Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-08 / 18. szám
# Mezőgazdaságunk élenjáró dolgozói Ünnepelünk. Évről évre szebbé, örömteljesebbé varázsoljuk a békét hozó, virágzó májusokat. Huszonkét esztendeje építjük felszabadult, szép hazánkat. S ebben az eltelt időszakban városainkban — de főleg a falvakban — meghúzódik szerényen egy dátum, a kis- és középparasztok egyesülésének, a szövetkezetek megalakításának az évfordulója. Nagy nap volt ez akkor! S az azóta eltelt időszak a „gyerekcipőben“ járás már rég a múlté. Az eltelt másfél évtized — vagy néhol még ennél is több — ékesen bizonyítják, a megtett út nem volt hiábavaló. Bizonyítja ezt falvaink megváltozott helyzete, a mezőgazdasági dolgozók életkörülményei. Az első buktatók, a nehézségek, amelyek a kezdet kezdetén még oly sok bosszúságot, keserűséget okoztak — ma már feledés„AZ ÉPÍTÉSBEN SZERZETT ÉRDEMEKÉRT" számba mennek. Jelen pillanatban elmondhatjuk azt, hogy a régen ipari országnak emlegetett hazánkban virágzó nagyüzemi, mezőgazdaságot alakítottunk ki. Az örökösen lebecsült paraszti munka értelmet nyert és mondhatnám úgy is: életet jelent, lüktető mindennapi munkánkban. Szerte az országban megbecsülés övezi a mezőgazdaságban tevékenykedők százezreit. Évről évre május havában a párt és a kormány elismerését fejezi ki a legjobbaknak a termelésben, az irányításban elért kiváló eredményekért. Az ünnepi hangulat szebbétételéhez hadd nyújtsunk át egy csokorra valót azokból, akik a legtöbbet tették munkahelyükön a mezőgazdasági termelés előremozdításáért. Evek óta az élvonalban termelés ugrásszerű emelkedése az országban első helyre Juttatta a járást. — A fejést átlag 1960-ban 1800 liter körül mozgott. 1966-ban már elértük a 2800 litert. Hogy minek tulajdonítom ezt az eredményt? A problémák helyes megoldásának. 1963-ban a mutatószámok alapján kiselejteztük az állatállományt. No és természetesen a takarmánynövények termesztésénél is változások álltak be. Az üzemek aktív részvételével sikerült megoldanunk a takarmányproblémát is, s ma már az állattenyésztésben az egyedi kiválasztás hívei vagyunk. Sőt, ebben az évben a tejtermelésben 3000 literes átlagot szeretnénk elérni! Jövőbeni terveik? — A növénytermesztés szakaszán a víz okozta eddig a legtöbb gondot. A lecsapolás, az öntözés és a kanalizáció volt a legnagyobb probléma, jelenleg már ugyan 7 ezer hektárt öntözünk, de 1971-ig 13 500 hektárt szeretnénk bekapcsolni öntözésre. Tervek, problémák, amelyekből hathatós részt vállal magára az ötödik X felé közelgő főmérnök. Huszonkettedik szabad májusunkon őt is a kitüntetettek között találjuk, s ehhez őszintén gratulálunk. a szövetkezetei. S míg az elnök elérte azt, hogy a szétszórt házakba behozták a fényt, s az emberi kultúra alapvető követelményét, a rádiót és a tévét — addig bizony Szénássy Ferdinándnak sok keserűséget s még több bosszúságot kellett lenyelnie. De megérte! Most azon fáradozik, hogy egy járható utat kapjanak. S hogy ez nekik mit fog jelenteni, csak az tudja megérteni igazán, aki olyan körülmények között gazdálkodik és él, mint ők! Fáradozása eredményeiről volt alkalmunk meggyőződni. A villanyfény és a remény arra, hogy járható utat kapnak, sok embernek visszaadta a bizalmát. Tizenhét új családi háznak rakták le az alapját az elmúlt évek folyamán. Most már nem kívánkoznak el az emberek a tanyavilágból. A családi ház építői között találjuk a harmincnyolcesztendős szövetkezeti elnököt is. Sok munkája mellett nem feledkezik meg a kis emberpalántákról sem. Kingyesen új iskolát épített a szövetkezet, s a tanítónak kényelmes lakást biztosítottak. Ebben az évben a szigetiek is új köntösbe öltöztetik régimódi tanyasi iskolájukat. A fiatalok szórakozási lehetőségeit is igyekeznek kielégíteni. A szövetkezet mellett klubot létesítenek, hogy a téli időszakban is legyen a fiataloknak szórakozóhelyük. Talán, mondhatnánk így is, találkoztunk egy emberrel a mai tanyavilág kellős közepén. Egy olyan emberrel, aki közel másfél évtizede küzd az élvonalban azért, hogy szebbé, emberiebbé tegye a tanyasi nép mindennapi életét. CZITA BÉLA összetartani. Az emberek ragaszkodása a „sajáthoz“, a meg nem értés odavezetett, hogy 1954-ben felbomlott a szövetkezet. Az elnök maga maradt, tagság nélkül. De az idő kerekét nem iehet megállítani. A fejlődés irama neki adott igazat. Az emberek kezdtek visszaszálingózni, s az elnök, — hogy tudását gyarapítsa — 1958 őszén beült az iskola padjaiba. Két esztendeig járt a komáromi mezőgazdasági iskolába. Kis területen is lehet nagy eredményeket elérni — hajtogatta. De a szövetkezet fejlődését ez mégis gátolta. Igaz, a hatvanas évek elején már 25 koronát fizettek munkaegységenként, de egy év múlva mégis csak egyesültek az akkor gyengén gazdálkodó keszegfalusi nagyszigetiekkel. Az első években visszaesett fejlődésében az egyesített közös gazdaság, sőt, kilenc koronával kevesebbet is fizettek, de a kezdeti megtorpanást leküzdötték. Azóta a 780 hektáron gazdálkodó szövetkezet a komáromi járás egyik legerősebb mezőgazdasági üzeme. S hogy ma már a szövetkezetben a munkaegység értéke huszonhat korona, az nagyban az elnök érdeme is. De nehéz utat tett meg addig, míg ezt elérte. A tanyavilágban nem volt villanyvilágítás, s egyre többen hagyták ott TANYAVILÁG. Körös-körül szikkadó sártenger fogadja az embert. Szanaszét szórt családi fészkek, s a környéken egyetlen út sem járható. Valahogy így lehetne jellemezni a keszegfalusi nagyszigetet, Szénássy Ferdinánd „birodalmát“. Gőzölgő fekete mellett beszélgetünk múltról, jelenről és a jövőről is... Emlékezetemben visszapergetem az időt. Egy évtizeddel ezelőtt is találkoztunk. Azóta őszbecsavarodott a szövetkezet elnökének a feje. Mintha kitalálná gondolatomat, szinte önmagának válaszol. ■ — Nem könnyű a szövetkezet elnökének a munkája. Felelősség, az emberekkel való törődés sok-sok áldó zatot, álmatlan éjszakát követel. S hogy a közös gazdaság irányítója nem sajnálja az időt, fáradtságot, azi mindennél jobban igazolják az eredmények. Huszonnégy éves volt — talán az ország legfiatalabb szövet kezeti elnöke, amikor rábízták a 22C hektáros kingyesi szövetkezet irányító sát 1953 elején. Mégha bármennyire is kicsi volt a szövetkezet, a gond a felelősség százszorta több feladatoi rótt rá, mint a környező falvakbar akkor még gyerekcipőben járó szövet kezetekre. A tanyavilág középparaszt jaiból alakult gazdaságot nehéz vol „AZ ÉPÍTÉSBEN SZERZETT ÉRDEMEKÉRT“ Mindent az emberért Szénássy F. „PÉLDÁS MUNKÁÉRT“ Hosszú volt az út Megérdemelt kitüntetés Elégedetten olvashattuk az újságban, hogy a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozóinak Antonín Novotny elvtárs, köztársasági elnökünk a Munkaérdemrend kitüntetést adományozta. Megérdemelték a kitüntetést, mert ez esetben olyan mezőgazdasági dolgozókról van szó, akik eredményeikkel világítótoronyként mutatják az utat mások előtt is. Ilyenkor, a kitüntetés alkalmából nem árt elgondolkozni azon, hogyan születtek az eredmények? A járásban nagy gondot fordítanak a szakkáder-képzésre, a funkcionáriusok politikai nevelésére, és már évekkel ezelőtt előtérbe helyezték az anyagi érdekeltséget. Az utóbbi meghonosítása kezdetben sok nehézségbe ütközött, de a járási vezetők kimondták, és megvalósították az elvet: jól végzett munkáért megérdemelt jutalom jár minden mezőgazdasági dolgozónak és vezetőnek. Az eredményeket tehát egyrészt az anyagi érdekeltség széleskörű alkalmazásának és az irányítás tökéletesítésének köszönhetik. Meg kell mondani, hogy a dunaszerdahelyi járásban a régi bürokratikus, direktív irányítást már pár évvel ezelőtt felszámolták, és ésszerűen kezdtek gazdálkodni. Találóan mondta annak idején Ferenczei elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára: „Nem voltunk és nem is vagyunk tudatlan gyerekek, akiket kézenfogva kell vezetni.“ Ezt tényekkel is bebizonyították, mert pár év leforgása alatt olyan állatállományt neveltek, amely az eladott tej és hús mennyiségének lényeges emelkedését eredményezte. Ebben a járásban a mezőgazdaság minden szakaszáról csúcseredményeket mutathatnak ki. A cukorrépatermesztésben például országos méretben is első helyre kerültek, mert 584 mázsás hektárhozamot értek el. Ez mind azért van, mert mindig utat adtak a haladásnak, a tudománynak, az új technológiának. Ma már ilyesmit hall az ember a járásban: „Fő tényező az ember. Hamarosan túlszárnyaljuk a 3000 literes évi átlagos tejhozamot. A termelés meggyorsításához megvannak a feltételek. A többtermelés az út ahhoz, hogy az EFSZ- tagok még több jövedelemhez jussanak.“ Megérdemelten tüntették ki a dunaszerdahelyi járás lelkes, művelt parasztságát, az év legszebb hónapjának elsején. (bállá) zet szorgoskezű népének jó munkáját is dicsérik. A vezetők és a tagság között pedig meg van a kölcsönös bizalom egymás iránt, s a szövetkezet vezetősége mindent elkövet, hogy az elmélyüljön. A mérnökök, technikusok — jó szakemberek — által irányított szövetkezetben mindenki megtalálta számítását. A jó munkának megérdemelt pihenés a vége — tartja a szólásmondás. És ezt a köbölkútiak be is tartják. Évről évre rendszeresen minden tagot családjával együtt kirándulásra, üdülésre viszik. A magyarországi kiruccanásokat már „megunták“, most a szomszédos Lengyelországba mennek világot látni. S ez így is helyes. Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a tizennyolcadik születésnapját ünneplő húsz és félmilliós szövetkezet tagjai megérdemlik a pihenést — és a magas állami kitüntetést. tését el is végezték. Ez az új munkalehetőség 110 embernek ad foglalkozást egész éven keresztül. S ha a fák és a szőlő termőre fordulnak, a szövetkezet mintegy évi kilencmillió korona bevétellel számolhat. Eredmények, bosszúságok Bár a szövetkezet vezetősége mindent elkövet, a növénytermesztésben az átlagos eredményeket tudják csak elérni. Bármilyen jól dolgozik a komplex gépesített brigád, míg másutt búzából a múlt esztendőben negyven mázsa körül mozgott a hektárhozam, ők csak 28,60 q-át értek el. Kukoricából már szebbek voltak az elért eredmények, 38,80 q, cukorrépából viszont csak 356 q. De ha ezeket az eredményeket nemcsak számokban vizsgáljuk, hanem az adott körülményeket is figyelembe vesszük — nagyon is elégedettek lehetünk. A vetésterületet évente elönti a talajvíz. A talaj öszszetétele rossz, félig szikes, ahol nem nagyon lehet eredményeket felmutatni. De mindezen nehézségek ellenére a szövetkezet dolgozóinak leleményességét dicséri az is, hogy 1963-tól korai burgonyát is termelnek, amely átlagban 80—115 q terméshozamot biztosít. Hogy ezt miért említem? Csupán azért, mert itt gépi berendezést — főleg a szedésnél — nem lehet alkalmazni. Ök mégis vállalják, mert tudják azt, hogy évente hathatós összeget juttatnak ezáltal a közös kasszába. Főleg az elmúlt években értek el szép eredményt. Tavaly pl. 3076 q-át adtak el, 715 ezer koronáért. S ha már a gondokról, problémákról szó esett, — bár nem illik ünneprontónak lenni — mégis megemlítenék egy olyan esetet, amellyel az ember ritkán találkozik. Írásomban már megemlékeztem a gépesített brigád kiváló eredményéről. Nos, az elismerés irántuk nem is maradt el. Elnyerték a kerületi elsőséget, sőt, szocialista munkahrigád lettek! Hogy mi ebben a bosszantó? Talán csak annyi, hogy az érsekújvári járásban csupán a harmadik helyen tudtak kikötnil Igaz, a szövetkezet vezetősége sokszor kérdezte — miért? Most ugyanezt kérdezném én is — kiért és miért?! Az állattenyésztés keretében is szép eredmények születnek. Bár a szarvasmarha-állomány TBC fertőzött, a tejtermelésben a 414 ezer liter helyett 544 ezret adtak dolgozó népünk asztalára, ami annyit jelent, hogy hektáronként 414 liter tejet termeltek. Még ebben az évben a tervek szerint kétmilliós költséggel likvidálják a TBC-t. A húseladási tervüket is jócskán túlszárnyalták, s egy hektárra 189 kg húst adtak el. A harnmfitonvó«íZtésben a szaporító „hoz valamit a házhoz“. A csirke- és a kacsakeltetőkhől származó bevétel eléri a félmillió koronát. S hogy mennyire szakemberek irányítják a szövetkezetét, az kitűnik abból is, hogy a sertéstenyésztés vonalán a Kovács Ferenc, 132 anyától 2140 ökonómus kismalacot választottak el, s egy kg hús önköltsége malaconként 11,89 Kős, a sertéshizlalásnál egy kilogramm hús előállítása 7,32 koronába kerül. Hogy milyen magas az arány az eltelt tíz évhez viszonyítva, azt mindennél jobban bizonyítja az a tény, hogy míg 1957-ben állattenyésztésből az egy hektárra eső bevétel 1574 korona volt addig 1966-ban már 4120 koronát ja vadalmazoft minden egyes hektái földterület. Az elért eredmények természetesei nemcsak az irányítók, de a szövetke Köbölkút. Mint megannyi más falu szerte az országban, éli mindennapi életét. Rendezett utcák, takaros családi házak — új üzletek bizonyítják, hogy szorgoskezű nép lakja a községet. A szövetkezet irodájában beszélgetünk az elmúlt pár esztendőről s az elkövetkezendő feladatokról. — Nálunk sem volt valami rózsás a kezdet kezdete — mondja a szövetkezet ökonómusa. — Sok buktatót, nehézséget kellett leküzdenünk addig, amíg idáig jutottunk. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy az érsekújvári járásban a köbölkútiak az utolsók között bandukoltak még öt-hat évvel ezelőtt is! Laza volt a munkafegyelem, az emberek ímmel-ámmal dolgoztak. Ahogy múltak az évek, úgy romlott esztendőről esztendőre a ■munkaegység értéke. Például 1957 ben 13 koronát fizettek, rá egy évre már egy koronával csökkent, 1959-ben úgy ahogy 11 komisko lozsej, rónát tudtak fizetaz EFSZ elnöke ni munkaegységenként. Igaz, 1960- ban némi változás állt be, s ekkor már a szövetkezet fejlődése felfelé ívelt, olyannyira, hogy hat koronával emelkedett a munkaegység értéke. De a változást mégis az 1961-es esztendő hozta meg. Bevezették a szilárd jutalmazási formát, amely megszüntette a „mindenkinek mindenből“ való részesedést. Ettől az időtől kezdve konkrét feladatokkal bízták meg a különböző termelési ágazatokban tevékenykedő szövetkezeti tagokat. A termelés mellett a csoportok pénzügyi tervvel is rendelkeztek. Ez annyit jelent, hogy az elért eredmények szerint kapják jutalmukat. Hogy anyagilag ez mit jelent, csak a szövetkezet dolgozói tudják igazán, s főképp akkor, ha az alapfizetésnek 40 %-át még prémium gyanánt is megkapják! Tavaly például erre a célra az 1315 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezet egymillió 194 ezer koronát osztott szét tagjai között. Üj formák keresése Öt esztendő alatt a szövetkezet fejlődésében óriási változások álltak be. A szövetkezet élére szakemberek kerültek, mérnökök, technikusok. A körülmények arra késztették a közös gazdaság irányítóit, hogy új utat keressenek, olyan utat, amely felfelé viszi a termelést. Ahogy növekedtek a termelési eredmények, úgy szaporodtak a gondfelhők a vezetők feje felett. Az új technológia, a termelés szakosítása egvre több fejtörést okozott. Hogyan foglalkoztatni az embereket? Mert a köbölkúti szövetkezetben sok a munkaerő! Talán furcsán hangzik — de így van. S ami mindennél örvendetesebb — nagy számban találunk fiatalokat. Az 1100 hektáros szántóterületen közel három százötven szorgnskezű ember tévé kenykedik. Ezek közül is 118 fiatal Hogyan váltak be a termelési csopor tok és a tagság hogyan találta me; számítását az új szervezési forrná ban? — erre egy két példát említek A gépesített brigád az évi pénzügy tervét — ötmillió 212 ezer koronát — 701 800 koronával túlteljesítette. E: aztán megmutatkozott a jutalmazásná is. A harminckétéves traktorista, Jó zsa Imre például 27 000 koronát vit haza tavaly. Hogy az egyre csökkenő munka lehetőséget biztosítani tudják a tag ság számára, 1983 elején a természet adottságoknak megfelelően gyümölcs kertészetet létesítettek. A tervezet 120 hektáros gyümölcsösből és 121 hektáros szőlészetből már 92 hektá gyümölcsös és 90 hektár szőlő telepi QicseriK. A ouzaienueiesueu peiuttui a tízéves átlag 23 q körül mozgott. Az elmúlt esztendőben már elérték a 33,5 q átlagtermést. Minek tulajdonítja ezt az ugrásszerű fejlődést? — Elsősorban is a problémák tudatos megoldásának. Az országnak kenyérre van szüksége. A „búzán keresztül“ tanulták meg az emberek a többi növény szakszerű kezelését is. Az üzemek 90 °/o-ában agronómusaink a vetéstől a betakarításig levezetik a fejlődési folyamatot. Ezt igyekez......w...... nek már a többi növényfajtánál is betartani. S még egy fontos szempont: az üzemek agronőmusai a mi agronómusaink is. És azt hiszem, ez a döntő. Az állattenyésztés fejlődésében is változások álltak be. Főleg a marhaállománynál. A tej-Bartos Andor Bartos Andor, a Dunaszerdahelyi árási Termelési Igazgatóság főméríöke elmondhatja magáról, bejártam i fél világot. A skandináv államok, Ausztria, Szovjetunió, Kuba s ki tudná elsorolni mindazt, ahol már megforlult. A tanulmányi utak, az ott szer:ett tapasztalatok mind megannyi íasznot hoztak a járás mezőgazdasági iletébe. De addig, míg a világ külön>öző tájaira eljutott, hosszú volt az ít. Közel két évtizeddel ezelőtt segédisztként kezdett dolgozni a Dunazerdahelyi Állami Gazdaságban, ihogy múltak az évek, úgy gyarapolott szaktudása. Később intéző, majd őállattenyésztő, főmérnök, s az utób>i évek folyamán igazgatója lett a ;azdaságnak. Négy esztendővel ezslőtt került a járás mezőgazdaságát rányító apparátusba. Közben 1961-ben ,öreg fejjel", Nyitrán megszerezte a nérnöki diplomát. A járás mezőgazdasági üzemei évek ita kimagasló eredményeket érnek el i termelésben. S az eredmények tagyban az irányítók jó munkáját is