Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 2. szám
Májelzsírosodás kiskacsákban Kiskacsák, amelyeket olyan alaptakarmányon tartottak, ami 11 % fehérjét tartalmazott, de amelyből hiányoztak esszenciális aminosavak, gyenge fejlődést, a máj zsíros elfajulását és a vérsavó magas koleszterin-szintjét eredményezték. A kísérletek azt tgazolták, hogy a kiskocsidé fejlődését a lizin, a metiontn és a treonin fokozta, s a liztn és treonin megóvta a májat a zsíros elfajulástól, a metioninnak azonban ilyen vonatkozásban nem volt előnyös hatása. A lizinnek egymagában gyengébb volt a hatása, mint a lizinnek, valinnak és arglnlnnek együttesen. (Canad. J. Comp. Med. Vet. Science, Gardenvale) Választott bárányok hizlalása nyers burgonyával A nyers, durvára aprított burgonyából (15,9 % kem.J, ül. répalevélszilázsból álló alaptakarmány mellé kiegészítésre az alaptakarmány táplálóanyagmennyiségétől függően extrakt szójadarát adtak. Naponta adtak a takarmányba ásványi anyagot ts. A bárányok kezdősúlyát, végsúlyát mérték és a súlygyarapodást 14 naponként egyedi mérlegeléssel ellenőrizték. Az eredmények szerint a nyersburgonyafogyasztás semmi hátránnyal nem fárt és a hizlalás során 1,5 kg-lg emelkedő mennyiséget jó étvággyal fogyasztották. A vágottárú értékeléskor sem tudtak különbséget tenni a nyersburgonyát, illetve répaszilázst fogyasztók között. (Dt. Schäfereiztg., Stuttgart) A zsír szerepe a nyércmáj zsír-disztrófiájának kóroktanában A nyérc mája zsír-disztró- Jtdjdnak egyik oka avas zsírtartalmú takarmányok etetése. Ez anyagcserezavart okoz és önmérgezéshez vezet. Zsír-disztrófia esetében csökken a vörössejtek száma és a hemoglobin mennyisége, a reticulocitok száma pedig növekszik. A vizeletben fehérje található. A dísztrófia megelőzésére a takarmányadagból ki kell küszöbölni az avas zsírokat. (Krolikov, Zverov, Moszkva) AJO GALAMBTENYÉSZTÖ galambjait a «élt Időszakban legalább két hónapra nemenként szétválasztja. Ez a galambtenyésztésben bizonyos kényszerszünetet Jelent, főként olyan helyen, ahol a galambtenyésztőnek nem áll rendelkezésére olyan tenyészberendezés, amely a hideg, rövid téli napokon is lehetővé tenné a tenyészmunka zavartalan folytatását. Ennek a téli pihenőnek — annak ellenére, hogy a tenyészgyakorlatban nem feltétlenül tekintjük elkerülhetetlennek — sok jó oldala van. A galambok ugyanis a nemenkénti szétválasztás ideje alatt elfelejtkeznek párjukról, s Így sokkal könyebben állíthatjuk össze az új párokat. Minden galambtenyésztő igyekszik az űj tenyészidő küszöbén az előző tenyészidő alatt szerzett tapasztalatok alapján bizonyos deti szín ragyogása és ezenkívül más, nem kívánatos tulajdonságok is jelentkeznek. Az új tenyészpárok összeállításakor a tenyésztőnek figyelembe kell vennie a továbbtenyésztésre kiválasztott pár egyedeinek természetét, vérmérsékletét. Erre főként akkor van nagy szükség, amikor az öregebb hímet fiatalabb nősténnyel akarjuk párosítani vagy ellenkezőleg. Ügyeljünk arra, hogy a kiválasztott egyedek vérmérséklete egyforma vagy megközelítően egyforma legyen. Ha a tenyésztőnek sikerül az új tenyészpár számára egyforma természetű egyedeket találnia, akkor ez csaknem 100 százalékosan garantálja a tenyésztés sikerét. Talán még választ kellene adni arra a kérdésre is, mikor kell megkezdeni a galambok párosítását a téli időszak után. A galambok előkészítése a tavaszi pároztatásra változtatásokat eszközölni. Ha az új párokat a nemenkénti szétválasztás nélkül akarnánk összeállítani, akkor igyekezetünk gyakran kudarcba fulladna, mivel az új párosítás után az ugyanazon galambházba elszállásolt galambok egy része ismét visszatérne régi párjához. A téli időszak elég hosszú ahhoz, hogy alaposan megfontoljuk a tenyészpárok kiválasztásának legjobb módját, hogy ezek a lehető legsikeresebben átörökítsék ivadékaikra mind a fajták mindenkori standardjának megfelelő tulajdonságokat, mind a haszontulajdonságaikat. A fejlett tenyésztő pontos feljegyzéseket vezet a tenyésztésre vonatkozóan, s a fiókák kelésére vonatkozó adatokon kívül feltünteti a tojó és a hím, valamint a felnevelt galambfiókák tollrajzára és tollazatának színére vonatkozó adatokat is. Ha a galambtenyésztő a saját feljegyzései alapján megállapítja, hogy a galambpár tökéletes tollrajzú és -színű fiókákat nevel s a fiókák súlya a fészekben egyenletesen gyarapodik, akkor jő tenyészpárról beszélhetünk, amelyet a következő tenyészidényben is változatlanul meghagyhatunk. Ilyen esetben csak akkor változtatunk partnert, ha a tenyészpár valamelyik egyedével más tenyészpárt akarunk feljavítani. Valamivel nagyobb figyelmet kell fordítani az először párosított fiatal galambokra. Ebben az esetben a tenyésztő csupán az apa- és anyagalambra vonatkozó saját feljegyzéseire, valamint az illető fiatal galambok külső standard tulajdonságainak, azaz a testalkat, szín és tollrajz bírálatának lehetőségére támaszkodhat. lényegében mindig kizárólag azonos fajtájú, színű és tollrajzú galambokat párosítunk. Amennyiben nincsen lehetőségünk azonos színű galambok párosítására, akkor más, közeli színű galambok párosításával segíthetünk a helyzeten. Például a fekete színű galambot pirossal párosíthatjuk abban az esetben, ha a feljegyzett adatok szerint legalább három generációra visszamenőleg nem kerül sor színkeverésre. Ilyen esetben (ha megbízható, saját tapasztalatokon alapuló feljegyzésekre támaszkodhatunk) a fekete színű ivadék csőrének színe lényegesen javul. Csökken annak a lehetősége, hogy a csőr színe sötétedik. Ugyanakkor a galamb lábairól csaknem teljesen eltűnnek a sötét (fekete) karmok. Ugyanilyen sikerrel párosíthatjuk a piros színű galambot a sárgával, ha sötétebb sárga színt akarunk elérni. A sárgát kékkel is kombinálhatjuk, ám ilyenkor túlnyomórészt keverékszínű ivadékokat nyerünk, amelyeket sikeresen párosíthatunk az eredeti színű egyedek egyikével vagy másikával. Nem javasolhatjuk a fekete vagy vörös színű galambok párosítását a kékkel. Ilyenkor ugyanis nem kapunk tiszta színt, s az ilyen galamboknak az eredeti színű egyedek egyikével vagy másikával végzett párosítása nem vált be. Főként eltűnik az fire-Túlnyomórészt ez az időjárás függvénye. Ha enyhe telünk volt, akkor hamarabb párosíthatunk. Ám ha kemény telet éltünk át, akkor a tenyészidény kezdete is eltolódik. Maguk a galambok jelentik számunkra a legjobb barométert, mivel ezek ősztönszerűen megérzik a közeledő tavaszt. Lényegében megállapíthatjuk, hogy a tenyészpárok összeállításának Január végefelé jön el az ideje. A kiszemelt egyedeket körülbelül két napra külön-külön, két szomszédos ketrecbe zárjuk, majd körülbelül 4—5 napra közösen egy ketrecben szállásoljuk el. Ez az idő elegendő arra, hogy összeszokjanak és párzzanak. Amint tudjuk a galambok monogámiában élnek. Így fokozatosan összepárosítjuk a továbbtenyésztésre szánt összes egyedeket. Ebben az időszakban megfelelően módosítani kell a napi takarmányadagot is. Főként a fehérjetartalmat kell fokozni és a takarmányadag minél változatosabb legyen. Ugyanakkor a galamboknak lehetőséget nyújtunk a gyakori fürdésre, s a bódékba visszatesszük az ősz folyamán félretett fészkeket. MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója Hasoií elvtárs a födött térségben szereli az új rendszerű nyúlketreceket 4 iÉBMlM
