Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

A fokozatos fejlődés során a volt gazdasági szövetkezetekből a járásokon kialakultak a szélesebb műszaKi alapra felépült felvásárló és ellátó szervezetek, amelyeknek berendezése lehetővé teszi, hogy egyidőben betölthesse a mezőgazdasági termelő vállalatok termékeinek eladását, s ugyanakkor a mezőgazdasági vállalatok ellátását Is végezhesse a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatás keretében. A felvásárló és ellátó vállalat így komplex módon és jól kiépített berendezéssel a mezőgazdasági vállalatokat minden járásban elláthatja a szükséges cikkekkel, és számukra többféle szolgáltatást is végezhet a kívánt választékban. Ugyanakkor járási központja és raktárainak széles hálózata útján ellássa a feldolgozó üzemeket olyan esetekben, amikor ez a közvetlen felvásárlással gyakorlatilag lehetetlen, illetve nem gazdaságos.

A mezőgazdasági vállalatok előnyére végzett kereskedelmi tevékenységen kívül a felvásárló és ellátó vállalat üzemei megszervezik a mezőgazdaság ellátását, és a mezőgazdasági vállalatoknak a következő szolgáltatásokat nyújtják:

— a vetőmag, ültetőanyag, tenyészállat, keveréktakarmány, műtrágya és mésztrágya, egyes vegyszerek és a mezőgazdaság számára szükséges apróbb eszközök beszerzését és eladását;

— megszervezik és elvégzik a mezőgazdasági termények betakarítás utáni kezelését;

— biztosítják a szállítást, kellőképpen kihasználják a szállítóeszközöket a felvásárlásnál, és a mezőgazdasági vállalatok ellátásában ezekkel szorosan együttműködve a nagyobb hatékonyság elérése érdekében;

— felhasználják a műtrágyákat és a vegyszereket a mezőgazdasági vállalat bejelentett igénye alapján;

— keveréktakarmányokat állítanak elő s e téren kihasználják a raktártérségeket, .valamint részt vesznek a tevékenység e terén új, közös beruházások létesítésében.

A javaslat feltételezi, hogy a mezőgazdasági felvásárló és ellátó szervezet tevékenységének jellegét tekintve egyre inkább a mezőgazdasági termelő vállalatok szervezetévé válik.

A további időszakban ki kell dolgozni a közös berendezések létesítése esetére a részvétel arányának elveit, amelyek alapján megoldják az üzemelés kérdéseit és a nyereség felosztásának módozatait a résztvevő szervezetek között.

TERMELÉSI SZOLGÁLTATÁSOK

Gépállomások. — A gépállomások tevékenységének tartalma elsősorban a következőkre irányul:

— a gépi eszközök javítószolgálatára ■

— a gépesítés műszaki-projekciós szolgáltatásaira;

— a gépi berendezések kölcsönözésére és szavatossági idejük figyelemmel kísérésére;

— az üzemanyag és egyes alkatrészek eladására:

— a mezőgazdasági termelő tevékenységre (mezei munkák, a növényvédelem és tápanyagvisszapótlás, szállítás);

— a gépkezelők iskolázására és oktatására.

A gépjavítói tevékenység terén a gépállomásoknak fokozatosan ki kellene építeniük a szerviz-szolgáltatást a gépgyártó üzemek megbízása alapján, bizományi formában. Ehhez a formához kellene fokozatosan idomulniuk a mezőgazdasági gépjavító üzemeknek is.

MEZŐGAZDASÁGI ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALATOK

Az építkezési vállalatok legfontosabb küldetése lesz komplex módon biztosítani a beruházási építkezéseket, kezdve a beruházási előkészületektől a tervezési dokumentáción keresztül, beleértve az egyszerűbb dokumentációk kidolgozását, az építkezési felügyelet elvégzéséig a vállalati építkezési csoport tevékenységét figyelemmel kísérve, továbbá az építkezés anyagellátása és a tényleges építkezési tevékenység. A mezőgazdasági vállalatok, esetleg a járási Mezőgazdasági Társulás megbízásából szerződéses alapon biztosítanak építkezési kapacitást az építőipari reszort szervezeteinél. Ez a megoldás azért szükséges, mert eddig még nem teremtették meg a mezőgazdasági építő vállalatok szükséges kapacitását. A gazdasági szükségletek szempontjából kellőképpen kihasználhatják az építőipari ágazatok már létező kapacitását.

A kidolgozott elemzés alapján, tekintettel a mezőgazdasági termelés és a szolgáltatások anyagi-termelési szervezeteinek feltételezett fejlődési irányára, a vállalati hatáskörök jelenlegi szervezetében nagyobb változás szükségessége nem mutatkozik. Feltételezhető, hogy a mezőgazdasági vállalatok fokozatosan különféle érdek-társulásokat létesítenek majd és kölcsönösen kedvező integrációs kapcsolatokat alakítanak ki.

Fontos azonban, hogy ez a fejlődési folyamata ne legyen elemi, éppen ellenkezőleg, összhangban álljon az objektív fejlődési irányzattal. Ezért körül kell határolni a különböző társulások és integrációs kapcsolatok létrejöttének és megszűnésének alapfontosságú szabályait, meg kell szilárdítani a mezőgazdasági vállalat helyzetét és többi partnereihez hasonló egyenjogúságot kell számukra kialakítani.

2. A VÁLLALATI HATÁSKÖR SZERVEZÉSI RENDEZÉSÉT

BEFOLYÁSOLÓ ADOTTSÁGOK }ELLEGE.

A vállalati hatáskör összetételének bárminemű szervezési átépítését alaposan meg kell indokolni. E beavatkozás csak akkor célszerű ha társadalmilag hatékony. Ez azt jelenti, hogy szem előtt kell tartani a termelőerők eddig elért színvonalát és az ennek megfelelő társadalmi munkamegosztást, a termelés szakosítását és összpontosítását.

A szervezési kapcsolatoknak az irányítás rendszerében meghatározott helyük és funkciójuk van. Egyrészt biztosítaniuk kell a termelési egységek termelési-gazdasági stabilitását (hogy a szervezési formákban és kapcsolatokban beálló változások ne fékezzék az anyagi és munkaforrások kihasználását, valamint a termelés belterjessebbé tételének folyamatát). Másrészt viszont elegendő teret kell biztosítani a termelőerők és az ezzel kapcsolatos ökonómiai kapcsolatok fejlődésének (azaz nem szabad gátolniuk a termelés szakosításának, összpontosításának és kiegészítésének folyamatait, hanem ezt hatékonyan támogatniuk kell).

Ezért a termelési hatáskörök szervezési rendezésének olyan láncszemét és fokozatait kell kialakítani (vállalatok, vállalaton felüli szervek), amelyek a tervszerű irányítás ökonómiai eszközeinek hatása alatt megszervezhetik az általánosan hatő gazdasági folyamatokkal és a társadalom szükségleteivel összhangban álló vállalati és vállalaton belüli tevékenységet.

A mezőgazdaság termelőerőinek jelenlegi színvonala, az ipari jellegű berendezéseken kívül (sertés nagyhizlaldák, baromfi nagytenyészetek, gépállomások, takarmánykészítő- és élelmiszeripar) rendszerint nem haladja meg a mezőgazdasági termelő vállalatok többségének gazdasági terét, amennyiben ezek nem alkalmazzák az egyes termelési ágazatok szakosítását és összpontosítását. Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok többségét azonban a termelőerők eddigi színvonala mostanáig nem kényszerítette nagyobbarányú társadalmi munkamegosztásra, és fenntartotta termelésének általános jellegét.

A mezőgazdaság iparosításának megnövekvő folyamata kezd nyomást gyakorolni e fejlődés ütemének meggyorsítására. Az anyagi-termelési alap megszervezése formáinak meghatározásakor tehát ezzel a fejlődéssel számolni kell és útját egyengetni szükséges.

Az anyagi-termelési alap megszervezésében általában két szervezési típust különböztetünk meg. Ezek:

a) termelési-területi szervezetek,

b) vertikális-tröszt jellegű szervezetek.

Az egyik vagy a másik szervezési forma kiválasztása az adott feltételektől függ:

a) a termelési-területi kapcsolatok túlsúlya esetén az érdekelt felek között termelési-területi szervezetet létesítenek, mint a legcélszerűbb és leghatékonyabb szervezetet (itt nem döntő, hogy a vállalati fokozat a járás, a kerület vagy regionális, területi szinten áll-e; az alapelv ugyanez, csupán az összpontosítás foka és a vállalat területi hatásköre módosul). A termelési-terület szervezet elsősorban a nyersanyagforrások vagy a fogyasztás térbeli megoszlásának alapján jön létre.

b) Vertikális-trösztszerű szervezet csupán az olyan vállalatok esetében jön számításba, amelyek:

1. közvetlen termelési-területi kapcsolattal nem rendelkeznek (például a fogyasztóközponttal szoros kapcsolatban levő baromfi nagytenyészet);

2. különleges tevékenységet folytatnak (vetőmagtermesztő vállalat, tenyészállatok nevelésével foglalkozó gazdaságok, komlógazdaságok);

3. a termelési-területi kapcsolatokon kívül magasabb szervezési fokon további fontos és nélkülözhetetlen tevékenységet folytatnak az alacsonyabb fokú termelési egységek céljaira (fejlettebb szolgáltatások, a termékek cseréje, az ágazatban végzett kutatómunka stb.).

A szervezés mindkét (a termelési-területi és a trösztszerű) formájában a vállalati vagy a vállalaton felüli szervben a tevékenység összpontosításának foka különböző lehet. Legfontosabb a célszerű munkamegosztás az irányítás egyes láncszemei között, kiindulva abból, hogy minden Irányító közeg képes legyen a szüséges tájékoztatást megszervezni, ezeket elemezni és felelősségteljesen dönteni, ugyanakkor határozataiért teljes anyagi felelősséget is vállalni. Csupán így érhető el, hogy minden szervezeti közeg kizárólag azt a tevékenységet végzi, amely a célszerű munkamegosztás alapján reá hárul és a társadalom szempontjából előnyös.

3. AZ IRÁNYÍTÁS ÜZEMI HATÁSKÖREINEK

SZERVEZÉSI ELRENDEZÉSE

Az eddigi fejlődés és a jelenlegi helyzet elemzése alapján, valamint az anyagi-termelési alap szervezési elrendezésére ható tényezők általános jellemzéséből annak szüksége és követelménye adódik, hogy a mezőgazdaságban az önálló elszámoláson alapuló irányítás komplex termelés-területi közegét