Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-15 / 15. szám

Mi az oka a méhészet hanyatlásának ?

A méhészet legtöbbször mellékfoglalkozást jelent. A dolgozók a munka utáni pihenőt lordítják a méhekkel való foglalkozásra. Azonban a két évtizeddel ezelőtti nagy érdeklődés, fellendülés, kissé alábbhagyott. Sokaknak kedvét szegte az évről-évre ismétlődő kedvezőtlen időjárás. Különösen az akácvirágzás ideje alatt, amikor a szeles, száraz idő kedvezőtlenül befolyásolja a mézelést. A méhek kirepülése szinte lehetetlen vagy csak egészen kis körzetben mozognak. Ezen jelenség azonban nem csupán az egyéni — magán — méhészek soraiban tapasztalható, hanem a mezőgazdasági üzemek — főleg a szövetkezetek — méhészeteiben is. Konkrétan a komáromi járásban.

Mint ismeretes az 1965. évi árvízkatasztrófa felbecsülhetetlen károkat okozott a komáromi járás méhészeteiben. A járás területén 3113 méhcsalád pusztult el kaptárral együtt, 189 méhcsalád kaptár nélkül, 3450 méhcsaládot pedig 15—20 százalékos károsodás ért. Továbbá elpusztult 713 darab rajok részére készített kaptár, valamint 902 kg viasz és műlép. E veszteségek pótlása, még gondos és szorgalmas munka mellett is hosszú időt vesz igénybe. Né- 1 iny jelenség azonban arra utal, hogy az árvízsújtotta területen levő szövetkezetek méhészeteiben nem nagyon igyekeznek pótolni a veszteségeket. De hanyatlás észlelhető a járás azon felében is, melyet az árvíz nem érintett.

csoda, ha már az évi pénzügyi tervek kidolgozásánál is háttérbe szorul a méhészet. Mindenre gondolnak, csak a méhészetre nem. Nem számolnak azzal, hogy mennyi eleségre, cukorra, felszerelésre, anyagra lesz szükség. Maga a méhész sincs tisztában ezzel, s az év folyamán szükséges kiadásokat más célokra tervezett kiadásokból fedezik, illetve toldozzákfoltozzák. A hiba abból ered, hogy a szövetkezet méhésze nem rendelkezik kellő tudással, nincsen áttekintése a fejlődést illetően és nem tnd érvényt szerezni a méhészetet érintő kérdésekben. Még roszszabb a helyzet olyan szövetkezetben, ahol a méhészt „mindenes“ munkára fogják be. Mindent csinál, csupán azt nem, ami a legfontosabb. Pedig a méhek gondozása, a méhes körüli munka aprólékossága egész embert kíván. A szövetkezetek méhészetének fejlődését az is befolyásolja, hogy sok szövetkezetben csak 30—40 méhcsaláddal rendelkeznek, melyeknek anyagi jövedelme nem képes fedezni az ezzel járó kiadásokat.

A másik tényező, mely fékezd hatással van a méhészetek fejlődésére, éppen olyan nyomós, mint az első. Ez pedig a növényvédelemmel van összefüggésben.

A mezőgazdasági növények vegyszeres kezelése ngyan lényeges munkaerő megtakarítást jelent, azonban káros hatással van a méhészetekre. A vegyszerek alkalmazása a növényvédelemben szükségszerű, de itt is jelentkezik a szakszerűség. A módszerek, ahogyan a vegyszereket alkalmazzák, kifogásolhatók. A vegyszerek elkészítésénél nem tartják be az utasításokat, a keverési normákat. A vegyszerek helytelen alkalmazása aztán káros következményekkel jár. Nem egyszer olvassuk, hogy a vegyszerekkel megmérgezték a méheket. Ez abból is adódik, hogy a permetezés alkalmával nem veszik figyelembe a légáramlást, a szél erősségét, mely a permetlevet nemcsak azokra a növényekre viszi, melyekre szánták, hanem virágzó fákra, bokrokra, erdőségekre, ahol történetesen méhcsaládok vándorlási célból vannak. Az ily felelőtlenül alkalmazott gyomirtószer azonban nemcsak a méhek életét veszélyezteti, de más hasznos rovarokét, többek között a poszméhek életét, a darazsakét és a lepkék különféle vállfajainak életét is. Ezen rovarfajták élettani körülményeit kedvezőtlenül befolyásolják a nagyüzemi mezőgazdaság intézkedései. A megszüntetett mezsgyék, a parcellákat elválasztó fasorok, bokrok, melyek otthonul, védelmül szolgáltak e rovarok számára. Ezen rovarok a méhekkel együtt nagy segítséget jelentenek a gyümölcsfák megtermékenyítésében. A gyümölcsfák virágainak beporzását végzik.

Tehát a méhek nemcsak a méztermelés terén nyújtanak segítséget, hanem a hatalmas munkát végeznek a gyümölcstermesztés intenzitásában is.

Éppen ezért szükséges, hogy a szövetkezetek vezetői tudatosítsák a méhészet fontosságát. Arra kell törekednünk, hogy a méhészetek élére szakképzett méhész kerüljön, akinél kellő biztosíték van arra, hogy a fejlődés üteme a kívánt szinten halad. Éppen a komáromi járásban van erre szükség, ahol az elkövetkező években fokozatosan növelik a szőlőskertek és gyümölcsösök területét. Hogy elegendő gyümölcs legyen, szükséges a méhcsaládok számának növelése.

Hogy a méhészet kifizetődő foglalkozás, azt nem szükséges hangsúlyozni. Igazolják ezt azok az állami gazdaságok és szövetkezetek, melyeknek méhállománya eléri vagy meghaladja a 100—120 méhcsaládot. Ezeknél a mezőgazdasági üzemeknél a befektetett tőke nemcsak megtérül, hanem évről-évre gyarapszik.

Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése alkalmával nem szabad figyelmen kívül hagyni e tényezőt. Minél nagyobb területen biztosítani kell a méhlegelőket, s ezáltal lehetővé tenni a méztermelést, a méhek szaporodását, életfeltételeinek kedvező alakulását. A méz fontosságát nem szükséges külön kiemelni. Nemcsak eredeti állapotában használható, hanem különféle sütemények készítésére is igen alkalmas. A mézzel készített sütemények jól tartósíthatók, nem száradnak egykönnyen és minden alkalommal tálalhatók.

Andriskin József

— Mi az oka a méhészet hanyatlásának? — e kérdéssel fordultam Bardejovská elvtársnőhöz, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság méhészetegészségügyi dolgozójához.

— A méhészetek hanyatlásának több oka van. Az első és legfájóbb az, hogy a legtöbb szövetkezetben a méhészetet csak másodrendű dolognak tekintik. Ez abból is kitűnik, hogy a méhek gondozását több helyen olyan emberre bízták, akinek szakmai tudása nem kielégítő, még az általános tudnivalókat sem ismeri. Nincsenek tisztában a méhek élettant ismereteivel, mely nélkül eredményes munkát végezni lehetetlen. Rohamosan fejlődő életünkben a szakember-képzés minden vonalon követelmény. Miért lenne ez alól kivétel éppen a méhészet? Nem titok az sem, hogy szövetkezeteinkben ma már szakképzett emberek irányítják a termelést. Mérnöki diplomával rendelkező mezőgazdászok, zootechnikusok, az elnökökről nem is szólva. Azonban alig van a járásban olyan szövetkezet, ahol szakképzett méhész végezné a méhek körüli teendőket. Tehát szakmai tudás tekintetében, mint partnerek nem állhatnak szemben egymással. így azután nem

Két anya egy családban

Levelei hozott a posta. Bélyege ismeretlen. A levél írófa Húsvéth Ferenc. A borítékban egy előttem ismeretlen szaklap a Szabad Földműd vés szakmellékleteként megjelenő „Méhész“-,

Talán öt éve, hogy Húsvéth méhésztárs levélben tanácsot kért tőlem, Bussáról. Hogyan kezdjen, hány családdal, milyen kaptárral?, Hívott, menjek át, látogassam meg, mert nagyon sokat szeretne a méhészkedésről be■ szólni. Később egy másik levelében már „fejlődésről“ dicsekedett. Már pergetett isi

Most a „Méhészben“ olvasom kérdését és elgondolkodom. Húsvéth Ferencet „Ferikét" közel 30 éve oltottam be azzal a csodálatos szérummal, amely a házastársi hűségnél is erősebben a méhek örök szeretetével kapcsolja össze, jó magam már 20 családdal méhészkedő tem, amikor feltűnt nekem, hogy amíg a gyerekek elkerülték méheimet, a kis Ferike, aki mellettünk lakott, egyre szorosabbra fűzi barátságát velük.

Ablakon át figyeltem, mikor következik be az a pillanat, ami mindenki számára felejthetetlen, az első szúrás, órák hosszat guggolt a kaptárok előtt s figyelte, melyik méh milyen színű virágporral tér haza. Ilyenkor örömmel mesélte megfigyeléseit, mikor hazatértem a munkából. Álig várta a kaptárbontást — bocsáss meg Ferikém tévedésemért — akkor azt hittem azért segítettél nagy buzgalommal az anya keresésében, mert a meglátott anyáért tíz fillér jutalom járt. Most tudom, tévedtem. De tévedtem akkor is, amikor a távollétemben befogott ráfért 50 fillért adtam Neked. De nemcsak én tévedtem — ha jól emlékszem, egyszer Te ts. Ez akkor történt, amikor a rajt a vasútállomáshoz közeit gyümölcsösbe fogtad be és

egy üres új kaptárba seperted, ahogy azt tőlem láttad. Egyet azonban elfelejtettél. Műlépek helyett üres kereteket kaptál feleségemtől és erre seperted a rajt. Emlékezz a csalódásra, majd könny jött a szemedbe, amikor láttad, hogy a raj megszökött. Azért a fáradtság nem volt hiábavaló. Az 50 fillér ts megvolt, s amt még fontosabb, a tapasztalat megmaradt!

Sokszor csodáltalak, hogy két kezeddel szinte marokra szedted a méheket, egyetlen szúrás nélkül. Ma tudom, ez nemcsak bátorság volt, de egy rendkívüli adottság. Sajnos, 'a háború elválasztott bennünket és Veled kapcsolatos terveim, szándékaim összeomlottak.

Engem esők „centiméterek“ választanak et a 70 évtől. Ha emlékszel, akkor is, most ts sokat dolgozom a méhészetek fejlesztésén, a méhészek szakoktatásán. Tagja vagyok tizen= két éve a méhészek megyei bizottságának, hét évig voltam méhész-szövetkezeti elnök, gom doztam és ma is gondozom a megyei Termelőszövetkezetek méhészetét. Munkámat értékelt a közösség. 1965-ben a „Kiváló méhész“ jelvényt kaptam ezüst fokozatban, míg 1966-ban arany jelvényt kaptam. Ebből láthatod, nem lettem hűtlen a méhecskékhez.

Végül nagyon köszönöm a „Méhész" című szákmellékletet. Azóta egy betűig kiolvastam. Sok benne az igen hasznos, gyakorlati írás.

Szíves engedelmeddel a lapot téli szakelőadásaim alkalmával magammái viszem és egy egy igen jó gyakorlati és tudományos cikkét felolvsaom.

További jó munkát, Ferikém!

Méhésztársi üdvözlettel szeretettel köszönt: NÉMETH LÁSZLÓ, Nógrádszakál /Magyarországf

8