Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-22 / 16. szám

A cfizma JÖ DOLOG a gumicsizma. Be­lehúz az ember valami öreg gyapjúzoknit És még a hideg vízben is olyan biztonságosan tocsoghat, mintha a nyári, me­leg vizű homokzátonyon járna, őszi, őszvégt horgászatokhoz, köves partokra mindig csakis csizmában indulok. így nem kapok náthát. Egy baj van csak: amikor hazaérek, alig bí­rom kirángatni a lábam belőle. Ezen az emlékezetes ősz végi délutánon is csizmában indul­tam egy kis pergető portyára. Feleségemmel megbeszéltük, hogy legkésőbb négykor otthon leszek. Gondoltam, kettőtől né­gyig hosszú az idő, addig még hal is akadhat a horogra. Fel­kaptam hát kis motorkerék­páromra, és máris robogtam a töltésen. Kedvenc köves hor­gászhelyemre érve örömmel láttam, hogy a ragadozók ra­bolnak, és az apró halnépség ijedten fröccsen szanaszét. Óva­tosan közelítettem meg a rab­lás helyét, jó távolról dobtam oda és kissé mélyen vezettem Villantómat arra a helyre, ahol a halat sejtettem. Néhány si­kertelen dobás után végre meg­akadt egy kiló törüli süllő. Be­tessékeltem a tarisznyámba, és dobáltam tovább. Nem telt el öt-hat perc, újra tompa akadást érzek, és rövid küzdelem után egy szép, hosszú testű csuka mutatkozik a vízben. Ajaj, ha ez elvágja az én 0,25-ös zsinó­romat, elviszi kedvenc villan­tómat is. Csukára nem számí­tottam, nincs mit tenni, mint erőltetni a fárasztási. Vagy ki­bírja a zsinór és megmarad a hal meg a villantó is, vagy el­megy mind a kettő. Ha sokáig fárasztom, úgyis az utóbbi kö­vetkezik be. Sikerült kiterelnem az egészen sekély vízbe és biz­tonságba helyezni. Egy jókora kővel fejbekólintottam, s ezt is bedugtam a tarisznyámba. No nézd csakI Ki gondolta volna, hogy ma még két ilyen szép halat fogok. Azzal máris cso­magoltam, hogy indulok haza, mert vészesen közeledett a megbeszélt időpont, az asszo­nyokkal pedig nem jó ujjat húzni, bár feleségem már hoz­zászokott, hogy a horgászásból sohasem tudok akkorra haza­érni, amikorra ígérem. Na, most az egyszer pontos leszek. Cso­magolok. Tőlem vagy félszáz méterre jókora csobbanás jelzi, hogy nagy balin rabol a homo­kos part mentén. Ezt nem sza­bad elengedni. Hátha első do* básra elkapom. Ez lenne ám a szép eredmény ilyen rövid idő alatt! Különben is: „Három a magyar ígazságl“ — szokás mondani, hátha megfogom még a harmadik halat is. Gyorsan visszaszerelek, perceket szánok csak rá, mert nem szeretnék elkésni. Majd az erdő felől ke­rülök és azon az agyagos, sza­­lonnásra repedezett parton ju­tok a vízhez. Gyorsan, míg ott a hal! MAR EL IS ÉREM a száradó agyagos partot, nem járt rajta víz vagy két hónapja. Felszíne olyan, mintha nagy tábla sza­lonnák lennének egymás mellé rakva. Kissé süpped, de a csiz­ma az csizma. Hopp — és mi­előtt bármit is tehettem volna, a lendület már egy lépéssel tovább vitt, és csizmaszár ide, csizmaszár oda, bizony majd térdig merültem a látszólag ke­mény agyagba. Hűha, ennek a fele se tréfa! Másik lábam nagy nehezen kiráncigáltam, és ol­dalra lépve megkíséreltem ki­húzni elsüppedt csizmám. Nem megy. Istentelenül ragad az agyag, és mintha vákum kelet­kezne a csizma alatt, amikor emelni akarom. A közelben egy kis fűzfabokor van, nagy nehe­zen elérem két ágát, s jól bele­kapaszkodva húzom a lábamat. Illetve csak húznám. Már úgy izzadok, mint egy konflislő, de egy centit sem húztam még kijjebb a csizmát. A másik lá­bam viszont, amelyre támasz­kodom, annál mélyebbre stily­­lyed. IZZADOK, ERŐLKÖDÖM, hiá­ba. Eszembe jutottak azok a trópusi mocsárhistóriák, ame­lyekről olvastam és filmet néz­tem, magam előtt láttam a te­hetetlenül süllyedő embereket, és már-már kezdtem kétségbe­esni, mikoris hosszú erőlködé­semnek eredményeként sikerült egyik lábamat kissé kimozgat­nom, és nagynehezen kiszaba­dítanom. Még néhány perc és a másik lábam is kint volt. Alig vánszorogtam el a „jó hor­gászhelytől“ és alig bírtam csizmámról lemosni az agyagot. Végre az is rendbejött, és meg­késve bár, de hazaérkeztem, méghozzá csizmástul. (G) A NYITRAI HALÁSZOK ÉLETÉBŐL A Csehszlovákiai Halász­szövetség Nyitrai Helyi Szer­vezete 278 tagot számlál. A tagság a legutóbbi köz­gyűlés keretében megtár­gyalta a csoport működésé­nek időszerű kérdéseit. A nyitrai szervezet általában jól gazdálkodott. Nem keve­sebb mint B030 kg pontyot helyeztek el nevelés céljá­ból, főként a koloni és ja­­nikovcei halastavakban, míg 12 hektárnyi területen 2967 kg saját nevelésű halat ter­meltek ki. Számolnak azzal, hogy az épülő obcei duz­zasztó Zlaté Moravce mel­lett jelentősen fellendíti majd a haltermelést is. Amíg a nagy vízmű elkészül, a dubnicai Stavoindustria a davarcsányi erdőben épít új vízvezetéket, mely a nyit­rai Kovoplast, Kovostav és fagyasztó üzemet látja el vízzel. A helyi szervezet 31 km hosszú és 50 négyzet­kilométernyi „folyóvíz“ te­rületen gazdálkodik, s mint a közgyűlés megállapította eredményesen. A nyitrai ha­lászok munkájához további sikert kívánunk! (m. 1.) Halétel receptek FOGASSZELET Hozzávalók 4 személyre: 1 kg fogas, 8 dkg vaj, 1 citrom, kis csomó zöldpetrezselyem, só, zsír a kisütéshez. A halat ki­belezzük, fejét levágjuk és két­oldalt a gerincről éles késsel lefejtjük a hal húsát (lefiléz­zük). Ezután a fűikről (desz­kára helyezve) lehúzzuk a bőrt a pikkellyel együtt. Az ilyen­formán megtisztított halfiléket 8 egyenlő darabra vágjuk; meg­mossuk, lisztbe mártjuk, és for­ró zsírban szép pirosra sütjük. Tálra helyezzük, majd a vajat barnára hevítjük; meghintjük aprított zöldpetrezselyemmel, feleresztjük fél citrom levővel és rögtön ráöntjük a kitálalt sült szeletekre; tetejét hámo­zott citromkarikákkal díszítjük, és külön petrezselymes vajas burgonyát adunk hozzá. HARCSA BAKONYI MŰDÖN Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg harcsa, 20 dkg friss gom­ba, 8 dkg füstöltszalonna, 6 dkg vöröshagyma, 2 db zöldpaprika, 3 dkg liszt, 1 deci tejföl, 1 deci tejszín, só. A harcsa szálka­mentes hal, csak gerinccsont­ja és bordaszálkái vannak; ezeket kiszedjük, hegyes késsel bőrét lefejtjük, 8 egyenlő sze­letbe vágjuk, és besózzuk. A füstöltszalonnát apró kockára vágva kissé megpirítjuk az ap­rított vöröshagymával; majd bepaprikázzuk, és hozzáadjuk a megtisztított, kockára vágott gombát, a karikára vágott zöld­paprikát, és rárakjuk a besó­zott harcsa-szeleteket. Lefedve, 10—12 percig pároljuk. Ezután tálra szedjük óvatosan a hal­szeleteket. A mártást úgy ké­szítjük, hogy a lisztet elkever­jük a tejföllel és tejszínnel si­mára, majd hozzáöntve a gom­­bás-szalonnás léhez, felforral­juk, utána sózzuk. Ha esetleg sűrű, ízlés szerint kissé hígít­juk. Forrón ráöntjük a kitálalt halszeletekre, és külön galus­kával, vagy rizzsel tálaljuk. (Sütőnél (buionn Pihenő ha lászcsőnakoh Alig várták horgászaink s a halászok, hogy kitavaszodjék. Végre itt a tavasz, szűkében a napfénynek, melegnek. Ami nem kedvezett a halfogásnak. Most meg, április 15-től általá­nos halfogási tilalom vette kezdetét, amely június 15-ig tart. Még az eddiginél is nagyobb szükség van a horgászvizek zavartalanságának biztosítására, hogy a halak násza nyugodt környezetben folyjék. Ne tűrjük, hogy avatatlan kezek meg­dézsmálják a nász idején éberségről megfeledkező halállo­mányt, hiszen ettől nagy mértékben függ, milyen lesz majd horgász-zsákmányunk az elkövetkező horgászidényben. Tehát, óvjuk az ívó halakatI (nk)

Next

/
Thumbnails
Contents