Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-08 / 18. szám
Múlt és jelen A zsigárdi vendéglátó egyik sarokasztalánál két barázdás arcú, fehér bajuszú férfi üldögélt. Szalai Pista bácsi poharában bor aranylott, Fiam György bátyám pedig barnás-sárga sör mellett üldögélt. Mindketten átlépték már a nyolcvan év határát, sokat láttak, tapasztaltak az életben. Mint általában, ha két vagy több idősebb összekerül, a múltba kalandoznak a gondolatok. Pista bácsi a lovait emlegette, amelyekkel ilyenkor, tavasszal egy magyar holdat is felszántott naponta. „Jókor fogtam, s bizony már szürkült, amikor a kocsihoz cipeltem az ekét.“ „Hát bizony sokat lépkedtünk az eke után“ — toldja meg Gyuri bácsi. „Estére alig húztuk a lábunkat.“ — Mégis könnyebb volt az, mint az aratás. A pokoli hőségben reggeltől estig húzni a kaszát. Aztán éjfélig kötözni. Sokszor hazamenetel helyett az ember legszívesebben ledőlt volna egy búzakereszt mellett. — Én meg amondó vagyok, hogy a cséplés még kutyább volt — tromfolt Gyuri bácsi. — A nehéz munka mellett hajnaltól sötétig fojtogatott a por. Az embernek még a betevő falat sem esett jól, csak a vizet itta egész nap. — Mi még csak úgy-ahogy, de az asszonyoki Szegény feleségem már jó várandós volt az elsővel, amikor apám felküldte a kazalra. Mindig azon izgultam, mikor szédül le a magasból. — De azért jó volt akkoriban — emlékszik Gyuri bácsi. — Csak ezt nem értem, hogy mi sohasem értünk úgy rá, mint ezek a mostaniak. — A bíz’ igaz. Télen is hajnalban keltem, s mégis csak harapni kerültem be a konyhába. Mindig akadt valami tennivaló. Szecska, favágás, takarmány, szalmabehordás. Ritkán tétlenkedtünk. S nyáron bizony sokszor vasárnappal is megtoldtuk. Hiába mondta az asszonyom, hogy istentelenség. Jött a borulás, menni kellett, takarni vagy a kenyérnekvalót rendbetenní... — A fene érti a mostaniakat — csóválta a fejét Gyuri bácsi. — Ezek sokszor nyolckor pufognak ki a határba, és mégis előbbre vannak, mint mi voltunk. Higyje el, felét sem dolgoznak ezek manapság mint mi, annak idején. — Láthatja kend: még csak szombat dél van és menynyien tolakodnak a pultnál. A mi korunkban bizony ilyenkor csak egy-két elzüllött falurossza lézengett a csárdában ... Két öreg ember szürcsölte az itókáját s beszélgettek múltról, jelenről. A ma emlegetésekor mintha egy kis irigység érződött volna a hangjukból. Kissé érthetetlen a számukra, hogy fiaik, unokáik nem robotolnak látástól vakulásig, mégis jóval kevesebben, mint annak idején elvégzik a sok tennivalót. A mezőgazdasági termelésben forradalmi változás állt be ai utóbbi években. Alig két évtizeddel ezelőtt a munkálatok dandárját igásfogatokkal és fárasztó kézierővel végezték. Csak az uradalomban és néhány gazdánál akadt traktor, kaszáló- vagy aratógép. Akkoriban a zsellérség arra a néhány gépre is ellenségesen nézett, mert a kenyerüket, a megélhetést veszélyeztették. A gépek elterjedését nagyban akadályozták a közép- és kisparaszt számára megfizethetetlen árak és az, hogy egy 8—10 holdpől álló birtok sok esetben 9—10, de még több parcellából is állott. Nálunk a forradalmi változást az új rendszer hozta, amely a termelési eszközök fejlettségének tudatában átszervezte a mezőgazdaságot és a 100 ezernyi kis parcellákat kollektív gazdaságokba tömörítette. Kialakult a nagytáblás gazdálkodás, ahol a legkorszerűbb gépekkel is dolgozhatnak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése alapjában megváltoztatta az emberekenk a termeléshez s egymáshoz való viszonyát. A Pista és Gyuri bácsi által emlegetett legnehezebb mezőgazdasági munkálatokat napjainkban szinte már teljes egészében gépek végzik. Ma' napság emberi láb nem éri a földet, mégis belekerül a mag, ültetőanyag. A gabona betakarítása már nem jelent csúcsmunkát. A nagyteljesítményű kombájnok, a hepehupás talajon a kévekötözőgépek mellett, csak rendkívüli esetben csillog már a kasza a napfényben. A takarmány begyűjtése és tárolása legtöbb esetben szintén gépesítve van. Az őszi betakarításnál is egyre több gép áll csatasorba, hogy felmentse az embert a fárasztó kétkezi munkától. Igaz, az állattenyésztésben még mindig korán kezdenek dolgozni az emberek, de a gépek sokasága a múlthoz viszonyítva felére csökkenti a fáradságos testi munkát. Vannak már olyan gazdaságok is, ahol bevezették a két műszakot, s így a munkaidő ipari jellegűvé vált. Hajdanában a nagyobb határokban órákat gyalogoltak a mezőre igyekvők. Sokszor az anyák kisgyermeküket is magukkal cipelték a rekkenő hőségben. Mivel a család minden egyes tagjának maximálisan ki kellett venni a részét a munkából, hogy időben végezzenek a kapálással, aratással és más fontos tennivalóval. Manapság teherautóval, pótkocsival, sőt egyes helyeken már autóbusszal szállítják a munkahelyekre a mezőgazdasági üzemek dolgozóit. Főleg az állattenyésztésben szorgoskodók részére szociális berendezéseket létesítettek, ahol a jól végzett munka után hasonlóan tisztálkodhatnak, mint az ipari üzemekben. De nemcsak a nehéz paraszti munka vált könnyebbé, hanem egyébként is jelentősen megváltozott a föld művelőinek az élete. Falvaínkon már csak hírmondónak akadt egy-egy nádfedeles, ökörszem-ablakú viskó. Több szobás, legújabban emeletes házakban laknak a szövetkezeti dolgozók. A berendezések is a legkorszerűbbek, és a televíziós antenna sem hiányzik a házak tetejéről. A motorkerékpár már nem újság a családban. A régebben annyira megcsodált, irigyelt autókból is egyre többet mondhatnak magukénak a mezőgazdasági dolgozók. Az utóbbi években szövetkezeti klubok, művelődési otthonok, sportstadionok egész sora épült, hogy a fiatalok és érdeklődők művelődhessenek, sportolhassanak és az ipari munkásokhoz hasonlóan szórakozzanak. Kevesebb izzadságcsepp gyöngyözik a homlokokon, nem olyan kérges a tenyér, mégis soha nem látott ütemben épül-szépül a falu, gazdagabb, tartalmasabb az ember élete, és egyre több és több falusi ismerkedik meg a tudomány világával Sokan azt mondhatnák, ez az élet rendje, törvénye. Ez valóban így is van. Csakhogy az utóbbi két évtizedben látott gyorsütemű fejlődés nálunk úgy következhetett be, hogy a második világháborúban győztes szovjet csapatok elűzték a régi világ ködlovagjait és egy új, magasabb formájú társadalmi rend Jött létre, amelyben egyre jobban megbecsülik a munkásosztály szövetségét. A géoek sokasága, a tudományos nagyüzemi gazdái kodás örökre elűzte az embertelen robotot, és a kenyerünk megteremtői egyre kulturáltabb körülmények között dolgozhatnak, élhetnek. Tóth Dezső
