Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
Szomorú meglepetés Ivalóban 4 4 Behordjuk poggyászunkat a ká■ ■ • vázába, és megkérdezzük az üzem vezetőjétől: „Hol lakik Matti Malm?“ — „Messze, két kilométerre, de van telefonja". S így azonnal megteremti az összeköttetést. „Már tudok magukról, majd nálam laknak, mindjárt ott leszek az autóval!“ Közben az üzemvezető asztaltársasága, főképp a pihenő autóbuszsofőrök, felvetik a már megszokott „RANSKA?“ azaz „FRANCIAK?“ kérdést, majd valamennyiük arca elkomorodik, mikor mondják „Paavo beteg, Paavo nagyon beteg!“ De ekkor nagy, tagbaszákadt, széltől cserzett bőrű ember lép be. Mintha Jack London elbeszéléséből lépett volna elénk. „Matti Maim vagyok. Paavo Itt fekszik Ivalóban, a kórházban.“ Ez a hír olyan csapásszerű, hogy nem látunk Ivalóból semmit, csak mikor befutunk Malmék udvarába, térünk magunkhoz a középeurópai számára szokatlan látványtól: több különböző korú faház között, a nyírfákkal árnyékolt tágas udvar közepén óriási piramisban a Lappföld kirakata. Gyönyörű bőrök és agancsok, a rénszarvastenyésztés, erdei munka, építőmunka kellékei és szerszámai, berendezési tárgyak, és ki tudja még mi minden. Barna, kövérkés, mozgékony asszony lép elénk: „Malmné vagyok, Isten hozta magukat!“ — „Bocsássanak meg, kicsit szét vagyunk, két hete árvizünk volt, ezek a házak mind vízben álltak“. — „Paavónak pneumónája (tüdőgyulladása) van, majd később elmegyünk hozzá". Kárpáti, ú] turistaszállóinkra kell gondolnunk, de ennek a háznak a tervezése egységesebb. Megmosakszunk, Malmné beültet az autóba és vissza Ivaló központjába, majd egy erdős útra térünk, s kisvártatva földszintes, fehér épületek elé érünk. Az autóban megtudjuk, hogy Malmné az egészségügynél dolgozik. Nincs látogatási idő, de majd elintézi, beszél az ügyeletes nővérrel. Várjanak itt, a folyosón. Addig pedig hadd mondjam el ismeretségünk történetét Paavóval. Pozsonyi tanítónők 1937-ben négy svájci útitársukkal, egy lappföldi „kávézószünetben“ kisétáltak a Paatsjoki partjára. Egy csónakban egy lapp férfi ült, a csónak orrában hatalmas, fehérbundás bőr. „Nézzétek, milyen gyönyörű jegesmedve-bőr!“ szólt az egyik svájci, németül — „Nem jegesmedve ez, fehér rénszarvas!“ szólt vissza a lapp, ugyancsak németül. Tanítónőink közbevetették magyarul: „Milyen jól beszél ez a lapp németül!“ Paavo felállt csónakjában, kissé meghajolt, s így szólt: „Beszél ez a lapp magyarul is!“ (Paavo még 1933-ban költözött ki Magyarországról Finnországba.) így kaptam meg aztán a címet Ulreich Piroskától. Mikor 1938- ban átutaztamban a „kávézószünetben“ érdeklődtem Paavo iránt, ott ült egy csésze kávé mellett, és kérdésemre elmondta, hogy kint él az Inari-tó partján egy faházban, rénszarvast tenyészt, halászik, kertészkedik, külföldi sporthalászokkal járja az Inarl-tavat. A jegestengertől vísszajövet újra érdeklődtem iránta, de akkor már hazament a tanyájára. „Kimegyek hozzá!“ mondtam a turistahotelban. Próbálták fékezni igyekezetemet, és bizony elég kalandos vargabetű után megtaláltam Paavo magányos tanyáját az Inarí tó öblében. Tarka kutyája, Bodri keltett fel, amikor hazatértek a halászatból és a ház ajtaja előtt alva találtak. Feledhetetlen maradt számomra az akkori csónakút az Inarin. Egy évi levelezés után jött a háború, megszakadt a kapcsolatunk. Néhány éve családom ezzel fogadott: „Él a barátod, hallottuk a rádióban, sőt volt aki a televízióban látta!“ Erre azonnal írtam a távoli Lappföldre. Néhány hőt múlva válasz érkezett, egyéni barátságból családi barátság lett, a most nyolcéves kislányaink azóta is levelezőtársak. Most itt vagyunk Ivalóban, az Inari tó vidékének központjában. Barátunkat magas lázban a helikopter hozta ide a távoli tanyáról. „Tessék belépni!“ A nagy, erős ember most még hatalmasabbnak látszik. Megölel mindkettőnket, aztán a combjához kap: „Olyan a s ... em, mint a spongya, annyi injekciót döftek belém!“ Téltől húzta egy ázsiai influenza-járvány következményeit. Lassan beszél, közben el-elfogja a köhögés, halántékán patakzik a verejték. „Holnap gyertek hozzám. Délután kiutazhattok Klaudiához, legalább nem lesz olyan egyedül — mondta később. A Sarkkörön túli táj derék embereket követel és ezeket még derekabbá kovácsolja. Malmné is ilyen, ö ennek a vidéknek a bábaasszonya. Tudjátok mit tesz bejárni az elszórt lapp telepeket a legirgalmatlanabb Időjárási viszonyok közt? Ezeknek a nővéreknek a munkája különb sok orvos munkájánál is!“ Malmné nemsokára belépett, üdvözölte Paavót, s aztán megbeszélik, mi lesz velünk. Elköszönünk, Malmné beültet az autóba, és miután befutottunk az udvarba, a gépkocsivezető és szülésznő Malmné után megismerkedünk a háziasszony Maiaméval. (Férje Matti közben egy nagy műanyag ponyvával letakarta a kihordott holmit.) Az új faházban olyan friss a lakkozás, hogy tapintható. Fenyő a padló, fal, mennyezet és bútor. Csak a fürdőszoba fém és porcelán. A kád kocka alakú, ha akarod, csak a fejed látszik ki belőle. Kell is ez a kád, tekintve a viszontagságos 'terepet. Malmné valamennyi társalgópartnerünk közül legtömörebben fogalmaz, és ezért tökéletesen érthetői Beszélgetünk Paavőról, az utazásról, gyerekekről. A beszélgetési szüneteket a „No nlin — No így!“ kifejezéssel hidalja át, közben mezítláb sürög-forog. Az előkertben a nyírfák most bontják levelüket, a szobában a muskátli pirosán pompázik és világgá kiáltja, hogy ide is megjött a nyár, vagy legalább is a tavasz. Ivalovo, 1988. június 11. szombat. A városkába sietünk. Az országút jobb oldalán, faoszlopon, távol a lakásoktól postaládák, a postai szolgálat megkönnyítésére. Negyedórával korábban érkfrtünk, így kiülünk az Ivalo folyó homokos partjára. Szedünk a fűz virágzó, sárga barkáiból, Lívia csokrot köt, és -1-kor belépünk a kórházba. Paavónak lakótársa lett; sovány, barnabőrű, barnaszemű mozgékony ember, őt is élénken érdekli az érthetetlen rokonnyelv. Leülünk Paavo ágya szélére. Nehezebb, erősebb mint régen, haja ősz. A szeme úgy lobog, mint régen, hol komoly, hol jókedvűen kötekedő. Bosszankodik betegségén, élcelődik az orvosi tudományon, amit nem minden kópéság nélkül tesz, hiszen valamennyi orvosnak meg kellett tanulnia édesapja vizsgálati módszerét, ha nem akart megbukni ideggyógyászatból. Mesél otthoni körülményeiről, hogyan élnek az Inari partján, mesél téli előadó-kőrútjáról, hiszen csaknem egész Európában ismerik. „Ülj be dolgozószobámba, tanulj, olvass kedvedre. Ha találsz magyarnyelvű előadásomból kettőt, egyik a tied. De mennék veletek, csak ez a láz!“ A szolgálatos nővér szörpöt hoz, és tudomásul veszi a 38 fokos lázat. Aztán tanácsok, üzenetek. Elköszönünk. Mikor Malmnétól is elköszönünk: „Visszajövet is térjenek be hozzánk!“ szavakkal búcsúzik, és az autóbusz elrobog velünk Nellimbe. (Folytatjuk) Növényi mérgezésekre gyanakodhatunk: 1. ha egy állatállományban egyszerre több állat azonos módon kevéssel a legeltetés, etetés, vagy takarmányváltoztatás után hirtelen megbetegszik, esetleg elhullik; 2. ha az egyébként súlyos általános tüneteket mutató állatok láztalanok, sőt testhőmérsékletük gyakran a normális alá szállt. (Ez utóbbi azonban nem minden esetben föltétien érvényű); 3. ha a takarmány botanikai elemzésekor mérgezőnek ismert növények vagy növényi részek találhatók a takarmányban; gező és takarmányszennyező fajának ismertetésére nem vállalkozhatunk, mert ez igen terjedelmes lenne. Ezért a moszatok és a mohák tárgyalását teljesen elhagyjuk. A baktériumok és a gombák közül pedig csak azt a néhány fajt ismertetjük, amelyek leggyak^ rabban idéznek elő takarmányos eredetű bántalmakat. A harasztok törzséből is csak azt a négy fajt ismertetjük, amelyek sokszor szennyezik a takarmányt, és gyakrabban okozhatják az állatok mérgezését. A gyakorlati áttekinthetőség kedvéért először a lágyszárú növényeket, majd pedig a fákat és a Növényi mérgezések 4 ha az állatok alapos megvizsgálásakor a klinikai kép is támogatja a növényi mérgezés gyanúját. Pl. ha a száj sajátságos szaga a bendő szúrcsapolásakor távozó gáz, a bélsár, illetőleg vizelet szaga, majd később a bélsárral távozó növényi részek is erre hívják föl figyelmünket. Megfigyelések szerint a cianglíkozidákat tartalmazó növények (szudánifű, sarjúja, zöld víziharmatkása) történt mérgezésekor a gyomor és béltartalom keserű mandula szagú, a fenyőfélék által okozott mérgezéskor terpentin szagú, a csomorlka mérgezés esetén petrezselyem szagú. Bürökmérgezéskor jellegzetes egérvizelet szagot, a keresztesvirágúakkal történt mérgezéskor pedig mustár szagot érzünk. 5. ha elhullás esetén a boncolás eredménye is ezt igazolja. Mindamellett biztosan csak akkor beszélhetünk növényi eredetű mérgezésekről, ha a mérget sike-> rült a hulla szerveiből kimutatnunk vagy ha a mérgező növényi részeket nagyobb mennyiségben találjuk meg az emésztőcsatorna tartalmában. MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK A mérgező és a szennyező növények részletes tárgyalásakor a növényvilág legújabb fejlődéstörténeti rendszertani felosztását követjük. A növényvilág valamennyi mércserjéket ismertetjük. A magasabb rendszertani egységek megnevez zését mellőzzük. Az egyes növények leírásakor a növény hivatalos magyar, majd a tudományos nevét adjuk. Vitatható az alkalmazott rendszertani tárgyalási sorrend helyessége. Sokan ajánlották a gyakorlati rendszerezést. Nézetünk szerint azonban ez is zavarra adhatott volna okot, mert ha pl. az előfordulási hely szerint rét, legelő, szántóföldi, erdőtalaji stb. növény csoportokat alkottunk volna, úgy igen sok növény besorolásánál nehezen dönthettük volna el, hogy hol írjuk le. Egy-egy növény ugyanis az éghajlati, a talaj és a mezőgazdasági kultúrviszonyoktől függően igen sokszor szerepelhet két-három helyen is, sőt országonként is más-más helyen található. A mérgezőanyag tartalom alapján vagy a kiváltott klinikai tünetek szerinti csoportosítás is megtéveszthető lett volna, mert sok növényben többféle mérgezőanyag is van (alkaloida, glikozida stb.) és a tünetek is származhatnak egyidejűleg több mérgező növénytől, illetve több különböző növényi méreganyagtől. Azért is célszerű a fejlődéstörténeti rendszert követni, hogy megkönnyítsük azok további munkáját, akik egyik-másik növénnyel behatóan kívánnak foglalkozni, mert a növényhatározó de a legtöbb hasonló tárgyú szakmunka is ilyen beosztásban tárgyalja a növényeket. A gépállomások által nyújtott szolgáltatások gazdasági eredményei A múlt év elején kezdték felülvizsgálni az állattenyésztés gépesítése és az elektro-karbantartás terén a gépállomások által nyújtott szolgáltatások új formáit. E szolgáltatások keretében a gépállomás, a mezőgazdasági üzemmel kötött gazdasági szerződés elvei szerint, szabályos időközökben elvégzi az állattenyéztésben használt gépek, valamint berendezések karbantartását és javítását a szerződésben rögzített díjszabás összegének értékében. Ugyanakkor szavatolja a gépek és berendezések műszakilag kifogástalan állapotát, s szállítja a berendezések élettartalmának szabványai szerint szükséges pótalkatrészeket és anyagokat. A gépállomások által átalány díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások legfőbb elve a mindkét félre kiterjedő anyagi érdekeltség, tehát igyekezniük kell csökkenteni a karbantartás és a javítás költségeit. Ez a lehető legnagyobb mértékben jó munkaszervezéssel, a munkatermelékenység fokozásával érhető el. Az 196B-OS év elején átalány-díjas szerződést a pezinoki gépállomás (Szenei Állami Gazdaság, vinosady-i EFSZ), a kremniökai gépállomás (selcei, Dolná Miöiná-i és kyncefovái EFSZ), a trstenái gépállomás (bobrovi, tvrdosíni és a medvedziei EFSZ), valamint a preäovi, a bardejovi és a trebisovi gépállomás kötött. Az év folyamán a szolgáltatásoknak új formáit 19 gépállomás alkalmazta 48 földművesszövetkezettel és állami gazdasággal, 651 ezer korona értékben létrehozott szerződéses viszony keretében. A gépállomások által nyújtott átalány-díjas szolgáltatás gazdasági értékelését csupán 14 gépállomáson és 33 mezőgazdasági üzemben lehetett 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. április 15. elvégezni, mivel a fennmaradók csupán az 1968-os év második felében kötötték meg a gazdasági szerződést, s így nem adhattak egységes képet gazdasági eredményeik sem. Az elvégzett gazdasági értékelés általában kedvező eredményt mutat, a tervezettel szemben 3925 koronás költségmegtakarítást értek el. A 14 gépállomás közül öt (a koiicebarcai, a preínvi, a kremniékai, a losonci és a homonnai gépállomás) a mezőgazdasági üzemben az elektrokarbantartás komplex szolgáltatását is figyelemmel kísérte. Az átalány-díj 41 812 koronát tett ki. A gépállomások az elektro-karbantartásban 1154 koronás költségcsökkentést mutattak fel. Az összegezésből kitűnik, hogy 11 gépállomás az előirányzattal összehasonlítva 22 mezőgazdasági üzemben költségcsökkentést ért el. A megtakarítás egy mezőgazdasági üzemben átlagosan 1045 korona volt. A kremniökal, Turöianske Teplice-i, koSicebarcai, pezinoki, losonci, rimaszombati és más gépállomások által elért költségmegtakarítás azt mutatja, hogy jó munkaszervezés és anyagi érdekeltség mellett helyesen szabták meg az átalány-díjakat. Négy gépállomás, éspedig a trebi- Sovi, a bardejovi, a trstenái és az érsekújvári 13 szövetkezetben és állami gazdaságban túllépte a tervezett költségek összegét. A költségtöbblet átlaga egy mezőgazdasági üzemben 1009 korona. A költségtöbblet előidézői többek között a gazdasági szerződés meghatározásainak be nem tartása (a gépek nem megfelelő műszaki állapota a szerződés megkötése előtt, a napi és heti karbantartás elhanyagolása, generáljavításnak megfelelő munkák követelése stb.), valamint az átalány-díj nagyságának és terjedelmének helytelen megszabása volt. Ezek az okok hátráltatták a gépílln másokat, hogy a munka- és anyagköltségekkel jobban gazdálkodhassanak. A költségtöbblet teljes eg.észséhen a gépállomásokat terhelte. A szolgáltatások új formáit ellenőrző gépállomások által elért megtakarítások 75, Illetve 50 százalékát a mezőgazdasági üzemeknek adták viszsza, és a gépeket kezelő személyzet, valamint a karbantartást és a javítást végző dolgozók külön jutalmazására használták fel. Például a preáovi gépállomás, amely a Ruská Nová Ves-i, sigorti és a Dulová Ves-i szövetkezetekkel kötött szerződést 67 340 korona értékben, tényleges költségráfordítása 86184 korona volt. Az elért 1996 koronás költségmegtakarításból a gépállomás 650 koronát adott vissza a sigorti EFSZ-nek és 750 koronát a Ruská Nová Ves-i szövetkezetnek, ahol a megtakarítás eléréséhez jelentős mértékben hozzájárultak. A gépállomás dolgozóinak jutalmazására használták fel az 596 koronát kitevő fennmaradó összeget. Az állattenyésztésben és az elektrokarbantartás terén a gépállomás által nyújtott új szolgáltatások ellenőrzése megmutatta a szolgáltatások előnyeit és hátrányait. Az eredmények az új módszer továbbfejlesztését és minőségi javítását teszik indokolttá. Az átalány-díjas szerződéseket elsősorban a kisebb és közepes nagyságú szövetkezetekben (1000—1300 hektárig) kell megkötni, ahol az állattenyésztési gépesítés és az elektro-karbantartás külön szakképzett dolgozóját nem lenne érdemes fizetni, mivel nem lehetne tökéletesen kihasználni. A gépállomásnak szem előtt kell tartania a szállítási távolságot a javító szolgáltatás költségessége és gyors elvégzése szempontjából, valamint a kijelölt dolgozó, illetve dolgozók kellő kihasználása szempontjából is, hogy munkájuk meghozz; a kívánt 65—83 tér koronás bevételt egy dolgozóra. Ezért elsősorban ki kell építeni a gépállomás termelő részlegeit (javítóműhelyek stb.) és a karbantartások elvégzésére kijelölt dolgozó lakóhelyének közelségét is számításba vegyék. A múlt évben szerzett tapasztalatok alapján 1967. elején több gépállomás kötött gazdasági szerződést e szolgáltatásokra. Például a kosice-barcai gépállomás 8 mezőgazdasági üzemnek végez ilyen szolgáltatást 304 000 korona átalányösszegben, a rimaszombati gépállomás 7 mezőgazdasági üzemmel kötött szerződést 40 000 korona értékű szolgáltatásra stb. Az év folyamán előreláthatólag 22—25-re emelkedik az ilyen szolgáltatásokat végző gépállomások száma, 70—85 mezőgazdasági üzem veszi majd igénybe e szolgáltatásokat 850—900 ezer korona értékben. A gépállomások szolgáltatási fejlesztését elsősorban a minőség javításával és különösen a kisebb szövetkezeteknek nyújtott komplex és operatív szolgáltatások útján kívánják fejleszteni. Példának hozható fel a trstenái gépállomás, ahol a Dolny Kubín-i járásban 23 szövetkezet (átlagosan 668 hektár szántóterülettel) és a Vysny Kubín-i Állami Gazdaság (3842 ha szántóterülettel) egyáltalán nem alkalmaz szakképzett gépjavítót és elektro-karbantartót. Ezt a munkát a trstenái gépállomás végzi komplex szerződések alapján 15 mezőgazdasági üzemben (a járás üzemeinek 60 százaléka) 187 000 korona átalány-díj fejében. Ez a gépállomás szolgáltatásait kiterjesztette a kompresszoros tejhűtők, valamint a hígtrágyás és húgylés öntözőberendezések karbantartására is. A kijelölt két körzetben (Námestovo és Dolny Kubín) három dolgozó (két gépjavító és egy villanyszerelő) gondoskodik a gépek és berendezések karbantartásáról és javításáról. Az említett dolgozók lakásába a gépállomás költségére bevezették a telefont. A karbantartás és javítás tervezett költségeinek csökkentését a trstenái gépállomás elsősorban szolgáltatásainak jó szervezésével, valamint a lükto*ő-szívóbercndezések, légritkítók és fokozatosan más berendezések felújításával igyekszik elérni. A gépállomások komplex szolgáltatásainak további kibővítése másutt is a jobb minőség és különösen a kisebb és a középnagy szövetkezeteknek nyújtott komplex szolgáltatások biztosítása képezi. A gépállomások célja, hogy a gyors és jó minőségű szolgáltatások mellett a mezőgazdasági üzemeknek állattenyésztésük gépesítése és az elektro-karbantartás terén egyetlen szállítója legyen a gépjavítási szolgáltatás terén. Ezért a gépállomások az állattenyésztésben jelenleg használatos gépek választéka mellett szolgáltatásaikat fokozatosan kiterjesztik a kompresszoros tejhűtőkre, a hígtrágyás és húgyleves öntözőberendezések javítására, s emellett nagyobb mértékben használják ki a berendezések és agregátumok cserealapját. STANISLAV PROKES mérnök, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Óiból elö/cerült a. kapa-.
