Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-08 / 18. szám

w Épülnek és szépülnek falvaink Még a kezdet kezdetén, 1949-ben Sliácon egy rövidebb politikai iskolázáson találkoz­tam R é t y István elvtárssal, a párt veterán harcosával. Sokat beszélgettünk. Nekem akkoriban nagyon tetszett a vízvezeték, a szép városi környezet. 0 azt mondta, hogy pár év múlva a falvak egy része is vízveze­téket kap, és olyan szépek, korszerűek lesz­nek, mint a városok. Az előrelátó kommu­nista nem tévedett. Ma már szinte meg­lepően csinos, városias Gímes község, víz­vezetéket kapott Izsa és Guta is. Csak három falun keresztül mérjük le a fejlődést, de száz és száz hasonló példával találkozha­tunk, ami bizonyítja, hogy a felszabadulás óta nem ültünk karbatett kézzel. A gímesi vár tövében A hegytetőn őrt állő várrom mesz­­szlről a gímesi völgybe csalogatja az embereket. Nem bánja meg, aki ide­jön. Megismerkedhet itt történelem^ mel, és kellemes órákat tölthet el a kör alakú tő partján. Ha kedve tartja, csónakázhat is a víz tükrén. Sok-sok turista érdeklődését kelti fel a gímesi vár története. A XIII. században épí­tették. A XV. században heves ostrom után lerombolták a törökök. Forgács Zsigmond, nyitrai püspök 1613-ban újjáépítette, de 1663-ban a vár újra a törökök martaléka lett. A várat 1837-ig lakták, utána rábízták sorsá­ra. Azóta magárahagyatva porladoz­­nak az évszázados falak, romjain mélázó turisták kutatják a múltat. Külön élvezetet nyújt a látogatók­nak az 500 éves gesztenyeliget és az sem csalódik, aki a faluban megte­kinti a Forgács kastélyt, vagy pedig a gímesi hagyományokhoz illő igazán csinos új lakóházakat. A vár tövében épült sokszínű faházacska pedig kü­lön élményt nyújt. A völgy két olda­lát valósággal telitüzdelték velük. Két- és több személyes szobái min­den igényt kielégítenek. Valóságos mesebeli mézeskalács házikókra em­lékeztető szállások ezek. Beleillenek a gímesi völgy romantikus szépségé­be. Pedig, amint Balkó Mihálytől, a he­lyi nemzeti bizottság elnökétől meg­tudtuk, a gímesi völgy kiépítése még csak a kezdet kezdetén van. Két év­vel ezelőtt még csak egy pionírtábor húzódott meg a völgy egyik oldalá­ban. Ma már a sok faházikó közül kiemelkedik a mutatós étterem. Min­den bútoron, falrészen elégedetten pihenhet meg a szem, nem is beszél­ve a hatalmas szarvasagancsokról. Ez az étterem bizony minden turista igényét kielégíti. Büszke is rá Urba­­rtek Lajos, az üdülőhely vezetője. Egy évvel ezelőtt szalaggal mérték ki az alapot és ma az étterem már forga­lomban van. így gyarapodnak lassan­­lassan. A világotjárt embert ilyen kis örö­mök elégítik ki. Mert valamikor hét tenger tengerésze volt. Azért is ke­rült az üdülőtelep élére, mert hat nyelvet aktívan és ugyanannyit pasz-Csinos gímesi ház Vár of lefz Az egyik faházikö Falu a Leányvár romjainál Amikor az Izsai Helyi Nemzeti Bizottság irodájába léptem, a helyi és járási funkcionáriusok épp a falu sorsáról vitatkoztak. KOML0SI MENY­HÉRTNEK, a helyi nemzeti bizottság elnökének ugyancsak fő a feje. Sok még a tennivaló, hisz az utcák ügy fel vannak bányászva, hogy az ember azt hiszi, sosem lesz talán már itt rend. — Nehéz poszt ez — mondja az elnök. — A nagy tragédia után még nem volt megállás. Türelmetlenek az emberek az utcák rendezetlensége miatt, de mit tehetünk. Ilyen nagy munkát nem lehet elvégezni pár hónap alatt. Hát bizony Izsán olyan munkát kezdtek el annak idején, hogy ilyesmire még a történelem folyamán nem volt példa. Százezrek, milliók az utcák rendbehozására, kanalizációra, középületekre. Szinte hihetetlenül újjá­születik ez a régi település. A krónikások szerint VI. Ince pápa 1277-ben ajándékozta a Nyulak Szigetének. Azóta háromszor pusztította árvíz. A fa­lusiak azt mondják, hogy 1895-ben az ár szintje magasabb volt, mint 1965- ben. Ezután épült újra a falu a leányvár romjaiból. A vár falaiból emelt családi házak évszázadokon keresztül dacoltak az idővel, egészen addig, amíg a Duna 1965. június 15-én újra rátört a falura. A Hereföld és a Templom-utcán jött a szennyes ár, és rossz emlékként 282 rombadőlt házat hagyott maga után. Vízbe roggyant tehát a családi­házak fele. A fojtó ár öleléséből csak a vízbe roggyant házak cseréphíjas tetői lát­szottak ki. Sokakban felmerült a kérdés: „Lesz-e még falu a Leányvár mellett?“ Megmondom őszintén, magam is a kishitűek közé tartoztam, amikor a Gyulamajori emeletes munkáslakás tetejéről szemléltük Izsát. Azóta is kíváncsian vártam a percet, amikor újra találkozhatom a faluval. A találka nagy meglepetést hozott. Valósággal eltűnt a régi Izsa. Szüle­tési fájdalmaiban most nő ki fiatalabbra, szebbre. NÉMETH Arankával, a helyi nemzeti bizottság dolgozójával rójuk a falut. Amúgy is egészségtől kicsattanni akaró piros arca fel-fellobban a boldogságtól, amikor egy-egy utcarészletet, középületet mutat. Szemében ott ég az öröm lángja, ami jellemző az izsaiakra. Micsoda falu születik? Nem is falu ez, hanem város. A vízvezeték már elkészült 1 millió 600 ezer korona költséggel. Most a kanalizációt fejezik be. Teljes ütemben készülnek az utak. PUZDER Ale­xander csoportjával az utakat betonozza. Szép, szerinte két kilométer hosszú betonozott út lesz, alagcsövezéssel ellátva. Frantisek CSIGÁS, a Hidrostav építésze Szobráncból jött ide feleségével együtt, hogy segítsen az újjáépítésben. Jókedvű, örül, hogy segíthet az izsaiaknak. Még nekünk is bele kell kukkantani a műszerbe. „Ellenőrizzék, egyenes e a beton széle!“ — mondja tréfásan. Nem akármilyen munkát végeznek. Ha már egyszer belefogtak, azt akarják, hogy az izsaiak mindig hálásan gondolja­nak rájuk. Nagy munka ez, hisz az utak rendhehozása 2 millió 700 ezer koronát emészt fel. De ha októberben befejezik, elégedetten járhat rajta majd minden izsai. Kísérőnknek örömtől repes az arca, amikor mutatja a trencséni Jednota ajándékát, egy korszerű önkiszolgáló üzletet, a sok-sok családi házat, az épülő, új kilenctantermes iskolát, mindent, ami az új falu arculatát for­málja. Amint megtudjuk, a falu még tovább fejlődik. A tervek szerint egész­ségügyi központ, étkezde létesül. Százezres, milliós tételek mindenütt. Csak az állami segítség 8 millió koronát tesz ki, a trencsénieké pedig 6,5 millió koronát. A három védnökségi járás szinte hihetetlenül sokat tett. Naponta 800—900 védnökségi munkás dolgozott a falu újjáépítésén, és ennek köszönhető, hogy ma már minden család otthonra lelt. A trencsé­­niek 84, az Uherské Hradisteiek pedig 43 lakást építettek. A sumperki járás főleg anyagot adott és 250 000 korona értékben élelmiszert, ruhafélét. Kit is említsünk a sok-sok önfeláldozó ember közül? Csehek és szlovákok otthonukat, munkahelyüket elhagyva siettek magyar testvéreik megsegí­tésére. A falu újjáépítésének ünnepén 800 vendég vett részt. Közülük 300-at kitüntettek. De kitüntetést kaptak előzőleg mintegy félszázan a hely­beliek közül is. Elismerést érdemel mindenki, aki segített a tragédia után. A szigetlakók, akik a legnehezebb órákban sem hagyták el posztjukat, a védnökségiek, a járásiak. Ilyen szépen még talán sosem nyilvánult meg országunk nemzeteinek közösségi szelleme. A proletár nemzetköziség, a nagy összefogás, a szolidaritás emlékét őrzi Ján Habarta Uherské Hra­­diste-i iparművészi-tanár emlékműve is. Három oszlop emelkedik az ég felé, mutatva a három járás segítségét, mögötte pedig ott van az új falu, amely már minden kényelmet biztosít a lakosságnak. Szép ez az újjáépítés, bíztató, bár még csak fakad a bimbó, de nagy köszönet jár ezért az új faluért mindenkinek, aki a falu élet-halál harcában segített. Megmaradt és újjászületett egy magyar falu, ami szebb lesz, mint valaha. Ott látjuk ezt a szépséget az izsai lányok arcán is. Megifjodott itt minden és min­denki. Ott az emlékműnél, az élet kezdetén álló Németh Aranka is vidá­man nevetett, mert megmaradt falujuk, az ősrégi Leányvár romjai mellett. Mérnöki pontossággal készül az új utca ke elmondja, hogy a falut a szó szó­­ros Értelmében újjá kellett építeni. Nem kevesebb, mint 710 házat kellett felépíteni a romokból. Az építők dU cséretére legyen mondva, már 510- ben laknak. Az év végéig még további családi házakba és emeletes házakba költözhetnek be azok, akik az árvíz alatt elvesztették otthonukat. A családi házak építkezése méh lett -T annyi éves egyhelyben topot gás után — végre előtérbe került a középületek építése is. A két korszer rű óvodában nemsokára 240 gyermek kap elhelyezést. Épül egy 18 osztás lyos iskola, egészségügyi központ, úf kultúrház, szó van közös étkezdéről, élelmiszerüzletekről, bevásárló köz* ■ pontokról. A helyi nemzeti bizottság elnökének számítása szerint a köz­épületek összesen 105 millió koronát emésztenek fel. Ezek után foggal remélhetjük, hogy a község városi szintű középületekkel rendelkezik majd. Persze, az új köntöshöz, a szép csa­­ládi házakhoz, a mutatós középüle­­tekhez jó utak, járdák is kellenek. Mert mit ér egyik oldalon a korsze­­rűség, ha a másik oldalon a sár, a rossz utak keserítik az emberek élei tét. Nagy eredmény, hogy végre eh készült a Komárom—Gúta útvonal, De sajnos, még a község főutcáján is gödrökbe huppan a járművek kereke, nem beszélve a mellékutakról. Ezen a téren bizony gyorsabb munkát kell kifejteni. E célra összesen 8 millió koronát fordítanak, de kell is, mert az építkezés miatt nagy itt a forga­­lom, és hamar elhasználódnak az amúgy is rossz karban levő utak. A tervek szerint panelút is készül, A múlt évben különösen a járdaépU tésben értek el szép eredményeket, hisz 17 utcában van járda. Nagy mun­­káról van itt szó, mert 27 kilométer hosszú utat kell rendbehozni. De idén mégis bíznak a munka sikerében a nemzeti bizottság funkcionáriusai, mert a lakosság is aktívan bekapcso­­lódik a falurendezésbe. A vállalt mun­­ka értéke 1 millió 312 ezer korona., amivel mintegy 2 millió 327 ezer ko­­róna értéket hoznak létre. Joggal mondhatjuk, hogy város szü­­letik a falu helyén. Igaz, sokat kell dolgozni addig, amíg a mostani sok por, törmelék helyén csillogó tiszta- Ság lesz. Sok-sok társadalmi munká­­val hozzák rendbe a régi parkot és újabb kettőt létesítenek. De lassan­­lassan minden probléma megoldást nyer. Ottjártunkkor épp a futball­­pályára fektették le a zöld gyepkoc­­kákát. Nem kell tehát a futballcsap patnak a jövőben idegen pályán játi szani. Ján Jány elvtárs büszkén mu­­tatta a 8 méter magas emlékmű mo­­delijét. Nagyon szép kivitelű és mél* tóan emlékeztet majd az újjáépítők hősies munkájára. Az emlékmű mo­­delije mellett megszemlélhettük a város címerének rajzát is. Mert most a nagy újjáépítés után szó van róla, hogy az óriásközség végre megkapja a városi címet. Gúta már 1512-ben szabad királyi város volt, mosí a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára ismét visszakapja régi rangját. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: BÁLLÁ JÓZSEF szíván beszél. Nyelvismeretre pedig szükség van itt, mert járnak ide Ka­nadából, Dániából, Franciaországból, Angliából, az Amerikai Egyesült Ä1- i Iamokból és természetesen a szocia­lista államokból is. Olykor-olykor ha kedve tartja, elmesél nekik egy-egy tengerész-történetet. Mert élménye van bőven. Első útja a Gibraltári szo­roson keresztül vezetett Alexandriá­ba. Volt olyan viharban Is, hogy há­­; rom nap alatt, bár a hajó teljes gőz­zel előre akart menni, nyolc mérföl­■ det mentek hátra. Legjobban az At­■ lanti-óceánt szerette meg, mert ez : aránylag csendes. Olykor gyenge ■ szellő borzolja vizét, és ez nagyon i szép látványt nyújt. Általában elége­­• dett a beosztásával, csak a tengert . fájlalja. Mi maradt belőle, mindössze i kéthektáros tó. Ez nyújt némi elég* ■ tételt. Meg a jövő. Amikor erről be­­r szél, kissé felcsillan a szeme. A helyi : nemzeti bizottság és az egységes . földművesszövetkezet közösen hét és . fél hektáros, fürdésre is alkalmas víztárolót épít. Több lesz tehát a csónakázási, fürdési lehetőség és a t vendégek halászhatnak is. Nagyobb lesz a víz, nagyobb csepp a tenger­­[ bői. A tízéves fejlesztési terv, amint az üdülő vezetőjétől megtudjuk, maga elé tűzte egy halászcsárda építését is. Talán szóbakerül majd szauna­fürdő létesítése is. Sok még a tenni­való a gímesi völgyben, de az első lépéseket már megtették. Most ren­dezik az utakat, virágágyakkal szé­pítik a kis szállodácskák környékét, mindmegannyi megoldásra váró mun­ka, feladat. Jelentős a befektetés, de kétszeresen megéri. Egyrészt azért, mert a természetimádók közül egyre többen élvezhetik a gímesi völgy szépségét, másrészt azért, mert a helyi nemzeti bizottság jelentős ösz­­szeget nyer a gímesi üdülőtelep és autócamping bevételéből. Tavaly 800 ezer koronát vételeztek be. Idén a forgalom már több mint egymillió koronára emelkedik. A gímesi vár tövében igazán szép üdülőhely épül és a nemzetközi tu­ristaévben már joggal állja meg a helyét a többi üdülők mellett. vaiamiKor az isKoiaoan azi lunui* i 'uk, hogy hazánk legnagyobb községe Gúta. Azóta többször is ellátogattam ebbe a Vág-menti faluóriásba, de mindig egy kis csalódás maradt ben- < nem. Valahogy a többi kisebb és kö­zepes községekhez képest a félszoba­­dulás után lassú volt a fejlődés; nem volt egy valamirevaló étterme, köz- - épülete. Elavult volt az üzlethálózata is. Bár éveken át többször szóba ke­rült, hogy miért nem kap ez a nagy falu városi címet, úgy gondolom, jobb is, hogy vártak vele, mert kissé gúnyorosan hatott volna a városi jelző. Ma másképp fogad. Alig érkezik az ember a faluba, máris megállapíthatja, hogy itt soha nem látott ütemű építkezés folyik. A falu közepén már ott emelkedik a többemeletes szálloda mutatós épü­lete. Korszerű, ún. sokemeletes házak húzódnak a főutca mentén. Csino­­sabbnál csinosabb családi házak tar­­kítják az utcákat. A nagy munka közepette legtöbbjére még vakolat sem jutott. Nem csoda, hisz eleinte arról volt szó, hogy elsősorban min­den család meleg otthonra leljen. JÁN JÁNY, a helyi nemzeti bizottság elnö*

Next

/
Thumbnails
Contents