Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-29 / 17. szám
KODÁLY ZOLTÁN UTOLSÖ BESZÉDE „...ha már én nem is fogom megérni“ 1966. november 6-án mondta el utolsó nyilvános beszédét Korály Zoltán Dunapatajon, a művelődést ház avatóünnepségén. Megrendítő emberi dokumentum, szinte végrendeletszerü ez a beszéd. A halál fenyegetését érző ősz mester összefoglalta benne élete értelmét. (Gy. S.f — Tisztelt ünneplő közönség! Különös érzéssel vagyok Itt, de olyannal, ami csak fokozza az optimizmust bennem és a bizalmat. Mikor négy évvel ezelőtt arra kértek, hogy tegyek le Itt egy alapkövet, nem hitem, hogy megérem, hogy erre az alapkőre épület emelkedik. Ez ugyan az egyetlen olyan ház, ahol anyagi, valódi kő letételét bízták rám, de ettől eltekintve már régóta egyebet sem teszek, mint alapköveket rakok le szellemi téren. Ezekkel úgy érzem magam, mint a régi latin mondás: Arbores seret agricola... — nem mondom tovább latinul, mert ma már nem ért senki latinul Magyarországon —, hogy fákat ültet a földműves, amelynek gyümölcsét ő maga so-' hasem fogja élvezni. Ml biztatott engem erre, hogy ilyen fákat ültessek, minden remény nélkül, hogy valaha a gyű» mölcsüket meglátom? Az, hogy az életem első felében a negyvenesztendei falujárás meggyőzött arról, hogy a magyar falusi nép, a leg» utolsó parasztgyerekig, van olyan tehetséges, mint más népeknek a fial, csak tanítani kellene és mődot adni neki, hogy a tehetségét kifejtse. Ezért, mihelyt hozzá]u-tottam, minden módon azon próháltam működni, hogy a falusi magyarságnak a tanítása, nevelése valami módon emelkedjék. Háborúk Jöttek és bolond idők, amikor nem lehetett sokat tenni, szinte semmit. Azt kérdezzük ma» gunktől: meddig tart még, hogy a magyarság örökké csak romokból épül újjá. Hiszen, ha vesszük, négyszáz év óta egyebet sem tesz, mint a romokat javítgatja, mert alig hogy felépít valamit, Jön egy újabb rombolás, megint csak ro» mok lesznek az épületekből. Negyvenötben úgy rémlett, hogy most már ez volt az utolsó háború, érdemes most már a romokat úgy helyre rakni, hogy örökké álljanak, s ezért 45 után fokozott buzgalommal láttunk hozzá ahhoz, hogy a magunk szűknek látszó, de elég fontos területén, a zenetanítás területén valamit végezzünk, ami eddig még nem volt. Nehéz küzdelmek voltak ezek Is. Sok értetlenséggel, butasággal kellett és kell még részben a mai napig is küszködni, de valamit el Is értünk. Elértük, hogy. több mint száz olyan Iskola van már az országban, mint itt Is, Dunapatajon, ahol hatéves kortól tanítják a gyerekeket a zene nyelvére. Régebben, a burzsoá korban a zenét csak a gazdagok és kiváltságosak sajátjának tekintették. Ml már azelőtt is azt hittük, hogy ez egészen helytelen, mert hiszen csak a magyar irodalom történetét kell lapozni: legnagyobb költőink egész alacsony, falusi származásúak. Hogyha ezek a kiváltságosok géniuszuk következtében ki tudtak is vergődni a falusi kultúrálatlanság mocsarából, menynyien tudnának még kiemelkedni, hogyha egy kis segítséget kapnának. Ezek a zenés Iskolák megmutatták, hogy tulajdonképpen Kolumbus tojása volt az egész. A zene múlhatatlan része az emberi műveltségnek. Akiben ez nincs, annak a műveltsége tökéletlen. Zene nélkül nincs teljes ember. így hát magától értetődő volt, hogy a zenét bele kell kapcsolni az Iskolai tárgyak közé. Nélkülözhetetlen. S kiderült, hogy ezekben az Iskolákban, ahol a zene is tárgy — kötelező tárgy, mindennapos tárgy —, minden egyéb tantárgyat könynyebben, Jobban tanulnak a gyerekek. Ez nem valami titokzatos varázs, hanem egyszerűen: az a mindennapos kis zenével foglalkozás annyira fölélénklti az elmét, hogy fogékonyabb lesz minden más iránt is. Most visszatérve a házra — amit tehát várakozáson fölül, még életemben láthatok —, mondhatom, nagyon sokat Ígérő, pompás épület, nem olyan, mint sok falusi „kultúrház“, ahol nem Is történik sokkal több és fontosabb, mint egy Jó kocsmában: isznak, kártyáznak és táncolnak. Ennek az épületnek már a külseje Is parancsolólag mutat oda, hogy itten bizony egyéb dolognak kell történnie, mint kártyázásnak és táncolásnak. Azt gondolom, nem kell kívánni egyebet Dunapatajnak, mint hogy az épület tartalma, belseje méltó legyen a külsejéhez Is. Akkor minden rendben lesz. Ezt kívánom és várom, ha már én nem is fogom megérni. (Népszabadság) KELET VÄND0RA MOTTO: Szállni tanait egy kis veréb Sovány volt és kopott; Addig próbálta erejét. Míg szárnyra nem kapott. Egy poros csallóközi nagyközségben, Dunaszerdahelyen látta meg a napvilágot V á m b é r y Ármin, 1832. március 19-én. Korán árvaságra és szegénységre Jutott. Apró sánta fiúcska volt, ezért társai sokszor csúfolták, és gyakran elkergették maguk közül. Már az első osztályban előmenetelre nézve a második eminens volt. Különösen a latin nyelvben mutatott fel bámulatos haladást, s ezáltal magára vonta tanárai figyelmét, akik tőlük telhetőleg támogatták. 1846-ban Pozsonyba ment, hogy ott folytassa tanulmányait. „Annak a szép városkának, ott a kék Duna mellett, minden utcaköve beszélhetne valamit, ha szólni tudna a nyomorról, melyen keresztül mentem“ — írja önéletrajzában. Pozsonyban is az első tanulók közé tartozott, és ezt óriási önakaratának és szorgalmának köszönhette. Ha az iskolai év végétért, kezébevette a vándorbotot és nekivágott a nagyvilágnak, hogy égető tudásvágyát kielégítse. A legtöbb európai nyelvet már középiskolás korában elsajátította. Húszéves korában már a török nyelvet is bírta. 1857-ben valósította meg végre azt az ábrándját, hogy tudományos kutatások céljából beutazza a Keletet. Eötvös József báró erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette, sőt szabad Jegyet Is szerzett neki Galaczig és pénzt, hogy tovább utazhassák Isztambulba. Itt Vámbéry hosszabb ideig tartózkodott, hogy a törökök szokásaival, nyelvi, vallási és társasági sajátosságaival alaposan megismerkedhessék. Egy gazdag török Ifjúnak lett a francia nyelvmestere, s ez gondtalan életet biztosított neki. Még Jobb dolga lett, amikor Kmetty tábornok ajánlására Husszein Daim pássá hadosztályparancsnok vette a házába, hogy fiát, Hasszán bejt nevelje. A ház „major domusa“, egy anatóliai ősz muzulmán teljesen megtanította a keleti szokásokra. Hat évi isztámbuli tartózkodása alatt több tudományos munkát Irt. 1857-ben kiadta az első török—német szótárt, ezenkívül a magyar történetre vonatkozó török történeti munkákat fordított, mely írások az akadémiai folyóiratban jelentek meg. 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Ekkor Vámbéry arra ajánlkozott, hogy beutazza Keletnek az Idegen utazóktól eddig kevésbé érintett vidékeit, hogy a magyar nép rokonait, nyelvrokonságainak esetleges nyomait kikutassa. Az akadémia 1000 forinttal támogatta tervének kivitelét. Mivel mint európai ember sok üldözésnek lett volna kitéve, anélkül, hogy kutatásai eredménnyel járnának — ezért álruhába öltözött és török dervisként Járta be Kelet úttalan vidékeit. Egy türkmén hajóra szállt, s Így Jutott el Asurába, Gömüstepébe és Etrekbe, a legnagyobb türkmén táborokba. A khival khán karavánjához csatlakozva, húsz nap alatt tette meg az utat a Khlvai sivatagon át, ahol előtte európai ember még sohasem Járt. Folytonos veszélyektől környékezve 22 napig tartózkodott Bokharában és 1864 januárjában visszatért Teheránba, soványan, szénfeketén, bozontosán, kezén-lábán sebhelyekkel. Barátai bámulattal, örömmel vették körül, ölelgették, kérdezgették és csodálták — nem győzött eleget tenni a sok meghívásnak. A perzsa sah is vendégül látta és gondoskodott arról, hogy útját Európa felé folytathassa. Európában első útja Londonba vezetett. Vámbéry londoni Időzése életének legfényesebb napjai közé tartozott. Mindenki ünnepelte — „Royal Geographie Society“ estélyén felolvasták értekezéseit, s ő maga is előadást tartott bokharal útjáról, folyékony angol nyelven. Az angol kormány és a londoni társaságok vetekedtek egymással Vámbéry kitüntetésében. Az oxfordi egyetem rendes tanszéket ajánlott neki, amit azonban nem fogadott el. A francia udvarnál Is barátságos fogadtatásra talált. 1865 Júliusában kinevezték a Budapesti Tudományos Egyetem tanítójának és később rendes tanárnak a keleti nyelvek tanszékére. Anglia középázslal uralma érdekében élénk propagandát fejtett ki, ami a Néva partján sok ellenséget szerzett neki, A minden országok cárja Vámbéry említésekor dühre gerjedt. Törökországgal, Angliával és a német tudományos körökkel állandó összeköttetést tartott fenn. Számos külföldi lapnak, tudományos folyóiratnak volt a munkatársa. Európa majdnem minden nagyvárosában tartott felolvasást. A keleti viszonyokra vonatkozó politikai nézetei mindenütt méltó figyelemben részesültek, és Victoria, a néhai angol anyakirálynő éppen úgy, mint Abdul Hamid szultán, tanácsait szívesen fogadták. Bátor szive 1913- ban szűnt meg dobogni. Molnár Ferenc Most jelent meg Petrik József SZÍNVÁLTOZÁS című verseskötete. A „nyolcak“ tehetséges költője hosszú időn át csupán lapok hasábjain adott Jelt költészetének fejlődéséről, egyéni útjáról, céljairól. A Színváltozás című kötet több mint tíz éves költői munkásságának legjavát tartalmazza, a fiatal költő útkereső bizonytalankodásaitól, a szerelem tisztaságát vágyó kemény, férfias helytálláson keresztül a csalódásokig, a való világ igazi jelenségeinek felismeréséig. Kezdeti optimizmusa, mely néha már-már az idealizmust súrolja, lehíggad, s helyét a kissé kesernyés, de emberileg gazdagabb költészet foglalja el. Azt hiszem e két út között a választóvonalat A táncoltató bosszú című vers jelenti. Itt lép túl a korábbi valóságán, a költészet nehéz útjáért, meg a Tiszta szemek útjáért is. A kötet a Tátrán Könyvkiadó Magyar Szerkesztőségének gondozásában Jelent meg, ára 6,50 Kős. (g) PETRIK JÓZSEF; Mérges galóca Kezed úgy formál, simogat, hogy holnap már rakhass téglaként szeszélyeid falába. Egész nap menekülni hagysz, mert úgyis tudod, hozzád nyel az alkony barlangszája. Morcos fejem felemeled de madárkát záró kezedben gerincem zúzod össze. Kedvedért virágnak nevelsz. Öled nyirkos ágyában mégis mérges galóca lettem. Jk CSEMADOK Lévai Helyi Szerve” zetének táncegyüttesét talán nem is kellene bemntatnunk. Hiszen évek óta találkozhatunk velük a különböző dal- és táncünnepélyeken, sőt Gombaszögön is, s már magában ez a tény jelzi, bogy színvonalas együttesről, élcsoportról van szó. Az ember könnyen azt hihetné, hogy ilyen összeforrott, jól összekovácsolt együttes körül kevésbé merülnek fel szervezési és egyéb problémák. Nos, ez csak a látszat. KENDER János, a helyi szervezet elnöke ugyancsak ráncolja a homlokát, amikor az együttes körüli anyagi problémákra terelődik a beszélgetés. — Amennyiben nem kapunk jelentősebb anyagi támogatást — fejti ki véleményét —, mint dal- és táncegyüttes nem működhetünk. Az énekkar magatartása jelentősen terheli a kiadásokat, s ezt a fellépések számának növelésével nem tudjuk pótolni. Mégpedig azért, mert nincs is fellépési lehetőség. A tánccsoportot, az Másfél évtized után énekkart és természetesen a zenekart, nem is beszélve a technikáról, felléptetni kit községben kész ráfizetés. Nem térül meg a kiadás sem. Ehhez járulnak még a kosztümökkel kapcsolatos kiadások stb., stb. Viszont az it igaz, hogy az énekkar tagjai, ha már egyszer gyakorolnak, szeretnének is fellépni. Tehát más megoldáshoz kell folyamodni, ez pedig a tánckör kibővítése szólistákkal és esztrád-csoporttal. Megoldásnak, szó se róla, megoldás, ám aggódnunk kell énekkari kultúránk sorsa felett, ha ilyen problémák merülnek fel. A tánckör havonként átlagosan két ízben lép fel. Az együttes vezetői szívesen emlékeznek vissza a múlt évi magyarországi körútra, ahol szép sikerekben volt részük, sőt műsorukból a budapesti televízió is közvetített részleteket. Persze, mindez kitartó és rendszeres munkát igényel s az együttes tagjai szorgalmasan el is járnak hetente kétszer a próbákra. — Az idén Gombaszögön a „Betyártánc-fantáziát" szeretnénk bemutatni. BORA Istvánnak, az együttes vezetőjének a koreográfiája. Cselekményes tánc, időtartama körülbelül negyed óra — tájékoztat HALÁSZ Gyula, az együttes egyik régi tagja. Repertoárjuk pillanatnyilag négy táncból áll, ehhez járul majd még az előbb említett „Betyártánc-fantázia“. — A tánccsoportunkat, bármi áron is, de fenntartjuk — kapcsolódik be a beszélgetésbe újból Kender János elnök. — Hisz lényegében a szervezet alakulásával együtt jött létre, s amíg a múltban a színjátszás vitte a prímet, ma nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezt a szerepet átvette a tánckultúra. Ami a központi bizottságtól kapott segítséget illeti, a múlt évben elegendőnek bizonyult. Reméljük, az idén sem feledkeznek meg rólunk ... A tánccsoport munkája körüli legnagyobb probléma a zenekar kérdése A szervezetnek nincsen állandó zenekara, s a fogadott zenészeket drágán kell megfizetniük. A próbákon magnetofonnal oldják meg a kiséret kérdését. Az utánpótlást illetően talán kielégítő a helyzet. Az óvónőképző hallgatói aktívan bekapcsolódnak a munkába. Fiúkat már nehezebb toborozni, de lényegében ez a probléma is megoldható. Elérkezett a dal- és táncünnepélyek ideje. A lévaiakat nem érte készületlenül. Viszontlátásra Gombaszögön! (balogtt) Részlet a „Cigánytánc“Ml Foto: Prandl JPlőször a pozsonyi REDOUs ■*-* TE nagytermében láttam a SARLÖ Irodalmi matinéján, a 30-as években. Sokan eljöttek erre a matinéra, mert mindenkit érdekelt az avantgardista költő. Az Is köztudomású volt, hogy Kassák Lajos Érsekújvár szülőttje. Itt töltötte gyermekkorát, amelyet oly őszintén írt meg EGY EMBER ÉLETE című művében. Az említett matinén Kassák novellát olvasott fel és az írók elhivatottságáról beszélt. A jól sikerült rendezvényt vita, majd beszélgetés követte, melynek során Kassák kijelentette: Kassák Lajos köszöntése „Ügy érzem magamat, mint otthon." 1938-ban Dallos Istvánnal kéziratot kértünk tőle a Szlovenszkói Magyar Írók Antológiájának második kötetébe, mely az elszármazott írókat mutatta be. MENEKÜLÖK című írásához levelet mellékelt, melyből idézem az alábbt sorokat: „Rég elszakadtam Érsekújvártól, de az író nem felejtheti gyermekkori élményeit, s ezek az élmények ma ts kötnek a szülőföldhöz, s az ott élő emberekhez. Legyen ez az írásom üdvözlet számukra.“ Ügy érrzzük, hogy a költőről, aki Ilyen szeretettel emlékezett meg a szülőföldjéről, a szülőföld sem feledkezhet meg róla, 80. születést évfordulója alkalmából. Kassák Űjvárott, Győrött, majd Budapesten élt. Mint vasmunkás futott a szocialista mozgalomba. 1909-ben a Független Magyarország már közölte verselt, 1915-ben 0 Indította el a TETT-et fbetiltása után 1917-től a MA vette át hivatását], s e lap köré tömörültek: Komjáth Aladár, az első magyar kommunista költő, Révai József, Barta Sándor, a festő Uitz Béla, akt jelenleg Moszkvában él, s anynyit szerepel, mint Kassák sógora a Vándorlások könnyében, Déry Ttbor, Khána Mózes, György Mátyás, vagy az ugyancsak Moszkvában élő Mácza János, akt szintén földink. Az októbert forradalom után a gárda kettészakadt, és Kassák, aki a forradalmat szívvel üdvözölte, a Tanácsköztársaság idején már nyílt levélben vitázott Kun Bélával. A fehér terror őt is börtönbe vetette, majd Bécsbe emigrált, 1926-ban tért vissza Magyarországra, s az avantgardizmusról a szocialista realizmusra tért át (Angyalföld]. Versek helyett ezután nagyobbrészt már csak prózát írt. Mint festő, az avantgardista irányzat híve volt. Ma Budapesten él. Kassák Lajos politikai hitvallásáról és művészeti jelentőségéről annak idején sok vita folyt, ma azonban Benedek Marcell új Irodalmi lexikona így összegezte a viták sommáját: „A 20. század első felének magyar Irodalmában kétségtelenül érdekes és eredeti tehetség volt. Az évszázad tizes éveiben, mint a szocialista Irodalom egyik képviselője vívott kt megbecsülést magának, s mint az avahtgardtsta Irodalmi Irányok leglelkesebb hazat terjesztőjének Igen fontos szerepe volt a világirodalom ezen kísérletének és eredményeinek közvetítésében. A későbbiek folyamán pályája meglehetősen változó volt — a huszas évek realista korszaka után a magányosság és az ösztönösség Irányába kanyarodott el, az avantgardizmus format jegyeinek elhagyása után csökkent Iránta a közérdeklődés. — Anarchista-sztndtkallsta elvet miatt már korábban elszakadt a magyar munkásmozgalom fő áramlatától, s a későbbi években az Individualizmusba tévedt.“ Pályájának első szakasza azonban irodalomtörténettleg fontos és értékes volt. Születésének 80. évfordulóján köszöntjük a modern magyar Irodalom egyik legnagyobb alkotóját és megújltóját, az egykori magyar avantgarde-mozgalmak vezérét Kassák LajostI M. L. SZABAD FÖLDMŰVES 7 1967. április 29.
