Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

Á felsorolt szempontok szerint ezt a szabályozást az irányítás egyes fokozatain az alábbiak szerint kell végezni.

a) Minisztériumi (központi) szinten.

A hosszúlejáratú tervek kidolgozásánál a fejlődés, a források és szükségletek normális feltételeiből indulnak ki. Természetes Jelenség, hogy az élelmiszerfogyasztás és a mezőgazdasági termelés terén az egyes években ingadozások észlelhetők. Ezek az ingadozások rendszerint jelentősebbek az elsődleges termelés vonalán a természeti behatások következtében. Az ingadozásokat, amelyek a fejlődés során előfordulnak, az ötéves terv feltételezett eredményeihez viszonyítva ki kell vetíteni az egyes ágazatok évi kivitelezési tervébe. Ez általában a központ feladata, mivel az egyes szakmai ágazatok csupán a kisebb ingadozásokat egyenlíthetik ki, pl. tartalékok rugalmas felhasználásával, esetleg a források vagy szükségletek kisebb módosításával.

Számos esetben központi szabályozásra is sor kerülhet évközben. Ennek oka lehet:

— az élelmiszeripari termékek fogyasztásának olymérvű fejlődése, amelynek tervhez viszonyított ingadozásait nem képesek üzemi szinten megoldani;

— a mezőgazdasági termékek fogyasztása, a mezőgazdasági termelés, az eladások, valamint a behozatalból származó eladások struktúrájának olyan irányú fejlődése, hogy az ingadozásokat már nem lehet chozraszcsot szinten megoldani.

A minisztérium szabályozó tevékenysége kifejtéséhez megfelelő pénzügyi tartalékot képez, amelyből intézkedéseinek gazdasági kiadásait fedezi. Az üzemek szintjén szintén szükséges ily tartalékok képzése.

b) Chozraszcsot szinten (Üzem-Szakmai szerv)

Az üzem tevékenységet igazgatja és irányítja:

— hosszúlejáratú és évi kivitelezési tervekkel, valamint szerződéses kapcsolatokkal;

— a realizálódási folyamatban a tervezett, illetve a szerződésben meghatározott feladatok biztosításával, valamint ezek és a terv, illetve szerződés közötti ingadozások kiküszöbölésével.

Az üzem úgy szabályozza a piac ellátását, hogy tekintettel van annak tervben rögzített, illetve a szerződésekben, megrendelésekben kifejezett szükségleteire. E szükségletek összhangban lehetnek a tervvel vagy többé-kevésbé eltérőek lehetnek attól, A szabályozás létrejöhet:

— az egyes üzemek, termelési egységek rövidlejáratú operatív tervezésével, serkentésével és a valóságos szükségletnek megfelelő tevékenység feltételeinek biztosításával;

— a tervtől való eltérések üzemek közötti kooperációval való kiigazításával, mégpedig egy ugyanazon szakmába tartozó üzemmel. Üzemek feletti szerv intézkedik a kiigazításról, ha az állandó, ismétlődő jellegű, vagy ha az eltérés rendkívül nagy.

2. Az ökonómiai eszkökök

hatékonysága fokozásának lehetőségei

A mezőgazdasági termékek eladásának szerződések kötésével végzett gyakorlata, valamint az operatív prémiumok bevezetésének szükségessége megkívánja az egész ármechanizmus

rugalmassá tételét a tervszerű irányítás hatékonyságának növelése érdekében.

Ebben a vonatkozásban néhány probléma vár még megoldásra a jelenlegi helyzetben. A mezőgazdasági termékek felvásárlásánál szükséges lesz pl. azon ökonómiai serkentőeszközök hatékonyabbá tétele, amelyek révén a központi szerv az év folyamán befolyásolhatja a piaci termelés struktúrájának fejlődését anélkül, hogy az állami költségvetésre káros hatással lenne.

Az irányítás rendszere a mezőgazdaságban ezen a téren a következő serkentő eszközök alkalmazásával számol:

— a felvásárló szervezetek által fizetett pótdíjakkal;

— az utolsó három év eladási átlagát meghaladó tejtöbbletért, kiemelt állati és növényi termékekért juttatott növekedési prémiummal;

— az ideiglenes, előre nem látható változások megoldásához szükséges rövidlejáratú prémiumokkal.

Ezen a téren jelenleg ilyen a helyzet:

aj Súlygyarapodási prémiumok:

Erre a célra 1967-re 777 millió Kcs-t irányoznak elő (70 millió korona tartalékot beleértve). A piacra való termelésnek 1967-re számított gyarapodásának megfelelően ez a tétel 1970-ben 1 milliárd KCs-t tesz majd ki.

b) A felvásárló szervezetek saját forrásból kifizetett pótdíjai:

Annak ellenére, hogy adott esetben bizonyos feltételek mellett nagyon hatékony serkentő eszközről van szó, a helyzet mégis úgy mutatkozik, hogy ez a serkentő eszköz ebben az évben és a közeljövőben csak korlátoltan érvényesíthető. Kihasználásuk mindenekelőtt a feldolgozó üzemek termelésének strukturális megváltozásának lehetőségétől, valamint jobb minőségű nyersanyag felhasználásával nyert minőségi termékek jobb értékesítésétől függ.

c) Változtatható operatív prémiumok:

Küldetésük, hogy az irányítás új rendszerében lehetővé tegyék a központi irányító szervnek, hogy a felvásárlási árak bizonyos relatív stabilitása mellett rugalmasabban reagálhasson a mezőgazdasági termékek piacán évközben bekövetkező kisebb-nagyobb ingadozásokra.

d) Felvásárlási alapárak:

A felvásárlási alapárakat az eddiginél nagyobb mértékben lehet kihasználni a mezőgazdasági termékek minőségének növelésére. Ez elsősorban a tejre, a hízómarhára és a cukorrépára vonatkozik. Ez a probléma jelenleg kerül megoldásra. Megoldása függ a felvásárlási ágazat műszaki, technológiai és szervezési felkészültségétől.

A felvásárlási alapárak fokozott hatékonyságával kapcsolatosan szükségesnek mutatkozik az új minőségi normák kidolgozásának munkáját meggyorsítani. A normák a népelemzés racionális követelménye szempontjából tudományos megalapozottsággal kell, hogy rendelkezzenek. Fontos szempont a normák maximális egységesssége a termelő, a feldolgozó és fogyasztó szempontjából, mert csak így képeznek szilárd alapot az eladási és felvásárlási feltételek számára. Az ilyen normák teszik lehetővé a termelők és feldolgozók kritériumainak egységesítését a fogyasztók javára.

II. A mezőgazdaság és a közélelmezés ágazataiban a vállalati és központi hatásköröknek,

valamint a fejlődés irányának meghatározása

A. A JELENLEGI HELYZET ÁTTEKINTÉSE

Pillanatnyilag a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak és szervezeteinek tevékenységét a Földművelésügyi Minisztérium, az Élelmiszeripari Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági Termékfelvásárlás Központi Igazgatósága irányítja. Szlovákia területén ebben a tevékenységben az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatala, az SZNT Élelmiszeripari Megbízotti Hivatala és a Mezőgazdasági Termékfelvásárlás Körzeti Igazgatósága is részt vesz.

A mezőgazdasági-élelmiszeri komplexumot továbbá a következő adatok jellemzik:

A termelési alap állóeszközeinek (épületek, gépek) értéke

1965-ben 98,2 milliárd korona volt. Az előbb említett három reszort által irányított szervezetekben 1 333 000 dolgozó tevékenykedett, ebből kb. 1 100 000 a mezőgazdaságban (az egyénileg gazdálkodók nélkül, akiknek száma 174 ezerre tehető), 200 000 az élelmiszeriparban és kb. 31000 a Mezőgazdasági Termékfelvásárló Központi Igazgatóságának szervezeteiben. Ez tehát a népgazdaságban foglalkoztatottak számának körülbelül 22 százalékát jelenti:

Az élelmiszerek értéke, a kiskereskedelmi árakat véve alapul, 1965-ben 50,6 milliárd koronát tett ki. Az egész komplexum a nemzeti jövedelem 30 százalékának kialakítását segítette elő.