Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

Karlovy Vary-ban április 24-én nyílt meg az európai kommunista és munkáspártok I. tanácskozása, amelyen 24 marxista-leninista párt küldöttei vesznek részt.

A konferenciát Antonín Novotny elvtárs nyitotta meg. A tanácskozás első napján Wladislav Gomulka LEMP első titkára elnökölt. A vitában az első két napon Waldeck Rochet a Francia Kommunista Pórt, Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt, Antonín Novotn^, Wladislav Gomulka,

K. Jespersen a Dán Kommunista Párt, Max Reimann a Német Kommunista Párt, Brezsnyev elvtárs, ]phn Golan, Kádár János a Magyar Szocialista

Munkáspárt, Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt küldöttei szólaltak fel

A tanácskozás tárgya Európa biztonságának és békéjének kérdése.

Külpolitikai szemlénkben részletesen foglalkozunk az értekezlet által kiadott nyilatkozatokkal.

Képünkön Leonid Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Wladiszlav Gomulka elvtárs, a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára beszélgetnek a konferencia megnyitása előtt.

A pápa pásztorlevele

A NYOMOR ÉS A GYARMATI KIZSÁKMÁNYOLOK ELLEN

VI. Pál pápa márctiu 28-án A Népek fejlődéséről szőlő francia nyelven írt pásztorlevele a Popolorum progressto enctkltka újszerűén és merészen nyúl a gyarmati sörből felszabadult népek dolgaihoz. A 87 szakaszból állő pásztorlevél már az elején leszögezi, hogy a „társadalmi kérdések világméretűvé váltak... Az éhező népek megrázőan szólnak a bőségben élőkhöz.“

A nemrég elhúnyt János pápa új hangvétele csendül ki a pásztorlevélből és ha hivatkozik ts '•XIII. Leo pápa Renum novarum című encikltkájdra, nagyon különbözik a szellemétől.

A Renum novarum 1891-ben jelent meg, és az tzmosodő szocializmus, az Olaszországban forradalmi jelleget öltő munkásmozgalom ellen foglalt állást. A Populorum progressto ellenben felkarolja és felveti a mai világ égető problémáit, az új országok helyzetét, és elégtelennek mondja az eddigi Intézkedéseket „az tdegesítően súlyos problémák megoldására". Merész újító javaslatokat tartalmaz.

Az elmaradt népek helyzete súlyos. Köztudomású, hogy kétmilliárd embernek, az emberiség többségének napi egy tál rizs sem jut. Míg a fejlett országok egyes réteget tobzódnak, addig Ázsiában, Afrikában, DéLAmerlkában pusztít a korai halál, írástudatlanok az emberek, avult a mezőgazdasági termelés, hiányoznak a szerszámgépek, és civilizáció hiányában képtelenek javukra fordítani a természet kincseit.

A pápai enctkltka htvatkoztk többek között a nem katolikus Colin Clark agrártudósra. A holland mezőgazdasági termelést véve alapul, Clark talán túlzott derűlátással kimutatta tanulmányában, hogy földünk 28 milliárd embert élelmezhet. Ma milliók vesznek éhen.

Az enctkltka az élet felé fordult, az egykori túlvllágl boldogság helyett a társadalmi fejlődés mellett foglalt állást.

A pásztorlevél legjellemzőbb tételeit idézzük:

„A tulajdont és a szabad kereskedelmet alá kell rendelni a közérdeknek". „A magántulajdon senki számára sem lehet korlátlan jog." „A közérdek bizonyos esetekben megkövetelt a vagyon kisajátítását."

Az enctkltka elítélt a tökésrendszert és a liberalizmust. Idézünk: „A magánkezdeményezés és a szabad verseny nem biztosítja a fejlődést."

Javasolja, hogy új, megfelelő árakat kell szabni az elmaradott országok termékeinek, mert „el kell ismerni, hogy a kereskedelem liberalizmusa kifogásolható." A kereskedelem visszaél a fejletlen országoknak nyújtott csekély segéllyel, és ,az egyik kéz elveszt, amit a másik adott.“

A pásztorlevél folytatja: „Nagy nemzetközt alapot kell létesíteni a fegyverkezésre költött pénzek egy részéből, a nyomort szenvedők megsegítésére". Egyben „gyanúsnak" nevezt az új gyarmatosítók segítségét. Olyan céllal adják, hogy növeljék befolyásukat és gazdasági uralmuk alá hajtsák az új országok népeit és politikai engedményeket csikarjanak ki — állapítja meg az enciklika.

A pásztorlevél egy jelentős tételét idézzük: „A gazdasági segély élvezői követelhetik, hogy ne avatkozzanak be politikájukba, és ne befolyásolják társadalmi rendszerüket. Független államok és joguk van arra, hogy dolgaikat maguk intézzék, maguk szabják meg politikájukat és olyan társadalmat építsenek, amilyent kívánnak."

Az enciklika megállapítja, hogy „a nacionalizmus és a fajgyűlölet gátolja az igazságosabb világ kialakulását."

„A fejlődés új neve: a béke" — hallatszik szinte jelszóként az enciklikából.

A pásztorlevél zárószakaszaiban a katolikus hívőkhöz fordul, „hogy utasításra nem várva, lássanak hozzá a feladatok megvalósításához". A „jóakaratú emberekhez" ts szól: a nevelőkhöz, hogy a nemzetek közötti szeretetet palántálják el a gyermekek 'elkében; az újságírókhoz, hogy írjanak az elmaradt népek segélyezéséről és mutassák be a nyomort, nehogy elszunnyadjon a gazdagok lelkiismerete; az államférfiaknak tanácsolja, hogy ,a fejlődés érdekében és a béke megmentésére kötelezzék a fényűzőket és tobzódókat, hogy vagyontöbbletükből adózzanak."

Nagyvonalú és távlatos politikai célkitűzéseket szorgalmaz az enciklika, és tudósítja, hogy az egyház alkalmazkodik a változó világhoz.

Helyenként erőtlenül és avulton hat az enciklika néhány régóta ismételt általános megállapítása, egészében azonban új utakat tár

fel.

Kívánatos volna hogy ne csak az elmaradott országok nyomorgó népe hallja meg és keressen benne vigaszt, hanem hallják meg a gyarmati politikát felélesztő hatalmasok, a hadak urai ts.

• WILLY BRANDT, a Nyugat- Német Szociáldemokrata Párt elnöke, az NSZK külügyminisztere egy pártértekezleten tartott beszédében újból kijelentette, hogy a nyugatnémet kormány külpolitikája senki ellen sem irányul, és az NSZK-nak nincsenek sem katonai, sem nukleáris ambíciói. Kijelentette továbbá, hogy pártja olyan külpolitikai elveket vall, hogy mérsékelni kell az európai és a világpolitikai helyzet feszültségét, ki kell bővíteni az európai együttműködést, és törekedni kell a kelet-európai szomszédos népekkel való kapcsolatok normilizálására. Hangsúlyozta továbbá, hogy pártja elutasítja az atomfegyverek birtoklását, de ügyelnie kell arra, hogy az atomsorompó-egyezmény ne sértse az NSZK érdekeit.

lEäsaPillantäs BSSala nagyvilágba

Mindezek ellenére elutasította

Walter Ulbricht javaslatát, amely szerint Willy Stoph, az NDK miniszterelnöke és Kiesinger kancellár, személyesen vitassák meg a két német állam közti kapcsolatok kibővítésének kérdését. Ugyanakkor nem tett más javaslatot a közeledésre, sőt kijelentette, hogy nem lát semmilyen lehetőséget a német kérdés rendezésére.

• ADENAUER VOLT NYUGATNÉMET KANCELLÁR temetésén résztvett Johnson amerikai elnök, de Gaulle francia köztársasági elnök, Wilson angol miniszterelnök és több ország miniszterelnöke, külügyminisztere és más magasrangú képviselője.

A nyugatnémet politikusok arra használták fel ezt az alkalmat, hogy hangsúlyozzák politikai irányvonaluk fő célkitűzéseit. Kiesinger például feltűnően hangsúlyozta, a nyugatnémet—francia kapcsolatok megjavításának szükségességét. Ugyanakkor kijelentette, hogy ragaszkodik Adenauer hagyatékához, aki a kettészakított „Németország egyesítésére“ törekedett.

De Gaulle elnök ezt a villámlátogatást nem használta fel komolyabb politikai eszmecserére; jóllehet Lübke elnök díszebédjén találkozott Johnson elnökkel.

A jelentések szerint Johnson meghívta de Gaullet az Egyesült Államokba, de Gaulle azonban a kérdésre nem adott konkrét vá<P NEGYVENÖT TÜDŐS ÉS MÉRNÖK kapta meg a Lenin-díjat, a tudomány és technika területén elért kiváló eredményeiért, köztük Georgij Flerov fizikus és kollektívája, az uránon túli elemek szintéziséért és sajátosságai tanulmányozásáért. Ennek a csoportnak tagjai dr. Ivó Zvara vegyészmérnök, a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkatársa Is.

A legkevésbé sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Európa, sőt az egész világ szeme ma a híres fürdőváros, Karlov^ Vary felé tekint. Ami e napokban a hatalmas méretű Imperiál szálló nagytermében történik, az emberiség legégetőbb gondjának, Európa békéjének és biztonságának megteremtésével kapcsolatos.

Huszonnégy európai kommunista párt a szocialista világból és a kapitalista országokból megtárgyalja napjaink e legfontosabb kérdését és állást foglal a békéért és biztonságért folytatott küzdelem további tennivalóinak tekintetében. Már az első napon két nagy jelentőségű nyilatkozatot bocsátott ki az értekezlet.

Első helyen a vietnami nép megsegítéséről szóló nyilatkozatot kell említeni. Ez az okmány rámutat az amerikai agresszió barbár módszereire, és megállapítja, „hogy az Egyesült Államok kormányának parancsára félmillió katona gyilkolja a vietnami férfiakat, nőket és gyermekeket. Térdre akarja kényszeríteni azt a hős népet, amely békében kíván élni, idegen beavatkozás nélkül kívánja építeni hazáját, ezért keményen harcol szabadságáért és azon van, hogy kiűzze az idegen betolakodókat.“

Az imeprializmus agresszív jellegét jellemezve megállapítja a nyilatkozat, hogy az amerikai imperializmus mindenütt igyekszik elnyomni a nemzeti felszabadító mozgalmakat, meg akarja fosztani a nemzeteket azon elidegeníthetetlen joguktól, hogy sorsukról önmaguk döntsenek és saját fejlődésüknek azt az útját válasszák, amely megfelel vágyaiknak. Csak ez az oka annak, hogy ma Is dúl a háború, amely napról napra egyre kegyetlenebbé válik a vietnami nép számára és veszélyessé a világbéke szempontjából.

A továbbiakban leszögezi a nyilatkozat, hogy a kommunista és munkáspártok „teljes mértékben támogatják a VDK álláspontját, annak ismert négy pontját, valamint Dél- Vietnam Nemzeti Felszabadítás! Frontjának öt pontját is, amely teljesen megfelel az 1954. évi genfi megállapodás elveinek, és a vietnami kérdés megoldásának igazságos alapja.“

„Hangsúlyozzák azt a szilárd elhatározásukat, hogy aktívan veszik ki részüket az amerikai imperializmus politikájának elszigeteléséből, elősegítik és harcolni fognak azért, hogy minden külföldi katona elhagyja Vietnamot és hogy elismerjék a vietnami nép jogát saját problémáinak megoldására.“

A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az értekezleten résztvevő pártok a jövőben még nagyobb támogatást nyújtanak mind politikai, mind anyagi téren és ha ezt a VDK kormánya szükségesnek látja, önkénteseket is küld az orvul megtámadott vietnami nép segítségére. Végül az értekezlet felszólítja a világ minden dolgozóját

Európa nemzetei haladó és demokratikus politikai pártokat, hogy fokozzák a harcot Vietnam embertelen bombázásának megszüntetéséért és akadályozzák meg hogy a vietnami agresszió világháborúvá fajuljon.

Az értekezlet által kiadott másik nyilatkozat élesen elítéli a Görögországban végrehajtott katonai puccsot, melyet a királyi udvar és a szélső jobboldal politikai körök szerveztek meg az USA agresszív militarista köreinek segítségével és támogatásával. Ezek a politikai körök tisztában voltak azzal, hogy a májusra tervezett parlamenti választások minden bizonnyal demokratikus többséget eredményeztek volna.

Az értekezlet szerdán ért véget. Eredményeinek értékelésére következő számunkban visszatérünk.

JOBBOLDALI ÁLLAMCSÍNY GÖRÖGORSZÁGBAN

A múlt hét péntekének éjjelén Görögországban a hadsereg jobboldali tábornokai államcsínyt hajtottak végre. A tábornokok egy királyi leiratra hivatkoznak, amely azzal indokolja a puccsot, hogy „az alkotmány bizonyos cikkelyei veszélyben forognak“. Még az éjjel folyamán tömeges letartóztatásokra kerül sor, amelyek azóta is folyamatban vannak. Letartóztatják az ellenzéki pártok politikusait a demokratikus szervezetek vezetőit és tagjait. A letartóztatottak száma eddig közel 8500 személy. Az országban statárium van. A király új kormányt nevezett ki, melynek elnöke a legfelsőbb bíróság főügyésze. A kormány gyülekezési tilalmat hirdetett ki, és a hadsereg gépesített egységei szállták meg az utcákat. A letartóztatottakat ideiglenes gyfijtőtáborokban tartják fogva.

Görögország Kommunista Pártjának politikai bizottsága nyilatkozatban szögezte le, hogy az államcsíny hátterében az amerikai imperialisták; a király és a katonai junta áll. Megállapítja a nyilatkozat, hogy a puccs a demokrácia s a nép érdekei ellen irányul és veszélyezteti a világbékét.

AZ AMERIKAI LÉGIERŐ FEKETE NAPJAI

Az amerikai légierő kalózgépei vasárnap, hétfőn és kedden újból Hanoi és Haiphong környékét támadták.

A hanoi rádió jelentése szerint, a légitámadások következtében a polgári lakosság veszteségeket szenvedett.

A VDK légelhárítása fokozódó sikerrel száll szembe a kalózgépekkel. Vasárnap négy, hétfőn kilenc és kedden tizenöt támadó repülőgépet semmisítettek meg a vietnami légelhárító ütegek és a Mig vadászgépek.

A Reuter hírügynökség jelentése szerint hétfőn a Kínai Népköztársaság felett két F-48 típusú amerikai repülőgépet lőttek le a kínai légelhárító ütegek.

T örvényszerű, elkerülhetetlen

Nem is olyan régen a nyugati államokból alig szivárgott át hozzánk néhány tájékoztató jellegű mezőgazdasági hír. A „baromfiháborúról" vagy a tojásértékesítés körüli nehézségekről szóló hfrek csak sejtetni engedték a kisparasztok létét fenyegető helyzetet. Ám ez csak az érem egyik oldala, s így sokakban (bennem Is) felébredt a kíváncsiság, milyen úton halad a kapitalista államok mezőgazdasága? Hogyan alakul a földművelő nép sorsa? Milyen erők, milyen úton és milyen cél felé sodorják?

Azok, akik még talán ma is visszasírják az egyéni gazdálkodás Idejét és azt gondolják, hogy a kisparaszti gazdaságok az emberi ténykedés minden szakaszán érvényesülő műszaki és kulturális haladás ellenére is idillikus nyugalomban megmaradhatnak, nagyot csalódnak. Az ember el sem hinné, de tény és való, hogy a mezőgazdaság mind a kapitalista, mind a szocialista tábor országaiban — természetesen más és más társadalmi alapon — egyforma úton halad. Ám beszéljenek a puszta adatok:

Az USA-ban 1945-ben még 5 millió 859 ezer, átlagban 78 hektárt művelő mezőgazdasági üzem volt, amely 1984- ben 3 millió 474 ezer 900, átlagban 128 hektáros gazdasággá változott.

Franciaországban a mezőgazdasági üzemek száma évente több mint 30 ezerrel csökkent. Az utolsó húsz év alatt több mint egymillió kisparaszti gazdaság szűnt meg létezni, összesen 2 millió 200 ezer hektárnyi területtel.

Nyugat-Németországban az utolsó tizenegy év alatt 403 ezer, Olaszor szágban pedig több mint egymillió kisparaszti gazdaságot számoltak fel

2 millió hektárnyi területtel. Kanadában az utolsó tíz év alatt 24 százalékkal, Belgiumban pedig 17 százalékkal csökkent a kisparaszti gazdaságok száma.

Mi az oka a kisparasztok csődjének?

A nyugati közgazdászok szerint a mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása a kapitalista rendszerben a parasztok jövedelmének csökkenéséhez és szociális helyzetük leromlásához s végül azok teljes csődjéhez vezet.

A kormány még a kapitalista országokban is igyekezett és igyekszik árpolitikával, kölcsönökkel és szubvenciókkal, a gazdálkodás szerkezetének reformjával, a vetésterületek szabályozásával, a mezőgazdasági ismeretek terjesztésével, társadalmi szolgáltatásokkal (vízvezeték és villanyvezeték-hálózat), valamint társadalmi munkákkal (öntözés és melioráció) segíteni a parasztság helyzetén, tegyük hozzá — nagyon kevés sikerrel.

Mindennek ellenére a műszaki és tudományos fejlődés következtében rohamosan fejlődő ipar és kereskedelem számára az elaprózott mezőgazdasági üzemek gyenge üzletfelet jelentenek. Az iparban és kereskedelemben beállott forradalmi változások megkövetelik a mezőgazdasági termelés ésszerűsítését és korszerűsítését is, s erre a kis- és középparasztoknak nincsen elegendő pénzük. Ezért lépett közbe az USA-ban az ipari, kereskedelmi és banktőke, amely kisebbnagyobb mértékben átvette — integrátorként — a mezőgazdasági Üzemek szerződéses alapokon nyugvó irányítását. Európa északi államaiban

(Svédországban, Dániában) viszont a mezőgazdasági üzemek létesítette gépi, takarmányozási, hitel, feldolgozó, értékesítő, felvásárló stb. szövetkezeteket. Például Svédországban az országos tejszükséglet 98 százalékát, a hússzükséglet 72 százalékát, a tojásszükséglet 65 százalékát a szövetkezeti boltok fedezik. Dániában a tejtermelők szövetsége föderációjának 28 körzeti szervezete és 1250 tejtermelő szövetkezete van, összesen 180 ezer taggal.

Az USA-ban éppen úgy, mint az észak-európai államokban a haladást a mezőgazdasági termelés, valamint a mezőgazdasági termékeket értékesítő és feldolgozó üzemek szorosabb együttműködése, társulása (intergrációja) ■ a termelés nagyobb egységekbe való összpontosítása és szakosítása jellemzi.

Tehát semmi új a nap alatt. Csupán mi egy kissé elkéstünk nem a termelés összpontosításával, csak a szakosítás és az integráció kiépítése terén.

Érdekes a földművesek korátlagának áttekintése is, amelyre nálunk annyit panaszkodunk.

Az USA-ban 1950-től 1982-ig a földművesek száma 23 millióról 14 millióra csökkent, és a más termelési szakaszra távozók kétharmada 20 éven aluli volt. Franciaországban is ugyanezekben az években 28 százalékkal csökkent a földművesek száma és a gazdálkodók 70 százaléka 45 évnél idősebb. Hasonló a helyzet a többi kapitalista államban is.

összafogni, korszerűsíteni, okosan kalkulálni, szerződésekkel biztosítani az egyenjogú üzletfél szerepét és a mezőgazdasági termékek szavatolt értékesítését — amint látjuk, nemcsak nálunk, de az egész világon erre irányul a parasztság igyekezete. Ha okosan akarunk eljárni, akkor igyekeznünk kell nemcsak a saját, de mások tapasztalataiból is okulni, hogy a „tandíj“ minél kisebb legyen.