Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-14 / 2. szám

ÚJ HÁZIÁLLATUNK A TENGERIMALAC I Gyermekkorunk emlékei kö­zé tartozik a vásárok, piacok és egyéb sokadalom „szeren­csemondó“ embere, aki egy hosszúkás dobozban elhelyezett cédulahalmaz felett pislogó állatkát cipelt. Ez az állatka volt a „planétásmalac“, amely­nek az volt a feladata, hogy a dobozból kihúzzon egy cédulát annak az embernek, aki jövő­jének rejtelmeibe ezúton kíván belelátni. Európában a tengerimalac mint szerencsemalac kezdte pályafutását, amelyet abból az időkből örökölt, amikor a ten­geri hajósok hajóin szintén szerencseállat szerepét töltötte be. Akkor is, ma is szerencse­­malac, csak más fogalmak sze­rint. Akkor planétát húzott a kíváncsiaknak, ma pedig házi­állat és valamennyi klinika, kórház, szérum és oltóanyag­­termelő intézet, valamint a kü­lönleges rendeltetésű laborató­riumok kísérleti állata lett. A tengerimalac számtalan embernek nyújt kereseti lehe­tőséget. Az alig félkilogrammos PL NÖVÉNYTERMESZTŐK a '' baromfitrágya felhasz­nálásától több okból idegen­kednek. Kifogásolják, hogy a baromfitrágya túl heves. Ha homokot és lassan bomló szer­vesanyagot is használnak al mo­sásra, az alom nem eléggé érett és a trágya gyommagva­kat tartalmaz. Ezzel szemben a kertészek — főleg a virágkertészek — a baromfitrágyát már régóta szí­vesen felhasználják. Felhaszná­lás előtt rendszerint maguk kezelik, érlelik. Ma azonban az olyan államokban, ahol az in­tenzív baromfitenyésztés széles körben elterjedt, olyan nagy mennyiségű baromfitrágya áll rendelkezésre, hogy az üze­meknek nemcsak az értékesí­tés, hanem maga a tárolás is komoly gondot okoz. A felhalmozott baromfitrá­gya kedvez a legyek szaporo­dásának és erős szagot áraszt. A helyes tárolás és szagtalaní­tás tehát több szempontból is sürgető problémává vált. állatkáért a fenti intézmények jó árat fizetnek. A tenyésztők szerint ötször kevesebbe kerül a tartása, szaporítása, mint pl. a házinyúlnak és ugyanakkor ötször nagyobb az ára az érté­kesítés során. Tehát háziállat lett, szaporítása pedig terme­lési ágazat. Egyes országokban vállalatok alakulnak tenyészté­sére a laboratóriumok ellátása céljából. Ezenfelül igen sok A nagyüzemi telepeken ho­mokot ma már ritkán használ­nak almozásra. Bizonyos alom­anyagok, mint a faforgács és a füiészpor nehezen bomlanak és ha nyersen kerülnek a földre, ez rontja a trágyázás értékét. Gyommagvat a barom­fitrágya nemigen tartalmaz, hi­szen az intenzív körülmények között tartott tyúk takarmá­nyában egyáltalán nem szere­pel. Másrészt pedig a baromfi bélcsatomáján átment és egész­ben kiürített gyommag a kísér­leti eredmények szerint elveszti csíraképességét. Angliában a kertészeti növé­nyek, főleg pedig a pázsitfüvek felnitrágyázására szárított, tisz­ta baromfitrágyát már régóta forgalomba hoznak. A szárított, tiszta baromfitrágya vetekszik a legjobb műtrágyakeverékkel, de előállítása drága. helyen úgy tartják, mint a macskát, vagy a kanárit. Vég­telenül szelíd, tiszta és rend­szeres kotrectakarítással telje­sen szagtalan. Életével és pusztulásával az őshazában, Dél-Amerikában íz­letes húsával, a többi konti­nensen pedig kísérleti állatként szolgálja a humántherápiát, az embert. A tengerimalac a leg­hitelesebb adatokat adó kísér­leti állat. Tenyésztése tehát népgazdasági érdek és ezen túl egyéni érdek is. Szikora András (Bp.) A nagyüzemben gyakorlatia­sabb eljárás a baromfitrágya komposztálása, amit tulajdon­képpen a kertészek különféle receptek szerint már régebben is készítettek. Ilyen eljárást ajánl az amerikai R. E. Mat­­lock, amit az ottani nagyüze­mek a gyakorlatban is jó ered­ménnyel kipróbáltak. Az eljá­rás lényege a következő: A tiszta baromfitrágyát kb. 30—40 cm vastagságban a föld­re terítik. Mélyalommal, vagy egyéb trágyával is lehet kever­ni, de az egész 80%-a tiszta baromfitrágya legyen. Ezután ha a trágyát előzőleg szuper­foszfáttal nem kezelték, szu­perfoszfátot és kalciumszulfá­tot (tonnánként kb. 50 kg), ha sok szerves alomanyagot (fa­rost, szalma stb.) tartalmaz, ammóniumszulfátot szórnak a halomra. Ezután nedvesítik, azaz lelocsolják. 2—4 nap múl­va a halomban sok légylárva található. Ekkor gépi berende­zés segítségével az egész anya­got 150—180 cm magas ha­lomba hányják. A halmozás után megindul az erős bemele­­gedés és a légylárvák elpusz­tulnak. További 10 nap múlva — a szükséges időt elsősorban az időjárás határozza meg — a trágyahalmot újabb locsolás közben átforgatják, s 3—4 át­forgatás után az anyag már nem melegszik, a komposztolá­­si folyamat befejeződött. A trá­gya eredeti súlya az eljárás folyamán 25 %-kal csökken. A kapott végtermék értéke a trágyázást kísérletek szerint a szárított marhatrágyának kb. háromszorosa. vAradi barna Mikroelemek hatása a juhokra Szoptató anyajuhokkal vég­zett kísérletben az egyes cső­­, portoknak különböző mennyisé­­\ gű és különböző összetételű I mikroelemkeveréket adtak. A bárányok csak elválasztásuk után hat hónapos koruktól éves korukig kaptak mikroelempót­lást. Az anyajuhoknál vizsgál­ták a mikroelemek hatását azok termelőképességére és szaporo­dást képességére. A második kísérletben pedig a bárányok­nál vizsgálták a mikroelemek hatását a növekedésre, a gyap­jú- és húshozamra. A kísérleti csoport anyajuhai a kísérlet végén 3,8—12 kg-mal nagyobb élősúlyt értek el. A bárányok­nak a mikroelemadagolás hatá­sára 0,37—0,59 kg-mal nagyobb volt az élősúlyuk. Vérük hemo­globin-tartalma 13,7—25,9 szá­zalékkal volt nagyobb. A kísér­leti csoportban valamennyi juh tápanyagemészthetősége is jobbnak bizonyult. (Ovcevodsztvo, Moszkva) A linolsav hatása a tyúk szaporodására A linolsav hiányt — a zsír­­szövetek nagy tartalékai miatt — kifejlett állatban jóformán nem lehet előidézni: a csibéket kell napos kortól kezdve hiá­nyos étrenden tartani. Az Így nevelt állatokat továbbra Is li­nó lsavmentes (kontroll) és li­no lsavval kiegészített (kísérle­tt) étrenden tartva, a kísérleti csoportnál nagyobb volt a to­­jóstermelés, a tojások súlya és keltethetősége. A kísérleti cso­portnál mind a plazmában, mind a termelt tojások sárgájában megjelent a linolsav és csök­kent a hiánytünetként fellépő eikozatriénsav mennyisége, de a plazma és tojássárga-linolsav csak bizonyos etetési szint fe­lett jelentkezett. (Tojássárgá­ban napi 20 mg etetésekor, — plazmában napi 40 mg etetése­kor.) A hiány következményei legklrívóbbak a tojások rossz keltethetőségében, továbbá a hiányos étrenden tartott tojók­tól származó csibék lassúbb fejlődésében jelentkeztek. (Nutr. Rev., New York) Fermentum készítmény hatása a nyércek növekedésére A kísérleti csoportok nyércei­nek, naponta állatonként 0,2 g fermentum készítményt adagol­tak, mely kedvező hatással volt a nőivarú állatok növekedésére és súlygyarapodására. A hím­­nemű állatokra azonban kevés­bé hatott. (Krolikov Zverov, Moszkva) KÉffiHWí 3 A BAROMFITOLL KIVÁLÓ TAKARMÁNY LEHET A vágóhidak baromfitoll-hulladékának felhasználása takarmányozásra már régebben felvetődött probléma. Dr. j. D. Summers, akit az Ontario! Mezőgazdasági Kol­légiumban e kérdés kutatásával bíztak meg, a baromfi­­tollat kiváló fehérjetakarmánynak találta. Ilyen felhasználásához megfelelően elő kell készíteni, hogy a benne levő amtnósavakat az állat értékesíteni tudja. Egyelőre azonban a felhasználást nagyon gátolja rendkívüli drágasága. Takarmányozási kísérletek során igen jó eredményt értek el, ha a 15 % fehérjét tartalmazó baromfitakar­mányban 2—3 % volt a tolliszt aránya. Nem volt ész­lelhető hátrányos következmény akkor sem, ha a 23 % fehérjét tartalmazó takarmányban a tolliszt aránya a 8 %-ot is elérte. (Moultry Meat, V. B.) Délamerikai importból származó tengerimalac, amely hathetes korában 37 dkg súlyú. (A szerző felvétele) A baromfitrágya előkészítése trágyázási célra

Next

/
Thumbnails
Contents