Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

B. JAVASLAT A SZERVEZETRE ÉS A FEJLESZTÉSRE

1. A szocialista mezőgazdasági vállalatuk rövid jellemzése

A szocialista mezőgazdasági vállalat képezi az újratermelési alapegységet, amely az irányítás gazdasági szabályainak (terv, ökonómiai eszközök és piac) hatása alatt önállóan alakítja és szervezi a termelési, gazdasági tevékenységet. A vállalat legfőbb célja a tevékenység végrehajtása során, hogy a lehető legjobb gazdasági eredményt — nyersbevételt — érje el. A központilag alkalmazott ökonómiai eszközöknek ehhez meg kell teremteniük a feltételeket, hogy a vállalat saját érdekét a népgazdaság szükségleteivel összhangban érje el. Célszerű lenne olyan állapot elérése, hogy a vállalat irányításába való „operatív beavatkozásokat“ teljesen kiküszöböljék, kivéve a központilag irányított távlati tervezés feladatainak megszabását. A társadalmi célok elérése érdekében az alapfontosságú ökonómiai eszközöket kell alkalmazni. Egyéb módszerek használata csak mint átmeneti intézkedések engedhetők meg az eddigi aránytalanságok következményeinek felszámolása céljából, esetleg rendkívüli helyzetekben.

Fokozatosan el kell érni, hogy a mezőgazdasági vállalat:

— lényegében maga szabja meg termelési programját a járás távlati terve, valamint az üzem saját ötéves terve alapján. A termelőeszközöket és a munkaerőket saját gazdasági elemzése alapján és döntési jogának alkalmazásával megnyerni és felhasználni;

— önállóan ossza fel gazdálkodásának eredményét az általános érvényű szabályokkal összhangban. E téren átmenetileg számolni kell bizonyos különbségekkel az EFSZ-ek és az állami gazdaságok között, elsősorban a jövedelem felosztása, az üzemi alapok kialakítása s később elsősorban a személyes fogyasztási alap létrehozásában;

— dönteni az értékesítés módozatairól az adás vételi kapcsolatok során az általánosan érvényes elvekkel összhangban;

— dönteni a legcélszerűbb üzemen belüli szervezés és irányítás kérdéseiben;

— önként lépni a különböző, fejlettebb szervezési formájú, vállalatokat egyesítő csoportosulásokba.

Ezzel kapcsolatban minden mezőgazdasági vállalatnak (az államiaknak is) lehetővé kell tenni, szakosításuk fejlesztése és a gazdasági előnyök alapján, hogy a területegység keretén belül és a járás keretén túlmenő több vállalati egyesülés (csoportosulás) tagja lehessen.

Az előbbiekben felsorolt elvek gyakorlati alkalmazásakor hangsúlyozni kell, hogy az újabb társadalmi jellegű mezőgazdasági vállalatok és a vállalatok szervezeti csoportosulásának különböző formái létrehozásakor elsősorban a termelőerők hatékony fejlődésének gazdasági tényezőit kell szem előtt tartani. Amennyiben a vállalaton felüli szervek maguk szervezik a vállalatok ilyen csoportosulásait, úgy elsősorban a piac szükségleteiből, valamint a gazdaság; előnyökből kell kiindulni, amelyek legyenek összhangban a termelés fejlesztésének szükségleteivel és a vállalatok gazdasági érdekeivel.

Oj vállalatot nemcsak a már létező üzemek, hanem a vállalatok csoportja, esetleg a társadalmi szervezetek is létesíthetnek, ha ez a társadalom szempontjából előnyös. E tevékenység kifejtésére azonban meg kell teremteni a jogbiztonságot és a tartós társadalmi jótállást, hogy az új üzemek, illetve különböző integráló kapcsolatok létrejöttekor ne lépjenek fel megoldhatatlan problémák, nehézségek és fölösleges elemi hibák.

A VÁLLALATOK TÁVLATI FEJLŐDÉSÉNEK IRÁNYA

A legközelebbi időszakban a mezőgazdasági üzemek következő típusaival számolhatunk:

1. Horizontálisan koncentrált szűkebbkörűen vagy tágabban szakosított szövetkezeti és állami mezőgazdasági vállalatokkal;

a I alaptermelési egységek vállalati jelleggel, szűkebbkörű szakosítással (lényegében a mai 600—700 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó vállalatok),

b) nagy mezőgazdasági vállalatok (állami gazdaságok és nagy, egyesített EFSZ-ek) üzemen belüli szakosítással, s bizonyos üzemen belüli szolgáltatásokkal;

c I különböző típusú társadalmi mezőgazdasági vállalatok az al és b) típusú vállala; kereteit meghaladó tevékenységgel.

d) kombinátok a vertikális és horizontális koncentráció különböző terjedelmével;

e) szélesebbkörű horizontális koncentrációjú vállalatok (Tachov mintájára) fejlett gazdaságon belüli kooperációval és egyes szolgáltatásokkal.

2. Trösztszerűen (vertikálisan) irányított vállalatok, rendszerint nagymértékű szakosítással:

a) nemesítő és magtermesztő vállalatok;

b) állami tojástermelő és baromfitenyésztő vállalatok;

c) erősen szakosított állami sertéshizlaló vállalatok stb.

Az eddigi tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy a legközelebbi jövőben a mezőgazdaság anyagi-termelési szervezetének alapját a kb. 600 hektár földterülettel rendelkező szakosított EFSZ-ek alkotják, feltéve, hogy összpontosításukat és szakosításukat fokozatosan és célszerűen kiegészítik a hatékony szolgáltatásokkal s szükség szerint különböző érdekkörű csoportosulással.

Az általános irányzat, amelyet e termelési-gazdasági egységek fejlődésében a jövőben követnek, a különféle érdekcsoportok különböző formáival, illetve a vállalat termelési összpontosításának folyamatos fokozásával, az egyes vállalatok keretében feltétlenül az újratermelési folyamat fejlesztését célozza majd.

A nagy és egyesített EFSZ-ek és állami gazdaságok (általában 2000 hektárt meghaladó mezőgazdasági földterülettel) a termelés további összpontosításának és szakosításának szemszögéből nagyobb belső területtel és nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek a vállalatok közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok lassúbb fejlődése esetén is. Ezek a vállalatok elérhetik a szakosított vállalaton belüli egységek termelési és szervezési szilárdságát, a növénytermesztés és az állattenyésztés reprodukciós kapcsolatait pedig az üzemen belül is kielégítően meg tudják oldani. Az újratermelési folyamatot a vállalat keretein túlmenően a saját gazdasági feltételeinek létrehozása szerint tudja kialakítani. A mezőgazdasági vállalatok e típusának is meg kell teremteniük a szolgáltatások fejlett szervezetét, s a szükséglet konkrét feltételei, valamint a lehetőségek szerint részt vehet bizonyos vállalatok közötti társulásokban és csoportosulásokban. Adott gazdasági feltételek mellett a vállalaton belüli nagyobb önálló üzemegységek esetleg teljesen függetleníthetik magukat. A fejlődés irányzata itt is lényegében hasonló lesz az előző típushoz.

Az eddigi tapasztalatok szerint, ha a mezőgazdasági vállalatok az eddigi általános termelési irányzatról az alaptermelési egységek szűkebb szakosításra térnek át, úgy jelentős szerepet játszanak az önkéntesen szakosított érdekcsoportosulások a közös mezőgazdasági vállalatok formájában.

A közös mezőgazdasági vállalatok rendszerint olyan tevékenységre összpontosítják figyelmüket, amely meghaladja az egyes vállalatok lehetőségeit. A közös vállalat azonban ezt számukra hatékonyan elvégezheti. Ezek közül felemlíthető:

a) a forgalom terén kifejtett szaktevékenység,

b) társulás az olyan termelésben, ahol a termőerők társadalmi jellege túllépi az egy mezőgazdasági vállalat kereteit.

A vállalati kombinátok formája csak indokolt, ahol az egyes ökonómiai kapcsolatok, a termelési-technológiai, a kapacitás és az idő kapcsolatai egyrészt az egyes termelési egységek, másrészt a termelés között, a vállalati szervezés keretén belül egyszerűsítést s a társadalom szempontjából a termelés nagyobb hatékonyságát jelentik. Átmenetileg bizonyára csak kivételes szervezési formát jelentenek. Ilyen kombinátok elsősorban a vertikális integráció elvei alapján bizonyos termelési ágazat keretén belül (például pecsenyecsirke újratermelés — feldolgozás, esetleg értékesítés) jöhet létre, viszont ilyen kombinátok ugyanígy a termelési-területi elv alapján is létesülhetnek, belső vertikális koncentrációval.

1. A VÁLLALATOK ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK SZERVEINEK FEJLŐDÉSI IRÁNYZATAI

A mezőgazdaság termelési körzetében a munkamegosztás kibővítése a szakosítással, összpontosítással s a kialakuló integrációs kapcsolatokkal együtt feltétlenül megköveteli a szolgáltatások kibővítését.

A tevékenységnek ezen a területén lényegében a fejlődés két alapfontosságú irányzata tör utat:

1. Minden kiegészítő, segéd- anyagi vagy intellektuális tevékenység, amelynél a legelőnyösebb koncentráció nagyobb, mint amilyen a mezőgazdasági vállalatban megszervezésének lehetőségei, lépjen szolgáltatások jellegével bíró vállalatba. Ez az elv meghatározza a szolgáltatások és a tanácsadó szolgálat tartalmának területét;

2. A szolgáltatásokat rendszerint magasabb koncentrációjú vállalatnak kellene megszerveznie (ipar felvásárlás), amely a mezőgazdasági vállalat termelési ágazatával termelési vagy gazdasági kapcsolatban áll.

A többi szolgáltatásra — különösen az olyanokra, amelyeket a szerződő felek nem tudnak biztosítani — célszerű lesz különböző vállalatközi szervezeteket létrehozni a mezőgazdasági termelőüzemek között.

A legközelebbi Időszakban a szolgáltatások vállalati megszervezésében lényegesebb szervezeti változásokkal nem számolunk. Lényegében a következő, a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatásokat biztosító vállalati típusok jönnek számításba:

ELLÁTÓ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZOLGÁLTATÁSOK

Mezőgazdasági Termékfelvásárló és Ellátó Vállalat (a kerületi vállalat részlegüzeme)