Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-22 / 16. szám
0 A kerületi is járási népi ellenőrzési bizottságok elnökei Prágában konferencián vitatták meg t népi ellenőrzés átszervezését, valamint az ellenőrző szervek tevékenységének a gazdaságirányítás ÚJ rendszeréhez lgazódő feltételeit. Stefan GaSparlk mérnök a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke kifejtette, hogy az ellenőrzés demokratizálását a szakszerűséggel összhangban lehet megvalósítani. Fontos, hogy a polgárok közül egyre többen és mind gyakrabban vegyenek részt az őket érintő problémák megoldásában és a megoldások helyességének ellenőrzésében. Szükséges, hogy az ellenőrzés módjait a lakosság érdekelt figyelembe véve alkalmazzák. HAZAI Az értekezleten a népi ellenőrzési bizottságok 21 tagját az „állami szervek kiváló dolgozója" Jelvényével tüntették ki. • A cipőipar trösztök vezetői tájékoztatták az újságírókat a termelésben elért eredményekről, tervekről és problémákról. Elmondták, hogy a dlvatosságot még mindig nem sikerült megoldaniuk, a mennyiséget Illetőleg azonban az Egyesült Államok mögött a második helyen állunk. Évente egy polgárra hét pár cipőt gyárt a csehszlovák cipőipar. Ebben az évben 99 millió 100 ezer pár cipő hagyja el a gyárakat, 1980-ban az elkészült cipők száma 132 millió párra HÍREK emelkedik. Míg ebben az évben ebből 38,5 százalékot exportálunk, 1980-ban az export mennyisége 50 százalékra emelkedik. • A múlt szombaton fejeződött be a CSTSZ III. kongresszusa. A kongresszus levelet Intézett a CSKP Központi Bizottságához, melyben egyebek között leszögezik, hogy a csehszlovák testnevelés megvalósítja a párt Központi Bizottságának februári határozatait és fokozottabb figyelmet szentel a tagság szocialista nevelésére, különös figyelemmel a fiatal nemzedékre. A CSKP vezetésével a testnevelési mozgalom a nemzeti bizottságok segítségével teljesíteni fogja mindazokat a fontos feladatokat, amelyek a CSTSZ előtt állnak a szocialista társadalomban. A testnevelés szocialista társadalmunkban a nevelés, az oktatás, a kultúra és az egészségügyi gondoskodás oszthatatlan része. 0 A poprádi földművesek tavaly hektáronként 200 mázsa burgonyát takarítottak be. Elhatározták, hogy ebben az évben emelik a burgonyaföldek hozamát. A járásban mér meg is kezdődött a burgonyaültetés. Ján Hlaváő mérnök, a Veiké Lomnica-i Növénynemesítő Állomás igazgatója a CTK munkatársának kijelentette, hogy ez év tavaszán 8800 hektár területen ültetnek burgonyát a járásban. A munka eredménye főként a mezőgazdasági gépektől függ, mivel ezldén a burgonya 96 százalékét akarják gépekkel ültetni. A poprádi járásban 29 korszerű raktárban tárolják a burgonyát, amely az idén minden nagyobb károsodás nélkül áttelelt. A többi járások számára 250 vagon ültetőburgonyát tárolnak. Kitűnően beváltak a Breza és Lúönica burgonyafajták. Az utóbbi a Szepességben mintegy 300 mázsát adott hektáronként. Ezt a fajtát a köztársaság egész területén meghonosítják. 0 A szovjet—csehszlovák gázvezeték néhány hónap múlva megkezdi a földgáz továbbítását hazánkban. A földgáz hasznosításéra már előkészületeket tesznek a Kelet-szlovákiai Vasműben. Az előzetes megállapítások szerint a vasműben évente több mint félmilliárd köbméter földgázt használnak majd fel. A szovjet földgáz kalórlaőrtéke a nálunk előállított világítógáz kalóriaértékőnek csaknem kétszerese. Ha minden tonna vas olvasztásához 100 m3 földgázt használnak fel, lényegesen csökken a kokszfogyasztás és a szükséges szénmennyiség. A vasmű három nagy olvasztóját fokozatosan teszik alkalmassá a szovjet földgáz hasznosítására. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. április 22. A Fői dm ü vés válaszol: A házhelyek kisajátításáról Kiss Imre óvári olvasónk levelében érdeklődik a házhelyek kisajátítása felől. Az érvényben levő irányelvek alapján a központi községek a családi házat építeni szándékozók házhelyigényeinek kielégítésére a község beépítési terveinek megfelelően a szükségnek megfelelő mennyiségben kisajátíthatnak beltelekben levő házhelyeket. A HNB-nek elsősorban meg kell kísérelnie, hogy a kérdéses házhelyeket adásvételi szerződés alapján vásárolja meg a tulajdonosoktól. Kisajátításra csak akkor kerülhet sor, ha az ilyen kísérlet eredménytelen maradna. A kisajátításnál fokozott mértékben figyelembe kell venni a gazdaságosság elvét: elsősorban foghíjakat, gazdaságilag kihasználatlan, meddő területeket kell Igénybe venni, és lehetőleg meg kell kímélni a gazdaságilag jól kihasznált területeket. A kisajátításnál figyelembe kell venni magának a tulajdonosnak vagy közvetlen hozzátartozóinak házhelylgényét is. Abban az esetben, ha az építkezésre megfelelően fel vannak készülve (meg van hozzá a szükséges pénz, illetve építőanyag). A kisajátítási eljárást a JNB vagy a HNB — ha van építésügyi osztálya — folytatja le. A kisajátításról írásbeli végzést kell kiadni, amely ellen 15 napon belül lehet fellebbezést beadni. Az ilyen végzés rendszerint meghatározza a kisajátítást kártérítést is. A kisajátítással a telkek az állam — HNB kezelésében — tulajdonába szállnak át és a HNB, valamint a JNB végzése alapján a házhelylgénylövel kötött szerződéssel a házhelyet az igénylő személyi használatába juttatja. Ebből látható, hogy a régi tulajdonos és az új megszerző között semmiféle jogviszony nem keletkezik. A telek új tulajdonosa a telek árét az államnak tartozik megfizetni. A polgári törvénykönyv értelmében családi ház építésére legfeljebb 800 m8 nagyságú házhely juttatható személyi használatra. Az új tulajdonos és a HNB közötti szerződést az állami jegyzőségnek be kell Jegyeznie (regisztrálnia kell). Egyébként teljesség kedvéért itt is megjegyezzük, hogy a polgári törvénykönyv 490. paragrafusának 2. bekezdése értelmében beépítetlen házhelyet szerződéssel csak az államnak lehet eladni. Kivételt csak az az eset képez, hogy az egyeneságú rokonok (pl. szülő és gyermeke) és testvérek ajándékozhatnak egymásnak házhelyet, de legfeljebb 800 m8 kiterjedésben. A házhely öröklés útján továbbra is átszáll az örökösökre (akár a törvényes, akár a végrendeleti örökösre). Tudnivalók az ebtartási illetékről Kiss Imre óvári olvasónk továbbá erre a kérdésre kér részletes választ és tájékoztatást. Nem érti, miért különböző az illeték az egyes községekben és miért nem vetnek ki egyáltalában illetéket bizonyos községekben. Az ebtartási illetéket a Tt 1980/181 sz. hirdetmény szabályozza, amelyet részben módosított a Pénzügyi Minisztérium Tt 1966/67 sz. hirdetménye. 1966. augusztus 23-ig, amikor a Tt 1968/67 sz. módosítása életbelépett, a 2000 lakosnál kisebb és a mezőgazdasági Jellegű községekben nem kellett ebtartási illetéket fizetni. A község mezőgazdasági Jellegét a JNB határozza meg. Az említett módosítás hatálybalépése után a HNB ezen mentesített községekben is elrendelheti az ebtartási illeték fizetését (azonban nem kötelességük). Illetéket a hat hónapnál idősebb kutyák után kell fizetni. Az illeték évi összege 120 korona, Prágában, Brnóban és Bratislavában évi 240 korona. A 10 000-nél kevesebb lakójú községekben a HNB az illetéket alacsonyabb összegben szabhatja meg. A 25 000-nél magasabb lélekszámú városok összefüggő beépített területén, valamint a fürdővárosokban a HNB — ha azt a közérdek megkívánja — az illetéket évi 400 koronáig felemelheti. Illeték-vallomást minden év Január 1-1 állapot szerint január 15-ig kell beadni —, az esetleges változásokat további 15 napon belül kell jelenteni. Magát az illetéket két egyenlő részletben február 15-ig, illetve augusztus 15-ig kell befizetni. Dr. F. J. Felszámolják az érsekújvári pérót Hazánk lakossága életszínvonalának rendezésében sajátos helyet foglal el a cigány származású polgáraink életfeltételeinek megoldása is. írásomban most csak azoknak a családoknak a sorsáról szándékozom megemlékezni, akik városunk belső területén már régen letelepedtek és a felnőttek, — de legalábbis a családfők — állandó munkaviszonyban vannak, szociális, illetve kulturális helyzetük fokozatosan eléri a társadalmi együttélés megszokott mértékét. Régebben egyes személyek vonójuk révén országos hírnévre tettek szert (az is közismert, hogy a városba érkező vonatokat pár évtizede még cigányzenekar fogadta), ám az emberek igazi megbecsülése tulajdonképpen a felszabadítással kezdődött, amikor az értékelés mércéjéül a munkát állítottuk. Manapság a pérő lakóiból közel másfélszáz munkás dolgozik az Elektrosvitben, ahol szakmai továbbképzésükről is gondoskodnak. Ugyanezt elmondhatjuk a város többi munkahelyeiről is. Akad már köztük érettségizett tanítói és tisztviselői beosztást végző egyén is, többen pedig ilyen felkészültséggel a közel jövőben kapcsolódnak be a mindennapi munkába. Meg kell említeni, hogy egyes családoknál az igen szűkös lakásviszonyok mellett is példás rend és tisztaság honosult ki környezetükben. Ezek a családok Jól felkészülten részben már saját erejükből vagy állami támogatással kikerültek a péróból, és jól megállják helyüket az új környezetben. Vegyük csak Ábrahám Józsefék esetét, ahova pár éve családlátogatás során nyitottam be. A háromszobás modern panellakásban szinte szembetűnő volt a példás tisztaság és rend, valamint a kultúráltságról és kiegyensúlyozott anyagi helyzetről tanúskodó lakásberendezés. Az öt apró gyermek a konyhában — melegítőben és házipapucsban — játszott vagy éppen tanult. A családfő a városi szolgáltatási üzemben dolgozik és keresetéből jó beosztással mindenre futja. A környezet változása a többi családoknál is meghozza ezt az eredményt, és az anyagi ellátottság megoldása sürgetőleg követeli, hogy ezeknél a polgároknál végre a lakáskérdést is tető alá vigyük. A péró felszámolásánál a korszerű lakás három formája (állami, szövetkezeti és egyéni) Jön tekintetbe. Vajon melyik a legmegfelelőbb és milyen lehetőség nyílik az igények kielégítésére? Sokan megfontolás nélkül azt mondanák, hogy adjon lakást az állam... Igenám, de itt két fontos tényezőt kell fontolóra venni. Az egyik az, hogy az állami lakásért bért kell fizetni. Tehát a lakáskiutalás egyenes formája csak ott jöhet számításba, ahol az állandó munkahely mellett arányos jövedelem is van. Az öregeknél vagy a szerényebb javadalmazású családoknál kellő megítélés mellett a kompenzáció jöhet szóba, vagyis a kiutalt lakást elcserélik más polgár jó állapotban levő, olcsóbb bérű lakásával. Városunkban 1965-ig a péró területéről néhány család már városi házakba költözött és kb. tucatnyi család új lakáskiutalást kapott. Az 1966— 1967-es években fokozatosan kb. 80 család kap új lakást, 1970-ig pedig a többi igényeket is kielégítjük. És itt kezdődik a második, mondhatnám nehezebb probléma. A péró teljes felszámolását a város fejlesztésének 1970-ig beütemezett építési tervébe kell sorolni. Hogy fogalmunk legyen a probléma nagyságáról, csak részben említem a tennivalókat: ezek szerint városunkban az elkövetkezendő években modern kórházat, új vasútállomást, a városon keresztül vezető korszerű utat kell építeni és az ezzel összefüggő közművest' sek szerepelnek a tervekben. Az egyik oldalon a felújítások és az elkerülhetetlen lebontások, a másik oldalon pedig a természetes igényekkel is megnövekedett szükséglet az új lakások iránt. Nem lehetne-e ezen a nagyon szorult helyzeten segíteni az egyik vagy másik említett forma alkalmazásával? De igen! Ha nagyobb megértés és vállalkozási készség mutatkozna az igénylők részéről. Tudott dolog, hogy a cigányszármazású polgárok problémáinak tervszerű megoldására a belügyi szervek mellett kormánybizottság alakult, melyben minden közigazgatási fórum bizottságai működnek. Ezek bizonyos pénzügyi alappal is rendelkeznek, melyből egyszeri segélyt vagy kölcsönt utalhatnak ki az ilyen építkezések kezdeményezőinek. A helyi szervek másik segítségét telekkiutalásban, tervdokumentáció beszerzésében és kedvezményes anyagkiutalásban látjuk, az illető munkaadójának hozzájárulása mellett. A régi viskók birtok és tulajdonjogi rendezése igen nehéz diónak mutatkozik, de kellő jóakarattal megtaláljuk a nyitját, hogy kártalanítás címén innen is értékes koronák csurranjanak... Persze, egy pillanatra se tekintsünk el attól, hogy a legfőbb forrásnak és biztosítéknak az állandó foglalkoztatottságot, arányos keresetet és az illető családok kiegyensúlyozott életformáját tartsuk. Ezért volna nagyon kívánatos, ha városunk múltja ezen fekete foltjának felszámolásában a társadalom és az érintett egyén szoros anyagi összefogása együttesen hatna. G. J. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások helyzete és fejlesztése a kassai járásban Lenárt miniszterelnök elvtárs a Párt Központi Bizottságának márciusi ülésén elhangzott beszédében a nemzeti bizottságok címére többek között fejtegette az ilyen gondolatokat is: a szolgáltatások kiszélesítésével nagy területedet nyertek a nemzeti bizottságok a községek és városok közti egészséges versenyre, a községek és városok fejlesztésére, az életkörnyezet kedvezőbbé tételére és a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Mint mondotta — vannak járások, városok és falvak, ahol a vezetők és polgárok nagyon kezdeményezően, határozottan ragadták meg az új lehetőségeket s ezt érezni lehet mind a szolgáltatások terén, mind az életkörnyezetben. Másutt persze a lakosság eddig még éssre se vette, hogy a nemzeti bizottságok tevékenységében valamilyen változás történik. Szükségesnek tartottam ezeket a szavakat felidézni most, amikor éppen annak a járásnak a községeiben nyújtott szolgáltatások helyzetéről és fejlesztéséről írok, amely szlovákiai viszonylatban ezen a téren a legjobbak között halad s amely lehet, hogy már éppen az első helyért küzd — a kassai járásról. Nem lehet a véletlen dolga, hogy a tavalyi rendeletek jóváhagyása után ebben a járásban 54 községben 130 szolgáltatásokat nyújtó kisüzem létesült e járás területén a HNB-k segítségével. A járási nemzeti bizottság szerveinek sokoldalú munkájáról tanúskodik ez, arról, hogy a képviselők a lakossággal összhangban megértették, hogy a jövőben csak azt fogják tudni építeni és fejleszteni, amire a szükséges pénzösszegeket saját gazdálkodásukból biztosítják. A legnagyobb források egyike érthetően az új szolgáltatások létesítése, ezeknek kiváló minősége, hogy a polgárok örömmel vehessék ezeket a szolgáltatásokat igénybe. Tavaly ez a 130 kisüzem több mint hét millió korona bevételt ért el, amiből a tiszta haszon meghaladta a kétmillió koronát. Hibák persze itt is előfordultak, hiszen voltak olyan községek is, ahol nem abból indultak ki, hogy a lakosságnak milyen szolgáltatásokra van szüksége, hanem abból, hogy a község pénztárába minél több bevétel jöjjön be. így alakult ki például Alsótőkésen egy 30 alkalmazottal bíró építkezési csoport, amely főleg a szocialista szektor számára dolgozott. Tehát nem találta meg a küldetését, jelenleg a járásban az ilyen nem kívánatos szolgáltatások már szűkülnek, s év végére csupán olyanok működnek, amelyek elsősorban a polgárok szükségleteinek kielégítését tartják szem előtt. Meg kell említeni azt, hogy ebben az évben további 23 község 46 új szolgáltató üzemet létesít. Például Idabukócon teherautót vásároltak fuvarozásra, hasonlóan Györkén is. Az utóbbiban vesznek még betonkeverőt, amelyet kölcsönözni fognak a lakóházak építéséhez. Lengyenfalván asztalosműhelyt, borbély- és fodrászüzletet létesítenek. Ügy tervezik, hogy a Tárca folyó holt ága mellett üdülőközpontot építenek ki. Öcsváron szintén asztalosmfihely, építkezési osoport, takarmúnydarúló, betonkeverő kölcsönző, frissítő állomás létesül. Bácskán a tűzifa fűrészelését, Hernádgecsén a kavicsbánya megnyitását és betontermékek gyártását tervezték, jászó község nagyon merész gondolatokkal indult el: cipészműhely, bádogosüzem és központi fűtés, szerelőiizem megnyitását iktatták be programjukba. Kassaújfaluban — ahol a híres tepertősök még élnek — ismét a hússpecialitások termelését akarják bevezetni. jászómindszent község a nagyok közé tartozik és így eleve egészséges gondolat a rádiók és televizorok helyben! javításának a gondolata, a gyümölcsfák permetezése, sőt a kertekben szükséges karóknak a készítése is. Mindenütt akarnak élni az adott lehetőségekkel és ki akarják használni a helyi forrásokat. Határozottan szólni kell még arról is, hogy nő a kereslet a családi házaknak építése iránt, de ezekhez nincsen meg a szükséges alapvető építőanyag. Kevés a tégla, kő, kavics, homok, a fáról nem is beszélve. Sok községben ennek a problémának a megoldását tűzték ki maguk elé azzal, hogy kihasználva a helyi anyagforrásokat, segítenek a lakosságnak az építkezésnél. Talán elég két számot megemlíteni arra, hogy ez milyen fontos. Csupán a családi lakóházak építésére hiányzik járási mértékben ebben az évben 1 930 000 darab tégla és 770 ezer kváder. Kár, hogy az előbbi intézkedések a már létező téglagyárainkat nem engedték továbbra üzemeltetni, pedig a sokoli, kecerpeklényi, alsómislyei, jászói és miszlókai kis téglagyárak évente körülbelül egymillió téglát termeltek. jelenleg Csányban bányászunk kavicsot, betontermékeket gyártunk Szlnán, Aprófalukon és Csányban. A közeli napokban új kőbányák nyílnak Somodiban és jászón, kavicsbányák Hernádgecsén és Szövetkezetfalván, betontermékek készítése létesül Kaksó-Baksán és Nádasdon, Lapispatakon, valamint Rozgonyban. A legnagyobb segítséget azonban az új kis téglagyárak fogják jelenteni. Ezek közül a legfontosabbnak ígérkezik a Szepsiben épülő, amely már áprilisban üzemel, és évente kb. egymillió darab téglát fog termelni. Hasonló kisebb téglagyárak készülnek Perényben, Csákányban, Szinán és valószínűleg jánokon is. Befejezésül meg szeretném említeni még, hogy a szolgáltatások gazdasági eredményeiből ebben az évben 76 kisebb-nagyobb építkezést akarnak nyélbeütni a nemzeti bizottságok. Ezekre több mint 12 millió koronára van szükség, a felsőbb szervek azonban alig kétmillió koronát biztosítanak. Tehát1 12 milliót a falvaknak kell előteremteniük. Az előzetes számítások ennek ellenére azt mutatják, hogy 770 ezer korona kölcsönnel, valamint 833 ezer korona hozzájárulással az egyes üzemek részéről, a helyi nemzeti bizottságok saját gazdálkodásukból — főleg a szolgáltatásokból — képesek több mint kilencmillió koronát fordítani ezekre az apró akciókra. A szolgáltatások fejlesztése s az eredmények ilyen kihasználása azt hiszem mindennél ékesebben beszél. IVÁN SÁNDOR
