Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-22 / 16. szám

A vadászati kutatások Cseh­szlovákiában főként az apró­vadra irányulnak és elsősorban a fogoly, fácán, valamint a nyúl anatómiájával, alaktaná­val és fiziológiájával "foglalkoz­nak, de különös figyelmet for­dítanak az elszaporítás, gondo­zás kérdéseire is. Az alapvető vizsgálatok tisz­tázták a fogoly némely szervé­nek az év folyamán bekövet­kező szövettani és vegyi vál­tozásait, valamint a külvilágl tényezők hatását is. A fogoly és fácán természetes táplálé­kára és annak összetételére vonatkozóan sikerült — évsza­kok szerint — pontos adatokat gyűjteni. Ezekből kitűnik, hogy a kifejlett fogoly főként növé­nyi anyagokkal táplálkozik (ezek aránya 83,1—100 %), amelyek közt a gyommagvak 22—28 %-kal szerepelnek; a legtöbb rovart (16,9%) nyá­ron fogyasztja. A fiatal foglyok viszont életük első 3 hetében 80—95 % állati eredetű táplá­lékot igényelnek, és csak foko­zatosan térnek át a növényi eledelre (a fent közölt étrend­re a 8. héten állnak át). Ezért szerepük a mezőgazdaságban — a sok rovar elpusztításával — különösen hasznos. A táplálék fehérje-, zsír- és szénhidrát­­tartalmát beható vegyi elem­zés, a fő szervek, mirigyfunk­ciók és a vérkép évszaki vál­tozásait pedig bimetriai alapon is ellenőrzött széleskörű vizs­gálat mutatta ki. A vadkacsák begy- és gyo­mortartalma viszont felfedte, hogy kora tavasszal növényi részek alkotják táplálékuk leg­nagyobb tömegét, később 60— 80 %-ig rovarokból (főként a víz felületén élő Ceratopogon­­fa jókból) tevődik össze, de nyáron — amikor a kacsák már a tarlókra járnak — ismét a növényi anyagok kerülnek az első helyre, télen pedig alig található más a gyomrukban. A gondozás terén a fácánok és foglyok keltetésének tech­nikáját (a tojások kezelését, a csibék etetését stb.) tökélete­sítették, és megvizsgálták a fá­cánosok elosztását és összeté­telét. Érdekes eredményeket szol­gáltatott a ketrecezési kísérlet, amelynek során 250 foglyot 6 hétig (jan. 1-től febr. 15-ig) zárt helyen tartottak, és mes­terségesen etettek. Súlyuk ugyan gyarapodott, de a fog­ság mégis hátrányosan hatott szervezetükre, főképpen ivar­­mirigyeikre. A kibocsátás előtt meggyűrűzött, legnagyobbrészt 500—700 m távolságban meg­telepedett és mindvégig ellen­őrzött 200 példánynak ugyanis csak 5 %-a párosodott és ra­kott fészket. A növényvédő szerek hatá­sának laboratóriumi és szabad­földi vizsgálata azt mutatta, hogy a HCH- és DDT-készítmé­­nyek nem okoznak kárt a fo­goly- és fácánállományban. Fontos pontja volt a kuta­tásnak olyan védelmi rendsza­bályok kialakítása, amelyekkel a takarmánynövények gépi ara­tásakor nagymértékben veszé­lyeztetett fácán- és fogolyfész­keket meg lehet menteni. De sem a gépekre szerelt angol mintájú, illetve az AGROSTROJ- vállalat által javasolt védőbe­rendezés, sem pedig a kipuffo-A TARTALOMBÓL; 0 Fajdféléink 0 A kalandor 0 Vadásznaptár 0 Kutyabemutatö Galántán 0 Hírek 0 A Holdtól is függ a horgászeredmény 01 Nem lehet a zavarosban halászni... 0 Milyen hangokat hallatnak a delfinek 0; A pontyok antibiotikus | tömegoltásának egyszerűsítése 0 Halétel-receptek 0 A szárnyas levélhordó arra intik a vadgazdát, hogy apróvadállományát állandóan ellenőriznie kell, mert a helyes szabályozásnak ez a legfonto­sabb feltétele. A kulmináció éveiben fokozhatja a lelövést, depresszió idején pedig korlá­toznia, vagy teljesen tilalmaz­nia kell azt. Végül igen jelentős feladata volt a vadgazdasági kutató­munkának az apróvad számára megfelelő területek alkalmas­­sági mérték szerinti elkülöní­tése. Ez biológiai — az apró­vad életére és fejlődésére ked­vező — szempontok szerint történt. Az elhatároláskor figyelembe Csehszlovákiában gók okozta zaj nem bizonyult kielégítőnek. Ezért a mezőgaz­dasági gépszerkesztésnek ezt a problémát is be kell vonnia a vizsgálataiba. Nagyszabású vállalkozás volt az apróvadállományban észlel­hető ingadozás okainak felderí­tése. Ez az 1895-től rendelke­zésre álló lelövési statisztikák és egyéb adatok elbírálása alapján történt. A populáció szintjének ala­kulását a szaporodás és az el­hullás mértéke szabja meg. A grafikonok tanúsága szerint a fogolyáliomány két tetőzése, vagy mélypontja közötti idő­köz, az ún. „populáciőclklus“ 8—12, a nyúlállomány esetében 3—5 év. A szaporodás főként a vad öröklött tulajdonságainak, függvénye, az elhullást pedig korának és ivararányának a egészségi állapota és különösen az időjárás befolyásolja. Az utóbbi szempontjából elsősor­ban június hó első két dekád­­ja esik legnagyobb súllyal a latba: 10 °C alatti középhőmér­séklet és 80 mm-nél nagyobb csapadék az egész szaporulatot elpusztíthatja. Ezek a tények vett természeti tényezők a kö­vetkezők: 1. a talajfelszín ma­gasság, 2. a terepalakulás, 3. az évi hőmérséklet sok esztendei kőzépértéke, 4. a szaporodás idején uralkodó évi középhő­mérsékletek átlaga, 5. az évi csapadékmennyiség sok eszten­dei átlaga, 6. a május—június havi csapadék átlaga, 7. a hó­takaró magassága és tartalma, 8. a tenyészeti időszak hosszú­sága, 9. a terület produkció­típusa. A besorolásban a tenyésztés­re legjobb feltételeket nyújtó I. osztálytól a teljesen alkal­matlan IV-ig az átmenet foko­zatos. A minőségi osztályok szerinti elosztást Csehszlovákia egész területén külön térkép mutatja. Ez számottevően meg­könnyíti a vadgazdasági terve­zés minden részletét, (betele­pítés, vérfelfrissítés, befogás, lelő vés stb.’. Csehszlovákia a múltban „Európa apróvadkam­­rája“ volt, s a jövőben is az kíván maradni. J. SEKERA III. ÉVFOLYAM A 1967. ÁPRILIS ** VADASZ es A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE Az apróvad helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents