Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
Ä lehetőségekkel arányban magasabb szinten! A szövetkezeti klubok létjogosultságáról beszélni ma felettébb anakronisztikuson hatna, hiszen szemünk előtt játszódott le az a folyamat, amely hitelt érdemlően bizonyította: a klubok kulturális életünk fontos láncszemeivé váltak, tevékenységük, minden egyéb népművelési formát figyelembe véve, pótolhatatlan. Ebből az alapelvből kiindulva szinte megmagyarázhatatlannak tűnt az a tény, hogy a dunaszerdahelyi járás egyetlen községében sem működik szövetkezeti klub olyan értelemben, mint ahogyan a komáromi avagy az érsekújvári járás falvaiban működő klubokról szoktunk beszélni. Ugyanakkor az adott helyzetet nem lehet a feltételek hiányával sem magyarázni, hiszen az ország élenjáró mezőgazdasági járásáról van sző. Éppen ezért talán tanulságos lesz kissé jobban mélyére nézni a dolognak, s megpróbálni elfogadható választ adni a felvetődő kérdésre: miért nem alakultak, illetve miért nem működnek szövetkezeti klubok a dunaszerdahelyi járásban? El kell fogadnunk azt a nézetet, hogy a járás területén elsősorban a különböző termelési problémák megoldására kellett helyezni a főhangsúlyt, s mondjuk meg őszintén, ilyen probléma volt bőven, kiváltképp ha tekintetbe vesszük a csallóközi árvíz után beállt helyzetet. Ám ennek ellenére sem beszélhetünk a kulturális élet pangásáról, sőt, ha valahol, akkor ebben a járásban valóban hasznos kezdeményezések, jó eredmények születtek. A szövetkezeti klub-mozgalom kibontakozásától tehát itt nem a kulturális élet fellendülését várjuk, nem is ezt lenne hivatott szolgálni, hanem az eddig végzett munka komplexebb s magasabb szintű folytatását. Jóllehet ez a megállapítás az első pillantásra megnyugtatólag hat, viszont az ellenkező pólusról szemlélve a helyzetet, egyre sürgetőbbé válik az új munkamódszerek bevezetése, nehogy az elégedettség, mely feltétlenül indokolt ugyan, stagnációt eredményezzen. Hiszen valamennyi népművelő tisztában van vele, hogy könnyebb lendíteni a dolgok menetén amíg mozgásban, forrásban vannak; holtpontról feltétlenül nehezebb tovább indulni. Hibát követnénk el, ha elhallgatnánk azt a tényt, hogy mind járási szinten, mind az egyes falvakban egyre-másra felvetődik a szövetkezeti klubok alakításának gondolata, sőt a közös gazdaságok nagyobb részében már történtek is bizonyos intézkedések, néhány klub — példának okáért a gellei — működik, persze nem mint szövetkezeti klub, hanem inkább valahogy így nevezhetnénk: a szövetkezeti ifjúsági klub, ami viszont nem mindegy. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy az egyes szövetkezetek hathatós anyagi támogatásban részesítik a tömegszervezeteket, és általában minden kulturális megmozdulást patronálnak. Mi lehet tehát akkor az oka annak, hogy a tömegszervezetek nem tömörülnek szövetkezeti klubokba, a rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközökkel nem gazdálkodnak közösen, s ebből eredően az erejüket sem összpontosíthatják a soron levő feladat megoldására? Nos, itt, ezen a ponton feltétlenül el kell marasztalnunk a tömegszervezetek irányítóit, akik a szövetkezetét sokszor fejőstehénnek nézik, a különböző kiadásokra a közös gazdaság pénztárából szerzik meg a pénzt, ám annál gondosabban őrizgetik az egyes rendezvényeken befolyó összegeket, nehogy esetleg osztozni kelljen rajta. Ügy hisszük ennek az eljárásnak a helytelenségét nem kell különösebben bizonyítani. A járási nemzeti bizottság kulturális és iskolaügyi osztályának dolgozói, Nyári Ferenc és Lengyel László, véleménye szerint is elsősorban a tömegszervezetek a szövetkezeti klub-mozgalom kibontakozásának a kerékkötői, sőt ott, ahol már alakult klub, az ő rovásukra írható annak feloszlása. Ezek szerint nem ártana, ha az egyes tömegszervezetek vezetői átruccannának egy kis tapasztalatcserére a szomszédos járásba, vagy éppen a szőgyéniek szövetkezeti klubját látogatnák meg. Több mint valószínű, hamarosan meggyőződhetnének álláspontjuk helytelenségéről, hiszen a közös klub-pénztár a biztosítéka annak, hogy egy-egy szervezet kedvezőbb anyagi feltételek között fejthesse ki tevékenységét. Nem szólva arról, hogy a szövetkezet számára is megtakarítást jelent ez a megoldás, a pénz nem aprózódik szét, s természetesen a bevételeket is racionálisabban fel lehet használni. Tehát az ilyen beszűkült, Így is mondhatnánk „szervezeti lokálpatriotizmus“ csak kárára van a dolognak, fékezi a kulturális munka szélesebb körű és magasabb szintű kibontakozását. Persze, van a kérdésnek egy további oldala is. Az egyes szövetkezetekben nincsenek tisztában teljesen azzal, vajon mit fed a szövetkezeti klub fogalma. Kísérleteznek, próbálgatják, keresik a járhatóbb utat. Véleményünk szerint ez sokszor felesleges idő- és energiapazarlás, hiszen az országban, de leszűkítve, a nyugat-szlovákiai kerületben is szép számmal működnek szövetkezeti klubok, olyanok, amelyek már megjárták a kezdeti nehézségek útját, értékes tapasztalatokra tettek szert, s nyilván nem rejtik véka alá a „receptet“, szívesen szolgálnak útbaigazítással. Ugyanakkor a sajtó is részletesen beszámolt már életükről, elemezte munkájukat — tehát határozottan van mire támaszkodni s valóban felesleges olyan hibákba esni, amelyek esetleg elkerülhetők. Lengyel László szerint, — de mind a járási pártbizottság, mind a járási termelési igazgatóság véleménye szerint is, — a járásban van perspektívájuk a szövetkezeti kluboknak. Hiba volt talán eddig az is, hogy járási szinten nem volt ember, aki kezébe vette volna a konkrét szervezést, de meg van a biztosíték arra, hogy ez a probléma a legközelebbi jövőben megoldódik. £s meg is kell, hogy oldódjék, hiszen az emberek egyre növekvő igényén kívül kikényszeríti ezt a járás kedvező gazdasági helyzete is, mely csak akkor tarthat lépést a fejlődéssel, ha az általa determinált felépítménnyel helyes arányban áll. BALOGH P. IMRE Harmincöt év az iskolában A felszabadulás után Ipolyságon 1954. szeptember elsején nyitotta meg kapuit a magyar tannyelvű középiskola. Nagy Örömet jelentett ez a magyar szülők, diákok és pedagógusok számára. Az újonnan alakult iskola tanárai azonban túl az örömön és a kezdés ébresztette lelkesedésen, vállalták a felelősségteljes munkát is, a kezdeti nehézségek és gondok leküzdését és áthidalását. Azok közt, akik részt kértek ebből a munkából, ott volt Dióssy Gyula Is, az Iskola matematika — ábrázoló geometriaszakos tanára. Sokéves pedagógiai tapasztalatai annak idején és azóta is nagy segítségére voltak az iskola tantestületének és igazgatóságának. Dióssy elvtárs nem hiányzott sehol sem, ahol munkáról, az Iskola, a kollégák, a diákok, a közösség érdekében végzendő munkáról volt szó. Számára sohasem volt elég osupán az a munka, melyet a tanári katedra jelentett. Vérévé vált a szorgalmas munka, melyben soha nem ismert megtorpanást, fáradságot. Élete eggyé vált az iskola életével. S talán mert mindig a fiatalok között van, ennek köszönhető, hogy bár hajába ősz szálak vegyülnek, mégis megmaradt fiatalnak és igen sokszor a fiatalokat meghazudtoló lendülettel és lelkesedéssel végzi Iskolai és sokrétű Iskolán kívüli munkáját. Igazán akkor van elemében, ha a számok csodálatos, de reális világának rejtelmeibe avatja be diákjait. Gazdag szakmai és módszertani Ismereteinek felhasználásával kimagaslóan szép sikereket ér el a matematika tanításában. Köztudomású, hogy a matematika a diákság körében általában nem örvend nagy közkedveltségnek. Dióssy elvtársnak azonban hozzáértése, türelme és a fiatalok iránt mindenkor megnyilvánuló szeretető segítségére voltak abban, hogy ezt a meglehetősen absztrakt fogalmakkal dolgozó tantárgyat diákjainak nagy részével megkedveltette. Eredményes munkáját évről évre bizonyítják azok a tanulók, akik a különféle főiskolákon és egyetemeken sikerrel szerepelnek matematikából a felvételi vizsgákon, és ezt követően ugyancsak sikerrel végzik tanulmányaikat. Dióssy elvtársnak ma mér országszerte számos tanítványa van, akik mint mérnökök vagy mint a matematika alap- és középiskolai tanárai végzik munkájukat. A kiváló pedagógus fáradhatatlanul átadja sokéves tapasztalatait fiatalabb kortársainak is, különféle felméréseket végez ős ezek eredményeiről a szaksajtóban Is beszámol. Az érettségiző tanulók számára mér többlzben értékes ős tartalmas matematikai példatárat dolgozott ki, melynek használata nagyon megkönnyítette a tanulók felkészülését az érettségi vizsgákra. Több szlovák nyelven írott matematikai és geometriai tankönyvet is lefordított magyar nyelvre. Iskolai munkája mellett valóban sokrétű iskolán kívüli tevékenységet fejt ki. A pedagógusok szakszervezetének járási és kerületi vezetőségében évek óta komoly tisztséget tölt be. Elsősorban mint a munka- és bérügyek előadója fejt ki tevékenységet. A CSEMADOK Ipolysági helyi szervezetének ugyancsak igen tevékeny vezetőségi tagja. De még arra is szakít Időt magának, hogy a horgászegyesület pénztárosi tisztét is ellássa. Munkahelyén, az Ipolysági Általános Középiskolában a díjmentesen juttatott tankönyv és tanszerállomány nyilvántartásának és raktárának vezetője. Bármennyire is hihetetlen, még a családi életre, szórakozásra is Jut itt-ott némi Ideje. Kedvenc szórakozása a sporthorgászat, melynek ugyancsak nagy szakértelemmel hódol. Ipolysági „kiruccanásaira“ gyakran elkíséri családja, felesége és két kisfia, akikben az édesapa felcsillanó szemmel véli felfedezni a Jövendő kiváló matematikusait. Hiába, nem esik messze az alma a fájától... Harmincöt esztendeje az iskola, a számok csodálatos, de szép világa jelenti Dióssy Gyula, a kiváló pedagógus számára az életet, az örömet, elégedettséget, újabb és újabb célok kitűzését jelentő munkát. Harmincöt esztendeje végzi eredményekben gazdag munkáját ez a fáradhatatlan, szorgalmas, szerény ember. Az idei Tanítók Napja alkalmából a „Példás Tanító“ megtisztelő címmel tüntették ki. Gratulálunk! SÁGI TŰTH TIBOR VILLÁMINTERJÚ a kassai „Csárdáskirály nő“-vel Amikor az újtátrafüredi Palace üdült kultúrfelelőse bejelentette, hogy este a Branyiszkóban a kassal színház szólistát lépnek fel, egyáltalán nem gondoltam erre az Interjúra. De amikor a dobogón megejelent a Néma Levente komáromi volt főszereplője, a magyar közönség által jólismert Cséfalvat Katalin, azonnal ott termettem az öltözőben és már készült ts a tátrai villáminterjú.-4- Hogy került ide? — Felkértek bennünket, Anton Huclkkal, Karol Mareőekkel és Grünwald karnaggyal egyetemben, hogy egy este operettmelódiákkal és könnyű dallamokkal lépjünk fel Ojtátrafüreden. Autóba szálltunk, s eljöttünk. Amint hallotta, szlovákul, magyarul és németül énekeltünk, tekintettel a nemzetközt fürdőpubltkumra. Dalaim "jobbára a Csárdásktrálynő-böl valók, melynek a címszerepét játszom a kassai színházban.-4- Hallottam, hogy Kálmán Imre: Csárdáskirálynő-jének óriási sikere volt Kassán. — Miért volt? Van! Eddig állandóan telt házat vonz, s a tervezett húsz előadást már réges-régen túlhaladtuk. Nagyon szeretem a szerepemet, hiszen ez nekem való magyar szerep. Szívvel játszom és énekelem.-4- No és Komárom? nem vágyik vissza? — Nagyon szerettem a magyar területi színházat. Bizony sokszor gondolok rá vissza, szeretettel. Pedig régen volt, amikor ott játszottam. Azóta már ötéves kisfiam és férjem közt osztom meg a szeretetem, amt a színházból „marad“. Dehát úgy érzem, hangtehetségemet a komáromi színházban nem tudtam érvényesíteni. Sokszor és szeretettel köszöntöm a komáromi színházat és a régi kedves közönséget. Hát igent A Csárdásktrálynő kassal sikere azt Igazolja, hogy Cséfalvat Katalinnak valóban kitűnő a hangja, ezt igazolta a tátrai stker is. Így jutott eszembe, mikor lesz a MATESZ-nak végre operettegyüttese ...? MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÖ Garamgyörgyi évadzárás A falusi kulturális tevékenység legalkalmasabb időszaka lassan lejár. Bármennyire is hangsúlyozzuk, hogy egész éven át folyamatosan kell dolgozni, tavasztól késő őszig a mezőgazdasági munkák fontossága háttérbe szorítja a műkedvelő csoportok tevékenységét. Van azonban egy nagyon egyszerű módja annak, hogy a „holt idényben" is lehessen eredményeket felmutatni! — Erről majd a továbbiakban! A község kulturális életének legtevékenyebb mozgatója a CSEMADOK helyi szervezete, amely különösen az utóbbi két évben ismét lelkesen dolgozik. Annak ellenére, hogy csak egy régi pajtából átalakított helyiségben, összetákolt színpadon tartják rendezvényeiket, eredményeik a tagság összefogásáról, tenniakarásáról, ügybuzgalmáról tanúskodik, amely legyőzi az akadályokat. Március közepén tartották ünnepélyes évadzárójukat. Az összejövetelen a vezetőségi tagokon kívül ott voltak a tánc- és esztrádcsoport tagjai, s mindazok, akik a szervezet munkájából tevékenyen kivették a részüket. Csető Gábor, a helyi szervezet elnöke örömmel állapította meg: javul a szervezeti élet, jól tevékenykedik a tánc- és esztrádcsoport, valamint olyan irodalmi műsort sikerült bemutatniuk, amelyben részt vett a helyi iskola közel 40 tanulója is. Az elnök hangsúlyozta: az évadzáró értékelésével nem zárja le az eddigi munkát, mert hiszen az eredmények kamatoztatása csak ezután következik. Azon kívül, hogy esztrádműsorukkal több közeli faluban is szeretnének fellépni, ez évben magyarországi vendégszereplésre indulnak — jutalomkirándulás formájában —, abba a községbe, ahová a garamgyörgyiek települtek ... A régi földieknek akarják bemutatni „szentgyörgyiek a szentgyörgyieknek“ című műsorukat. A fenti példa Igazolja: lehet a mezőgazdasági munkák idején is kultúrmunkát kifejteni. Természetesen erre télen kelil felkészülni. A nyári kulturális rendezvényekre, dal- és táncünnepélyekre alaposan felkészülni a sürgős mezőgazdasági munkák idején már nem sok idő jut. A garamgyörgyiek példája követésre méltó! Sándor Károly (Léva) P ásztorok, nimfák zsongják körül, Hyment Idézve dalolják be önfeledten két boldog szerelmes nászát: Orfeo és Eurldice házasságát ünnepit. S az édes szavú lantos hazájába visszatérve sem szűnik meg hitvese szépségét magasztalni. De, jaj, bánatot hoz a szél, kegyetlen gyászt a kérészi életű boldogságra. Sylvia nimfa jő, s szól a borzalmas hírről: a drága Euridtce halott. Orfeot földre sújtja a tragédia, de az eszmélés első pillanataiban lantját hívja segítségül, a dal hatalmát, hogy megjárja az árnyvilágot, kedvesét felkutatni. A pokolban Charon elijeszti, de Proserpina istennő patrónusa lesz, s férjétől, az alvilág fejedelmétől, Plútótól szerzi meg Euridice „szabadságlevelét“. Orfeo állhatatosságával visszakapja szerelmét, de egy feltétellel: amíg a földre nem érnek, nem pillanthatják meg egymást. Es a bátor lám tos elbukik a próbán, ismét elveszti asszonyát. Most már kétségbeesett földi zarándoklásból Apolló ragadja magához, a felhők közé, ahol viszontláthatja majd Eurtdicet. 1607. február 24-én csendült fel Vincenzi mantuat herceg udvarában Alessandro Stríggto és Claudio Monteverdi, a „mantual herceg muzsikusa" pedig favola pastorále-jával úgy került a zeneirodalomba, mintegy új műfaj megteremtője, az operáé. Első színpadkísérlete volt, s mindjárt zajos csatanyerése is. Pedig az opera eszméje valamivel előbb már megszületett. Guarlnt pásztorjátéka, a Pastor Fído, melyből a firenzei camerata bölcselkedő zenészei, Caccini, Peri, Galilet, Rinuccinl már kispekulálták az édes új stílust: a verses beszéd dallamos recitálását jelölve meg a zenés játékok reneszánsz formájaként. A firenzei Pittt-palotában, 1600 októberében került színre Pert Euridice-je, mely témából és zenélést módszerből alig hét esztendő múltán nőtt ki az Orfeo, a musica moderna zseniális alakjának, Monteverdinek ariózus hangja, bő zenekart tablóval megtöltött zenedrámája, az opera. Majdan Rosstnt, Mozart, Verdi, Puccint operája, a gyönyörű belcanto ígézetes világa. A mantuat herceg muzsikusa pedig a velencei Márkus templom karmestert pultjához kerülve tovább írja gazdag életművét: baletteket, vallásos színjátékot, operái kát, melyekből az utókor is szívesen, gyakorta idézi a Tankréd és Clortnda csatáját, az Odysseus hazatérését, különösképpen pedig a Poppea megkoronáztatását. Madrigál köteteivel egy reneszánsz műfajt emel soha nem látott magaslatára, telít meg gazdag tartalommal, már-már drámaisággal. Claudio Monteverdi, az olasz barokk zene óriása, a mai értelemben vett opera tényleges megteremtője, 1567 tavaszán született. Négyszáz éve ... fcsmh) A olasz zene óriása KÖNYVSORSOLÄSI VERSENY Az idei mezőgazdasági könyvhónap legkiemelkedőbb eseménye volt a Nagy Mezőgazdasági Könyvsorsolási Verseny, amely február elsején kezdődött és március 15-ig tartott. E versenyben 10 mezőgazdasági szaklap végezte a népszerűsítő munkát, s a fő Irányító tevékenység a Szlovák Mezőgazdasági Könyvkiadó vezetőinek kezébe összpontosult. A sorsolás lebonyolítására április 4-én került sor, amelyen részt vettek Szlovákia könyvterjesztő vállalatainak vezetői, valamint a mezőgazdasági szaklapok képviselői s a kiadó munkatársai. A 6500 korona értékű nyereménytárgy (5 tárgyi és 95 könyv) sorsolásának nyertesei közül megemlíthetjük a vezekényi Gáspár Alajost (galántai járás), aki arany töltőtollat kap, feltéve, ha beküldte a megrendelő szelvényeket. A verseny eredménye: 981 mezőgazdasági könyvrendelés. (k)
