Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-08 / 18. szám

# Mezőgazdaságunk élenjáró dolgozói Ünnepelünk. Évről évre szebbé, örömtelje­­sebbé varázsoljuk a békét hozó, virágzó máju­sokat. Huszonkét esztendeje építjük felszaba­dult, szép hazánkat. S ebben az eltelt időszak­ban városainkban — de főleg a falvakban — meghúzódik szerényen egy dátum, a kis- és középparasztok egyesülésének, a szövetkezetek megalakításának az évfordulója. Nagy nap volt ez akkor! S az azóta eltelt időszak a „gyerek­cipőben“ járás már rég a múlté. Az eltelt más­fél évtized — vagy néhol még ennél is több — ékesen bizonyítják, a megtett út nem volt hiá­bavaló. Bizonyítja ezt falvaink megváltozott helyzete, a mezőgazdasági dolgozók életkörül­ményei. Az első buktatók, a nehézségek, ame­lyek a kezdet kezdetén még oly sok bosszú­ságot, keserűséget okoztak — ma már feledés­„AZ ÉPÍTÉSBEN SZERZETT ÉRDEMEKÉRT" számba mennek. Jelen pillanatban elmondhat­juk azt, hogy a régen ipari országnak emlege­tett hazánkban virágzó nagyüzemi, mezőgazda­ságot alakítottunk ki. Az örökösen lebecsült paraszti munka értel­met nyert és mondhatnám úgy is: életet jelent, lüktető mindennapi munkánkban. Szerte az országban megbecsülés övezi a mezőgazdaság­ban tevékenykedők százezreit. Évről évre május havában a párt és a kormány elismerését fejezi ki a legjobbaknak a termelésben, az irányítás­ban elért kiváló eredményekért. Az ünnepi han­gulat szebbétételéhez hadd nyújtsunk át egy csokorra valót azokból, akik a legtöbbet tették munkahelyükön a mezőgazdasági termelés elő­­remozdításáért. Evek óta az élvonalban termelés ugrásszerű emelkedése az országban első helyre Juttatta a já­rást. — A fejést átlag 1960-ban 1800 liter körül mozgott. 1966-ban már elértük a 2800 litert. Hogy minek tulajdoní­tom ezt az eredményt? A problémák helyes megoldásának. 1963-ban a mu­tatószámok alapján kiselejteztük az állatállományt. No és természetesen a takarmánynövények termesztésénél is változások álltak be. Az üzemek aktív részvételével sikerült megolda­nunk a takarmányproblémát is, s ma már az állattenyésztésben az egyedi kiválasztás hívei vagyunk. Sőt, ebben az évben a tejtermelésben 3000 literes átlagot szeretnénk elérni! Jövőbeni terveik? — A növénytermesztés szakaszán a víz okozta eddig a legtöbb gondot. A lecsapolás, az öntözés és a kanali­­záció volt a legnagyobb probléma, jelenleg már ugyan 7 ezer hektárt öntözünk, de 1971-ig 13 500 hektárt szeretnénk bekapcsolni öntözésre. Tervek, problémák, amelyekből hat­hatós részt vállal magára az ötödik X felé közelgő főmérnök. Huszonket­tedik szabad májusunkon őt is a ki­tüntetettek között találjuk, s ehhez őszintén gratulálunk. a szövetkezetei. S míg az elnök elérte azt, hogy a szétszórt házakba behoz­ták a fényt, s az emberi kultúra alap­vető követelményét, a rádiót és a té­vét — addig bizony Szénássy Ferdi­­nándnak sok keserűséget s még több bosszúságot kellett lenyelnie. De meg­érte! Most azon fáradozik, hogy egy járható utat kapjanak. S hogy ez ne­kik mit fog jelenteni, csak az tudja megérteni igazán, aki olyan körülmé­nyek között gazdálkodik és él, mint ők! Fáradozása eredményeiről volt alkalmunk meggyőződni. A villany­fény és a remény arra, hogy járható utat kapnak, sok embernek visszaadta a bizalmát. Tizenhét új családi ház­nak rakták le az alapját az elmúlt évek folyamán. Most már nem kíván­koznak el az emberek a tanyavilág­ból. A családi ház építői között talál­juk a harmincnyolcesztendős szövet­kezeti elnököt is. Sok munkája mellett nem feledkezik meg a kis emberpalántákról sem. Kin­­gyesen új iskolát épített a szövetke­zet, s a tanítónak kényelmes lakást biztosítottak. Ebben az évben a szi­getiek is új köntösbe öltöztetik régi­módi tanyasi iskolájukat. A fiatalok szórakozási lehetőségeit is igyekeznek kielégíteni. A szövetkezet mellett klu­bot létesítenek, hogy a téli időszak­ban is legyen a fiataloknak szóra­kozóhelyük. Talán, mondhatnánk így is, talál­koztunk egy emberrel a mai tanya­világ kellős közepén. Egy olyan em­berrel, aki közel másfél évtizede küzd az élvonalban azért, hogy szebbé, emberiebbé tegye a tanyasi nép min­dennapi életét. CZITA BÉLA összetartani. Az emberek ragaszkodá­sa a „sajáthoz“, a meg nem értés odavezetett, hogy 1954-ben felbomlott a szövetkezet. Az elnök maga maradt, tagság nélkül. De az idő kerekét nem iehet megállítani. A fejlődés irama neki adott igazat. Az emberek kezd­tek visszaszálingózni, s az elnök, — hogy tudását gyarapítsa — 1958 őszén beült az iskola padjaiba. Két eszten­deig járt a komáromi mezőgazdasági iskolába. Kis területen is lehet nagy eredményeket elérni — hajtogatta. De a szövetkezet fejlődését ez mégis gá­tolta. Igaz, a hatvanas évek elején már 25 koronát fizettek munkaegysé­genként, de egy év múlva mégis csak egyesültek az akkor gyengén gazdál­kodó keszegfalusi nagyszigetiekkel. Az első években visszaesett fejlődésé­ben az egyesített közös gazdaság, sőt, kilenc koronával kevesebbet is fizet­tek, de a kezdeti megtorpanást le­küzdötték. Azóta a 780 hektáron gaz­dálkodó szövetkezet a komáromi járás egyik legerősebb mezőgazdasági üze­me. S hogy ma már a szövetkezetben a munkaegység értéke huszonhat ko­rona, az nagyban az elnök érdeme is. De nehéz utat tett meg addig, míg ezt elérte. A tanyavilágban nem volt villany­­világítás, s egyre többen hagyták ott TANYAVILÁG. Körös-körül szikkadó sártenger fogadja az embert. Szana­szét szórt családi fészkek, s a kör­nyéken egyetlen út sem járható. Vala­hogy így lehetne jellemezni a keszeg­falusi nagyszigetet, Szénássy Ferdi­­nánd „birodalmát“. Gőzölgő fekete mellett beszélgetünk múltról, jelenről és a jövőről is... Emlékezetemben visszapergetem az időt. Egy évtizeddel ezelőtt is talál­koztunk. Azóta őszbecsavarodott a szövetkezet elnökének a feje. Mintha kitalálná gondolatomat, szinte önma­gának válaszol. ■ — Nem könnyű a szövetkezet elnö­kének a munkája. Felelősség, az em­berekkel való törődés sok-sok áldó zatot, álmatlan éjszakát követel. S hogy a közös gazdaság irányítója nem sajnálja az időt, fáradtságot, azi mindennél jobban igazolják az ered­mények. Huszonnégy éves volt — talán az ország legfiatalabb szövet kezeti elnöke, amikor rábízták a 22C hektáros kingyesi szövetkezet irányító sát 1953 elején. Mégha bármennyire is kicsi volt a szövetkezet, a gond a felelősség százszorta több feladatoi rótt rá, mint a környező falvakbar akkor még gyerekcipőben járó szövet kezetekre. A tanyavilág középparaszt jaiból alakult gazdaságot nehéz vol „AZ ÉPÍTÉSBEN SZERZETT ÉRDEMEKÉRT“ Mindent az emberért Szénássy F. „PÉLDÁS MUNKÁÉRT“ Hosszú volt az út Megérdemelt kitüntetés Elégedetten olvashattuk az újságban, hogy a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozóinak Antonín Novotny elvtárs, köztársasági elnökünk a Munkaérdemrend kitüntetést adományozta. Megérdemel­ték a kitüntetést, mert ez esetben olyan mezőgazdasági dolgozókról van szó, akik eredményeikkel világítótoronyként mutatják az utat mások előtt is. Ilyenkor, a kitüntetés alkalmából nem árt elgondolkozni azon, hogyan születtek az eredmények? A járásban nagy gondot fordítanak a szakkáder-képzésre, a funk­cionáriusok politikai nevelésére, és már évekkel ezelőtt előtérbe helyezték az anyagi érdekeltséget. Az utóbbi meghonosítása kezdet­ben sok nehézségbe ütközött, de a járási vezetők kimondták, és megvalósították az elvet: jól végzett munkáért megérdemelt jutalom jár minden mezőgazdasági dolgozónak és vezetőnek. Az eredményeket tehát egyrészt az anyagi érdekeltség széleskörű alkalmazásának és az irányítás tökéletesítésének köszönhetik. Meg kell mondani, hogy a dunaszerdahelyi járásban a régi bürokratikus, direktív irányítást már pár évvel ezelőtt felszámolták, és ésszerűen kezdtek gazdálkodni. Találóan mondta annak idején Ferenczei elv­társ, a járási pártbizottság vezető titkára: „Nem voltunk és nem is vagyunk tudatlan gyerekek, akiket kézenfogva kell vezetni.“ Ezt tényekkel is bebizonyították, mert pár év leforgása alatt olyan állat­­állományt neveltek, amely az eladott tej és hús mennyiségének lé­nyeges emelkedését eredményezte. Ebben a járásban a mezőgazdaság minden szakaszáról csúcsered­ményeket mutathatnak ki. A cukorrépatermesztésben például orszá­gos méretben is első helyre kerültek, mert 584 mázsás hektárhozamot értek el. Ez mind azért van, mert mindig utat adtak a haladásnak, a tudománynak, az új technológiának. Ma már ilyesmit hall az ember a járásban: „Fő tényező az ember. Hamarosan túlszárnyaljuk a 3000 literes évi átlagos tejhozamot. A termelés meggyorsításához meg­vannak a feltételek. A többtermelés az út ahhoz, hogy az EFSZ- tagok még több jövedelemhez jussanak.“ Megérdemelten tüntették ki a dunaszerdahelyi járás lelkes, művelt parasztságát, az év legszebb hónapjának elsején. (bállá) zet szorgoskezű népének jó munkáját is dicsérik. A vezetők és a tagság között pedig meg van a kölcsönös bizalom egymás iránt, s a szövetkezet vezetősége mindent elkövet, hogy az elmélyüljön. A mérnökök, technikusok — jó szakemberek — által irányított szö­vetkezetben mindenki megtalálta szá­mítását. A jó munkának megérdemelt pihenés a vége — tartja a szólás­mondás. És ezt a köbölkútiak be is tartják. Évről évre rendszeresen min­den tagot családjával együtt kirán­dulásra, üdülésre viszik. A magyar­országi kiruccanásokat már „megun­ták“, most a szomszédos Lengyelor­szágba mennek világot látni. S ez így is helyes. Végkövetkeztetésként elmondhat­juk, hogy a tizennyolcadik születés­napját ünneplő húsz és félmilliós szövetkezet tagjai megérdemlik a pi­henést — és a magas állami kitün­tetést. tését el is végezték. Ez az új munka­­lehetőség 110 embernek ad foglalko­zást egész éven keresztül. S ha a fák és a szőlő termőre fordulnak, a szö­vetkezet mintegy évi kilencmillió ko­rona bevétellel számolhat. Eredmények, bosszúságok Bár a szövetkezet vezetősége min­dent elkövet, a növénytermesztésben az átlagos eredményeket tudják csak elérni. Bármilyen jól dolgozik a kom­plex gépesített brigád, míg másutt búzából a múlt esztendőben negyven mázsa körül mozgott a hektárhozam, ők csak 28,60 q-át értek el. Kukoricá­ból már szebbek voltak az elért ered­mények, 38,80 q, cukorrépából viszont csak 356 q. De ha ezeket az eredmé­nyeket nemcsak számokban vizsgál­juk, hanem az adott körülményeket is figyelembe vesszük — nagyon is elé­gedettek lehetünk. A vetésterületet évente elönti a talajvíz. A talaj ösz­­szetétele rossz, félig szikes, ahol nem nagyon lehet eredményeket felmutat­ni. De mindezen nehézségek ellenére a szövetkezet dolgozóinak lelemé­nyességét dicséri az is, hogy 1963-tól korai burgonyát is termelnek, amely átlagban 80—115 q terméshozamot biztosít. Hogy ezt miért említem? Csupán azért, mert itt gépi berende­zést — főleg a szedésnél — nem le­het alkalmazni. Ök mégis vállalják, mert tudják azt, hogy évente hathatós összeget juttatnak ezáltal a közös kasszába. Főleg az elmúlt években értek el szép eredményt. Tavaly pl. 3076 q-át adtak el, 715 ezer koro­náért. S ha már a gondokról, problémák­ról szó esett, — bár nem illik ünnep­­rontónak lenni — mégis megemlíte­nék egy olyan esetet, amellyel az ember ritkán találkozik. Írásomban már megemlékeztem a gépesített bri­gád kiváló eredményéről. Nos, az elis­merés irántuk nem is maradt el. El­nyerték a kerületi elsőséget, sőt, szo­cialista munkahrigád lettek! Hogy mi ebben a bosszantó? Talán csak annyi, hogy az érsekújvári járásban csupán a harmadik helyen tudtak kikötnil Igaz, a szövetkezet vezetősége sok­szor kérdezte — miért? Most ugyan­ezt kérdezném én is — kiért és mi­ért?! Az állattenyésztés keretében is szép eredmények születnek. Bár a szarvas­marha-állomány TBC fertőzött, a tej­termelésben a 414 ezer liter helyett 544 ezret adtak dolgozó népünk aszta­lára, ami annyit jelent, hogy hektá­ronként 414 liter tejet termeltek. Még ebben az évben a tervek szerint két­milliós költséggel likvidálják a TBC-t. A húseladási tervüket is jócskán túl­szárnyalták, s egy hektárra 189 kg húst adtak el. A harnmfitonvó«íZtésben a szaporító „hoz valamit a ház­hoz“. A csirke- és a kacsakeltetőkhől származó bevétel eléri a félmillió koronát. S hogy mennyire szakem­berek irányítják a szövetkezetét, az kitűnik abból is, hogy a sertéste­nyésztés vonalán a Kovács Ferenc, 132 anyától 2140 ökonómus kismalacot válasz­tottak el, s egy kg hús önköltsége malaconként 11,89 Kős, a sertéshizlalásnál egy kilogramm hús előállítása 7,32 koronába kerül. Hogy milyen magas az arány az eltelt tíz évhez viszonyítva, azt mindennél job­ban bizonyítja az a tény, hogy míg 1957-ben állattenyésztésből az egy hektárra eső bevétel 1574 korona volt addig 1966-ban már 4120 koronát ja vadalmazoft minden egyes hektái földterület. Az elért eredmények természetesei nemcsak az irányítók, de a szövetke Köbölkút. Mint megannyi más falu szerte az országban, éli mindennapi életét. Rendezett utcák, takaros csa­ládi házak — új üzletek bizonyítják, hogy szorgoskezű nép lakja a közsé­get. A szövetkezet irodájában beszélge­tünk az elmúlt pár esztendőről s az elkövetkezendő feladatokról. — Nálunk sem volt valami rózsás a kezdet kezdete — mondja a szövet­kezet ökonómusa. — Sok buktatót, nehézséget kellett leküzdenünk addig, amíg idáig jutottunk. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy az érsekújvári járásban a köbölkútiak az utolsók között bandukoltak még öt-hat évvel ezelőtt is! Laza volt a munkafegye­lem, az emberek ímmel-ámmal dol­goztak. Ahogy múl­tak az évek, úgy romlott esztendő­ről esztendőre a ■munkaegység érté­ke. Például 1957 ben 13 koronát fi­zettek, rá egy évre már egy koronával csökkent, 1959-ben úgy ahogy 11 ko­­misko lozsej, rónát tudtak fizet­­az EFSZ elnöke ni munkaegységen­ként. Igaz, 1960- ban némi változás állt be, s ekkor már a szövetkezet fejlődése felfelé ívelt, olyannyira, hogy hat koronával emelkedett a munkaegység értéke. De a változást mégis az 1961-es esztendő hozta meg. Bevezették a szilárd ju­talmazási formát, amely megszüntette a „mindenkinek mindenből“ való ré­szesedést. Ettől az időtől kezdve konk­rét feladatokkal bízták meg a külön­böző termelési ágazatokban tevékeny­kedő szövetkezeti tagokat. A termelés mellett a csoportok pénzügyi tervvel is rendelkeztek. Ez annyit jelent, hogy az elért eredmények szerint kapják jutalmukat. Hogy anyagilag ez mit jelent, csak a szövetkezet dolgozói tudják igazán, s főképp akkor, ha az alapfizetésnek 40 %-át még prémium gyanánt is megkapják! Tavaly például erre a célra az 1315 hektár mezőgaz­dasági területen gazdálkodó szövet­kezet egymillió 194 ezer koronát osz­tott szét tagjai között. Üj formák keresése Öt esztendő alatt a szövetkezet fej­lődésében óriási változások álltak be. A szövetkezet élére szakemberek ke­rültek, mérnökök, technikusok. A kö­rülmények arra késztették a közös gazdaság irányítóit, hogy új utat ke­ressenek, olyan utat, amely felfelé viszi a termelést. Ahogy növekedtek a termelési eredmények, úgy szapo­rodtak a gondfelhők a vezetők feje felett. Az új technológia, a termelés szakosítása egvre több fejtörést oko­zott. Hogyan foglalkoztatni az embe­reket? Mert a köbölkúti szövetkezet­ben sok a munkaerő! Talán furcsán hangzik — de így van. S ami mind­ennél örvendetesebb — nagy szám­ban találunk fiatalokat. Az 1100 hek­táros szántóterületen közel három százötven szorgnskezű ember tévé kenykedik. Ezek közül is 118 fiatal Hogyan váltak be a termelési csopor tok és a tagság hogyan találta me; számítását az új szervezési forrná ban? — erre egy két példát említek A gépesített brigád az évi pénzügy tervét — ötmillió 212 ezer koronát — 701 800 koronával túlteljesítette. E: aztán megmutatkozott a jutalmazásná is. A harminckétéves traktorista, Jó zsa Imre például 27 000 koronát vit haza tavaly. Hogy az egyre csökkenő munka lehetőséget biztosítani tudják a tag ság számára, 1983 elején a természet adottságoknak megfelelően gyümölcs kertészetet létesítettek. A tervezet 120 hektáros gyümölcsösből és 121 hektáros szőlészetből már 92 hektá gyümölcsös és 90 hektár szőlő telepi QicseriK. A ouzaienueiesueu peiuttui a tízéves átlag 23 q körül mozgott. Az elmúlt esztendőben már elérték a 33,5 q átlagtermést. Minek tulajdonítja ezt az ugrásszerű fejlődést? — Elsősorban is a problémák tuda­tos megoldásának. Az országnak ke­nyérre van szüksége. A „búzán ke­resztül“ tanulták meg az emberek a többi növény szakszerű kezelését is. Az üzemek 90 °/o-ában agronómusaink a vetéstől a betakarításig levezetik a fejlődési folyamatot. Ezt igyekez­......w...... nek már a többi növényfajtánál is betartani. S még egy fontos szem­pont: az üzemek agronőmusai a mi agronómusaink is. És azt hiszem, ez a döntő. Az állattenyész­tés fejlődésében is változások álltak be. Főleg a marha­­állománynál. A tej-Bartos Andor Bartos Andor, a Dunaszerdahelyi árási Termelési Igazgatóság főmér­­íöke elmondhatja magáról, bejártam i fél világot. A skandináv államok, Ausztria, Szovjetunió, Kuba s ki tudná elsorolni mindazt, ahol már megfor­­lult. A tanulmányi utak, az ott szer­­:ett tapasztalatok mind megannyi íasznot hoztak a járás mezőgazdasági iletébe. De addig, míg a világ külön­­>öző tájaira eljutott, hosszú volt az ít. Közel két évtizeddel ezelőtt segéd­­isztként kezdett dolgozni a Duna­­zerdahelyi Állami Gazdaságban, ihogy múltak az évek, úgy gyarapo­­lott szaktudása. Később intéző, majd őállattenyésztő, főmérnök, s az utób­­>i évek folyamán igazgatója lett a ;azdaságnak. Négy esztendővel ez­­slőtt került a járás mezőgazdaságát rányító apparátusba. Közben 1961-ben ,öreg fejjel", Nyitrán megszerezte a nérnöki diplomát. A járás mezőgazdasági üzemei évek ita kimagasló eredményeket érnek el i termelésben. S az eredmények tagyban az irányítók jó munkáját is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents