Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-15 / 15. szám

IPARI JELLEGŰ TEJTERMELÉS A külföldön kidolgozott helyzet­elemző cikkekben félreverik a haran­gokat. Ugyanis egyre nagyobb eltoló­dás és egyenetlenség mutatkozik a Föld lakosságának száma és az élelmi­szerek termelésének növekedése kö­zött. A helyzet jelenleg az, hogy a lakosság számának növekedése éven­te meghaladja a 2 °/o-ot, az élelmi­szerek termelése azonban évente csu­pán alig 1 °/o-kal emelkedik. Az élel­miszerellátásban mutatkozó nem kí­vánatos fejlődést és a jelenlegi hely­zetet nehezíti az emberi életkor álta­lános meghosszabbodása is. Az élelmi­szerek világpiacán kialakult feszültség egyre fokozódik, és évről évre nehe­zebben lehet majd biztosítani az élel­miszerbehozatal iránt mutatkozó, egy­re növekvő igényeket. Ez okozza azt, hogy mezőgazdaságunkban a legtöbb és legfontosabb tényező, hogy élelmi­szertermelésünkben önellátók le­gyünk. Elegendő élelmiszer előállítása mel­lett törekednünk kell arra is, hogy a helyes táplálkozás követelményeivel összhangban alapjában változtassuk meg élelmiszereink választékát. La­kosságunk helytelen élelmezését rész­ben állattenyésztési termelésünk ösz­­szetétele okozza. Az eddigi árpolitika eredménye, hogy mezőgazdaságunk a sertéshús fokozását tartotta szem előtt, másrészt viszont elhanyagolta a szarvasmarha-tenyésztést. Ezt az állítást legjobban az Igazolja, hogy a tejtermelés terén nem értük el a háború előtti színvonalat. A háború előtt ugyanis nálunk á tejfogyasztás személyenként 205 liter volt, jelenleg pedig csupán 105 litert fogyasztunk, s ez a tej ezen felül Jóval gyengébb minőségű (egalizált, fölözött, hiány­zanak belőle az alapfontosságú vita­minok). Azáltal, hogy a lakosság, fő­leg pedig a gyerekek nem kapnak ele-1 gendő tejet és a fogyasztott tejmeny­­nyiség is silányabb minőségű, vissza­hat a fogyasztók, különösen pedig a gyermekek egészségi állapotára. A nép kellő élelmiszerellátásának biztosítása mellett nemcsak az állat­­tenyésztés helyes összetétele, struktú­rája fontos. Nélkülözhetetlen lánc­szeme, hogy elegendő takarmányt ál­lítsunk elő. Az állattenyésztés első­rendű kérdése az állatok megfelelő élelmezése, nem pedig csak az álla­tok éhségének csillapítása. A szarvas­­marhákat úgy kell takarmányoznl, hogy teljes mértékben kihasználjuk teljesítőképességüket. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesz­tésének egyetlen útja az ipari jellegű szilázs-, illetve szenázskészítés a lég­mentesen zárt silótornyokban. A takarmány tartósításának ez a módszere abból áll, hogy a fonnyasz­­tott, 50 százalék szárazanyag-tartalmú fehérjés takarmányt légmentesen zárt silőtornyokban tárolják. A hermetikusan zárt silótornyok (szenázstornyok) a takarmány tárolá­sának és tartósításának funkciója mel­lett különleges takarmány-gazdálko­dási rendszert is Jelentenek. E rend­szerben döntő fontosságú, hogy a bel­terjes vetésforgó keretében jó táp­­értékű takarmánynövényeket termesz­­szünk, a takarmányt megfelelő idő­ben, helyesen takarítsuk be, jól tar­tósítsuk és a fejősteheneket, illetve a hlzómarhát célszerűen etessük. A szenázskészítés legismertebb mód­szere külföldön és nálunk is a „Har­­vestore“ rendszer. Hazánkban 2 ilyen típusú, komplex kiképzésű, 400 tehén befogadóképességű farm üzemel. Az egyik a Nyitrai Állandó Országos Me­zőgazdasági Kiállítás gazdaságán, a másik pedig a Lányi Állami Gazdaság „Ruda“ nevű farmján, ahol, mondhat­nánk, ipari jellegű a tejtermelés — a farmok üzeme tökéletesen gépesí­tett. A „Harvestore" rendszerű, herme­tikusan zárt silőtornyok előnyei: O folyamatos üzemelés, megtöltésük felülről, takarmánykivétel alulról, a betakarítás egész Időszaka alatt utántölthetők; © a takarmány betakarítása tökéle­tesen automatizálható; O lehetővé válik magának a takar­mányozás folyamatának automati­zálása is; © jobb minőségű lesz a takarmány; O a levegő kirekesztése esetében igen alacsony a szárazanyag- és a tápanyagvészteség; Q a beruházások során gazdasági épületeket és jelentős szántóterü­letet takarítanak meg; © nagyobb az állatok hasznossága a tej-, illetve a hústermelésben; O komoly az abraktakarmány-meg­­takarltás. Az ilyen farmok (Harvestore típus) termelési technológiája a munkater­melékenység néhányszoros megnöve­lését teszi lehetővé. Például a fejős­tehenek gondozásában a hagyományos istállózás esetében egy fejőgulyás 17 —18 tehenet lát el, míg a „Harves­tore“ rendszer alkalmazásakor egy dolgozó 80 tehenet gondozhat. Lényegében tehát vitathatatlan elő­nye a munkaerő-megtakarítás. Ugyan­akkor a farm egy-égy dolgozójára számítva 270 000 koronás termelé­kenységet érnek el, s egy liter te] termelési költsége nem haladja meg az 1,40 koronát. Az említett típusú farm előnye továbbá a fárasztó testi munka kiküszöbölése. A munkakör­nyezet kulturáltsága és a műszakokra bontott üzemelés e munkahely vonzó­erejét növeli az ifjúság szemében is. Ezen a téren komoly lehetőségeket ígér az ostravai VZKG üzem terme­lési programjában jóváhagyott „MO­­RÁVIA“ rendszerű és az előbbihez ha­sonló, légmentesen zárt szenázstor­nyok gyártásának megindítása. A MORÁVIA rendszer gazdasági ha­tékonyságának maradéktalan kihasz­nálása érdekében egyúttal meg kell oldani a takarmányok termesztésének és betakarításának egész technológiá­ját, valamint a szarvasmarha-tenyész­tés technológiáját is. Az elsőrendű feladatok egyike a takarmány-ter­mesztés fokozása, a természetadta tar­talékok kihasználása és az agrotech­nika feljavítása által. A gyártó üzem feltevése szerint a MORÁVIA rendszer lehetővé teszi a takarmányok veszteségmentes betaka­rítását a tápanyagtartalom optimális fenntartása mellett. A takarmánytar­tósítás e korszerű módszerének szer­ves részét képezi a betakarítás, a szállítás és maga az etetés is. A MORÁVIA takarmányozási rend­szer munkavonalainak egyes szaka­szait a fejlesztés terén be kell még fejezni. Különösképpen vonatkozik ez a betakarítás munkafolyamatára. Te­hát nagy teljesítményű járvaszecská­­zókat kell gyártanunk, illetve külföld­ről behoznunk, amelyek a megfony­­nyadt takarmányt a kívánt 2—3 cm hosszúságra aprítják. Ugyanakkor nagy űrtartalmú önkiürltéses pótko­csik is kellenek. A Harvestore-rend­­szer betakarítási vonalát célszerűen oldották meg a Köla-Rex típusú járva­­szecskázókkal és a Köla típusú ön­kiürítő, nagy űrtartalmú pótkocsikkal. Tekintve azt, hogy a MORÁVIA-rend­­szer bevezetésekor több épületet ala­kítanak ét, mint amennyi újat építe­nek, ezért a szenázs szállításának több útját kell majd létrehozni a silótoronytól az etetővélyúig. A Harvestore vagy a Morávia típusú takarmányos rendszert alkalmazó és tejtermelésre szakosított üzemeket fel kellene szerelni tejfeldolgozó és töltő (csomagoló) berendezésekkel, hogy a tej a legrövidebb úton a kí­vánt minőségben kerülhessen a fo­gyasztók asztalára. jozef S e s t fi k mérnök, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Beváltak a gyakorlatban Nálunk, Szlovákiában két mező­­gazdasági nagyüzemben hozamosabb ideje építik a Harvestor-rendszeren alapuló takarmánytartósítás gazdasági egységeit, ami lényegében az ipar­szerű tejtermelés fontos tartozéka. Jelenleg a Nyitrai Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás birtoka és a Bajcsi Állami Gazdaság rendelkezik a szán­tóföldi szálastakarmánytartósítás effé­le eszközeivel. A hazai szakemberek azonban saját szenázstoronyrendszer műszaki kivitelezésén is fáradoznak. Vítkovicén például megszerkesztették az első Morávia elnevezésű szenázs­­tornyokat. A Moráviával Szlovákiában elsőként a Bajcsi Állami Gazdaságban találkoz­tunk, de az 1967-es esztendő második felében hét járásban újabb 71 Morá­via szenázstorony készül el. Bajcson a kísérlet számára más VZKG tornyo­kat is építenek. Ezeknek mindegyikét különböző anyagokból készítik. A sze­­názstornyoknak az az érdekességük, hogy a vaslemezeket nem zománcoz­ták, mint a Harvestoroknál és a Mo­­ráviáknál, hanem festették. Ezzel ol­csóbbá teszik egy-egy torony kivitele­zését. Miért szükséges a szenázstornyok kivitelezésének olcsóbbá tétele? — Azért, mert a Morávia típusú tornyok darabja 176 000 koronába kerül. Ezen­kívül 45 000 korona a kiszedőberende­zés, amelyet rendszerint két torony­nál használhatnak, s 23 000 korona a szerelők munkadíja. Ebből is látható, hogy a Morávia típusú szenázstornyok építése tekintélyes összegbe kerül. A Bajcsi Állami Gazdaságban Benyo József technikus ismertette a szenázs­tornyok előnyeit. Elmondta, hogy mindegyikben a takarmányfajtájától függően 15—20 vagon, apróra szecská­zott anyag fér el, amelynek kész er­jesztett állapotban rendszerint 45—55 százalékos a nedvességtartalma. A tornyokban tárolt, betöltése előtt fonnyasztott zöldtömeg tehát valójá­ban nem széna, sem szilázs, hanem e kettő közt foglal helyet. Nevezhet­nénk talán erjesztett szénának. A szakgyakorlatban szenázs néven is­mert. Miért mondom mindezt? Azért, mert valójában a szilázs nedvesség­­tartalma a szálastakarmányok össze­tételétől s fajtájuktól függően 75—85 százalék közt mozog, azonban a szl­­lázs tárolási tartósítási módjánál fog­va sokat veszít takarmányértékéből, s ugyanaz a helyzet a hagyományosan és az állványokon szárított szénafé­léknél is, addig a tornyokban er­jesztett, tartósított, szecskázott szá­lastakarmányoknál nagyon elenyésző a veszteség, és takarmányértékre néz­ve olyan állapotban kerül etetésre, amilyenben a tornyokba betöltötték. Bajcson tavaly különböző minőségű és értékű takarmányokat tartósítottak. Ezeknek emészthető fehérje értéke 4,5—7,5 százalék közt mozgott. Sze­­názsből naponta 10—15 kg-ot adtak állatonként, s ezt a mennyiséget ha­gyományosan konzervált kukoricaszi­­lázzsal egészítették ki. Szárított szé­nát egyáltalán nem kaptak a tehenek. A korszerű tejtermelés! technológia alkalmazásával két tehénfajtát, még­pedig a hazai szlovák-tarkát, és a dán-feketét tartják. A napi tejátlag most csak 6,5 liter, mert az állatok­nak 45 százaléka apasztott. Dán-feke­téből 70-et tartanak számon, amelyek jól bírják az új környezetet. A leg­utóbbi öt hónap alatt ezek az állatok egyedenként 1166 liter tejet adtak. Benyo elvtárs szerint a szlovák-tarka tehenek hasonló takarmányozás mel­lett kisebb hasznúak voltak, mert nem szabadistállókba valók. Ezért el­határozták, hogy a szlovák-tarka te­heneket dán vörös bikákkal kereszte­zik, hogy a termelésnél mindkét szü­lőpár jótulajdonsága érvényesüljön. —hai mezőgazdasági üzemeink jórészt ben a pillangós o* kát darálva etetik. A dtóspatonyt siói vetkezetben gaz» dag volt a lucerna* termés az elmúlt évben, s így van mtt a darálóba adagolni. % Napirenden az üzemközi vállalkozások létesítése Oj irányítási rendszer — integráció — szövetkezet közt vállalatok. Meny­nyi új fogalom, kérdés és szervezési feladat merült fel és ment fit a köz­tudatba az utolsó néhány hónap alatti Létkérdésről van szó, hiszen a szo­cializmusban is csak ésszerű és gazdaságos termeléssel, a fölösleges költ­ségek és intézmények felszámolásával tudunk helytállni, fokozni a jólétet, életszínvonalat. A „reformmozgalom“ a mezőgazdaságot is magával ragadta. Az új Irá­nyítási rendszer szellemében itt is fel akarjuk számolni az irányítás adml­­nisztratív-direktív jellegét, s a mezőgazdaság irányítását a termelési igaz­gatóságokról fokozatosan a földművesek által megválasztott, a mezőgaz­dasági üzemek mellett működő Képviselők Tanácsára akarjuk átruházni. Már minden járásban lefolyt a választás. Szlovákiában összesen 668 ta­got és póttagot választottak meg. Többnyire szövetkezeti elnökök, az állami gazdaságok igazgatói és üzemgazdászok kerültek az új szervbe, amelyre annyi komoly, sorsdöntő feladat vár. Egyelőre — a szabályrendelet sze­rint — még csak tanácsadó-szerv, ám a szubvenció, stabilizáló segélyek és a termelési igazgatóság alapjainak eszközeivel való gazdálkodás kér­déseiben már most is döntő szava van. — Egyelőre a termelési igazgatóságon múlik, hogy a tanács felelősség­­teljesen dolgozhat-e vagy sem — jegyezte meg juraj Pindúr mérnök, a Bratislava-vidéke járás termelési igazgatóságának vezetője. — Ugyanis a Képviselők Tanácsa csak akkor hozhat komoly döntéseket, ha a termelési Igazgatóság illetékes dolgozói alaposan megindokolt javaslatokat nyújta­nak be és részletesen tájékoztatják a tanács tagjait a döntésre váró kér­désekről. Amennyiben szükségessé válik a kérdések szélesebbkörű meg­tárgyalása, akkor megkérjük a tanács tagjait, hogy tárgyalják le azokat saját üzemük dolgozóival. Hiszen a gyakorlati dolgozók tudják a legjob­ban megítélni a benyújtott javaslat helyességét. — Az ipar olyan rohamosan fejlődik, hogy — amint azt maguk Is ta­pasztalják — a mezőgazdasági üzemek az ipari üzemekkel kötött gazda­sági kapcsolatok terén mindig a gyengébb fél szerepét játsszák. Hogyan vélekedik a Képviselők Tanácsa és a termelési igazgatóság vezető dolgozói a létesítendő szövetkezetközi vállalatokról ás a feldolgozó ipar üzemeivel, valamint a felvásárló vállalattal kötendő szerződéses kapcsolatokról? — Rólunk senki sem állíthatja, hogy kitérünk a haladó, gyakran (fő­ként a múltban) kockázattal járó kísérletek elől — vette át a szót Michal Durdiak, a termelési-jogi osztály vezetője. — A mezőgazdasági termelés sok fájó kérdését igyekeztünk eddig is járási társulások formájában meg­oldani. Hazánkban elsőkként vettük kezünkbe a szövetkezetek adás-vételi kapcsolatainak rendezését, s ezért a munkáért a szövetkezetek hajlandók voltak fedezni a termelési-jogi osztály dolgozóinak munkabérét is. A járás­ban kooperációt építettünk ki a szövetkezetek között a szarvasmarhate­nyésztés, tej- és marhahústermelés olcsóbbltása érdekében. Ez kezdetben sok nehézségbe, elavult rendeletbe és törvényhatározatba ütközött. Az új szervezési formákat a mindennapi élet és a termelési, értékesíti nehézsé­gek kényszerítették ki. Most tulajdonképpen a már meglevő kooperáció kibővítéséről, valamint az ipari üzemekkel és felvásárló szervekkel való szorosabb együttműködésről van szó. Csakhogy előbb rendet, áttekintést kell teremteni az előírások, engedélyező és korlátozó intézkedések útvesz­tőjében. A szövetkezet vagy állami gazdaság csak akkor válik az ipari fel­dolgozó vagy gyártó üzem egyenjogú üzletfelévé, ha valóban egyenjogúsft­­juk. Ha a jövőben nemcsak a mezőgazdasági üzemek termékeit veszik át az előírt mennyiségben, minőségben és választékban, szigorúan a Cseh­szlovák Szabványok követelményeinek megfelelően, hanem az ipar és az állami szervek is szerződésben pontosan meghatározott minőségben, meny­­nyiségben és ■ időpontban teljesítik a mezőgazdasági üzemekkel szemben vállalt leszállítási kötelezettségeiket. Azt hiszem, nem szorul magyarázat­ra, mit jelent a mezőgazdasági üzem számára, ha a megrendelt, termelési tervben leszögezett műtrágyát nem kapja meg a megfelelő mennyiségben, választékban, minőségben és csak jóval a meghatározott időpont után. Ez csak egy példa a sok közül. Ugyanis a tervezésben nem használnak egy­forma mércét a mezőgazdasági üzemekkel és az ipari üzemekkel szemben. A mezőgazdasági üzemek termelési tervét a társadalom szükségletei sze­rint határozzák meg, ám ellátásukat (ami pedig szorosan összefügg a ter­meléssel) az ország és az ipari üzemek lehetőségei alapján állapítják meg. — fin még azt is hozzá szeretném fűzni — szólt közbe Frantisek Kapso mérnök —, hogy szerintem csak egyenjogú és gazdaságilag szilárd mező­­gazdasági üzemek válhatnak az ipari üzemek egyenjogú partnereivé. Ám ha a szövetkezetközi vállalatok egyesítik a gyengébb üzemeket, akkor „összetartásban van az erő“ jelszó alapján komoly partnerként léphetnek fel azok is nemcsak a hazai, de (ha erre lehetőség nyílik) még a külföldi cégekkel szemben is. Csak ne lenne érvényben még ma is annyi elavult előírás és rendelet. Kezünkben van már ugyan egy törvényjavaslat, amely az új irányítási rendszer szellemében készült, ám még nem emelték jog­erőre. Ma még minden csak alakulóban van — néhány hónap múlva oko­sabbak leszünk. Szlovákia többi járásában is hasonló nézeteket fejtettek ki a járási kon­ferenciákon. A rozsnyói járásban szövetkezetközi gépjavítóműhely létesí­tését tervezik, a humennéi járásban szövetkezetközi vállalat létesítésével akarják megoldani a minden évben annyi gondot okozó gyümölcsfelesleg értékesítését, feldolgozását. A Povaíská Bystrica-i járásban szövetkezetközi vállalatok útján akarják megoldani az építőanyag-ellátás terén mutatkozó hiányosságokat és az iparosmunkák elvégzését. A lévai járásban felvetet­ték a javaslatot, hogy közvetlen kapcsolatot teremtenek a gépgyártó üze­mekkel, a gépalkatrész-ellátás javítása érdekében. Itt is sokat segítene a helyzeten, ha az ipari üzemekkel a szövetkezetek nem egyenként, hanem társulásba tömörülve tárgyalnának. A feldolgozó üzemekkel, a lévaiak tapasztalatai szerint, nem könnyű mindkét fél számára előnyös kapcsolatot teremteni. Panaszkodtak az oroszkai cukorgyárra, amely nem nyilvánított nagy érdeklődést az iránt, hogy a Dolná SeC-i szövetkezet az öntözéses gazdálkodás keretében cukor­répatermesztésre szakosítsa magát, és a tervezett 260 mázsáról 400 mázsára fokozza a hektárhozamokat. Csak az javítana a helyzeten, ha a feldolgozó üzemek anyagilag érdekelve lennének abban, hogy a mezőgazdasági üzem a lehető legjobb termelési eredményeket érje el. A nyitrai járásban központi borjúneveldékkel és szövetkezetközi barom­fitelepekkel akarják megkezdeni a szélesebbkörű kooperációt. Amint látjuk, a most megalakított, a mezőgazdasági üzemek mellett mű­ködő Képviselők Tanácsa nagyon 'sok komoly feladat megoldása előtt áll. Csak akkor tud eleget tenni a ráváró feladatoknak, ha szakképzett, az új­donságoktól nem félő, vállalkozószellemfi és fejlődőképes emberekből te­vődik össze. Hiszen a járás mezőgazdaságának további fejlesztése és jövője a járási termelési igazgatóságok fokozatos felszámolása után teljes egé­szében az ő vállukra nehezedik majd. ClDERNÉ G. ÍREN

Next

/
Thumbnails
Contents