Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-29 / 17. szám
a) az élelmiszertermelés egész folyamata során biztosítja a visszaható kapcsolatokat, éspedig a fogyasztótól a termelőig. Mindez a résztvevő üzemek anyagi érdekeltségén alapszik. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi munka és az anyagi eszközök minimális befektetésével érhető el a termelés és fogyasztás optimális összehangoltsága; b) kedvezően kihat a nyersanyagtermelés elosztására, a nyersanyag feldolgozására, valamint szállítására és tárolására a keresletnek megfelelő mértékben. Ilyen téren a vertikális integráció jelentős mértékben kihat a horizontális integráció folyamatára is; c) lehetővé teszi a tudományos-műszaki haladás teljes kihasználását a saját termelési cikluson kívül is (pl. a kontajneres és rakodólapos szállítás, a tárolás és csomagolás gépesítése terén stb.); d) lehetővé teszi a termelőeszközök koncentrációját és kihasználását az egyes szinteken és ezzel optimális eredmények elérését; e) az alapnyersanyag feldolgozása egyes szakaszainál keletkező melléktermékek gazdaságos felhasználásához vezet; f) lehetővé teszi a szakemberek részvételét a mezőgazdaságfejlesztés különleges kérdései tárgyalásánál, amennyiben ez az integrált üzemek kölcsönös érdekei szempontjából szükségesnek mutatkozik. B. AZ IRÁNYÍTÁS üj rendszere ÉS ENNEK FOKOZATOS KIÉPÍTÉSE A nép élelmezését biztosító ágazatokban az irányítás új rendszere a tervfeladatok szilárdítását célozza, mint a népgazdaság irányításának alapvető eszköze, amely a központ és az üzemi szint termékeny együttműködése alapján objektiven ható piaci vonatkozásokat használ ki. Az új rendszer sikeres működésének előfeltétele a központi irányítás színvonalának emelése. A központi irányításnak kell viselnie teljes mértékben a felelősséget a gazdasági politikáért az élelmiszerellátási részlegen, a részleg távlati fejlesztéséért és az irányítás olyan eszközeinek és szabályainak érvényesítéséért, amelyek az üzemek érdekeinek, valamint a társadalom szükségleteinek összhangolásához vezetnek. E követelmény megvalósítása közvetlenül összefügg az üzemek fokozott anyagi felelősségével és a gazdasági önállóságával. Az irányítás új rendszere széleskörű lehetőségeket nyújt az üzemek önálló gazdasági döntése számára. Ez a lehetőség az irányítás nyílt és dinamikus jellegéből adódik és fokozatosan továbbfejlődik. Ennek a fejlődési irányzatnak teljes mértékben megfelel és fejlődését elősegíti a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági szolgáltatási üzemek és az élelmiszeripar irányításának javasolt komplex rendszere. Az eddigi állapothoz képest rendkívül jelentős előnye, hogy lehetővé teszi a lakosság ellátása anyagi alapjainak harmonikus fejlődését, és szabad teret biztosit a progresszív szervezetek képződésének, valamint a termelőeszközök célszerű összevonására, hogy a fogyasztói kereslet minél tökéletesebb kielégítését biztosítsa. 1. A terv kidolgozásának és realizálásának alapelvei a mezőgazdasági ás az élelmezési ágazatban A központi terv és a piac közötti viszony a tervfeladatből indul ki mint a népgazdaság irányításának alapvető eleméből. Elsőrendű feladata abból áll, hogy tudományosan megismerje a huzamos időn át nyert ökonómiai tapasztalatokat, valamint hogy megismerje, respektálja és céltudatosan befolyásolja a létező piaci viszonyokat. A piaci viszonyoknak befolyásolása csak szabadabbá tételükkel valósítható meg úgy, hogy felhasználhatók legyenek a terv hatékonyságának egyik fő feltétele a termelők, feldolgozók és fogyasztók között fennálló piaci kapcsolatok fokozatos kiépítése. A tervet és főleg a tervkészítés folyamatát az irányítás új rendszerében úgy értelmezzük, mint a központnak és az üzemi szintnek egységes igyekezetét a gazdaság jövő fejlődésmenetének komplex és mély megismerésére, kiegyensúlyozott fejlődése feltételeinek kialakítására és a keletkezett aránytalanságok (diszproporciókj hatékony megoldására. Az ötéves tervek kidolgozását a fenti okokból kifolyólag a következő szakaszokban kellene megszervezni: Az első szakaszban a minisztérium meghatározza a munka szervezeti és időtervi menetét, a kivitel és behozatal terjedelmét (esetleg a szaldót) a szakmai igazgatóságokra és üzemekre, a tartósan ható ökonómiai eszközöket és a továbbiakban tájékoztatja az üzemeket a számításba jövő beruházásokról, a termelés fejlesztésének és anyagi ellátásának fő irányzatairól. Hasonló tevékenységet fejtenek ki az üzemek felé az egyes szakigazgatóságok, valamint a minisztérium kerületi intézőségei a mezőgazdasági üzemek járási társulásai felé. A második szakaszban — a mezőgazdasági üzemek járási társulásai a központból, a termelőeszközök felvásárlóitól, illetve szállítóitól szerzett, valamint a mezőgazdaság járási távlati kilátásaiból adódó információkkal szolgálnak a mezőgazdasági üzemeknek, hogy szakszerűen dolgozhassák ki fejlesztési tervjavaslatukat. A mezőgazdasági üzemek társulása folyamatos segítséget nyújt az üzemi tervek kidolgozásánál és összhangolásánál. A tervjavaslatok kidolgozása után a társulás elvégzi az egyes tervek értékelését, és a felvásárlók, valamint a szolgáltatások üzemi szervezetek követelményeivel, esetleg ajánlataival szembesíti a javaslatát. Az így kiértékelt tervjavaslatokat ellátja véleményezésével, esetleg az eltéréseket megoldó javaslatokkal és átadja a minisztérium kerületi kirendeltségének. A harmadik szakasz tervezési munkáit a minisztérium kerületi kirendeltsége szervezi, hogy elérje a minisztérium által irányított termelési ágazatok tervjavaslatainak összehangoltságát kerületi vonatkozásban, illetve a KNB (kerületi nemzett bizottság) által kidolgozott területi tervvel. E munkák során a kerületi kirendeltség respektálja az üzemi szint vezető szerveinek felelősségét és jogkörét. A negyedik szakaszban a minisztérium saját tervezést munkálatai, továbbá az üzemi szint a kerületi kirendeltség, a szakmai igazgatóságok, vagy üzemek által benyújtott tervjavaslatok alapján kidolgozza a tervet végleges formájában és benyújtja a kormányhoz jóváhagyás céljából. A tervjavaslattal együtt intézkedéseket javasol a beruházások és ökonómiai eszközök terén, amelyek jóváhagyása a kormány, illetve egy meghatározott szerv hatáskörébe tartozik. 2. Az integrációs folyamatok tervszerű irányítása A tervezési munkálatok során új elemként jelentkezik a folyamatos értékelés, valamint a meginduló integrációs folyamatok céltudatos központi serkentése és irányítása. Az integrációs formák képződése és fejlődése a termelés állandó fejlesztését szolgalmazó társadalmi vonatkozások, valamint a termelőerők céltudatos, tervszerű fejlesztésének jelenségei. Ebből következik az integrációs folyamat és a terv közötti összefüggés. Az integrációs folyamat természetes alkotóelemévé kell hogy váljon a távlati és az ötéves terveknek. Az integrációs folyamat tervszerű megvalósítása és irányítása feltételeinek kialakítása megköveteli: » a tervkészítés folyamata során kialakuló integrációs tendenciók értékelését üzemi szinten, az anyagi érdekeltség elmélyítése céljából; — a központi terv és a gazdaságszervezési tevékenység révén ezen integrációs folyamatok hatékony (anyagi és árpolitikai) irányítását, vagyis az olyan termelési és ökonómiai tevékenység támogatását, amelynél szemmellátható (a külföldi tapasztalatok alapján) a munka gazdaságossága társadalmi szempontból; — az ökonómiai irányítás szabályainak előkészítésénél és alkalmazásánál előforduló, az integrációs vonatkozások fejlődését gátló akadályok megszüntetését. c. A PIACI VONATKOZÁSOK CÉLTUDATOS BEFOLYÁSOLÁSA ÉS KIHASZNÁLÁSA Az új központi szervnek aktív szerepet kell vállalnia a lakosság élelmiszerrel való tervszerű és folyamatos ellátásában. A mezőgazdasági-élelmezési komplexusnak ez a központi szabályozása rendkívüli fontosságú, mivel itt objektív okok miatt nem lehetséges a fogyasztói keresletnek minőségi mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkekkel való folyamatos és egyenletes elosztása hasonló az ipari ágazat ellátásához, hanem főleg csak üzemek közti piaci vonatkozások révén. A tervszerű szabályozáson kívül sor kell, hogy kerüljön az operatív központi szabályozásra is. 1. A piacszabályozás rendszere az irányítás egyes fokozatain Az egyes fokozatok feladatainak meghatározásakor abból indulnak ki, hogy minden gazdasági tevékenységet közvetlenül vagy közvetve irányít a terv, az ökonómiai eszközök rendszere és ■» jogi előírások. Ez utóbbiak határozzák meg a kötelességeket, valamint a saját gazdasági tevékenységet az irányítás és szervezés egyes fokozatain.
