Ilyen festői és idegenforgal­mi szempontból is egyre jelentősebb' helyen húzódik meg a falu, Garam­­kövesd. A már említett körülmények arra késztetik a helyi nemzeti bizott­ságot, hogy fokozott gondot fordítson a falu szépítésére, fejlesztésére. Amikor ott Jártunk, Stugel László, a helyi nemzeti bizottság elnöke, épp a falu csinosításán fáradozott, mert vagy egy tucatnyi emberrel járdát betonoztak. Amolyan szomszédi kise­gítő alapon. A társadalmi munkát úgy szervezték meg, hogy mindenki a sa­ját háza előtt betonozza a járdát, de persze Jobban megy a munka, ha töb­ben végzik. A homokot a helyi nem­zeti bizottság bányájából szállítják és így olcsóbb a járdakészftés. Az el­nök számítása szerint, hogy ha előre­készített betonkockákat raknának le, mintegy felével többe kerülne a járda­építés. Kell is a takarékosság, mert a helyi nemzeti bizottság idén bizony nagy fába vágta a fejszéjét. Utak por­talanítására, járdák építésére nem ke­vesebb, mint félmillió koronát fordíta­nak. Erre a célra jelentős kölcsönt vesznek fel, de a jövőben már a helyi gazdálkodás olyan jól jövedelmez, hogy nem lesz majd szükség hitelre. A Garamkövesdi Helyi Nemzeti Bi­zottság, amint az elnöktől megtudtuk, példásan fejleszti a helyi gazdálko­dási üzemrészlegeket. Számítások sze­rint a kőbánya 125 ezer koronát, a két teherautó 180 ezer koronát hoz a költségvetésbe. A rönkfűrészelő gé­pet leállították, de hamarosan azt is üzembe helyezik. Kapnak egy vízi­­bágert, amely havonta 35 ezer koronát Jövedelmez. A nemzeti bizottság pénz­ügyi bizottsága úgy gondolja, hogy a helyi gazdálkodásból származó be-Lelkes hangulatú felszabadulási ünnepségek Csehszlovákia népe a felszabadulás jelentőségéhez méltón nagy lelkese­déssel ünepelte meg a 22. május 9-ét. Az ünnep előestéjén kegyelettel em­lékezett meg a szovjet hősökről és az ellenállási harcban hősi halált halt csehszlovák hazafiakról. A párt, a kormány, a társadalmi szervezetek május 8-án megkoszorúzták a prágai oláanyi temetőben nyugvó szovjet ka­tonák sírjait, és a Vltkov-hegyen az Ismeretlen Katona sírját. Koszorút helyezett el a sírokra. A. J. PelSe elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága küldöttségének vezetője is. Hasonló ünnepségek zajlottak le a bratislaval Slavínon, ahol a párt ne­vében Alexander Duböek elvtárs, az SZLKP KB első titkára a Szlovák Nemzeti Tanács nevében pedig Michal Chudík elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és Michal Sabolőík elvtárs, a Nemzetgyűlés elnöke he­lyezték el a kegyelet és a hála ko­szorúit. • • • Május 9-én a prágai Julius Fuöfk parkban tartott ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a felszabadulás 22. évfordulójáról. A nagygyűlésen részt­­vettek Pártunk Központi Bizottságá­nak tagjai és póttagjai, élükön Anto­nín Novotny elvtárssal, a CSKP KB első titkárával. Megjelent S. V. Cser­­vonyenko, a Szovjetunió prágai nagy­követe, valamint a szocialista orszá­gok diplomáciai képviselői. Az ünnepséget a csehszlovák és a szovjet himnusz vezette be. Majd M. Koufil, a Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Szövetségének elnöke mondott megnyitó beszédet. Az ünnepi beszé­det Martin Vaculík a párt prágai bi­zottságának főtitkára mondotta. Ez­után A. J. Peláe, a Szovjetunió Kom­munista Pártja küldöttségének veze­tője szólalt fel. A beszéd elhangzása után Vladimír Smeral nemzeti művész olvasta tel Csehszlovákia népének üzenetét a Szovjetunió népeihez. Az Internacionálé elhangzása után megjelent az emelvényen a prágai Dukla sportegyesület húsz kiváló sportolóból álló csoportja, amelynek élén Hanna MaSková, a kiváló mfl­^ SZABAD FÖLDMŰVES 1967. május 13. korcsolyázónő a Köztársaság Érdemes Sportmestere vette át az üzenetet, amelyet a Barátság és Béke stafétá­jának résztvevői visznek a szovjet határra. Ezután az „Irány Prága“, a Szov­jetunióban alakult csehszlovák had­seregcsoport indulójának pattogó hangjai mellett és a sokezres tömeg viharos ünneplése és tapsa közepette elindult az üzenetet vivő staféta. Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában zajlott le a* ünnepi nagy­gyűlés, amelyen résztvettek Szlovákia Kommunista Pártjának és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak vezető személyi­ségei élükön Alexander Dubíek elv­­társsal az SZLKP KB első titkárával, valamint Michal Chudík elvtárssal, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökével. Az ünnepi beszédet Ján Janik elv­­társ, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tag­ja tartotta. A szovjet nép testvéri üd­vözletét 1. Sz. Kuznyecov, a Szovjet­unió bratislavai főkonzula tolmácsol­ta. Befejezésül a Ján Nálepkáról elne­vezett Katonai Művészegyüttes adott színvonalas műsort. Becses vendég Alsószecsén Április 22-ike sokáig emlékezetes napja lesz Alsószecse lakosságának. Nagyrabecsttlt vendég látogatta meg a községet, I. S. Kuznyecov elvtárs, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja. A látogatás abból az alkalomból tör­tént, amikor a falu földmfivesszövet­­kezete felvette a Csehszlovák Szovjet Barátság Egységes Földműves Szövet­kezete címet. A járás székhelyén, a párt Központi Bizottságának küldötte, a párt járási bizottságának, a járási és nemzeti bizottságnak vezetői, valamint a já­rási termelési igazgatóság funkcioná­riusa fogadták a szovjet főkonzult. A becses vendég meglátogatta a helyi fajtenyésztő intézetet, majd résztvett a szövetkezet ünnepi gyűlé-A munkához méltó megbecsülés Pathó Károly elvtársnak, lapunk főszerkesztőjének a földművelés és élelmezésügyi miniszter „A Szocialista Mezőgazdaság Építője" című ki­tüntetést adományozta. Pathó elvtárs csaknem hét évvel ezelőtt vette át a Szabad. Földműves vezetését. Ezen idő alatt körültekintő irányításával, alapos szervező munkájával, valamint lendületes, nagy tárgyismeretre valló írásaival új. szint vitt lapunk hasábjaira. Személyes példaadásával, türelmes nevelői munkával, aktivizálta, színvonalasabb tevékenységre serkentette a lap szerkesztői kollektíváját. V, sokirányú, áldozatkész tevékenységének eredményeképpen a Szabad Földműves politikai és szakmai színvonala, valamint a megjelent írások irodalmi szintje örvendetesen emelkedett és nagy mértékben megnőtt olvasóink tábora. Azt hisszük, előfizetőink és olvasóink óhaját ts kifejezésre juttatjuk, amikor kiérdemelt kitüntetése alkalmából őszinte szívvel köszöntjük. A Szabad Földműves szerkesztőségének kollektívája Készül a járda vételek jóval meghaladják a félmillió koronát. De a következő években még ennél Is több bevételre számíthatnak. A falu, amint már említettük, festői helyen fekszik és a turisták Is egyre nagyobb számban látogatják. Ezért a lakosok kötelezettséget vállaltak a falu szépítésére. Egy lakosra átlag 7 és fél óra társadalmi munka jut. Különös gonddal rendezik a házak előtt a virágoskerteket. Mutatós az 58 áras park, de ezen a téren is to­vább haladnak. Tovább parkosítanak, hogy az Idegen mindenütt szépet lás­son. A szép táj, a szép falu vonzza tehát majd a turistákat, de a szórakozási és elszállásolási lehetőségekről is gondoskodni kell. A Kék halban a legkorszerűbb körülmények között étkezhet a vendég. Hagyományos bog­­rácskákban olyan halpaprikást kaphat például, hogy még évek múlva is megemlegetheti. Az állami gazdaság reprezentációs borospincéjében pedig igazi kövesdl bort kortyolgathat. Megalakítják a nyugdíjasok klubját terraszos kávéházzal, ahol szintén jól érezhetik magukat a vendégek. A személyautó tulajdonosok örömére camping tábort létesítenek 100—150 sátorral. Az autókra nyugdíjasok ügyelnek majd. Az egyik üzem épüle­tében pedig 85 férőhelyes szállodát rendeznek be. Sok itt a munka, sok a terv, az el­képzelés, a helyi nemzeti bizottság dolgozóinak és a falu minden lakójá­nak még nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a falu valóban a Duna kanyar gyöngye legyen. De az indulás jó, bíztató. Amikor Stúgel László 1960-ban hazajött falujába, bizony nem gondolta, hogy ennyi mun­ka vár még rá. De amint maga mond­ja, most jóleső érzéssel nézi a falu közepén lévő látványos parkot, a pio­nírtábort. örül annak, amit közös munkával létrehoztak és bízik benne, hogy a falu lakói a' jövőben is ha­sonló lelkesedéssel dolgoznak. B. J. són, amelyen Savéi elvtárt adta át az új nevet a járás egyik legjobb szö­vetkezetének. Ezen a gyűlésen adták át a szövet­kezetnek a járási nemzeti bizottság és a Termelési Igazgatóság vándor­zászlaját, melyet az I. negyedévben elért jó eredményeiért érdemelt ki a kiváló szövetkezet. A gyűlés részt­vevői lelkesen ünnepelték a szovjet vendéget. K ú c s Gyula, Alsószecse Amire régen vártunk A Csermosnya völgyében fekvő Bar­ka községen át vezet a turistaút a gyönyörű fekvésű Szádellői völgybe, amelyet a turisták nyáron szívesen keresnek fel. A község kereskedelmi hálózata, olyan szegényes, hogy az átutazó turisták, ha nem választották a hosszas sorbanállást, a szükséges cikkeket nem vásárolhatták meg. Ha pedig megindult a turistaforgalom, a lakosságnak is hosszú ideig kellett várakozni a kiszolgálásra. Hasonló, vagy még rosszabb a helyzet a ven­déglátó iparban is, amely egy három kis asztalkával rendelkező üzemmel próbálta megoldani feladatát. Végre 1966-ban megkezdődött egy megfelelő épület emelése, melynek munkálatai­ban a helyi lakosság 2116 brigádórá­val vett részt. Ez év Július 1-én már meg is nyílik az élelmiszerbolt és a vendéglő, és így régi vágyunk való­ra válik. Korszerű üzletben vásárol­hatnak asszonyaink és a turisták is szívesebben látogatják meg szép tá­junkat. Árvái Ferenc, Barka A ‘földműves válaszol s Mikor lesz nyugdíjra igénye az EFSZ-ben dolgozó EFSZ tag feleségének? Vezér Miklós gesztetei olvasónk levelében kérdi, mikor lesz a most 63 éves feleségének — saját munkatevékenysége alapján — igénye EFSZ nyugdíjra, ha két gyermeket nevelt fel, akik közül az egyikről (most 44 éves) még most is gondoskodnia kell, mivel szellemi elmaradottsága miatt ápolásra szorul (1957 óta szociális segélyt kapj? Feleségének mivel 60. életévét betöltötte igénye van öregségi nyugdíjra abban az esetben, ha a szövetkezetben legalább 20 nyugdíjévét ledolgozott. Ebbe a 20 évbe pótidőként be kell számítani azt a teljes időt, amíg gyer­mekeiről azok 3 éves koráig gondoskodott, illetve azt az időt, amíg kis­korúsága ideje alatt (tehát 18 éves korig) gondoskodott elmaradott gyer­mekükről, ha az állandó ápolást igényelt és nem részesült intézeti gondo­zásban. Természetesen ha a két pótidő fedi egymást, mint ebben az eset­ben is, csak az egyik — a hosszabb számítható, azaz az első gyermekük kiskorúságának teljes ideje (18 év), feltéve ha az egész idő alatt ápolásra szorult. Ha ezen körülményt nem ismernék el, a két gyermek nevelése gondozása címén legfeljebb 6 év lenne elismerhető (feltéve ha születésük között legalább 3 év telt el). A másik kérdés, hogy felesége az EFSZ-ben ledolgozott-e minden évben elegendő számú napot. Mivel felesége egy munkaképtelen személyről gon­doskodott, évente legalább 100 munkanapot kellett volna ledolgoznia. Levele adatai alapján — a fenti feltételek teljesítése esetében — felesé­gének igénye lenne már öregségi nyugdíjra. Van-e igénye az EFSZ-szel szemben „stabilizációs“ kölcsönre családi ház építésére? Fél Ilona csicsói olvasónk a fenti kérdéssel fordult hozzánk. Levelében írja még, hogy régi erősen megrongált közös házban laknak, férje 1950 óta a szövetkezet lelkiismeretes dolgozója. A Tt 1964/191 sz. hirdetmény szerint az építési költségekre az Állami takarékpénztár 30 évi törlesztésre 2,7 % kamatozású kölcsönt nyújthat. Az EFSZ 15—25 000 korona összegű kamatmentes kölcsönnel segíthet az ön­segélyes módon családi házat építő tagjának de az ilyen kölcsön nyújtá­sára senkinek sincs perelhető jogigénye. A kölcsön összegéről az EFSZ elöljárósága dönt. Az idézet rendelkezése értelmében az ilyen kölcsönt az EFSZ elengedi, ha a dolgozó a kölcsön nyújtásától kezdve 10 éven át dol­gozik a szövetkezetben. A kölcsönt azért nevezik „stabilizációsának, mert ezzel az anyagi előnnyel jutalmazzák a mezőgazdaságban -- ugyanabban a vállalatban, (szövetkezetben) dolgozókat. Dr_ j.- j

Next

/
Thumbnails
Contents