Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-14 / 2. szám

4 Az új esztendő legelső nap­• • fainak eseményei közül heti beszámolónkban mindenekelőtt a Szov­jetunió Kommunista Pártfa Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordulójá­nak megünneplésével kapcsolatos ha­tározatát említjük meg, amelyből a következőket idézzük: Az Oktőheri Forradalom eredmé­nyei, a történelem tanulságai megcá­­fnihatatlanui bizonyítják a szocializ­mus előnyeit a kapitalizmussal szem­ben. A szovjet szocialista társadalom fejlődése, eredményei gyakorlatilag bebizonyították, hogy a szocializmus olyan társadalmi rendszer, mely biz­tosítja a társadalmi termelés tervsze­rű és hatékony fejlődését, a népjólét és a kultúra növekedését, a demokrá­ciát és az igazi szabadságot a dolgo­zók számára. Az utolsó 50 év során a párt és a nép megismerte a nagy győzelmek örömét és a veszteségek, átmeneti balsikerek és hibák keserű­ségét egyaránt. A megpróbáltatások­ból pártunk még edzettebben, erőseb­ben, forradalmi optimizmustól és a kommunizmus nagy ügyének győzel­mébe vetett szilárd hittől áthatva ke­rült ki... A Szovjetunióban folyó szocialista ős kommunista építés a világforradal­mi folyamat fontos alkotó része. A szocializmus napjainkban mindenek­előtt a példa pozitív erejével hat a világ fejlődésére. Államunk hatalma, példamutatása és tekintélye, nemzet­közi aktivitása, a szocializmusnak az eszmék szolgálatába állítása egyre jelentősebb lesz abból a szempont­ból, hogy a nemzetközi problémákat a világ dolgozói érdekeinek megfele­lően oldják meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meggyorsítot­ta a történelmi események menetét. A marxizmus-leninizmus eszméi, Ok­tóber eszméi elterjedtek az egész földkerekségén. Harcra lelkesítették a népeket az elnyomók ellen, a sza­badságért és függetlenségért. Az Ok­tóberi Forradalom vívmányai talaján forradalmi átalakulások mentek vég­be valamennyi földrészen ... Kínából egyre nyugtalanítóbb * hírek érkeznek hozzánk. Most már a hivatalos pekingi rádió is be­ismeri, hogy ebben a hatalmas biro­dalomban komoly összecsapásokra ke­rült sor, és a Nankingban lezajlott nagyarányú véres összetűzések után Sanghaiban is zendülés tört ki „bur­­zsoá elemek“ részéről, akik fékezik a munkát, beszüntették az áramszol­gáltatást, elzárták a vizet és szabo­tálják a közlekedést az országban. A rádiófelhfvás szerzői, a „Sanghaj-i Forradalmi Munkás-bizottság" felhív­ja a munkásokat, hogy térjenek visz­­sza munkahelyükre és folytassák munkájukat. A pekingi „Zsen-Min-Zs'Pan a fel­hívást igen komoly dokumentumnak nevezi és megjegyzi, hogy a napjaink­ban lezajló események Kínában for­dulatot jelentenek a kulturális forra­dalomban és nemcsak Sanghai, hanem az egész ország súlyos válságban él. Ezzel a nyilatkozattal a hivatalos körök is bevallják, hogy hatalmas, szervezett munkástömegek vették fel a harcot a „vörös gárdisták" ellen. Japán jelentések szerint Mao Ce­­tung 1965 őszén kénytelen volt Sang­hajba távozni, mert Pekingben a be­folyását teljesen semlegesítette Pchen Csen, a város polgármestere. Ott, Sanghaiban készítette elő aztán „kul­turális forradalomnak" elnevezett el­lenakcióját és csak a múlt év júniu­sában térhetett vissza a fővárosba. A japán tudósítók a kínai dolgozók pattanó feszültségig fokozódó nyug­talanságát a Kínai Szakszervezeti Szö­vetség működésének felfüggesztésével és a vidéki pártszervezetek nyugta­lanságával magyarázzák. Az utóbbiak ugyanis az utolsó hetekben mindent elkövettek, hogy csökkentsék a szak­­szervezetek befolyását. Európa különböző fővárosaiból egy­más után érkeztek jelentések, hogy több kínai diplomáciai külképviselet tagjait rendelték haza Pekingbe, köz­tük Kína nagyköveteit Svédországból, Norvégiából és Dániából. A jelek sze­rint a harc a vörös gárdisták és a „kulturális forradalom" kilengéseivel elégedetlen tömegek közt még nem érte el tetőpontját, és más nagyobb ipartelepeken is várhatók véres ösz­­szetfizések. A legutolsó napokban a vörös gárdisták élesen támadják Csou En-Iajt, a KNK államtanácsának elnö­két is, mert fel merte szólítani a köz­véleményt, ne bírálják helyetteseit. A Mao Ce-tung köré csoportosuló vö­rös gárda legádázabb ellenségei Liu Sao-csl és Thao Csu vezető államfér­fiak hívei. A rendszerint jól informált New York Times szerint az USA kormány­köreiben az a nézet uralkodik, hogy Kinában az állandóan ismétlődő inci­densek ellenére sem várható polgár­­háború. A „kulturális forradalom" ki­­terjesztése az iparüzemekben lehetet­lenné tenné a népgazdasági terv tel­jesítését. A végső kimenetel valószí­nűleg a hadsereg magatartásától függ — vagyis attól, kinek a pártját fog­nák a tábornokok, ha a hatalmi harc­ba bekapcsolódnának. 3 U Thant ENSZ-tltkár keddi *'* sajtóértekezletén kizárólag a vietnami konfliktussal foglalkozva ha­tározottan elvetette az USA kormá­nyának azon nézetét, mely szerint a Nemzeti Felszabadító Front csak a hanoi kormány eszköze lenne, bár igaz, hogy Hanoi erős támogatásban részesíti a dél-vietnami szabadsághar­cosokat küzdelmükben. A főtitkár as újságírók részletes kérdéseinek több­ségére bár nem válaszolt, mivel egye­lőre még nem tartja alkalmasnak, hogy nyíltan beszéljen a Vietnamról folytatott bizalmas tárgyalásairól, — mégis határozottan támadta Johnson kelet-ázsiai politikáját, és elvetette az amerikai kormány elvi indokolá­sát, amely szerint Dél-Vietnam straté­giai szempontból annyira fontos terü­let lenne a nyugati hatalmak számá­ra. Ezzel kapcsolatban példaképpen Jugoszlávia független európai helyze­tére utalt és kijelentette, hogy Viet­nam jövőjét is a függetlenség és a semlegesség alapján kell elképzelni. A főtitkár egyébként hangsúlyozta, hogy a békéltető tárgyalások meg­kezdésének nélkülözhetetlen feltéte­le, hogy az amerikaiak beszüntessék — minden feltétel nélkül — a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság bom­bázását. Közben Vietnamban a szabadság­­harcosok elkeseredetten folytatják harcukat. Már napok óta támadják az amerikaiak egyik legfontosabb repülőterét Plei-Ku közelében. Ugyan­akkor az amerikaiak nagy erőfeszíté­seket tesznek a szabadságharcosok által ellenőrzött termékeny Mekong­delta megszállására, ahonnan — ame­rikai elképzelések szerint — a parti­zánok Saigont és környékét szokták támadni. Ez a hadművelet azonban egyelőre nem jár látható eredmény­nyel. Somló Miklós • • • Kiesinger Párizsba készül Bonni jelentések szerint Kiesinger nyugat-német kancellár első külföldi útjára Párizsba utazik, hogy ezzel is dokumentálja, mennyire fontosnak tartja a nyugat-német—francia vi­szony megjavulását. De tisztázni sze­retné azt is, miben hajlandó De Gaul­le támogatni a bonni kormány szán­dékait a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal normalizálódó kapcsblatok kiépítésében. Azonkívül azonban részletesen kívánja megma­gyarázni Franciaország elnökének az új nyugat-német kormány célkitűzé­seit és feladatait. Bonni illetékes kö­rök szerint Kiesinger megbeszélésé­nek legfontosabb témája a közös ke­let-európai politika lesz. („LE NOUVELE OBSERVATEUR") Ki az a férfi, akinek a következő években ki kell alakítania és irányí­tania kell hazája külpolitikáját, s aki azt mondta önmagáról: „Semmi sem indokolta, hogy ezt a helyet elfog­laljam“. Willy Brandt, igazi nevén Herbert Frahm „törvénytelen" gyer­mek volt. „Ami borzalommal tölt el minden valamirevaló németet" — mondta ki bátran az egyik keresz­ténydemokrata vezető. Herbert Frahm Lübeckben született; nagyapja ne­velte, akt mint mezőgazdasági mun­kás kezdte, későb teherautósofőr lett, s egész életén át meggyőződéses szo­cialista volt. Herbert Frahm korán csatlakozott a Szocialista Ifjúsághoz, aztán a Szo­ciáldemokrata Párt tagja lett. Végül 1931-ben belépett a Szocialista Mun­káspártba, amely azzal vádolta a szo­­ciáldeihokratákat, hogy behódoltak a fasizmus előtt, amikor elutasították a kommunisták egységfrontját. Né­metországban 1935 után megkezdő­dött az illegális harc, Frahm ekkor vette fel a Willy Brandt nevet. Pá­rizsba menekült, majd Spanyolor­szágba ment mint újságíró, és har­colt a népi arcvonal érdekében. A Gestapo állandóan a nyomában járt. Brandt végül Norvégiában telepedett le és felvette az ottani állampolgár­ságot. önként jelentkezett a norvég hadseregbe. Miután helyreállt a bé­ke, mint újságíró kísérte figyelemmel a nürnbergi pert. Onnan Berlinbe ke­rült, idővel a város polgármestere, majd az SPD elnöke lett. Konrad Adenauer Németországában az ott uralkodó „restaurációs" lég­körben Willy Brandtot rendkívül he­vesen támadták és rágalmazták. Ami­kor 19.47-ben ismét felvette a német állampolgárságot, ellenségei — meg­feledkezve arról, hogy nem volt kü­lönösképpen dicső a német egyen­ruha — szemére vetették, valaha 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. január 14. norvég egyenruhát viselt. A derék átlagnémet gyanúsnak találja ezt a politikust. A sajtó egy bizonyos ré­sze „botrányosnak“ tartja, hogy Willy Brandt odahaza családja körében nor­végül merészel beszélni a feleségével Ruthtal, akit Norvégiában ismert meg és feleségül vett. Willy Brandt portréja Brandt szívesen hangoztatja kom­­munistaellenességét. Az elnöklete alatt álló szociáldemokrata párt gya­korlatilag beilleszkedett Bonn bur­­zsoá légkörébe, s tettekben és sza­vakban egyaránt lemondott minden szocialista jellegű követelésről. „Sem­mi sem kényszeríthet arra, hogy visz­­szatérjünk az utópisztikus gyakorlat­hoz és szóhasználathoz", — mondo­gatják pártjában. Meglehet. De mit várhatunk Willy Brandtól a külpolitika területén? Több ízben kijelentette: ambíciója „új határt" szabni a német politikának. Brandt komoly rokonságot érez né­hai Kennedy elnökkel: szívesen utá­nozza gesztusait, örömest használja szókincsét. „Igaz — mondja — hogy Kennedy megpróbált új látóhatárt ki­rajzolni az emberiség előtt...“ Oj látóhatárt? Willy Brandt párizsi nyilatkozataiban és tárgyalásaiban mintegy lelki kényszer hatása alatt ismételgette: „Békét akarunk és ké­szek vagyunk arra, hogy ezt tettek­kel is bebizonyítsuk." Az a kívánsága, hogy a lehető leghamarább Moszkvá­ba utazzék. A Párizsban felbátorított Brandt szeretné minden áron elérni, hogy Németország kapcsolataiban „olvadás" következzék be Lengyelor­szággal és Csehszlovákiával, őszintén szólva nincsenek illúziói. Mikor, ho­gyan és milyen feltételek mellett is­meri el a bonni kormány az Odera- Neisse határt? E tekintetben óvatos, de mélységes meggyőződése, hogy az elismerés bekövetkezik egy napon, akármilyen „szívfájdltó felülvizsgá­lat" árán is. Willy Brandt addig Is közelebb fek­vő célt tűzött ki maga elé: meg akar­ja szüntetni Bonn és Párizs „nézet­­eltérését“. Megértette, hogy e kérdés­ben lehetetlent kívánni nem lenne helyes politika. A terep előkészítése érdekében azt kérte — és sikerült is elérnie — hogy Párizsba indulása előtt legalább részben rendezzék a francia—nyugat-német viszályt. Couve de Murville-nek — De Gaulle tábor­nok által szerfelett értékelt — „aján­dékot" nyújtott át: az NSZK területén állomásozó 63 000 francia katona ott marad, ha a bonni kormány nem lát­ja akadályát, de távozik, ha De Gaulle elnöknek úgy tetszik. Többé nincs szó arról, hogy a francia erőket „integ­rálták" a NATO seregébe, nincs szó semmiféle különleges kötelezettség­ről. Brandt mintha azt mondta volna De Gaulle-nak: „Megértettem önt", amikor a tábornok világosan kijelen­tette, hogy a legcsekélyebb nehézség esetén kész visszavonni a Németor­szágban állomásozó francia csapato­kat. Nem kétséges tehát, hogy a nyugat­német politikában kiegyezésről be­szélnek Franciaországgal, enyhülést kívánnak Kelet felé és egyelőre min­den irányban engedményeket tesznek. Vajon melyik oldalon mutatkozik majd az „új határ"? Párizsban úgy mondják: „Willy Brandtot várjuk a kanyarban". A kanyar az Amerikával fenntartott kapcsolatokat jelenti. Párizsban szeretnék látni, vajon a nyugat-német kormány mennyiben áll készen arra, hogy bizonyos mértékig eltávolodjék az Egyesült Államoktól. Még hosszas munkára van szükség ahhoz, hogy az új helyzet kialakul­jon: messze, nagyon messze van még az „új határ". De nem lehetetlen, hogy Brandt máris megkezdi a hosz­­szú menetelőst (Magyarország) Az Egyesült Államok kormányának egyre nagyobb gondokat okoznak a VDK állandóan erősödő légvédelmi rakéta-egységei, amelyeket a Szovjet­­untó lát el fegyverekkel. Képünkön egy C-130 típusú amerikai bombázó maradványán látjuk, amelyet Thanh-hoa tartomány fölött lőttek le. © Az indiai sajtó a Taskentl Egyez­mény egyéves évfordulója alkalmából meleg szavakkal emlékezik meg Ko­szigin szovjet miniszterelnök és a szovjet diplomácia nagy segítségéről az India és Pakisztán közötti viszály megoldása érdekében. Ajub Khán pa­kisztáni elnök elismerő hangú levél­ben üdvözölte a szovjet miniszter­­elnököt. © Dubnoban, Moszkva mellett e héten ülésezett az egyesült atomku­tató intézet tudományos tanácsa. A Szovjetunió legnagyobb atomreaktorá­nak közelében lefolyó tudományos értekezleten a szocialista országok atomszakértői is részt vesznek. © Washingtonban kedden ült bssze először az Egyesült Államok 90. kong­resszusa. Az utolsó évek parlamenti összetételével szemben, bár nem lé­nyegesen, mégis megváltoztak az erő­viszonyok. A legutolsó novemberi vá­lasztások alapján 84 demokrata és 38 köztársasági párti szenátor került a szenátusba, ami azt jelenti, hogy a köztársaságiak hárommal növelték számukat ebben a testületben. Az USA kongresszusának mind két háza külön ült össze. A szenátusban 248 demokra­ta és 187 köztársasági szenátor foglal helyet. Ó Tárgyalások Lesotho és Dél-Atrl­ka között. Jonathan, a lesothoi király­ság fekete miniszterelnöke tárgyalá­sokra kényszerült Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel, melyeknek tárgyát fontos gazdasági kérdések képezik. A nemrég önállósáogt nyert Baszuto- Land, amely Lesotho Királyság elne­vezés alatt lépett a „független" afri­kai államok körébe, teljesen ki van szolgáltatva a Dél-Afrikai Köztársa­ságnak, mivel az teljesen körülhatá­rolja a fiatal királyságot. A kis or­szág ugyancsak néger uralkodóját, aki nem szándékozott együttműködni a dél-afrikaiak négerfaló kormányával, miniszterelnöke a királyi palotában házi őrizetben tartja. © Kolumbia új kapcsolatai. Az AP hírügynökség értesülései szerint a ko­lumbiai kormány Kína, Kuba és Albá­nia kivételével diplomáciai kapcsola­tokba kíván lépni valamennyi szocia­lista országgal, és tárgyalásait már meg is kezdte a Szovjetunió, Magyar­­ország és Románia illetékes köreivel. © Kuba és az NDK kulturális együttműködése. A hét elején Havan­nában egyezményt írtak alá a két or­szág 1967^68 évi kulturális együttmű­ködéséről. Az NDK elsősorban főisko­lai tanerők kiképzésében nyújt segít­séget Kubának. De sor kerül művé­szek, kulturális és tudományos dol­gozók kicserélésére is. © Ülésezik a JKSZ Központi Bi­zottsága. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának e héten megtartott ülésén a nemzetközi politikai helyzet, a JKSZ feladatai és a nemzetközi munkásmozgalom prob­lémái szerepelnek. A megbeszélések Tito elnök távollétében folynak le, aki szabadságon van. Fehérje-szörp — hús helyett Amerikai élelmiszer-kémikusok protelmartalmú limonádéval terve­zik pótolni a Föld lakossága kétharmadának értékes fehérjékben annyira szegény táplálkozását. Az új készítmény neve „Vttasoy“ és a szójabab kivonatából készül. A négy mtiltó lakosú Hongkong min­den lakosa évente 24 üveget fogyaszt belőle már eddig ts. Ezt a pél­dát Idézte Aaron Altschul amerikai táplálkozást szakértő, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának vezető fehérje-specialis­tája a népélelmezés egy legutóbb megtartott nemzetközi szimpóziu­mán. Altschul az említett vagy hasonló Italban lát lehetőséget arra nézve, hogy mesterséges úton legyen pótolható ínségterületeken az értékes állati fehérje hiánya. Az amerikai polgár naponta átlag 45 gramm állott fehérjét fo­gyaszt, a kelet-ázsiai viszont csak 9 grammot. Az értékes proteinokat a hús vagy más állati termék szolgáltatja. Az emberiség részére szükséges fehérje-mennyiségek felét azonban a gabonafélékből nyer­jük. Sajnos, az emberi szervezet részére ennek a protein-félének nem a legideálisabb az összetétele. Altschul szerint három lehetőség adódik az emberiség részére az annyira szükséges proteinok feltárására: 1. Értékes fehérjedús gabonanemüek fejlesztése — amin jelenleg már dolgoznak is. 2. A gabonafajták feljavítása vegyi anyagok hozzátétele által (pl. Itzínnel). 3. Mesterséges élelmiszerek fejlesztése, melyek értékes fehérjéket tartalmaznának. A harmadik megoldás részére igyekszik Altschul megnyerni az amerikai limonádé-gyárosokat: készítsenek olcsó, tápláló és fehérje­dús vítasoy-t vagy hasonló italokat a világ éhező tömegei számára. Komoly szociológusok és gazdasági szakértők Altschul javaslatát csak részben helyeslik. Szerintük ugyan minden kísérlet ajánlatos arra nézve, hogy az elégtelenül táplált néptömegek fehérjehiányát felszámoljuk, de búzával megrakott hajók és a protein-limonádé ezt a súlyos problémát véglegesen nem oldják meg. Az egyedüli célra vezető megoldás az lenne, ha az ínségben szen­vedő országokban az élelmiszer-termelés feljavulna. S erre a lehető­ségek adva. ts vannak. Illúzió és az ts marad például, ha India ellá­tási gondjatt búzaszállítmányokkal vagy más élelmiszer-küldemé­nyekkel Igyekeznénk megoldani. Csakis az ottani mezőgazdaság ter­méshozamainak a legkorszerűbb technológia alkalmazásával elérhető lényeges feljavításával, valamint parlagon heverő földek alapos kul­­tivációjával lehet kilátás arra, hogy a jövőben ez a súlyos szocio­lógiát világprobléma megszűnjön. Ezért elsősorban a szellemi beru­házást, a lakosságok felvilágosítását, iskoláztatást a modern földmű­velés technikájáról kell szorgalmaznunk — mindenekelőtt az ún. fejlődő országokban. A szójabab-ltmonádé legfeljebb csak átmenetileg jöhet számításba. SM Pillantás a nagyvilágba

Next

/
Thumbnails
Contents