Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-15 / 15. szám

A fejlődés bizonyítékai Ha egy kalondal polgárnak azt a kérdést tennénk fel, hogy falujában mire büszke, minden bizonnyal a szö­vetkezet szép eredményeket elérő üvegházát — és a befejezés előtt állő, emeletes, korszerű kultúrházat emlí­tené. Tóth Béna Antal, a kalondal HNB elnöke Is a kultúrházről kezdett beszélni. — Hét évvel ezelőtt kezdtük épí­teni, s úgy tervezzük, hogy az Idén az utolsó szög is a helyére kerül az épületen — mondotta a HNB elnöke. Tagadhatatlan: Impozáns, gyönyörű épület, a falu legszebb pontján. De nemcsak az épület létezése o!{ a büszkeségre. Különös értéket ad a dolognak, hogy a kalondaiak szor­galma hozta létre. Brigádmunkában építették ezt a közel 1 millió korona értékű létesítményt, és nincs a köz­ségben olyan lakos, aki ne vette vol­na ki részét a munkából. Mindez azt bizonyítja, hogy Kalon­­dán az a bizonyos összefogó és moz­gató erő — a község vezetősége he­lyes úton Jár. — Vétenék a HNB képviselői ellen, ha azt mondanám, hogy nem dolgoz­nak a közösség érdekében, — Jelen­tette ki az elnök. — Kis község va­gyunk, a helyi nemzeti bizottságnak mindössze 12 tagja van, a tanács öt­tagú — de ez a tizenkét képviselő mindig tudja, mit akar, és mindig meg is találjuk a módját annak, hogyan kell megvalósítani az elkép­zeléseket. Mindjárt egy példát is említett. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulója tiszteletére a losonci Járásban is széleskörű válla­lási mozgalom bontakozott ki. A HNB képviselői — értesülve a többi köz­ségben született vállalkozásokról — összeültek és úgy döntöttek, hogy mindenki a saját választókörzetében beszél a lakossággal. így Is történt, s az eredmény nem maradt el. Az első akció eredménye: a lakosság több mint 500 órát vállalt ledolgozni a különböző községszépítésl akciók­nál. De ez csak a kezdet. S kezdet­nek több mint Jó. Impozáns kultúrháza van a falu­nak. A HNB elnökének szaval szerint, ez még nem minden. Sok minden egyéb kell ahhoz, hogy egy valóban fejlett községről beszélhessünk. S nem hallgatta el Tóth elvtárs azt sem, hogy ezzel kapcsolatban mire gon­dolt. — A szolgáltatások... — mondot­ta. — Ez az ú] gazdasági irányítási rendszer minket is alaposan felka­vart és elgondolkoztatott. Mi is be­láttuk, hogy a község szépítésében, fejlesztésében nem lehet csupán csak az államra, a Járási nemzeti bizottság pénzbeli támogatásaira támaszkodni. Magunknak is keresni kell' a lehető­ségeket. Ez pedig Kalondán egy érdekes ötlet megvalósítását Jelenti. A HNB keretében téglaégetést akarnak léte­síteni. Természetesen nem kell itt va­lami korszerű téglagyárra gondolni. Mindössze egy kis üzemecskéről van szó, amely egyrészt állandó munka­­lehetőséghez juttatná a község lakos­ságának egy részét, másrészt pedig állandó és biztos bevételt Jelentene a községnek. Évente mintegy 700 ezer tégla legyártására gondolnak. A tég­lagyártásra kiszemelt agyag megfelel a normáknak, maga az üzem felsze­relése ugyan szükségelne bizonyos összeget, de amint a HNB elnöke elmondotta, már készítettek költség­­vetést, amely szerint minden egyes tégla után kb. 15 fillér tiszta hasznot érhetnének el. Olyan elképzelés ez, amely megérdemli, hogy érdemben foglalkozzanak megvalósításával, hi­szen köztudomású, hogy építőiparunk nagy téglahiánnyal küzd. — Ha ez a tervünk megvalósul, minden évben Jelentős összeget for­díthatunk falunk fejlesztésére. Hi­szen még mindig sok a tennivaló. A legközelebbi években Járdákat sze­retnénk építeni, s bár az elmúlt évek­ben Jelentős munkát végeztünk a község útjainak rendbehozásánál, de van még itt lehetőség Jobb eredmé­nyek elérésére, — összegezte a leg­közelebbi feladatokat a HNB elnöke. Egy biztos: a kalondal HNB helyes úton Jár. Ez végeredményben meg­mutatkozik a község arculatán is. Tóth Bóna Antalnak, Kovács Imrének, Dózsa Erzsébetnek, Telek Máriának meg a HNB többi képviselőjének a feladata, hogy ezen az úton haladva, a kalondaiak az üvegházon és a kul­túrpalotán kívül más létesítményekre Is büszkék lehessenek. (•—av—) A Nemzetgyűlés 14. ülésszakának eseményeiről Az ülésszak első napján Karel Mes­tek képviselő indokolta meg a Föld­művelés- és Élelmezési Minisztérium létesítésére vonatkozó törvényjavas­latot. Az előadó hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és a közellátás fej­lesztése komplex irányítást igényel. Magában foglalja a mezőgazdasági termelést, termékeinek feldolgozását, valamint a mezőgazdaságnak nyúj­tandó szolgáltatásokat. Ezen ágaza­tok jelentőségét bizonyítja az is, hogy a dolgozók 22 százalékát foglalkoz­tatják. Ezek az ágazatok alapvetően befolyásolják a népgazdaság fejlődé­sét és az életszínvonal emelkedését. Célunk az, hogy az élelmiszereken kívül a dolgozók többet költhessenek az élelmiszereken kfviil más szükség­letekre is. Ez feltételezi a termelés intenzitásának növelését és a munka­termelékenység fokozását. Az ülésszak második napján V. Da­vid külügyminiszter foglalkozott a köztársaság külpolitikai helyzetével. Kiemelte a bukaresti találkozón kitű­zött akció-program jelentőségét, va­lamint azt is, hogy a szocialista álla­mok bukaresti tanácskozásai hozzá­járultak tekintélyük megszilárdításá­hoz és a feszültség enyhítéséért foly­tatott küzdelem hatékonyságához. Az európai helyzet normalizálódásának feltétele a második világháború utáni állapot tiszteletben tartása — jelen­tette kl David elvtárs. Ez a jelenlegi európai államhatárok elismerését is jelenti. Minden államnak tudomásul kell vennie a két független Németor­szág létezését, és ebből le kell vonni a következtetéseket is. Ezek közé tar­tozik az NDK elismerése és a vele való kapcsolatok normalizálása. A bonni kormány azonban továbbra is elődjei veszélyes politikáját folytatja és ezzel militarista és revansiszta cé­lokat követ. Az Állami Takarékpénztár április 10-töl kezdve rádiókészülékekre és gramorádiókra Is kiterjeszti a TV- készülékekre érvényes hitelakciót. Tehát rádiókat is lehet vásárolni 100 korona havi részletre. A pártszervezet szerepe az üzem irányításában Az érsekújvári tejüzem pártszerve­zete március B-án tartotta évzáró közgyűlését. Zubori elnök elvtárs be­számolójában általában pozitiven ér­tékelte az üzem termelési eredmé­nyeit. Emellett az alapos elemzéssel és fogyatékosságok bírálásával sem maradt adós. Az üzemi pártszervezet az elmúlt Időszakban elsősorban a gazdasági tevékenység biztosítását szorgalmazta. Különösképpen az utóbbi időszakban volt erre nagy szükség, mert az új irányítási rendszer érvényesítése az adott körülmények és feltételek mel­lett rendkívül nagy erőfeszítést és körültekintést igényelt. Az értékelés­nél mindenekelőtt abból kell kiindul­ni, hogy mennyire volt eredményes a nyereségképzés, ami alfája és óme­gája az üzem gazdálkodásának. Álta­lában a dolgozók csak nem minden munkaszakaszon eleget tettek terv­feladataiknak, fgy az érsekújvári tej­üzem 101,5 százalékos nyereséggel zárhatta az elmúlt esztendőt. A tej­felvásárlási kötelezettség teljesítése az üzem körzetébe tartozó mezőgaz­dasági üzemektől, vállalatoktól füg­gött. Ilyen irányú eredményes együtt­működésről számolhatott be az elnöki jelentés, mert a termelőkkel való szo­ros kapcsolat kiépítése 104 százalékos tervteljesftést eredményezett. A mező­­gazdaság ennek megfelelően terven felül 1 540 000 liter tejet továbbított az üzemnek. Egyelőre megoldatlan kérdés a minőséggel kapcsolatban merült fel. Az elmúlt évben például I. minőségi osztályba csak a felvásá­rolt mennyiség 9,6 százalékát sorol­hatták, míg a III. osztályba 56,2 szá­zalékát. Ezzel kapcsolatban a párt­szervezet javasolta, hogy az üzem lép­jen érintkezésbe a járási mezőgazda­­sági termelési igazgatósággal, amely közvetítsen és javaslatokat továbbít­son szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak a fogyatékosság ki­küszöbölésére vonatkozóan. Sokhe­lyütt nem riadnak vissza a tej vízzel való szaporításától sem. A minőségi ellenőrök szinte naponta találkoznak ilyen visszaéléssel, és a gazdák előtt már jól ismert intézkedéseket sem mulasztják el megtenni, mégis mint ismétlődő jelenség mutatkozik. Magában a gyárban is előfordulnak kisebb-nagyobb hibák a feldolgozás ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1967. április 15. terén. A laboratórium dolgozói első­sorban a termékek igen magas mikro­biológiai szennyeződésére hívják fel a figyelmet. Természetesen legtöbb­ször a nyári időszakban fordul elő, hogy a mikrobiológiai szennyeződés a csehszlovák állami normák által megszabott határt is túllépi. Ilyenkor a termékek tárolásától, hosszabb rak­tározásától el kell tekinteni, s hatá­rozott intézkedések életbelépését hoz­ta maga után ez az észrevétel. Első­sorban a higiéniai előírások fokozot­tabb betartása válik szükségessé, még akkor is, ha ezzel nagyobb költ­ségmerítésre kerülne sor. A tagság figyelemmel kíséri a ter­mékválaszték alakulását, mert ez a tényező befolyásolhatja a legnagyobb mértékben az 1 liter tejre eső bevé­telt. A tervvel szemben ezen a téren 4 fillér volt a lemaradás, ami annak tulajdonítható, hogy olvasztott sajt­félékből 314 tonnával gyártottak ter­ven alul és 420 000 liter tejjel adtak kevesebbet fogyasztásra. A bevétel alakulását ezenkívül kedvezőtlenül befolyásolta az is, hogy kilengések jöttek létre a minőségnél. Az alacso­nyabb minőségi osztályba sorolt árut csökkentett áron kellett piacra dobni. Az fgy keletkezett veszteség az el­múlt esztendőben 190 000 korona volt. Kezdetben a munkahelyek vezetői, a mesterek ezt a fogyatékosságot objek­tiv okokkal indokolták, míg a párt­­szervezet be nem bizonyította, hogy a technológiai fegyelem betartása és a munkaszervezés hatékonyabbá téte­le köszörülheti ki a csorbát. Ezenkí­vül a felelősség kérdését is meg kell oldani. A vezetők hassanak oda, hogy minden egyes dolgozó, alkalmazott felelősséget érezzen munkájáért, így munkája minőségéért is. A mozgalom a példás minőségért tehát megindult és kiszélesítésétől függ az eredmé­nyessége. Erre vonatkozóan az igaz­gató levélben felhívással fordult a dolgozókhoz. Az elmúlt év harmadik negyedében az érsekújvári üzem külföldi kötele­zettségeket is vállalt. Ezek értelmé­ben 9 vagon árut exportált. Terméke kivívta a külföldi szakemberek és fo­gyasztók elismerését, így erre az évre már 98 vagon sajt kivitelére kötött szerződést. A sikeres gazdálkodás egyik fontos tényezője a piackutatás. Elsősorban olyan árut hasznos termelni, mely iránt kereslet mutatkozik. A hagyo­mányos termékek lassan kiesnek ai érdeklődés középpontjából és mérték­telen gyártásuk csak költségekbe ve­ri a vállalatot. Különösen a fogyasz­tóüzemeknek fizetnek jelentős össze­geket azok a tejgyárak, melyek elha­nyagolják a piactermelést. Az új ter­mékek iránt, melyek jobb minőségűek is, különösen nagy érdeklődés mu­tatkozik. Példa erre a Bánovce nad Bebravou-i üzem Lunik elnevezésű sajtja. Nálunk viszont a teljes értékű tejnek van keletje. A gazdaságosság emelése így csak olyan áron érhető el, ha az üzem szoros és rugalmas kapcsolatot tart fenn a kereskedelmi vállalatokkal és szervekkel, mert csak így tud megfelelni a fogyasztók igé­nyeinek. Ennek a jó viszonynak kö­szönhető a bevételi alapok túllépése is, mégpedig 149 000 koronával. Szeptember elsejétől lerövidített 44 órás munkahétre tért át az üzem. Ugyanakkor nem kerül sor az átlag­keresetek csökkentésére. A harmadik negyedévben a dolgozók egyórás át­lagbére 5,87 korona volt, és a lerövi­dített munkahét bevezetése után ez 6,21 koronára emelkedett. A nyereségképzési terv teljesítése 120 000 koronás jutalmazási alapot eredményezett. A minőségi mutatók gyakorlati romlása ezt természetesen 14 500 koronával csökkentette. Nye­reségrészesedés címén az év végén 124 000 korona Illette meg a tejgyá­riakat. Az egy munkásra eső részese­dés minden ledolgozott óra után 0,55 korona volt. Ez olyan eredmény, ami­vel igen kevés jól gazdálkodó üzem dicsekedhet. A terv szerint az idén még átütőbb sikerek várhatók, meri 0,64 koronás nyereségrészesedéssel számolnak. Ez 150 000 koronával töb­bet tesz ki az elmúlt évivel szemben. A pártszervezet a továbbiakban azt vitatta, hogy emelni kell a taglétszá­mot, mert figyelembe vesszük, hogy az alkalmazottak 13 százaléka párt­tag és a szervezet minden munka­­szakaszon nincs is képviselve, ért­hető az igyekezet, mellyel e kérdés megoldását szorgalmazza. Odaadó és politikailag fejlett elvtársak beszerve­zésével számolnak az ifjúság soraiból. A tizenharmadik pártkongresszus ha­tározata értelmében járnak el, mikor szívügyüknek tekintik az üzem gaz­dálkodásával kapcsolatos kérdések megoldását, fgy oda tudnak hatni, hogy a tejgyár mint gazdasági egység sikeresen zárja a tervidőszakot és végül az évet. TÚTH JANOS, Érsekújvár Ez is utazás? Már több éve utazom az Ipolyság—Párkány közti vasútvonalon, ie még kevés kellemes utazásom volt. Most, hogy bevezették a szabad szombatokat, még kritikusabb lett. a helyzet. A kritikus csúcspont péntek és szombat délután következik be, amikor Ipolyságról 14 óra után Induló motoroson utazom. Igaz ugyan, hogy a motoros csak Csatáig jár, és délután egy másik vonatra kell átszállni, de az utas így is rettentő sok. A motoros viszont csak három kocsiból áll és az utasok jelének sem biztosit ülőhelyet. Így aztán, amikor az állo­másra befut, a sok utas egyszerre esik az ajtónak és egymást tépve, rúgva Igyekszik befelé. Azonban még a bent ülök le nem szálltak. A várakozók Idegeskednek, kapkodnak és káromkodnak. Vannak, akik ügyesebbek és átszaladnak a vonat másik felére, ahol nincs ki­szállás, így nyugodtan a markukba nevetve elfoglalják az ülőhelyet. Ezek az ügyesek főleg a kilencéves iskola diákjai. Aztán mire az öreg nénikék és bácsikák feljutnak a vonatra, már csak a sarokban van egy-két állóhely. Persze a 8—15 éves diákok a világért sem adják át helyüket senkinek, még felszólításra ts csak nehezen. Az utazás további lefolyását az olvasó képzeletére bízom. Kérdezem: Vajon miért nem lehet legalább még egy kocsit hozzá­kapcsolni ehhez a motoroshoz? Vagy nem lehetne felcserélni a 10.30-as személyvonatot a 14 Órai motorossal, hisz azon úgyis csak itt-ott cselleng egy-két eltévedt utas. Végül: mikor óhajtanak eme hiányosságra orvosságot keresni és találni az illetékes szervek? Nem gondolják, hogy az utasoknak nemcsak az a fontos, hogy utazzanak, hanem az is, hogy hogyan utaznak, és hogy egészségesen, nyugodt lelkiállapotban térjenek haza. KÄDEK GÁBOR, Marcellháza Milyen szolgáltatásokat kapjon a falu? A LAKOSSÁGNAK NYÚJTOTT szolgálatok évről évre emelkednek, vidéken is. Ez a Jelenség nem véletlen. Az emberek módosabbak lettek, de a pénz­szerzéshez állandó foglalkozásra, munkahelyre volt szükség. Természete­sen a napi állandó elfoglaltság már a vidéki embernek sem engedte meg, hogy kisebb-nagyobb munkákat elvégezzen. Emlékszem, hogy a felszaba­dulás előtt szinte minden második háznál értettek a cipőtalpaláshoz, ku­koricaháncsból készült papucsok előállításához, vászonnadrágok szabásá­hoz; egyszóval olyasmihez, ami az emberek öltözködését kiegészítette. Ha viszont figyeljük a mai falu életét, rájövünk, hogy még a hivatásos cipé­szek Jelentős százaléka is más foglalkozást keresett. Az eredmény tehát az, hogy a vidéki embert is magával ragadta az egyre gyorsuló élet üte­me, és ma már sem ideje, sem türelme az apró-cseprő Javítások elvégzé­sére. Az élet Ilyennemű alakulása természetesen helyeselhető. Ki-ki drága idejét fordítsa arra, amihez legjobban ért, ahol legtöbb hasznot hozhat a társadalomnak. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a nemzeti bizottságok he­lyi gazdálkodási üzemeiben levő szolgáltatások szakszerűbbek és Jobb mi­nőségűek is. Tehát az élet azt követeli, hogy faluhelyen is egyre több szolgáltatást nyújtsunk a lakosságnak. De vajon hogyan állunk ezen a té­ren? A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KERÜLETI NEMZETI BIZOTTSÁG szolgáltatások­kal foglalkozó osztályán' hosszabb Ideig vitatkoztunk a szolgáltatások bő­vítésének lehetőségéről. A referensek mindjárt a vita elején elmondották, hogy a szolgáltatásokból eredő bevételek tervét teljesítették. De a vezető hozzátette, hogy nem a leghelyesebb úton. Az új gazdasági irányítás, az anyagi érdekeltség előtérbe helyezése főleg a komunális üzemeknél bizo­nyos nyereségre törekvő irányzatot váltott ki. Az Igazgatók egyszerűen ki­mutatják, hogy a szolgáltatások tervét teljesítették. De amikor az ellen­őrök részletekre bontják a bevételeket, kiderül, hogy az említett üzemek előtérbe helyezik az olyan szolgáltatásokat, amelyeket üzemeknek nyújta­nak és azoktól egy tételben nagy összeghez jutnak. A másik oldalon vi­szont a lakosság igényei nincsenek kielégítve. Annak ellenére, hogy a ke­rületi nemzeti bizottság minden erejével arra törekedett, hogy a lakosság­nak nyújtandó szolgálatokat emelje, az elmúlt évhez képest mégis egy százalékkal alacsonyabb lesz az idei terv. Felmerül a kérdés, az Ilyen irányzatok után milyen módon elégíthetjük ki a lakosság igényeit? TÖBB JÁRÁSBAN A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGOK vették át az olyan szolgáltatási ágakat, amelyek a komunális üzemeknek nem eléggó jöve­delmeztek. A dunaszerdahelyi Járásban például három faluban nyitnak bor­bélyüzletet, tizenegy községben pedig cipőjavító műhelyt. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a nemzeti bizottságok jobban tudják foglalkoz­tatni az egyes szolgáltatásokban dolgozókat. Mert ha nincs elég munkájuk, átmenetileg másfajta munkával is megbízhatják őket. Vagyis, a nemzeti bizottság mindig talál munkát alkalmazottjainak. Természetesen a szolgáltatások csökkenése összefügg az új árpolitikával és azzal is, hogy a kisüzem nem volt kifizetődő. De vajon mit tegyen a helyi nemzeti bizottság, ha olyan szolgáltatást is kell nyújtania, amely nem kecsegtet haszonnal? Száz és száz községben ezt a kérdést már megoldották. Iparengedélyt adtak szabóknak, festőknek és még más szakaszon dolgozó kisiparosoknak és ezek bizonyos mennyiségű pénz befizetése ellenében elégítik ki a lakos­ság igényeit. Tehát ilyen úton is bővíthetjük, illetve biztosíthatjuk a szol­gáltatásokat. Meg kell mondani, hogy a szolgáltatások fejlesztéséről szóló kormány­­határozat szerint, elsősorban is a politikai célt kell szem előtt tartani, ami azt Jelenti, hogy a szolgáltatások kifizetődősége mellett szem előtt kell tartani a társadalmi szükségletet, érdeket Is. Nemcsak az a célunk, hogy a nemzeti bizottságok jelentős összegeket nyerjenek, hanem hogy Javítsuk a lakosság életkörülményeit. Nagyon jól csinálja ezt a Csábi Helyi Nem­zeti Bizottság, ahol amellett, hogy a helyi gazdálkodásból százezres tételek folynak be a költségvetésbe, kielégítik a lakosság igényeit is. A lakók pél­dául nagyra értékelik a fuvarozó szolgálatot. A Jövőben a nemzeti bizottság még Jobban bővíti a szolgáltatásokat, mert egy új szolgáltatások házát épít. Hasonló Jó törekvéssel találkozunk Csatán, Aranykalászon, a galántai és érsekújvári Járás több községében is. A HELYI GAZDÁLKODÁSI vállalatok termelő és karbantartó üzemeinek elsősorban ruhát, lábbelit, bútort, bőr díszműárút, háztartási cikkeket kell Javítani. Azt mondhatnánk, hogy ezeknek az üzemeknek is két szakaszra tagozódik a tevékenysége. Az egyik a tényleges szolgálat, a Javítás, a má­sik viszont egyes háztartáshoz szükséges árucikkek készítése. Amint már említettük, faluhelyen nagyon fontos a fuvarozószolgálat, a televízió, a rá­dió, cipő és ruhajavító üzemrészleg, de nagyon örül a lakosság olyasmi­nek is, — amit mostanában több községben kezdeményeznek, többek kö­zött Káván is — betoncsövek készítésének, építkezéshez szükséges külön­böző anyagok előállításának. Persze, ha a nemzeti bizottság eleget tesz a lakosság igényeiből ráháruló szolgáltatásoknak, foglalkozhat különböző divatcikkek készítésével is. Nem árt, ha az állami üzemek vetélytársra akadnak. Ha tehát szolgáltatásokról beszélünk, akkor legyenek azok tényleg szol­gáltatások, és az illetékes vezetők necsak a pénzszerzésre gondoljanak. Inkább azon törjék a fejüket, hogy a ma még nem kifizetődő szolgáltatá­sokat esetleg a megmunkáló eszközök korrzerűsítésével olcsóbbá tegyék. A másik oldalon viszont helyes az a törekvés is, hogy adjunk iparenge­délyt olyan esetben, ha másképp nem tudják megoldani a szolgáltatásokat. Mindenképpen a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások fejlesztése a cél, mert azt akarjuk, hogy a mai ember napi munkája után pihenhessen, és a szolgáltatásokat igénybe véve egyre kényelmesebben élhessen. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents