Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-08 / 18. szám

yaljuk és a gazdasági év lezárása tán komolyan hozzálátunk annak letbeléptetéséhez. Mert a termelés­iek ez alatt az Idő alatt is zavarta­­annak kell lennie. — Mégis, egészen biztosan vannak [tár valamilyen elképzeléseik? — Az adminisztratív átszervezést lletően még nincsenek, de a terme- és szervezésében már a régi, azaz elenlegi irányítási rendszer alatt is úalakultak az új irányítási rendszer ilemel. A szakosítás már elörehala­­lott, a szakosított mezőgazdasági izemek közötti kooperáció már ki­­ipült, ezt csupán jobb, kölcsönös lénzügyi érdekeltség alapján még óbban el kell mélyíteni. A mezőgaz­­lasági üzemek és a Mezőgazdasági felvásárló és Ellátó Vállalat közötti ntegrációs kapcsolat, amely a takar­­nánykeverékek garantált minőségén is leszállításán, valamint a sertések garantált súlygyarapodásán alapul, lágyon jól bevált. A termelés foko­­:ásáből és a takarmánymegtakarítás­tól származó tiszta jövedelem egyet­­en év alatt (az előző évhez viszo­nyítva) elérte a 15 millió koronát. Az ilyen integrációs kapcsolatokat sürgősen ki akarjuk terjeszteni a ba­­:omfi és más gazdasági állatok te­nyésztésére is. A Komáromi Állami Gazdaság például a turnuszszerííen íihizlalt baromfit a baromfifeldolgd­­zó üzemnek közvetlenül adja át, ami nlőnyt jelent mindkét fél számára, röbb szövetkezeti elnökkel és az ál­lami gazdaságok igazgatóival folyta­tott beszélgetése alapján szükséges­nek mutatkozik egy üzemközi barom­fitenyésztő telep felépítése, annak ellenére, hogy járásunkban a barom­fitenyésztést már eddig is tizenegy mezőgazdasági üzembe összpontosí­tottuk. Azon Is gondolkozunk, hogy a gyümölcs- és a szőlőtermesztés fokozásával párhuzamosan nem len­ne-e előnyös egy járási kombinát létesítése. A gyümölcs és zöldség értékesíté­sével kapcsolatban viszont a koláro­­vói szárítóüzemmel és az erre kap­csolódó zöldségtartósító üzemmel kellene integrációs kapcsolatot te­remteni. A húsipari üzemekben az állatok felvásárlási módja és az üze­mi hulladékok felhasználása terén lenne előnyös megegyezést kötni. A takarmánykészítő ipar kérdéseivel, valamint a műtrágyák tárolásával és kezelésével összefüggő és más szol­gáltatásokkal stb. kapcsolatban vi­szont a felvásárló üzemmel kellene szerződéses megegyezésre jutni. Ezek­re a kérdésekre azonban csak a ké­sőbbi hónapok folyamán tudunk rész­letesebb és konkrétabb tájékoztatást nyújtani. A járás többi vezető dolgozója egyetértőén bólogat, és pár perc múlva ismét folyik a vita. Mert az új irányítási rendszer tervezete szá­mításokból, fontolgatásokból, pontos kalkulációkból, valamint számtalan tapasztalatból, lelkesedéstől és alko­­tővágytól fűtött vitából érik terme­lés- és emberformáló valósággá. ClDERNÉ G. IRÉN Régeoben hosszú Időbe került, míg a kubikusok kiástak egy-egy vízleve­zető csatornát. Manapság a nagyteljesítményű földbágerek gyors ütemben utat „harapnak" a vízlevezetőnek. Legyőzzük a mocsarakat Irta: ALEKSZEJ ALEKSZANKIN, Bjelorusszia talajjavítási és vízgazdálkodási minisztere Ha rátekintünk Bjelorusszia térké­pére, nyomban megérthetjük, milyen fontos feladat a mocsarak kiszárítása és meghódítása. A köztársaság térképe tele van szaggatott kék vonalakkal. Ezek a je­lek a földrajzban és térképészetben a mocsaras vidékeket tüntetik fel. A kék vonalkák minden oldalról kö­rülveszik Minszket, a fővárost, és különösen sűrűn fordulnak elő a köztársaság déli részén, amely — egyelőre — a mocsarak birodalma. Nem hiába hívják Bjelorussziát a mocsarak országának. Területe össze­sen 21 millió hektár. Ebből mintegy hétmillió hektár a mocsár vagy mo­csaras vidék. Az ország egyharmadát mocsár borítja! Ez az egyszerű föld­rajzi tény rányomja bélyegét az or­szág gazdaságára, életére, irodalmára és — ha úgy tetszik — magának a népnek a szokásaira, karakterére. Régen, a szovjet hatalom előtti években a mocsarak a malária ter­jesztői voltak. Több mint egymillió ember szenvedett ettől a súlyos, ki­merítő betegségtől. A mocsarak rá­törtek a legelőkre, elsüllyedt bennük a jószág, elpusztult az ember. Az év hét hónapjában sok falu és tanya el volt zárva a külvilágtól. Nem vélet­lenül született a régi világban az a legenda, amelyet ma — tréfából — az „űrhajós“ történetének neveznek. A legenda szerint ugyanis élt egyszer egy fiatal legény, aki nagyon elkese­redett azon, hogy nem tudott átjutni szerelméhez a szomszéd faluba. Be­fogott hát húsz kakast egy fonott ko sár elé és ezzel az „űrhajóval“ átre­pülte a mocsarat. De mit tehettek az emberek a mo­csár ellen, ha nem segített az állam, ha nem volt gép, ha nem volt szak­értelem? A mocsár erősebbnek bizo­nyult náluk. A szovjet hatalom győzelme után megkezdődött a támadás a mocsarak ellen. Mindenek előtt legyőztük a maláriát. Ez a betegség ma már nem létezik Bjelorussziában. Megszűntek magányos szigetek lenni a mocsaras vidékek falvai, „utakat“ kaptak. Töbt mint egymillió hektárt hódítottak e! a mocsaraktól és ezen a területen most mezőgazdasági termelést folyta tunk. Ezek a mostoha földek valóságos aranybányák lettek ... Nem is olyan régen a pinszki terű let Kirov kolhoza még gyenge gazda ság volt. Aztán az állam segítségéve hnzzáfogott háromezer hektárnyi mo csár kiszárításához. Ahogy ez meg történt, a kolhoz hozamai és ezze együtt bevételei is, jelentősen meg nőttek. A kiszárított föld hektáron ként 21 mázsa gabonát, 380 mázsí cukorrépát, 300 mázsa burgonyát éi 500 mázsa silókukoricát adott. A kol hoz milliomos lett: bevétele tavai; meghaladta az egymillió rubelt. Egyszóval, a mocsarak, a vizenyő pusztaságok és más „haszontalan' talajok — ezek a mi bjeiorussz szűz földjeink, legfőbb tartalékunk, amely nek segítségével megteremtjük maii a mezőgazdasági termények bőségéi Bjelorussziában több mint egymil lió hektár mocsarat és mocsaras te rületet szárítottunk ki. Nagy ered mény ez köztársaságunkban, amely nek területe összesen 207 jzer négy zetkilométer, lakóinak száma pedi 9 millió. És mindez csak kezdete a mi ele retörésünknek. Elérkezett az ideje annak, hogy ál fogó támadást indítsunk a mocsara ellen. A kongresszus irányelvei Szovjetunió ötéves népgazídaságfe Hibrid szudánifű Idén nagyobb mennyiségű Martonvásárott kinemesített hibrid szudánifű magot („Hybar Mv 301“) importáltunk Magyarországról. Ezért szükséges­nek tartjuk, hogy termesztőinkkel röviden ismertessük a behozott növény agrotechnikáját. A hibrid szudánifüvet rendszerint két cirokváltozat keresztezésével állít­ják elő. Legtöbbnyire hímsteril szemescirkot használnak anyanövénynek és szudánifüvet apának. A két egymással keresztezett változat FI nemze­déke a hibrid szudánifű. A hibrid szudánifünél nagy heterózis-hatás ta­pasztalható. Általában 20—30 %-kal többet terem, mint a közönséges szudánifű, amellett egészséges, levéldús és tartja a szudánifű jó takar­mányértékét. Jó tápanyagellátás esetén két-háromszor kaszálható. Ilyen körülmények között 6—800 q zöldtömeget terem hektáronként. A zöld ter­més takarmányértéke 12—14 % keményítőérték és 2—2,5 % emészthető fehérje (tápanyagarány 1 = 6—1 = 7). Mivel a hibrid szudánifű termesztésével még úgyszólván hazai tapasz­talatok nincsenek, leírjuk a Hybar 301 — dr. Kükedi által kidolgozott agrotechnikájának rövid kivonatát. Trágyázás: hektáronként 130—150 kg tiszta N, 50—60 kg P2O5, és 150 kg K. Ez nálunk használatos műtrágyákban kifejezve 5—6 q nitrogénes, 2,5—3 q szuperfoszfát és 3 q 40 %-os káli műtrágyának felel meg. A legalkalmasabb vetési ideje május középső harmada. Vetése gabona­sortávolságra (12 cm) történik 30 csírázó magot vetve fm.-ként, ami 65—70 kg-ot jelent hektáronként. A vetés mélysége 2—3 cm. Gyomosodás esetén Dikotex-szel védekezünk, ha a növények elérték a 10—15 cm-es magasságot. Ennél korábbi, vagy későbbi dikotexezés káros hatású lehet. A Dikotex 40-ből 1,5—2,5 kg-ot adunk hektáronként. Ajánlatos, hogy takarmányozását 70— 80 cm-es növénymagasságnál kezd­jük, hogy a bugahányás kezdetére az első nö-,edék elfogyjon. A korai vágás mind a sarjadzásra, mind a takarmányfélékre kedvező hatású. Bartalos M. mérnök, SS Solary Manapság már Jónéhány mezőgazdasági üzemben készítenek nagymeny­­nyiségü silótakarmányt, lassanként már újból kasza alá nő az őszi keve­rék, és mégis sok helyütt még nagymennyiségű van a tavalyi savanykás szagú takarmányból. Különösen a Csallóközben már bátran mondhatják, hogy annyit kapnak a szarvasmarhák a jó minőségű silóból, amennyit ei tudnak fogyasztani, A DÖNTÉST SZAKEMBEREKRE BÍZZÁK % A Járások irányítási modelljén még dolgoznak 0 A gyümölcsnek és a zöldségnek a fogyasztók asztalára kell kerülnie • Fel kell számolni a fölösleges közvetítő szerveket A Szárnvat kap a vállalkozószellem ellátás javítása érdekében kezelik, gj például a szőlőt mélyhűtik, hogy ka- ut rácsonykor friss szőlő kerüljön a él piacra, akkor természetesen ezek ára m magasabb lesz, mint a szokványos la terméké. m A zöldség- és gyümölcs­­értékesítés lehetőségei u lé annyiból javulnak, hogy a Járási Me- je zőgazdasági Társulás irányítása alatt ^ a felvásárló szervek által át nem e] vett, avagy — mint a múltban — Igazságtalanul alacsonyabb minőségi a; osztályba sorolt termékeket saját gép- g] kocsikon más járások ipari központ- p, jaiba szállíthatják. Ezenkívül, a mező- jC gazdasági üzemek közösen gyümölcs- q, és zőldségszárító, osztályozó, cső- p, magoló vagy tartósító üzemeket is ir létesíthetnek. Természetesen ezen a n, téren még sok kérdést kell tisztázni, g, többek között a kiskereskedelmi adó g kérdését is, amelyet a Pénzügyminisz- n tórium a mezőgazdasági üzemekre a Zl saját rezortérdekei szempontjából b rótt ki. Ami az egységes rendeletek je jókori kiadását illeti, egy pártatlan n emberekből álló bizottság még csak most látott hozzá az egyes miniszté­riumok által kiadott, természetesen rezortérdekeket védő rendeletek tár­gyilagos értékeléséhez és egy egysé­ges, igazságos, a társadalom és az üzemek érdekeit egyaránt figyelem- n be vevő, valamint a termelés felien- G dítését célzó rendelet kidolgozásához. ^ Ezt a rendeletet azután a kormány elé terjeszti jóváhagyásra. g T A szünetben p ti a járás vezetői csoportba verődve n tárgyalták a felvetett gondolatokat, f lehetőségeket. e Hogyan képzelik el a járás mező- p gazdasági termelésének konkrét irá- n nyitási módját? t A kérdésre Sádovsky elvtárs, a já- a rási nemzeti bizottság elnöke kis p vállrándítással, mosolyogva válaszol r és szemével Sobotka mérnök, a járási termelési igazgatóság vezetője felé int. Az elgondolkozva válaszolja: í — Korainak tartom a kérdést. Csak tegnap érkeztem vissza Brnóból, ahol a járási funkcionáriusokat tájékoz- s tatták az új irányítási rendszerről, v mára pedig Janik elvtársat hívtuk c meg, hogy tőle többet halljunk az l átszervezésről, mint amennyit eddig r az újságok írtak. Eddig még nem i volt időnk arra sem, hogy komolyan r összeüljünk. Ügy tervezzük, hogy e hó 1 28-án megtartjuk a járási pártbizottt- l ság plenáris ülését, ahol részletesen \ foglalkozunk majd az átszervezés 1 kérdéseivel. Ezt követően, május j 10-én ismét aktívát rendezünk a s most jelenlévő küldöttek részvételé- í vei. Az új irányítási rendszert má- 1 jusban és júniusban a szövetkezetek s és a pártszervezetek taggyűlésein 1 tárgyaljuk le. Ezalatt az idő alatt 1 egy szakemberekből álló bizottság az Agrárgazdaságtanl Kutató Intézet , és a központi szervek szakemberei­­' nek tanácsai, valamint a saját és . más tapasztalatok alapján aratásig ] ' számításokkal alátámasztott átszervezési tervezetet dolgoz ki. Ezt a tervezetet aratás után letár-A komáromi Szakszervezetek Háza < megtelt küldöttekkel. A járás vezetői ] és a központból meghívott vendégek 1 a színpadon, vagyis az elnöki asztal 1 mögött ültek, magasan a hallgatóság i felett és szembenéztek a többszáz t figyelmes résztvevővel. A mezőgazda­­sági és a közellátással kapcsolatos üzemek, szervek képviselői csendben hallgatták a beszámolókat, de a vi­tában felhangzó kérdések elárulták, hogy a mezőgazdaság irányításának ' új rendszerével kapcsolatban a tér- ‘ melést szervező és az eredményekért ‘ felelős szakemberek fejében száz és száz kérdés, kétkedés és remény ke- 1 ring. — Milyen módon szervezik át a komáromi járásban a közellátásért felelős termelési ágazatok irányitá- , sát? A felületes újságolvasónak talán feleslegesnek tűnik ez a kérdés, hi­szen az új irányítási rendszerrel kap­csolatos irányelvek látszólag ponto­san felsorolják az átszervezés elveit, formáit. Janik elvtárs, Szlovákia , Kommunista Pártja Központi titkára azonban I helyénvalónak tartja a kérdést. — Az irányítás járási modelljének kidolgozásán, amely segédanyagot, példát, ám semmi esetre sem ponto­san lekopírozandó mintát jelent majd a járások számára, a központi szer­vek még csak most serénykedned. A különféle természeti adottságok és termelési feltételek, valamint a köz­­pontosítás és szakosítás terén elért haladás fokát figyelembe véve, lehet hogy 25 modell kerül kidolgozásra. Azt már most is megállapíthatjuk, hogy a komáromi járás a termelés és a szervezés eddigi korszerűsítése és intenzitása szempontjából való­színűleg hamarabb áttérhet az új irányítási rendszer érvényesítésére, mint például a hegyaljai vidékek já­rásai. — Miből pénzelik majd a Járási Mezőgazdasági Társulást? Beleszól­hat-e majd az árpolitikába? Javul-e a jövőben a zöldség és gyümölcs értékesítési lehetősége? Mikor adják ki végre már idejekorán az érdekel­tek számára az irányelveket és ren­deleteket, hogy a jövőben ne kelljen, mint eddig, újságcikkek alapján ha­tározniuk? Kérdés kérdést követett, és a hallgatók a válaszokból az új lehetőségek és a még megoldásra váró problémák tömkelegéről szerez­tek tudomást. Arról, hogy a Járási Mezőgazdasági Társulás, mint a me­zőgazdasági és élelmezésügyi üzemek végrehajtó szerve az üzemeknek bi­zonyos díj fejében különböző előnyös, tehát kifizetődő szolgáltatásokat vé­gez, ám ugyanakkor, mint az állam­­hatalom képviselője, amely biztosítja a társadalmi megrendelés teljesítését, az államtól is bizonyos pénzforrások­ra számíthat. Az árak alakulásához csak kis mértékben járulhat hozzá, mivel az árak 94 százaléka szabott ár lesz, és csak a maradék 6 száza­lék, vagyis a félkész termék és a szerződésen felül kitermelt termékek árának alakulására gyakorolhat be­folyást. Természetesen, ha az üzemek a termékeket bizonyos módon a köz­esztési tervéről, előírják, hogy Bje­­orussziában 1968-tól 1970-ig „ki kell izárítani 1,5—1,6 millió hektár vize­­íyős földet, kiirtani a bozótot és zétszórt kis erdőséget mintegy 1000 000 hektárnyi területről“. Ez :gyütt nem sokkal kisebb, mint egész lelgium. Így öt év alatt művelés alá kerül nintegy 2,5 millió hektár új föld. V következő ötéves tervben további 1,2 millió hektáron kerül sor talaj­­avításra, a tizenötéves távlati terv ledig 5 millió hektárnyi mocsár ki­­izárítását irányozza elő. A feladatok nem könnyűek, de a ehetőségek sem kicsik. A talajjavítás ninden költségét az állam vállalja nagára: öt év alatt 900 millió rubelt ordít erre a célra. Ehhez még hozzá ehet számítani, hogy köztársaságunk íagy gépparkkal rendelkezik, sok izernyi szakember pedig gazdag ta­­lasztalatait adja át a nagy munká­­íoz. A mocsarak kiszárítására és meg­indítására köztársaságunkban 47 épí­­ő-szerelő központ és 8 talajjavító Hlomás alakult, ahol 16 ezer gépé­szeti- és építőbrigád, 14 ezer mérnök is technikus dolgozik. Az év elején 1540 ekszkavátor, 4000 traktor és sok izer gép segítette munkájukat. Ez hatalmas erő. Tessék össze­­lasonlítani: egy kis teljesítményű skszkavátor évente 60 ezer köbméter földet mozgat meg és minimum száz <ubikns munkáját végzi el. Ezekből sz egyszerű kotrógépekből 1140 darab nűködik köztársaságunkban. Tehát gépparkunknak csak ez a része had­­seregnyi kubikost, 114 000 embert he­lyettesít. A talajjavítás valóságos iparággá nőtt Bjelorussziában. Nagy mennyi­ségű vasbetont és betont használ fel, talajjavító szerkezeteink évszázadokig fognak állni. Egyre több alagcsöve­­zést is alkalmazunk, ami a legdrá­gább, de leggazdaságosabb módja a talajjavításnak. Ott, ahol évszázadokig élt a titok­zatos, félelmetes mocsárvilág, kalá­­szolni kezd a búza, kivirágzanak a rétek, zöldellnek a lugasok. Az ember legyőzi a mocsarat.

Next

/
Thumbnails
Contents