Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE Az új irányítási rendszer és a nagyüzemi méhészet jövője Napjainkban valóban kialakul petppőre és a móhméregre gon- hek iránti ellenségeskedésből az a mód, hogy ne csak tervez- dolok, bér ehhez a művelethez beszéltek, csupán a közösség zilnk, beszéljünk és javasert- a gazdaságok vezetőinek na- érdekeit szem előtt tartva, több junk, de népgazdaságunk min- gyobb belátására van szükség, jövedelmet akarnak, den termelési ágazatában jö- mivel ilyen esetben a méhcsalád Elsőnek említem a Bacska-1 vedelem-nyereséggel termel- nem szorítkozhat a megszokott EFSZ elnökének véleményét, jünk. Ez az elgondolás a nagy- évi 7 cukorra, de szükség lehet ahol magam kezelem a méheüzemt méhészetekre is vonat- 15 kilóra, esetleg többre is. két. Tavaly, mivel csak 19 méhkozik. Mfllép, illetve új lépek épí- családja volt a szövetkezetnek, Száz és száz esetben hangsö- tésére is nagyobb szükség mu- ajánlottam, hogy kössenek szerlyozzuk, hogy a nagyüzemi mé- tatkozik, mint méztermeléskor, ződést méhpempő eladásására. hészet a mezőgazdaság nélkü- Fontos továbbá, hogy a méhész- A jövedelem 50 %-ra igényt tarlözhetetlen tartozéka. Ebben a mester eléggé jártas legyen a tok, mí8 a méztermelést és a kifejezésben a kultúrnövények szakmában és öntudatos a mun- szaporítást munkaegységgel jubeporzására gondolok, ami ta- kában. talmazzák. Az elnök, valamint gadhatatlan és valóság. Ez a jómagámat nagyon meglepett, 8 vezetőség véleménye az volt, művelet azonban közvetett se- amikor még 1967 január_feb- ha 1 korona hoz egy másik kogítség a méhek részéről, ame- ruárjában személyesen meggyő- ronát, ők benne vannak. így lyet egyes gazdaság vezetői ződhettem, hogy egyes gazda- jutottunk egyenként 5 ezer konem értékelnek kellőképpen, ságok vezetői hogyan véleked- rónához, amire nem is számibár jelenleg a méhészet enélkül nek a méhészettel kapcsolat- tott a szövetkezet, is rentábilis. ban. Igaz, ezek a vélemények Tavaly a Koäov-i EFSZ (tere-Azonban ha célunk, hogy min- nagyon különbözőek. Szabad besi járás) is foglalkozott méhden jövedelemforrást kihasznál- legyen néhányat konkréten pemP£> termeléssel, melynek junk, úgy a méhészet mellék- megemlítenem. Azonban előre- értékéből 30 %-os prémiumot termékeinek kitermelésétől sem bocsátom, hogy az illetékesek juttatták a méhésznek, de ezért kell idegenkedni. Rt a méh- nem rosszindulatból vagy a mé- a prémiumért többször nem termel anyapempőt. Ez év ■ januárjában a Vékei EFSZ vezetősége a méhészetre vonatkozó pénzügyi tervek készítése után közölte a méhészszel, hogy a 90 méhcsalád után 1800 korona haszon van kilátásban, tehát vállalja el fizetés nélkül a méhek gondozását, a jövedelem kétharmadát megkapja. A méhész meglepődött és azt válaszolta, hogy mire kell ez az intézkedés, hiszen még minden évben tiszta haszonnal zárt a méhészet. 1966- ban például 22 000 Kiís jövedelemhez jutott a szövetkezet. A méhész szavai ellenére a vezetőség ragaszkodott előző határozatához. Ekkor a méhész arra gondolt, hogy bevonja feleségét és gyermekét a méhészkedésbe, de akkor a szövetkezet szerződjön le 1000 g méhpempő eladására. Ez meg is történt az illetékes feldolgozó üzemmel. A kisgéresi szövetkezet vezetősége szintén közölte a méhésszel, hogy nem kifizetődő a méhészkedés s azt tanácsolták, a méhészeti leltár legyen továbbra is az EFSZ tulajdona, a méhészetből származó tiszta haszon pedig a fizetés ellenében legyen a méhészé. (Csodálkozom, hogy nem vállalta el az ajánlatot a méhész.) Ezek után személyesen felkerestem az EFSZ elnökét Bertha elvtársat, aki évek hosszú során jó hírnévre tett szert a nagyüzemi gazdálkodás vezetésében. Arra a kérdésemre, hogy milyen ráfizetéssel jár méhészetük, a következőket válaszolta. „Nézze, én nem mondom, hogy ráfizettünk, de haszonnal sem dicsekedhetek. Nekünk 140 méhcsaládunk van, de figyelemreméltó hasznot nem értünk el, kivéve az 1966-os évet, amikor 100 ezer korona hasznot ért el a szövetkezet. Mivel látjuk, hogy méhészünk törekvő ember, ez éven még fenntartjuk a méhészetet, de ha nem zár haszonnal, úgy tovább nem méhészkedőnk, még akkor sem, ha a méhekről van szó.“ Amtnt látjuk, a terebesi járás szövetkezeteinek vezetői eléggé reálisan járnak el. Ugyanakkor nézzük meg mi a helyzet a kassai járásban. A Kassai Járási Nemzeti Bizottság az egyedüli az országban, ahol azzal dicsekedhetnek, hogy járási méhészreferensük van, rendezett havi fizetéssel. Ezen foglalkozás komoly tervezést, gondos ellenőrzést és sok fáradtságot követel. A szóban forgó személy Rostás Dániel méhészeti szaktanító és a méhészügyek bírája. Személyes beszélgetésünk folytán a következőképpen nyilatkozott: „Nagy baj, hogy a méhészmesterek 80 %-a nagyon hiányos szaktudással rendelkezik. Ezért fordul elő, hogy a terv csak terv marad.“ Rostás elvtárs most a nagyüzemi méhészet stabilizálásánpk tervén dolgozik a következő eljárás szerint. Az EFSZ méhészmestereinek bérezését százalékban kívánja megállapítani. Vagyis a méhészmesterek nem kapnának fizetést, hanem a méhészetből származó évi haszon 50 %-a őket illetné. (A szövetkezet év közben valamelyes előleget adna.) Ehhez a tervezgetéshez sok sikert kívánok, de megvalósításához feltétlenül fontos, hogy (Folytatás « 2. oldalonV. o m. Évfolyam 1967. Április A TARTALOMBÓL: • Mi az oka a méhészet hanyatlásának? • Vándorlás előtt • Apróságok • Beporzás és vándorlás • öreg méhészek tapasztalataiból ^ A tudomány világából § Társbérlő méhek % A mézelő facsemeték ügyében § A mézelőméh vérbetegségei 0 Két családban egy anya ——bmii—um uw I mii ifl
