Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-22 / 16. szám

Fajdféléink kifelé. Ez a díszes toll a vadá­szok kedvelt trófeája, és sokan a kalapjukra tűzik. A nyírfajdtyúk rozsdabarna színű, sötétbarna harántsávok­­kal. A kakas szeme barna. A nyírfajd lábát is toliharisnya fedi. A lábujjak itt is csupa­szok és barna színűek. A jérce akkora, mint a házityúk. A nyírfajd vegyes erdőkben tanyázik, különösen nyírjesek­­ben. Kedveli a ligeteket, ame­lyeket nyirkos rétek, érikás, turfás ingoványok határolják. A nyírfajd, akárcsak a nagyobb rokona: a siketfajd, tavasszal farüggyel táplálkozik. Nyírfa? bárka, sarjadó fű, aszott áfo­nya és csipkebogyó a kedvenc tápláléka. Rovarral különösen a fiókák táplálkoznak. A fel­nőtt nyírfajd csak nyárelőn, az erdei gyümölcs érése előtt va­dászik rovarra. A nyírfajd párosodását Is dürgés előzi meg. A hímek már hajnal hasadta előtt repülnek be a dürgőhelyre. A dürgés nem a fán, hanem a földön zajlik le, és két óra hosszat tart Ä dürgőhely igazi cirkuszi aréna, ahol véres viaskodások folynak a vetélytársak között a tollas szépnemért. Itt is, mint mindenütt és mindenben az erősebb győz. A gyöngébb­nek semmihez sincs joga! A jércék a győzteshez szegődnek. A mohával, száraz lombbal és hullott tollal szegényesen ki­bélelt nyírfajd-fészek szintén a sűrű bokrosban rejtőzik. A tojó április végén és május elején 8—10 db halványsárga tojást rak a fészekbe. A dürgő nyírfajd-kakas jel­legzetes szerelmi dallal csalo­gatja kiválasztottjait. Berepü­léskor böffenés félével kezdi reggeli nótáját. Ismételt m* csussssal folytatja és — túr­ta ... turtu... turtu ... ur­­ru... urru... — motyogással végzi. A jércék — gok... gok... gok... — szavakkal nyílvánítják tetszésüket. A nyírfajdfiók életmódja ugyanolyan, mint a siketfajdé. Bogyóval, de főleg rovarral táplálkozik. Az érzékeny csip­kegyomornak lágy eledelre van szüksége. Nagy kár, hogy minálunk is pusztulóban van e szép lant­­farkú havasi madár. Az emberi civilizáció szédítő gyorsaságú fejlődése fenyegeti létét. SELMEC ADOLF Védjük a foglyokat Siló-szagtól fanyarrá lett sűrű kőd lustálkodott az „akasztó hegy“ rakottyásában, amikor sítalppal arra vettem utam. Jö­vetelem zajától megriadt fogolycsalád röppent tova. De sová­nyak, szegények! Pedig milyen kövéren hagyta őket itt az ősz. A határt sovány, megfogyatkozott fogoly-családokkal talál­tam. A leleszi határ eléggé szegény cserjékben, bokrokban. A foglyok számára nincs változatos búvóhely. Az erdőkből behúzódó karvalyok és vércsék tizedelik az állományt. Szomo­rúbb megállapítás, hogy télen nincs ember fia, aki segítene az éhező fogolycsaládokon. Sokszor as EFSZ istállójába is behúzza őket az éhség, de ott sem részesülnek .szívélyes“ fogadtatásban. Jogos tehát az aggodalom, hogy leghasznosabb madarnnk létszáma egyre apad. Aggodalmunk annál indokol­tabb, mivel a Pólyán-i vadászok megfigyelései szerint a fogoly­állomány tetves. Salkovics vadász kollégánk állítása szerint kevés volt az őszi porfürdőjük. Ezek után méltán elgondolkozhatunk, idén mit tegyünk e madár érdekében, hiszen a foglyokat úgy tartjuk nyilván, mint mezőgazdaságunk egyik legértékesebb növényvédőjét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Prágai Ornitológiái Intézet legújabb vizsgálatai. A vizsgálat legfontosabb ered­ménye, hogy feltárta a foglyok eddig még alig ismert tavaszi és nyáreleji táplálkozását, ami nagy jelentőségű, mert kide­rült, hogy nemcsak a fogolycsirkék, hanem az öregek is főleg rovarokkal táplálkoznak. A fogoly tehát nemcsak a gyom­magvak fogyasztásával hasznos a mezőgazdaság számára, de elsősorban rovar pusztításával. Fő eledele a lucernabogár, vincellér bogár, burgonyabogár stb. Sajnos és a hasznos szárnyasvad nincs olyan számban, mint ahogy lehetne. Államunk minden lehetőséget megad szaporí­tása érdekében, de ehhez minden vadásznak, minden mező­­gazdasági dolgozónak hozzá kell járulnia. Télen etetéssel, ta­vasszal a veszélyeztetett fészkek megmentésével, nyáridőben pedig a szaporulat védelmét kell minden eszközzel szorgal­maznunk. Kalapos József A siketfajd a sűrű aljerdőt- és napsütötte erdővágást ked­- véli, mert ott elegendő élelmet , talál. Nagyon óvatos madár. . Azonnal elillan, ha valami szo- i katlant észrevesz. Dürgése ide­jén, amikor (se lát, se hall) , parányi gallytörés is elriaszt­­’ hatja. A hím csaknem egész éven . remetéskedik, csak kora ta­­. vasszal, párzás idején, csalogat­ja magához a jércéket. Ilyen­­! kor a nagykakas pirkadás előtt megszokott gallyán sétálgatva I énekli szerelmi dalát. Napkelte , után a földre száll és folytatja . a félbeszakadt melódiát. Ekkor kezdődik a párzás. A nap többi részét a nagy­­. kakas háreme társaságában táplálékkereséssel tölti. Esti szürkületkor pedig. brr... brr... brr... berregést utánzó szótagot hallatva repül dürgési helyére, megszokott fájára. Ott tölti az éjszakát. A jércék kö­vetik szerelmi hősük példáját. A közeli fenyvek sűrű koronái­ban találnak búvóhelyet az éj­jeli ragadozók, különösen az uhu támadása ellen. Virradat előtt a nagykakas kopogásszerű tónusokkal kezdi dürgési dallamát. Tek... tek.... tek... az intonáció. Később megnyújtja a nyitányt... té­pik ... tépik ... pikpikpik strófává fejleszti. A szerelmi ária egyre sebesebbé válik. A palackból kirepülő dugó puf­fanásához hasonló „pluk“-ban kulminál és — sisisisi... sisi­­sis ... kaszafenéshez hasonló a nóta vége. Ez a kaszafenés sok­szor tragikussá válik az őserdő trubadúrjára nézve. Akkor dör­dül el a vadászpuska! Ha nincs veszedelem, a jér­cék i— bök... bök... gogo­­go... bök — monológgal vála­szolnak hősüknek és jelzik hol­létüket. A fajdkakas kora tavasszal farügyet csipked és fiatal fa­hajtással csillapítja éhségét. Az aljerdő hótakarója alól kikan­dikáló áfonya bokrok, előző évtől visszamaradt, aszott bo­gyói nyújtanak számára élel­met. Nyáron erdei gyümölcs és rovar a tápláléka. A fajdtyúk az erdővágás sű­rűjében burjánzó bokrok aljá­ban rak fészket. Fenyőgally, száradt növényszár, moha szol­gálja az építőanyagot. A tojó 6—10 sárgás, vagy pedig bar­nás alapszínű tojásból 26—28 nap alatt kelti ki bolyhos csir­kéit, amelyek fészekhagyők és anyjuk társaságában rovaroz­­nak. Szervezetük lágy eledelt igényel. A nyírfajd A hím fekete tollazatú. A fej és a nyak kék-lilás árnyalatok­ban pompázik. Az idősebb pél­dányok csupasz szemöldökét piros szemölcsös bőrsáv alkot­ja, amelynek színe kakastaréjra emlékeztet A szárnya fehéren sávozott. Középső farktollazata fehér színű. A szélső tollak fe­keték és lantszerűen hajlanak Hazánk magasfekvésű fény veseiben és havasalji vegyes erdeiben fajdféléink három faj tája tartózkodik: a siketfajd a nyírfajd és a császármadár E cikkben a két elsőről vai szó. A fajdok a tyúkfélék fajáho: tartoznak. Közöttük a siket fájd a legnagyobb. A hűvös ég hajlatú havasalji erdőzőna la kói. A tengerszin feletti eze méter magas övezetet kedvelik Tollazata a havasok szeszélye: éghajlatához alkalmazkodik. ( siketfajd testét zöldes-feket< és az acél színére emlékezteti kékes-fekete toll borítja. Szár nya gesztenye barna A nyakát és a csőre mögött hosszú toll szakállt visel. Csupasz szemöl dökét piros bőrdudor borítja amely különösen dürgés idejét jellegzetes. Bizonyos nemi vo natkozása van. (Sex appeal) A siketfajd farka kerek. Dür géskor legyezőszerűen nyílik £ tizennyolc farktolL Szeme bar na, csőre sárgás, csak a hor gas vég fehérük kissé. Lábszá rait szőrszerű sűrű pehely védi a dermesztő fagyok ellen. A lábujjak csupaszok. Tarajforma oldalkinövéseik védik a táplá­lék utáni kapargálásnál. A kar­mok, különösen az idősebb pél­dányoknál, rendszerint kopot­tak. A negyedik, a hátsó láb­ujj, a sarkantyú, elkorcsoso­­dott, vagy pedig teljesen hiány­zik. A csendes és nyugalmas ős­erdők kedvelőjének tartózko­dási helye a klimatikus viszo­nyoktól és a természet érintet­lenségétől függ. Míg nálunk az említett tengerszínt feletti ma? gasságban csak szórványosan, addig Finnországban, Szovjet Kareliában és Szibéria baltát és ölrészt sosem látott sík tajgái­­ban tömegesen honol ez a ma­dár. Legjobb vadászfényképek versenyét hirdette ki a CSVSZ KB-a. A verseny anonim és részt ve­hetnek rajta amatőrök, vala­mint hivatásbeliek egyaránt. Benevezni 30X40 cm nagyságú fekete-fehér, valamint 18X24 cm méretű színes fényképfel­vételekkel lehet. Versenydíjak a következők: I. díj 500 Kés, két 300 koronás II. díj, négy 200 koronás III. díj, tíz 100 ko­ronás negyedik díj, húsz 80 ko­ronás V. díj és negyven továb­bi díj 50 koronás értékben. A verseny 1967. augusztus 15-ével zárul, és az eredményeket ez év október végéig hirdetik ki. (A fényképeket a következő címre kell feladni: ÜV CSPS, Praha 1, Husova 7.) Részletes információt a CSVSZ járási bi­zottságai nyújtanak. 0 v/tUAsi 1 Z HALASZ

Next

/
Thumbnails
Contents