Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

termelésében két irányban megy végbe: a horizontális és vertikális integráció irányában. A horizontális integrációra jellemző a munkamegosztást gátló akadályok kiküszöbölése, valamint az azonos termelési, feldolgozási és értékesítési célokat követő vállalatokkal való együttműködés. Ennek eredményeképpen alakulnak ki az azonos termelési irányzatú vállalatok — pl. mezőgazdasági üzemek között — között a legkülönfélébb együttműködési formák. Kapitalista viszonyok között jellemző erre a folyamatra, hogy nagy, specializált mezőgazdasági üzemek (pl. tejgazdaságok, ill. hústermelő gazdaságok) szerződésekkel módosítják a környező kisebb üzemek termelési irányzatát. Ez a folyamat sokszor azzal végződik, hogy a nagyüzem elnyeli a kisebbet. Amennyiben az integrált üzemek mégis önállóak maradnak, ez .az önállóság csak formális. A valóságban ezek a kisebb üzemek fiókvállalataivá válnak a nagyüzemnek, amely meghatározza termelési programjukat, piacukat és ellenőrzi gazdálkodásukat.

A vertikális integráció feladata, hogy megszüntesse az üzem munkamegosztása és kooperációja fejlődését gátló akadályokat, amelyek a mezőgazdasági üzemekkel és az üzletfelekkel, s főleg a feldolgozó üzemekkel kötött szerződéses megállapodások kapcsolatain alapulnak. E folyamat kezdeményezője és képviselője, azaz integrátora (azokban az országokban, ahol ez a folyamat végbemegy) általában egy erősen központosított, szűk specializációjú feldolgozó üzem, nagykereskedelmi szervezet vagy takarmánygyár. Kapitalista viszonyok között kísérőjelensége ennek a folyamatnak, hogy az integrált termelő rendszerint alárendelt és elveszti önállóságát.

A szocialista integráció — annak ellenére, hogy számos vonásában és célkitűzéseiben hasonlít a fejlett kapitalista országok integrációjára — alapvetően különbözik attól szociális-ökonómiai tartalmában, céljaiban és módszereiben. A szocialista mezőgazdasági üzemek szoros együttműködésének alapvető módszere a szocialista mezőgazdasági üzemek önkéntességen és viszonosságon alapuló módszer, a kooperáló felek termelőeszközeinek jobb kihasználása által. Az integrációs folyamatra jellemző továbbá szocialista viszonyok közepette még az is, hogy e folyamatot az állam aktívan támogatja és irányítja.

(

Ebben a folyamatban előtérbe nyomul a szétszórt források mozgósítása, valamint a közös tevékenységének magasabb ökonómia és műszaki szinten való szervezése.

1. A horizontális Integráció a szoros együttműködés legkülönfélébb formáiban nyilvánul meg, esetleg az azonos termelési irányzatú üzemek közvetlen egyesítésében is. Gazdasági jelentősége az alábbiakban jut kifejezésre:

a) lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemek tevékenységének optimális koncentrációját, ami elősegíti a tudomány és technika legújabb vívmányainak teljesértékű érvényesülését a termelésben, és egyben a leggazdaságosabb kihasználásukat;

b) lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemek legcélszerűbb specializációját és ezzel csökkenti igényességüket a termelési alapokat illetően;

c) függetlenül az egyes üzemek szervezési keretétől lehetővé teszi az anyagi és pénzügyi eszközeinek legcélszerűbb elhelyezését ;

d) széleskörű lehetőségeket teremt az üzemek vállalkozói kedve számára, mégpedig jelen feltételeinknek megfelelően, azaz a saját mezőgazdasági termelés fejlesztésének irányában;

e) az üzemek önállóságának meghagyása mellett megengedi, hogy össztársadalmi szempontból kedvezően határozzanak az üzemek érdekét és kezdeményezőképességét befolyásoló módszerek alkalmazása nélkül.

Az eddigi tapasztalatok és a tudományos-műszaki ismeretek felhasználása alapján a mezőgazdasági üzemek együttműködésének jövőbeli fejlődését három fő csoportra oszthatjuk, ún. együttműködés

— az elsődleges mezőgazdasági termelésben;

'— a szolgáltatások területén;

— a nem mezőgazdasági jellegű melléküzemi termelés területén.

Az elsődleges mezőgazdasági termelésben főleg az alábbi tevékenységek kapcsolata lehetséges:

— tojástermelés és baromfihús-termelés, víziszárnyasok termelése;

— sertéshizlalás;

!— borjúnevelés;

— szarvasmarha feljavító hizlalása;

.— a magas hegyvidéki és határövezet menti rétek és legelők közös hasznosítása;

— vetőmag-, ültetőanyag stb. előállítása.

Jelenleg különösen a tojástermelés, baromfihús-termelés és a sertéshizlalás termelési ágazatai nyújtják a legkedvezőbb előfeltételeket ezen kapcsolatok kiépítésére.

Ez azzal magyarázható, hogy ezekben az ágazatokban es ideig nagyon alacsony és nem jövedelmező a termelés koncentrációja. Ezért nem érvényesíthetők a tudomány és technika vívmányai, és a termelési alapeszközök is nagy mértékben elhasználódtak már. Például a mezőgazdasági termelés előzetes távlati fejlesztési terve szerint 17 400 000 tojó számára terveznek új építésű férőhelyet és 4 800 000 tojó számára modernizálják az elavult épületeket. Hasonlóképpen a sertéshizlalás terén is 1580 000 db sertés számára készülnek új hizlaldák.

Kívánatos, hogy ezen kapacitások egy része mint nagymértékben specializált állami üzem létesüljön, mindennemű mezőgazdasági terület nélkül. Ugyanakkor azonban szükséges lesz az egyes mezőgazdasági üzemek kezdeményezéseit is aktívan támogatni. Szükséges lehet a szolgáltatások üzemeinek, illetve a feldolgozóipar érdekeltségét Is támogatni (a hiteleszközök összevonásával), hogy aktívan vegyék ki részüket a specializált üzemek felépítésénél. Ilyen alapon pótolhatók a mai elavult üzemek nagy kapacitású, korszerű üzemekkel.

A szolgáltatások és a melléküzemek területén az alábbiakban adódnak lehetőségek közös vállalkozásokhoz:

— mezőgazdasági termékek befejező kezelése, kikészítése (gabona szárítása és tisztítása, burgonya osztályozása, zöldség és gyümölcs raktározása, szárítása és csomagolása),

— mezőgazdasági szárítóipar,

— beruházási építkezések és mezőgazdasági épületek karbantartási munkálatai,

— gépesítési munkák biztosítása, gépjavítás, gépek és berendezések karbantartása stb.

Ennek a közös vállalkozásnak — a szolgáltatások és melléküzemek terén — maga a fejlődés ad létjogosultságot, de nagymértékben a szolgáltatások létező üzemeinek hiányosságai, valamint az idénymunkák befejeztével előálló munkafelesleg is.

A nem mezőgazdasági jellegű melléküzemi tevékenység területén az alábbiak szerint kezdeményezhetnek közös vállalkozásokat az egyes üzemek:

— közös téglaégetők építése,

— kőbányák és kavicsbányák létesítése,

— építőanyaggyártás,

— melléküzemi építkezési vagy egyéb ipari vállalkozás szervezése a képesített munkaerők kihasználása érdekében.

A kölcsönös együttműködés kapcsolatát főleg az alábbi üzemek vehetik fel, hogy vállalkozási kezdeményezésük területét kiszélesítsék:

— mezőgazdasági üzemek (EFSZ, ÁG),

— mezőgazdasági üzemek és a mezőgazdasági szolgáltatások üzemei (építkezési vállalatok, gépállomások, nemesítő állomások és vetőmagszaporítő vállalatok stb.),

— mezőgazdasági üzemek és a feldolgozóipar üzemei, esetleg kereskedelmi vállalatok.

Ezen (horizontális) integrációs kapcsolatok kialakítását elősegítő kapcsolatok további munkálatai során az ökonómiai kapcsolatok legalkalmasabb formáit kell megválasztani. Az együttműködő üzemek anyagi érdekeltségének figyelembevételével kell kidolgozni az együttműködő mezőgazdasági üzemek, illetve a szolgáltatások üzemeinek gazdálkodását szabályozó ökonómiai szabályok rendszerét.

A közös gazdasági tevékenységet kifejtő üzemek anyagi érdekeltsége előnyösen érvényesíthető az alábbi két módszerrel:

1. elsősorban mint gazdasági részvétel a nyersjáradék növelésében (nyereségrészesedés) az integrált üzemek anyagi (főleg nyersanyag) és munkahozzájárulása alapján:

2. a résztvevő üzemek beruházási hozzájárulása arányában való nyereségrészesedés. De megállapodhatnak a beruházási részesedés előnyös visszafizetésében, illetve kamatoztatásában is.

Szükséges lesz a továbbiakban olyan jogi normák kidolgozására és elfogadására, amelyek lehetővé tennék az üzemek ily tevékenységét és jogi biztonságot is nyújtanának a résztvevők számára.

A vertikális integráció keletkezését és kialakulását azzal jellemezhetjük, hogy:

a) a saját mezőgazdasági üzemben végzett számos tevékenység a mezőgazdaságból fokozatosan kiválik és vagy más ágazatok részévé válik, vagy ezeken az alapokon a társadalmi tevékenységnek teljesen új ágazatai keletkeznek.

b) ezzel a folyamattal egyidőben gyorsan fejlődik az emberi munka hatékonysága a mezőgazdaságban. A tulajdonképpeni mezőgazdasági üzemeknek állandóan kisebb száma látja majd el termékeivel a lakosság állandóan növekedő körét a mezőgazdaságon kívül.

E funkcióján kívül a vertikális integráció kedvező feltételeket teremt a tudományos-műszaki haladás némely problémája számára. A vertikális Integrációról összegezve elmondható, hogy: *