Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-08 / 18. szám
RIPORTOK A SZOVJET EMBEREK ÉLETÉRŐL Lettország mezőgazdasága Ha tfllünk valaki a Lett Szovjet Szocialista Köztársaságba, a Szovjetunió önrendelkezésű tagállamainak egyikébe érkezik, szinte odahaza érzi magát, mert az emberek viselkedése, öltözködése, gondolatmenete a mienkhez igen közel áll. Néhány társammal tanulmányi céllal érkeztünk e Balti-tenger melléki országba, és első benyomásunk az volt, hogy a hazaihoz mérten itt csupán az időjárás zordabb. Ugyanis a tavasz harmincnegyven napos késéssel érkezik, a tél viszont ennyivel hamarabb. Ez az éghajlati különbség a mező dolgozóit nagyobb erőfeszítésre készteti és gondjaikat szaporítja. Mielőtt mezőgazdasági üzemekbe látogattunk volna, általános áttekintést kívántunk szerezni s így felkerestük a Lett Kommunista Párt KB- nak mezőgazdasági titkárát Verő elvtársat, hogy tőle kérjünk ezzel kapcsolatban tájékoztatást. Megtudtuk, hogy az ország területe hatvannégyezer négyzetkilométer, tehát tizenötezerrel nagyobb Szlovákia területénél. Nagyjából az összterület egynegyed része erdő, negyven százaléka pedig rét és legelő. Ez szabja meg a termelési irányzatot is, melynek gerince a legelőgazdálkodás. Amikor 1940-ben megdőlt a fasiszta diktatúra és népi kormány alakult, az országban háromszázezer kisparaszt és kétszázezer földnélküli zsellér dolgozott. Ma kisgazdaság egy sincs, helyettük 188 szovhoz és 774 kolhoz működik, általában három—ötezer hektárnyi mezőgazdasági területen. Mfg 1940-ben mindössze ezer traktort tartottak számon és kombájn lényegében nem volt, addig jelenleg 33 ezer traktor és hétezer gabona-, burgonya- és répakombájn működik. Akkor öszszesen háromezer teherautó állt rendelkezésre az országban, most pedig csak a mezőgazdaságban tizenkétezer, teherautót használnak. Most kétszázötvenszer több áramot fogyaszt a mezőgazdaság, mint akkor, ami nélkül a hatvan százalékban gépesített fejést nem lehetne végezni. A KÖZELMÚLTBAN szinte urgásszerű fejlődésen ment keresztül a lett mezőgazdaság. Az évi mezőgazdasági össztermelés 1960-hoz viszonyítva az elmúlt évben 192 Vokal emelkedett, melynek elérésében az állati eredetű termékek vannak túlsúlyban. A fejlődés üteme még mindig tart, amit az is bizonyít, hogy például 1966-ban a 980 ezer tonnában meghatározott tejeladási tervet 554 ezer tonnával túlteljesítették. Ez nem is csoda, hiszen a tehenenkénti évi tejtermelés országos átlagban 2797 kg volt. Egyébként kelet-frízből származó lett feketetarka, tejtípusú teheneket tartanak. A tervezett 132 ezer tonna hús helyett 172 ezer tonnát adtak el a mezőgazdasági üzemek. A tojáseladás a terv szerinti 130 millióról 160 millióra fokozódott, gabonából 157 %-ra, burgonyából 101 %-ra, zöldségből pedig 108 %-ra teljesítették a tervet. Tojótyúkjaikkal nincsenek megelégedve, mert a Szovjetunió gazdasági körzetei közül tyúkonkénti 202 tojást számláló évi átlaghozammal a múlt évben csak a harmadik helyet sikerült elérniük, mert Észtország és a moszkvai körzet eléjük került. A TERMELÉS HATÄSFOKA Lettországban minden 100 hektárnyi mezőgazdasági területre 623 q tejet és 97 q húst termelnek. Egy-egy lakosra átlagban számítva évente 734 kg tejet termelnek. Ez az eredmény nem lebecsülendő, ha összehasonlításképpen figyelembevesszük, hogy például Bulgáriában 169 kg, Magyarországon 159 kg, az NDK-ban 353 kg, Csehszlovákiában pedig 300 kg az egy lakosra jutó átlagos évi tejtermelés. Száz lakosra Lettországban a szarvasmarhaállományból 61 darab jut. Viszont 100 hektárnyi mezőgazdasági területre számítva az átlag 43-at számláló állatállományból mindössze 22 a szarvasmarha. Ebből is nyilvánvaló, hogy nagyobb szálastakarmánykészletekkel rendelkeznek, mint a mi mezőgazdasági üzemeink. TALAJJAVÍTÁS Nem szorul magyarázatra annak jelentősége, hogy a talajjavítási munkálatok összes költségeit az állam viseli. A lecsapolásra váró talajokat 70 %-ban födött csővezetékkel látják el. A mi viszonyainkhoz mérten Lettországban szinte elképzelhetetlenül sok a lápos, vizenyős terület, s a nagy kövekkel teleszőrt szántóföld. A néhány kilós, sőt mázsás, kövek eltávolítására különleges szerkezetű gépeket is üzemeltetnek. Már régi idők óta halmokba gyűjtik a követ, most azonban egy-egy akción belül 30—50 hektárnyi területről teljesen eltávolítják a régi halmokat és a fagy következtében újonnan felbukkanó követ s az ezek körül kialakuló bozótot. E munkálatokkal egyidőben fokozatosan felszámolják az ország egész területén szétszórt magányos házakat, vagy tanyaszerű kis házcsoportokat és falvakat létesítenek. Évente 80 ezer hektárnyi területről vezetik le a vizet, de a munkaütem fokozódik és 1970-ig összesen 52 000 hektárnyi területen szeretnék elvégezni a talajjavítást. A burzsoá hatalom idején húsz év alatt mindössze 46 ezer hektáron végezték el a talajjavítást. MESZEZÉS A mezőgazdasági terület 70 %-a savanyú talajú, ezért meszezést kíván. Ezzel van összefüggésben a számtalan új mészbánya létesítése is. A Talajjavítási Minisztérium vállalatai átlag 1500—2000 személyt tömörítenék az ország két körzetének mindegyikében, csak a harmadik jelgavai körzetben van 3000 alkalmazottjuk, mert a rigai tengeröböl környéke igényel a legtöbb talajjavítási munkát. A huszonhat járás mezőgazdasági termelési igazgatóságai is kiveszik részüket a hatalmas arányú munkálatok előkészítéséből. KÜLFÖLDI EGYÜTTMŰKÖDÉS Csehszlovákiával igen jő együttműködést tart fenn Lettország. Az elmúlt évben 250 kétmenetes cukorrépa betakarító géppárt vásároltak tőlünk, ez idén pedig újabb 300 géppárra szól a szerződés.- Az ottani könnyű, nagyobbrészt homokos aljú talajokon a 2-OCN jelzésű répafejvágó és a 2-VCZ jelzésű répafejkiszántó kombájn igen jól bevált. Az ezekhez tartozó Zetor 3012 jelzésű kerekes traktorok iránt szintén komoly érdeklődést tanúsítanak. A Mezőgazdasági Gépesítési Központ vezetője miniszteri rangban tagja a kormánynak és sikeresen igyekszik végrehajtani az üzemek dolgozóinak kívánságait a csehszlovákiai gyártmányú mezőgazdasági gépek behozatával kapcsolatban. Magyarországról gabonatisztító gépeket, az NDK-ból pedig burgonyakombájnokat és eszközhordozó traktorokat vásárolnak. KÁDERKÉRDÉSEK Mindössze négy idős szovhozigazgatónak nincs meg a kívánt szakképzettsége, a kolhozokban vezetőhelyeken pedig 65 °/o-ban közép- és felső fokú képzettséggel rendelkező szakemberek működnek. A kolhozokban és szovhozokban összesen 14 ezer szakképzett munkaerő dolgozik. Jelgavában a Mezőgazdasági Akadémia főiskolai képesítést nyújt lett nyelven, ahol háromezer bennlakó és ugyanennyi távhallgató tanul a meliorációs, az erdészeti, az állattenyésztési, az állategészségügyi, a növénytermesztési és más fakultásokon. Lettországban tizenhét mezőgazdasági műszaki középiskola működik, mely az összes szükséges szakosítási ágazatot képviseli. FELVÁSÁRLÁS Hatalmas változást jelentett nemcsak Lettország, de a zegész Szovjetunió tagállamainak mezőgazdasága számára a Szovjetunió Kommunista Pártja 1965 évi márciusi plénumának határozata, melynek értelmében egyes mezőgazdasági termények felvásárlási árai 30—50 %-kal, sőt esetenként ennél is többel emelkedtek. Ez a különös erővel megjavuló munkakedvben, öltözködésben, lakásépítésben tükröződik. Az azelőtt ráfizetéssel dolgozó mezőgazdasági üzemek ma már mind magas nyereséggel zárják évi mérlegüket. A felvásárlás rendszere igen bonyolult. Fő jellemzője, hogy a feldolgozó üzemek közvetlenül vásárolják fel a számukra szükséges termékeket, és ha a termelő beszállítja a felvásárlási helyre az árut, akkor fuvartérítést kap. Egyes társult mezőgazdasági üzemek maguk dolgozzák fel, konzerválják stb. termékeiket, és az állam támogatja tevékenységüket. Hasonló a helyzet például a zöldségfélék és más termékek piaci eladásában is, de állandóan újabb ötleteket valósítanak meg. A márciusi plénum határkövet jelent Lettország mezőgazdaságának fejlődésében, amit utunk folyamán minden gazdaságban tapasztaltunk. KERESET A kolhozokban dolgozó tagok átlagkeresete naponta 3,17 rubel (valutaátszámítási kulcs: egy rubel = tíz korona) és 1,5 kg gabona, mint természetbeni juttatás. A szovhozokban az átlagos havi fizetés 75—85 rubel. Az iparban dolgozók keresete valamivel jobb, havonta 90—100 rubel. Az ifjúság átszivárgása az iparba erős volt, ez a folyamat azonban az utóbbi két évben jelentősen csökkent. TAKARMÁNYTERMESZTÉS Takarmányproblémájuk nincs, mert többéves takarmányokat, főleg hereféléket és fűkeverékeket vetnek. Nemrégiben központi utasításra kelleténél több kukoricát voltak kénytelenek vetni, de ez visszaesést jelentett, mert ennek Lettországban nincsenek meg az előfeltételei. Most, hogy szabadon állítják össze vetéstervüket, visszatértek a herefélékre, s a kukoricát csak aránylag kis mennyiségben silótakarmányként alkalmazzák. A takarmányozásra saját termésből takarmányrépát, cukorrépát és burgonyát használnak, viszont a keverékek előállításához szükséges szemestakarmány-mennyiséget főleg Ukrajnából történő behozatallal fedezik. Az elmúlt évben 400 ezer tonna gabonát vásároltak. A takarmánykeverékek összeállításához szükséges hallisztet, antibiotikumokat és vitaminokat maguk készítik. Lettország mezőgazdasága mérföldes lépésekkel halad előre, s szeretnénk, ha legalább a tejtermelésben lépést tarthatnánk velük. Margaret A késődélutáni nap besütött a péküzletbe. Az egyik polcról mazsolával teletűzdelt túróslepény mosolygott kínálkozóan. De milyen lepény, kétujjnyi volt rajta a túró és úgy tűnt, hogy illata még a kirakatüvegen keresztül is kiárad. Ábrándozásomból az elárusítónö riasztott jel, amikor felém nyújtotta a becsomagolt lepényt. De hiszen én azért rovom a várost, hogy valahol megnézzem az észt nemzeti viseletét — jutott hirtelen eszembe. Megkérdeztem ezért fizetés közben, van-e itt a fővárosban, Tallinban múzeum és azt merre találnám meg. Egy diáksapkás leány vállalkozott rá, hogy személyesen megmutatja hol kezdődik a Pick utca, hiszen úgyis arra megy haza a kenyérrel. Amikor megtudta, hogy csehszlovákiai magyarnak nyújt útbaigazítást, őszintén meghatódott, majd örömmel kért. várjam meg őt itt a főtéren, mindjárt visszajön. Egy népviseletet színesen ábrázoló könyvvel és népdalokat éneklő dalárdák gramafonlemezével kezében tért vissza és ezt nekem, egy teljesen ismeretlen atyámfiának ajándékozta, csakis és egyedül azért, mert ő a magyarokat nagyon szerefi és tudja, a két nemzet hajdan együtt élt, együtt küzdött. A sors különválasztotta a rokonokat, de a vendégszeretet, beszédben a hanghordozás és számos szó, a pentatónból eredő dallamok, a népművé,szet egyes elemei ma is közös vonások a két nemzet tiszta arculatán. Kask Reet geológusnak tanul a tartui egyetemen. Kívánom, hogy kis nemzetének mindig olyan megbecsülést szerezzen, mint amilyet én érzek iránta. A zemgalai szovhozban kétezerötszáz hektárnyi területről vezetik le a vizet. A központi kolhoz-piac csarnokának bejárata Rigában. A rigai kolhozpiacon Amikor az első világháború idején még divatban voltak a zepelinek, a gázzal töltött léggömbök elhelyezésére nagy térfogatú épületekre volt szükség. Rigában öt hatalmas léggömb-hangárt építettek fel annakidején, melyek felhasználása a harmincas években, amikor már a léggömbök kimentek a divatból, a városatyáknak nem kis fejtörést okozott. Végül is igen dicséretre méltóan úgy határoztak, hogy a boltíves hangárokból vásárcsarnokokat alakítanak. A hajdan hadicélokat szolgáló épületek azóta is a város élelmiszerellátásának méltó színhelyeként szerepelnek. ( \ A Lett Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió tizenöt tagaliámának egyike. Fővárosa Riga, ma már több mint hatszázötven ezer lakost számlál, s méltán sorolható a modern városok közé. A Balti-tenger sós párájú szele a tizenöt kilométernyi távolságot a fővárosról elnevezett tengeröböltől játszva teszi meg. De nem okoz gondot vagy különösebb fáradságot a balti halászkolhozok tagjainak sem ez a távolság, hiszen a friss halat a bővizű Daugava folyón saját hajóikon egészen a főváros szívéig vihetik fel. Az öt vásárcsarnokot és a tetővel ellátott nyitott oldalfalú elárusító helyet hivatalosan Központi Kolhozpiacnak nevezik. A nagyarányú piacot KAZIMIR JANOVICS, az intézmény igazgatóhelyettese mutatta be egy áprilisi vasárnapon. Tőle tudtuk meg, hogy a piac napi forgalma átlagosan százötven ezer rubel, ami a jelenlegi 1:10 arányú valuta átszámítási kulcs alapján másfélmillió csehszlovák koronának felel meg. AZ ELSŐ csarnokot halféleségeken kívüli húsárura szakosították. A társgazdaságok, vagyis a kolhozok tagjai maguk árusítják a sertéskaréjt vagy a marhacombot, .s ha tagjaik sorában a mészáros-mesterséghez értő nem akad, úgy a Központi Kolhozpiac vállalati alkalmazottai közül térítés ellenében hozzáértő egyént vesznek fel a húsvágásra. A piacon, neve ellenére állami mezőgazdasági üzemek, vagyis szovhozok, sőt magánszemélyek is árusítják termékeiket, s ezen felül állami kereskedelmi vállalatok elárusítói is kínálják áruikat. így bizonyos szocialista konkurrencia alakul ki közöttük, ami a vállalati büszkeséget felszínre hozza és „már csak nem hagyjuk magunkat lepipálni“ alapon egészséges versenyre serkenti az összes résztvevőt. Az eladási árak felső határai a legfontosabb árucikkeknél egyformák, s ami bennünket különösen meglepett, adót az árusításból eredően nem fizetnek. Mindössze a „standért“ annak nagysága szerint kell helypénzt fizetni. A húsárusltóknak kötelességük árujukat a csarnok egyik földszinti hfitőhelyiségében előzőleg orvosi vizsgálatnak alávetni. A húscsarnok alatt tizenhárom nagyobb és tíz kisebb hűtőkamrában egyidőben 7500 q hús tárolható, melyekben a hőmérséklet —10 C fokos. A légcserét ventillátorok végzik. A MÁSODIK csarnokban tejet és tejtermékeket árusítanak. A csarnok vezetősége rendelkezésre bocsájtja az elárusítóknak hűtőszekrényeit és hűtőasztalait. Az áruválaszték igen bő, mert például csak túróféléből választhat a vevő a 9 % tejzsírtartalmúból a 18 % tejzsírtartalmúból, a 17 % tejzsírtartalmú édestúróból, a száraztúróbői stb. A HARMADIK csarnokban lisztféle és egyéb élelmiszereket vehet a háziasszony, akárcsak az élelmiszerboltban. Itt túlsúlyban vannak az állami üzletek, de azért néhány kolhoz és szovhoz is árusítja saját készítményeit, például lekvárt. A NEGYEDIK csarnokban zöldséget és gyümölcsöt kínálnak a vevőnek. Az alma ára kilónként 1,80 rubel, a narancsé viszont csak 1,20 rubel. Nem csoda, hiszen e zord északi vidéken az árueltartás és a termelési feltételek ' sokkal bonyolultabbak, mint például nálunk. Az asztalokon sok a hagyma, sárgarépa, céklarépa, burgonya, szárított szilva, üvegházi uborka, messziről csábító piros retek és egyebek. AZ ÖTÖDIK csarnok nagyméretű akváriumaiban tengeri és édesvízű halak úszkálnak. Itt túlnyomó részt a halászkolhozok igyekeznek a nézelődő vevőket árujuk frisseségének és kiváló minőségének hangsúlyozásával egy-egy lépéssel közelebb vonzani. Megismertük a pontyot és a csukát, de jó adag csodálkozással nézegettük az életünkben először látott krambalát, salaiét, mialuzát és a kapitán nevű különös alakú és szokatlan színű halakat. A kinti asztalokon tojást, leveszöldséget, klukavának nevezett pirosszínű erdei bogyót, élőbaromfit, valamint sok minden mást árusítanak, nagyobbrészt magánszemélyek. Nyáron naponta átlag százezer látogató járja be a piacot s közülük néhányan nem vásárolnak semmit, csak a „divatbemutatót" figyelik, vagy csak szórakozásból kíváncsiskodnak, mert bizony ez a piac szinte látványosság számba menő létesítmény. Üzemelésről és a szükséges rendfenntartásról kétszáz alkalmazott, felügyelő, áruminőség-vizsgálő és egyéb dolgozó, köztük hatvan takarítónő gondoskodik. A rigai Központi Kolhozpiac az egész Szovjetunió legjobban szervezett piacainak egyike. Legvonzóbb a reggeli órákban, amikor a város még csak ébredezik. Aki manapság végighalad a volt léghajó-hangárok magas boltívei alatt, annak sokáig emlékezetében marad a divatbemutató, a korzó és az élettől pezsgő piac egymásba fonódó képe. K U C S E R A SZILÁRD cikkei és felvételei
