Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 2. szám
4 Az új esztendő legelső nap• • fainak eseményei közül heti beszámolónkban mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártfa Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésével kapcsolatos határozatát említjük meg, amelyből a következőket idézzük: Az Oktőheri Forradalom eredményei, a történelem tanulságai megcáfnihatatlanui bizonyítják a szocializmus előnyeit a kapitalizmussal szemben. A szovjet szocialista társadalom fejlődése, eredményei gyakorlatilag bebizonyították, hogy a szocializmus olyan társadalmi rendszer, mely biztosítja a társadalmi termelés tervszerű és hatékony fejlődését, a népjólét és a kultúra növekedését, a demokráciát és az igazi szabadságot a dolgozók számára. Az utolsó 50 év során a párt és a nép megismerte a nagy győzelmek örömét és a veszteségek, átmeneti balsikerek és hibák keserűségét egyaránt. A megpróbáltatásokból pártunk még edzettebben, erősebben, forradalmi optimizmustól és a kommunizmus nagy ügyének győzelmébe vetett szilárd hittől áthatva került ki... A Szovjetunióban folyó szocialista ős kommunista építés a világforradalmi folyamat fontos alkotó része. A szocializmus napjainkban mindenekelőtt a példa pozitív erejével hat a világ fejlődésére. Államunk hatalma, példamutatása és tekintélye, nemzetközi aktivitása, a szocializmusnak az eszmék szolgálatába állítása egyre jelentősebb lesz abból a szempontból, hogy a nemzetközi problémákat a világ dolgozói érdekeinek megfelelően oldják meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meggyorsította a történelmi események menetét. A marxizmus-leninizmus eszméi, Október eszméi elterjedtek az egész földkerekségén. Harcra lelkesítették a népeket az elnyomók ellen, a szabadságért és függetlenségért. Az Októberi Forradalom vívmányai talaján forradalmi átalakulások mentek végbe valamennyi földrészen ... Kínából egyre nyugtalanítóbb * hírek érkeznek hozzánk. Most már a hivatalos pekingi rádió is beismeri, hogy ebben a hatalmas birodalomban komoly összecsapásokra került sor, és a Nankingban lezajlott nagyarányú véres összetűzések után Sanghaiban is zendülés tört ki „burzsoá elemek“ részéről, akik fékezik a munkát, beszüntették az áramszolgáltatást, elzárták a vizet és szabotálják a közlekedést az országban. A rádiófelhfvás szerzői, a „Sanghaj-i Forradalmi Munkás-bizottság" felhívja a munkásokat, hogy térjenek viszsza munkahelyükre és folytassák munkájukat. A pekingi „Zsen-Min-Zs'Pan a felhívást igen komoly dokumentumnak nevezi és megjegyzi, hogy a napjainkban lezajló események Kínában fordulatot jelentenek a kulturális forradalomban és nemcsak Sanghai, hanem az egész ország súlyos válságban él. Ezzel a nyilatkozattal a hivatalos körök is bevallják, hogy hatalmas, szervezett munkástömegek vették fel a harcot a „vörös gárdisták" ellen. Japán jelentések szerint Mao Cetung 1965 őszén kénytelen volt Sanghajba távozni, mert Pekingben a befolyását teljesen semlegesítette Pchen Csen, a város polgármestere. Ott, Sanghaiban készítette elő aztán „kulturális forradalomnak" elnevezett ellenakcióját és csak a múlt év júniusában térhetett vissza a fővárosba. A japán tudósítók a kínai dolgozók pattanó feszültségig fokozódó nyugtalanságát a Kínai Szakszervezeti Szövetség működésének felfüggesztésével és a vidéki pártszervezetek nyugtalanságával magyarázzák. Az utóbbiak ugyanis az utolsó hetekben mindent elkövettek, hogy csökkentsék a szakszervezetek befolyását. Európa különböző fővárosaiból egymás után érkeztek jelentések, hogy több kínai diplomáciai külképviselet tagjait rendelték haza Pekingbe, köztük Kína nagyköveteit Svédországból, Norvégiából és Dániából. A jelek szerint a harc a vörös gárdisták és a „kulturális forradalom" kilengéseivel elégedetlen tömegek közt még nem érte el tetőpontját, és más nagyobb ipartelepeken is várhatók véres öszszetfizések. A legutolsó napokban a vörös gárdisták élesen támadják Csou En-Iajt, a KNK államtanácsának elnökét is, mert fel merte szólítani a közvéleményt, ne bírálják helyetteseit. A Mao Ce-tung köré csoportosuló vörös gárda legádázabb ellenségei Liu Sao-csl és Thao Csu vezető államférfiak hívei. A rendszerint jól informált New York Times szerint az USA kormányköreiben az a nézet uralkodik, hogy Kinában az állandóan ismétlődő incidensek ellenére sem várható polgárháború. A „kulturális forradalom" kiterjesztése az iparüzemekben lehetetlenné tenné a népgazdasági terv teljesítését. A végső kimenetel valószínűleg a hadsereg magatartásától függ — vagyis attól, kinek a pártját fognák a tábornokok, ha a hatalmi harcba bekapcsolódnának. 3 U Thant ENSZ-tltkár keddi *'* sajtóértekezletén kizárólag a vietnami konfliktussal foglalkozva határozottan elvetette az USA kormányának azon nézetét, mely szerint a Nemzeti Felszabadító Front csak a hanoi kormány eszköze lenne, bár igaz, hogy Hanoi erős támogatásban részesíti a dél-vietnami szabadságharcosokat küzdelmükben. A főtitkár as újságírók részletes kérdéseinek többségére bár nem válaszolt, mivel egyelőre még nem tartja alkalmasnak, hogy nyíltan beszéljen a Vietnamról folytatott bizalmas tárgyalásairól, — mégis határozottan támadta Johnson kelet-ázsiai politikáját, és elvetette az amerikai kormány elvi indokolását, amely szerint Dél-Vietnam stratégiai szempontból annyira fontos terület lenne a nyugati hatalmak számára. Ezzel kapcsolatban példaképpen Jugoszlávia független európai helyzetére utalt és kijelentette, hogy Vietnam jövőjét is a függetlenség és a semlegesség alapján kell elképzelni. A főtitkár egyébként hangsúlyozta, hogy a békéltető tárgyalások megkezdésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy az amerikaiak beszüntessék — minden feltétel nélkül — a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Közben Vietnamban a szabadságharcosok elkeseredetten folytatják harcukat. Már napok óta támadják az amerikaiak egyik legfontosabb repülőterét Plei-Ku közelében. Ugyanakkor az amerikaiak nagy erőfeszítéseket tesznek a szabadságharcosok által ellenőrzött termékeny Mekongdelta megszállására, ahonnan — amerikai elképzelések szerint — a partizánok Saigont és környékét szokták támadni. Ez a hadművelet azonban egyelőre nem jár látható eredménynyel. Somló Miklós • • • Kiesinger Párizsba készül Bonni jelentések szerint Kiesinger nyugat-német kancellár első külföldi útjára Párizsba utazik, hogy ezzel is dokumentálja, mennyire fontosnak tartja a nyugat-német—francia viszony megjavulását. De tisztázni szeretné azt is, miben hajlandó De Gaulle támogatni a bonni kormány szándékait a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal normalizálódó kapcsblatok kiépítésében. Azonkívül azonban részletesen kívánja megmagyarázni Franciaország elnökének az új nyugat-német kormány célkitűzéseit és feladatait. Bonni illetékes körök szerint Kiesinger megbeszélésének legfontosabb témája a közös kelet-európai politika lesz. („LE NOUVELE OBSERVATEUR") Ki az a férfi, akinek a következő években ki kell alakítania és irányítania kell hazája külpolitikáját, s aki azt mondta önmagáról: „Semmi sem indokolta, hogy ezt a helyet elfoglaljam“. Willy Brandt, igazi nevén Herbert Frahm „törvénytelen" gyermek volt. „Ami borzalommal tölt el minden valamirevaló németet" — mondta ki bátran az egyik kereszténydemokrata vezető. Herbert Frahm Lübeckben született; nagyapja nevelte, akt mint mezőgazdasági munkás kezdte, későb teherautósofőr lett, s egész életén át meggyőződéses szocialista volt. Herbert Frahm korán csatlakozott a Szocialista Ifjúsághoz, aztán a Szociáldemokrata Párt tagja lett. Végül 1931-ben belépett a Szocialista Munkáspártba, amely azzal vádolta a szociáldeihokratákat, hogy behódoltak a fasizmus előtt, amikor elutasították a kommunisták egységfrontját. Németországban 1935 után megkezdődött az illegális harc, Frahm ekkor vette fel a Willy Brandt nevet. Párizsba menekült, majd Spanyolországba ment mint újságíró, és harcolt a népi arcvonal érdekében. A Gestapo állandóan a nyomában járt. Brandt végül Norvégiában telepedett le és felvette az ottani állampolgárságot. önként jelentkezett a norvég hadseregbe. Miután helyreállt a béke, mint újságíró kísérte figyelemmel a nürnbergi pert. Onnan Berlinbe került, idővel a város polgármestere, majd az SPD elnöke lett. Konrad Adenauer Németországában az ott uralkodó „restaurációs" légkörben Willy Brandtot rendkívül hevesen támadták és rágalmazták. Amikor 19.47-ben ismét felvette a német állampolgárságot, ellenségei — megfeledkezve arról, hogy nem volt különösképpen dicső a német egyenruha — szemére vetették, valaha 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. január 14. norvég egyenruhát viselt. A derék átlagnémet gyanúsnak találja ezt a politikust. A sajtó egy bizonyos része „botrányosnak“ tartja, hogy Willy Brandt odahaza családja körében norvégül merészel beszélni a feleségével Ruthtal, akit Norvégiában ismert meg és feleségül vett. Willy Brandt portréja Brandt szívesen hangoztatja kommunistaellenességét. Az elnöklete alatt álló szociáldemokrata párt gyakorlatilag beilleszkedett Bonn burzsoá légkörébe, s tettekben és szavakban egyaránt lemondott minden szocialista jellegű követelésről. „Semmi sem kényszeríthet arra, hogy viszszatérjünk az utópisztikus gyakorlathoz és szóhasználathoz", — mondogatják pártjában. Meglehet. De mit várhatunk Willy Brandtól a külpolitika területén? Több ízben kijelentette: ambíciója „új határt" szabni a német politikának. Brandt komoly rokonságot érez néhai Kennedy elnökkel: szívesen utánozza gesztusait, örömest használja szókincsét. „Igaz — mondja — hogy Kennedy megpróbált új látóhatárt kirajzolni az emberiség előtt...“ Oj látóhatárt? Willy Brandt párizsi nyilatkozataiban és tárgyalásaiban mintegy lelki kényszer hatása alatt ismételgette: „Békét akarunk és készek vagyunk arra, hogy ezt tettekkel is bebizonyítsuk." Az a kívánsága, hogy a lehető leghamarább Moszkvába utazzék. A Párizsban felbátorított Brandt szeretné minden áron elérni, hogy Németország kapcsolataiban „olvadás" következzék be Lengyelországgal és Csehszlovákiával, őszintén szólva nincsenek illúziói. Mikor, hogyan és milyen feltételek mellett ismeri el a bonni kormány az Odera- Neisse határt? E tekintetben óvatos, de mélységes meggyőződése, hogy az elismerés bekövetkezik egy napon, akármilyen „szívfájdltó felülvizsgálat" árán is. Willy Brandt addig Is közelebb fekvő célt tűzött ki maga elé: meg akarja szüntetni Bonn és Párizs „nézeteltérését“. Megértette, hogy e kérdésben lehetetlent kívánni nem lenne helyes politika. A terep előkészítése érdekében azt kérte — és sikerült is elérnie — hogy Párizsba indulása előtt legalább részben rendezzék a francia—nyugat-német viszályt. Couve de Murville-nek — De Gaulle tábornok által szerfelett értékelt — „ajándékot" nyújtott át: az NSZK területén állomásozó 63 000 francia katona ott marad, ha a bonni kormány nem látja akadályát, de távozik, ha De Gaulle elnöknek úgy tetszik. Többé nincs szó arról, hogy a francia erőket „integrálták" a NATO seregébe, nincs szó semmiféle különleges kötelezettségről. Brandt mintha azt mondta volna De Gaulle-nak: „Megértettem önt", amikor a tábornok világosan kijelentette, hogy a legcsekélyebb nehézség esetén kész visszavonni a Németországban állomásozó francia csapatokat. Nem kétséges tehát, hogy a nyugatnémet politikában kiegyezésről beszélnek Franciaországgal, enyhülést kívánnak Kelet felé és egyelőre minden irányban engedményeket tesznek. Vajon melyik oldalon mutatkozik majd az „új határ"? Párizsban úgy mondják: „Willy Brandtot várjuk a kanyarban". A kanyar az Amerikával fenntartott kapcsolatokat jelenti. Párizsban szeretnék látni, vajon a nyugat-német kormány mennyiben áll készen arra, hogy bizonyos mértékig eltávolodjék az Egyesült Államoktól. Még hosszas munkára van szükség ahhoz, hogy az új helyzet kialakuljon: messze, nagyon messze van még az „új határ". De nem lehetetlen, hogy Brandt máris megkezdi a hoszszú menetelőst (Magyarország) Az Egyesült Államok kormányának egyre nagyobb gondokat okoznak a VDK állandóan erősödő légvédelmi rakéta-egységei, amelyeket a Szovjetuntó lát el fegyverekkel. Képünkön egy C-130 típusú amerikai bombázó maradványán látjuk, amelyet Thanh-hoa tartomány fölött lőttek le. © Az indiai sajtó a Taskentl Egyezmény egyéves évfordulója alkalmából meleg szavakkal emlékezik meg Koszigin szovjet miniszterelnök és a szovjet diplomácia nagy segítségéről az India és Pakisztán közötti viszály megoldása érdekében. Ajub Khán pakisztáni elnök elismerő hangú levélben üdvözölte a szovjet miniszterelnököt. © Dubnoban, Moszkva mellett e héten ülésezett az egyesült atomkutató intézet tudományos tanácsa. A Szovjetunió legnagyobb atomreaktorának közelében lefolyó tudományos értekezleten a szocialista országok atomszakértői is részt vesznek. © Washingtonban kedden ült bssze először az Egyesült Államok 90. kongresszusa. Az utolsó évek parlamenti összetételével szemben, bár nem lényegesen, mégis megváltoztak az erőviszonyok. A legutolsó novemberi választások alapján 84 demokrata és 38 köztársasági párti szenátor került a szenátusba, ami azt jelenti, hogy a köztársaságiak hárommal növelték számukat ebben a testületben. Az USA kongresszusának mind két háza külön ült össze. A szenátusban 248 demokrata és 187 köztársasági szenátor foglal helyet. Ó Tárgyalások Lesotho és Dél-Atrlka között. Jonathan, a lesothoi királyság fekete miniszterelnöke tárgyalásokra kényszerült Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel, melyeknek tárgyát fontos gazdasági kérdések képezik. A nemrég önállósáogt nyert Baszuto- Land, amely Lesotho Királyság elnevezés alatt lépett a „független" afrikai államok körébe, teljesen ki van szolgáltatva a Dél-Afrikai Köztársaságnak, mivel az teljesen körülhatárolja a fiatal királyságot. A kis ország ugyancsak néger uralkodóját, aki nem szándékozott együttműködni a dél-afrikaiak négerfaló kormányával, miniszterelnöke a királyi palotában házi őrizetben tartja. © Kolumbia új kapcsolatai. Az AP hírügynökség értesülései szerint a kolumbiai kormány Kína, Kuba és Albánia kivételével diplomáciai kapcsolatokba kíván lépni valamennyi szocialista országgal, és tárgyalásait már meg is kezdte a Szovjetunió, Magyarország és Románia illetékes köreivel. © Kuba és az NDK kulturális együttműködése. A hét elején Havannában egyezményt írtak alá a két ország 1967^68 évi kulturális együttműködéséről. Az NDK elsősorban főiskolai tanerők kiképzésében nyújt segítséget Kubának. De sor kerül művészek, kulturális és tudományos dolgozók kicserélésére is. © Ülésezik a JKSZ Központi Bizottsága. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának e héten megtartott ülésén a nemzetközi politikai helyzet, a JKSZ feladatai és a nemzetközi munkásmozgalom problémái szerepelnek. A megbeszélések Tito elnök távollétében folynak le, aki szabadságon van. Fehérje-szörp — hús helyett Amerikai élelmiszer-kémikusok protelmartalmú limonádéval tervezik pótolni a Föld lakossága kétharmadának értékes fehérjékben annyira szegény táplálkozását. Az új készítmény neve „Vttasoy“ és a szójabab kivonatából készül. A négy mtiltó lakosú Hongkong minden lakosa évente 24 üveget fogyaszt belőle már eddig ts. Ezt a példát Idézte Aaron Altschul amerikai táplálkozást szakértő, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának vezető fehérje-specialistája a népélelmezés egy legutóbb megtartott nemzetközi szimpóziumán. Altschul az említett vagy hasonló Italban lát lehetőséget arra nézve, hogy mesterséges úton legyen pótolható ínségterületeken az értékes állati fehérje hiánya. Az amerikai polgár naponta átlag 45 gramm állott fehérjét fogyaszt, a kelet-ázsiai viszont csak 9 grammot. Az értékes proteinokat a hús vagy más állati termék szolgáltatja. Az emberiség részére szükséges fehérje-mennyiségek felét azonban a gabonafélékből nyerjük. Sajnos, az emberi szervezet részére ennek a protein-félének nem a legideálisabb az összetétele. Altschul szerint három lehetőség adódik az emberiség részére az annyira szükséges proteinok feltárására: 1. Értékes fehérjedús gabonanemüek fejlesztése — amin jelenleg már dolgoznak is. 2. A gabonafajták feljavítása vegyi anyagok hozzátétele által (pl. Itzínnel). 3. Mesterséges élelmiszerek fejlesztése, melyek értékes fehérjéket tartalmaznának. A harmadik megoldás részére igyekszik Altschul megnyerni az amerikai limonádé-gyárosokat: készítsenek olcsó, tápláló és fehérjedús vítasoy-t vagy hasonló italokat a világ éhező tömegei számára. Komoly szociológusok és gazdasági szakértők Altschul javaslatát csak részben helyeslik. Szerintük ugyan minden kísérlet ajánlatos arra nézve, hogy az elégtelenül táplált néptömegek fehérjehiányát felszámoljuk, de búzával megrakott hajók és a protein-limonádé ezt a súlyos problémát véglegesen nem oldják meg. Az egyedüli célra vezető megoldás az lenne, ha az ínségben szenvedő országokban az élelmiszer-termelés feljavulna. S erre a lehetőségek adva. ts vannak. Illúzió és az ts marad például, ha India ellátási gondjatt búzaszállítmányokkal vagy más élelmiszer-küldeményekkel Igyekeznénk megoldani. Csakis az ottani mezőgazdaság terméshozamainak a legkorszerűbb technológia alkalmazásával elérhető lényeges feljavításával, valamint parlagon heverő földek alapos kultivációjával lehet kilátás arra, hogy a jövőben ez a súlyos szociológiát világprobléma megszűnjön. Ezért elsősorban a szellemi beruházást, a lakosságok felvilágosítását, iskoláztatást a modern földművelés technikájáról kell szorgalmaznunk — mindenekelőtt az ún. fejlődő országokban. A szójabab-ltmonádé legfeljebb csak átmenetileg jöhet számításba. SM Pillantás a nagyvilágba