Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-14 / 2. szám

SOMLÖ MIKLÓS: FÜSTBE MENT TERV Magunk is elkészíthetjük Bármilyen maradék anyagból: kordbársonybél, tweedből, düftin­ből, gyapjúszövetből stb. magunk is elkészíthetjük a rajzunkon látható két meleg, praktikus fejrevalót. A gyerekeknek általában nagyon érzékeny a fülük, tehát télen, fa­gyos, hideg Időben olyan sapkát kell viselniük, ami jól megvédi őket a hidegtől. Ezek a sapkák jól simulnak a fülre. Ha ügyesen szab­juk őket és megfelelő anyagot használunk, mutatósak is. Az első modell bármilyen anyag- j ból készülhet, és ki is bélelhetjük, j A másik sapkát bársonyból, kord­bársonyból vagy egyszínű gyapjú- j szövetből készíthetjük, s a szélét szőrmével szegélyezhetjük. Szőr­méből csináljuk a bojtot is. Ezt vastagabb szálú gyapjúfonálból is megköthetjük. P. J. tető feliratokkal látják el a dohány­­termékeket, amelyek bevezetése azon­ban csak rövid időre csökkentette a fogyasztást. A dohány többféle kóros elválto­zást okozhat az emberi szervezetben. Kórokozónak tekintik tüdőráknál, idült hörghurutnál, tüdőtágulásnál, ér­betegségeknél. A tüdőrák és a Bür­ger-kór (idült érgyulladás) dohányzó­betegségek. A napjainkban annyira elterjedt szfvszorulás (angina pecto­ris) és szívinfarktus dohányzók köré­ben szintén gyakoribb. A dohány ni­kotinja idegméreg, már kis mennyi­ségben is okozhat szívdobogást, ma­gas vérnyomást, gyomorhurutot és savtűltengést; szédülést, színvakságot is — az utóbbiak már inkább idült nikotinmérgezés jelei. Mérsékelt do­hányzás nem vezet mérgezéshez, mert a nikotinnak csak kis része szívódik fel a beszívott füstből, azonkívül bi­zonyos megszokás is kifejlődik hosz­­szabb ideig tartó megszokott dohány­zással. De a nikotin helyett rákkeltő anya­gok (benzpirén stb.) is találhatók a dohányfüstben. Egyéb tényezőkkel kapcsolódva ezek felelősek a légző­szervek daganataiért. A tartós, inten­zív dohányzás egyre gyakoribb réme az ajak-, gége- és tüdőrák. Egy ismert amerikai tudós kijelentése szerint a rák nagyobb veszélyt jelent az Egye­sült Államok társadalmára, mint az atombomba, mert ha a rákesetek szá­ma továbbra is olyan mértékben sza­porodik, mint az utolsó évtizedben, atombomba nélkül is elpusztul a né­pesség nagy része. Káros hatással van a dohányzás a fogakra is: zománcuk veszít az ellen­­állóságából, a fogak megbámulnák. Erős dohányosoknál az Ínygyulladás is gyakori. Bár a dohányzás nem jelent olyan súlyos csapást a társadalomra, mint az alkohol vagy a kábítószerek, ká­rossága vitathatatlanul bebizonyított. A legsúlyosabb az a hatás, ha a do­hányzás mér fiatal korban kezdődik. A cigarettafüst rákkeltő hatása évti­zedekig tartó dohányzásnál érvényesül a legerősebben, mert a daganatok lappangási ideje igen hosszú. A peda­gógusoknak, orvosoknak és népműve­lőknek fontos feladata, hogy megér­tessék a fiatalokkal: nem a dohány­zás teszi őket nagykorúvá. A fiatal­korúnknak szánt filmekben, színi elő­adásokban, TV-műsorok ban be kellene tiltani a szereplők nagy azuggesztiv erővel ható dohányzását. Leszokni a dohányzásról gyakran szinte lehetetlen, mert igazán nagy akaraterő kell hozzá, s ezért a leg­jobb nem rászokni! Ha azonban már dohányzunk, ne szívjuk azt a cigaret­tát egész a tövéig, ne dohányozzuk üres gyomorral! A füstszűrővel (fil­terrel) ellátott cigaretta kerésbé ár­talmas. Nehéz testi munka vagy spor­tolás közben ne szívjunk! A füstös helyiségeket gyakrabban szellőztessük és hálószobában sohase dohányoz­­«wW Djl B. O. Kissi megkésve Jelentkezem, 'de Mi­közben nagyon el voltam foglalva. Mindnyájatoknak nagyon-nagyon kö­szönöm az Igazán kedves vendéglá­tást, nagyszerűen éreztem magam köz­ietek, annyira, hogy eleinte komolyan foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy véglegesen hazaköltözöm, már azért Is, mert itt, Amerikában olyan szomorú hírek szállingóznak a kom­munista országokban uralkodó viszo­nyokról. Ügy ts gondoltam, eladom az egész boltomat a benzinkúttal együtt és végleg hazamegyek minden vagyonyommal, hogy segítségetekre lehessek. El is adtam mindent. De előbb körülnézek otthon — gondol­tam, mielőtt hajóra szálltam volna. Odahaza, nálatok azonban saját sze­memmel meggyőződhettem róla, meny­nyit hazudik az itteni propaganda ró­latok. Hiszen nem ts tudom van-e még egy ország, melynek polgárai olyan könnyedén, kedélyesen élnek, és zsebükből olyan vígan repülnek ki a százasok, mint nálatok. Hát hol engedheti meg magának egy hivatal­nok, hogy akkor maradjon el munka­helyéről, amtkor akar — úgy mint ttl Es hol lehet olcsó pénzért olyan fi­nom lakomákat csapnt, mint otthon, nálatok. Mivel tehát magam is láttam, mennyire nem vagytok rámszorulva, máshogy határoztam. Amikor hazautazásom közben Pá­rizsban Jártam, csinos amerikat öz­veggyel ismerkedtem’meg, akivel már néhány rövid nap után nagyon meg­barátkoztam. Jó üzlete van Ohioban. Tetszettem nekt én is, s ezt meg ts vallotta nekem búcsúzás közben, mi­előtt hozzátok utaztam. Miután tehát tudom, hogy nincs rám szükségetek, elhatároztam, hogy feleségül veszem Gladys-t és betársulok hozzá. Két he­te, hogy megesküdtünk és már át Is költöztem Ohloba. Éljetek boldogulI Miska Pedig ez a vendéglátás elég sok jénzt felemésztett. A gyerekek — mind a hárman — állandóan jó prog­ramról gondoskodtak, elvitték nagy­­játyjukat mindenhova, még partner­­lőt Is szereztek neki egy Ismerős, ;sinos kis özvegy személyében, aki :iem tartozott a legvallásosabb asszo­nyok közé, és saját beismerése szerint i modern felfogások híve volt. Las­san elfogyott az a kis készpénz és mind a három testvér kölcsönt vett fel, azzal számolva, hogy az öregnek Amerikában családi kötelezettségei amúgy sincsenek, talán végleg itt marad vagy ha vissza Is megy, majd csak küldi megint a dollárokat. Hat hét elteltével Miska bácsi — a sok szórakozástól és a víg özvegy ragaszkodásától kissé fáradtan már — a visszautazást kezdte emlegetni, bi­zonyos üzleti ügyek lebonyolítására hivatkozva. A gyerekek óvatos kérdé­sekkel kerülgették, mik is a tervei a jövöre nézve. Az öreg azonban nem adott határozott választ: „Még nem döntöttem, eltart még egy Ideig, amíg /églegesen el nem határozom magam." Mariska, a nővére őszinte, testvéri egyenességgel kérdezi tőle: „Miért nem jössz haza véglegesen?“ — Hát hiszen gondoltam én már arra is — válaszolja komoly hangon az öccse —, de egyet s mást még meg kell gondolnom, amíg véglegesen el tudnám magam erre határozni... Időközben a gyerekek adósságai tetemesen meggyarapodtak. Aztán el­érkezett a búcsúzás napja. Miska bá­csi egy utolsó ötvenest nyomott húga köténye zsebébe. — Váltsd be és végy magadnak valamit! Sajnos nincs már elég nálam, kell még az útra, de majd jelentkezem. Az esti gyorssal elutazott Prágába, hogy onnan repülőn folytassa az út­ját. Egy hónap múlva levél érkezett — Ohioból: „Drága Mariskám, kedves gyerekekI — Mama, sürgönyt kaptál, Párizs­ból! — kiáltotta lelkendezve Mariska a kapuból. — Én, Párizsból? — csodálkozott az anyja. A postás elment. Mariska türelmet­lenül bontotta ki a táviratot. „Holnap este érkezem. Miska.“ — Űristen! Miska hazajön Ameriká­ból! Miska, az öregasszony öccse jó 40 esztendővel ezelőtt, legény korában fordított hátat a vén Európának. Elein­te valamelyik Pittsburgh környéki bá­nyában lapátolta a szenet, később autószerelő volt és szépen keresett, majd önállósította magát és az egyik nagyforgalmú országút mellett álló, kis fogadóval kombinált benzinkút tudajdonosaként — közép-európai sze­mekkel nézve — tisztességes vagyon­kára tett szert. Éveken keresztül sem­mit sem hallatott magáról; majd né­hány évvel a második világháború után hosszú levélben számolt be ame­rikai éveiről és éppen lezajlott váló­peréről. Az egyedül maradt, gyermek­telen férfi ezután már rövidebb-hosz­­szabb időközökben irt, sőt valuta-kül­deményeivel Is megörvendeztette két­­háromszor évente otthoni rokonait. Utolsó leveleiből kicsendült már a honvágy is és irt arról is, mennyire egyedül érzi magát gyakran abban a cudar, nagy Amerikában. A nővére többször is Invitálta haza. A gyerekek — mind felnőtt, családos emberek már — nem nagyon osztották anyjuk rokoni érzelmeit, mert hát Itthonról mégsem lehet tuzex-utalványokat kap­ni. Ezt ugyan csak maguk közt vitat­ták meg, ismerve édesanyjuk puha szivét. A két fiú, Zoli és Károly a ml viszonyainknak megfelelő átlagos ke­resetű hivatalnokok voltak, — Zoli a A Fifze A Csata felé robogó motoros vonat kitartó egyenletességgel rázza az uta­sokat. Bizony, ezen a szakaszon nem szunyókálhat senki. Ha pedig az em­berek ébren vannak, mit tehetnek egyebet, köszörülik a nyelvüket. Olyan nagy a zsivaj, hogy az ember a saját szavát ts alig érit. A szomszédos pá­don egy Jól megtermett, hordóhangú, piszeorrú kamasz tart előadást vagy féltucat serdülőnek. A gyerekek nagy áhittal hallgatják „tanítómesterüket“ — A ml utcánkban szépen össze­dolgozunk, — hangsúlyozza a pisze — A banda kitünően működik. Már két komolyabb akciót hajtottunk vég­re. — Milyet? — érdeklődik sóvárogvc, egy Jehérképü, vékony legényke. — Könyörgöm, mondd elI — kérleh a szeplős. —Hadd halljuk! — bíztatja a ke rek képű. A pisze még egy ideig kéreti ma gát, majd hatásos szünet után emeli Jövel kezdi mondókáját. — A legfontosabb a banda tagjai nak kiképzése. Az akciók előtt parity tyával és folyami kaviccsal céllövé szetet tartottunk. Akik a legjobb ered ményt érték el, azok hajtották végrt az akció nehezebb részét, a többiek pedig őrködtek. nemzeti bizottságnál dolgozott, Károly pedig a közeli Járási székhely egyik ipari üzemében. Azonnal összeült a családi kupak­­tanács. Zoli saját kocsiján futott be, melynek beszerzéséhez nagyban hoz­zájárultak Miska bácsi dollárküldemé­nyei is. Természetesen megfogadták, hogy Miska bácsinak úgy kell otthon éreznie magát, mint a paradicsomban. Másnap este meg is érkezett Miska bácsi, hatalmas ajándékokkal megra­kott bőröndjei alig férek el Zoli 1000 MB-jében. Már hetekkel megérkezése előtt hajózott be a new-yorki kikötő­be, megnézte Londont, szétnézett ki­csit Hollandiában és Belgiumban, és egy kis hunyorgással a család férfi­tagjai felé megjegyezte, hogy az utol­só három hetet Párizsban töltötte Is­merősökkel, kitűnően szórakoztak. Nagyon gyötörte már Amerikában a honvágy, s így most hazajött — hogy kissé szétnézzen. Tagbaszakadt, egész­séges, deresedé, de igen jóképű hat­vanasnak látszott, s nővére büszkén prezentálta világiért öccsét a külön­féle kifogásokkal jelentkező szomszé­doknak, ismerősöknek. Aztán se vége se hossza sem volt a meghívásoknak, kiruccanásoknak. Zoli mindenesetre két hét szabadságot vett ki, hogy kocsijával mindenkor rendelkezésre álljon nagybátyjának, aki nagyon gavallérosan Igyekezett viselkedni, s már kezdettől fogva haj­togatta, hogy minden költséget fedez. Ki is rukkolt azonnal egy 50 dolláros­sal, de csak nagy rábeszéléssel tudta meggyőzni rokonságát, hogy azt ked­vük szerint használják fel. A gyere­kek hallani sem akartak arról, hogy Miska bácsi vendég létére pénzt is költsön rájuk. „Csak nem képzeled, hogy majd te tartasz el bennünketl" — Mondd már, — sürgeti a kíván­csiságtól hajtva a szeplősarcú. — Hát az úgy történt, gyerekek, , hogy az új utcában ts klgyúltak a világítólámpák, és kipróbálhattuk tu­­" dományunkat. A banda határozata 1 szerint minden második égőt kilőttük. ' — Aztán megúsztátok szárazon? — : érkelődtk a vékonydongájú. • — Az igazat megvallva egy ktcstt 1 ráfizettem — mondja a pisze — mert valaki beköpött. De apu kifizette a • száz koronát és még majdhogy el nem 1 verte a közrendvédelmi bizottság el- 1 nőkét. • — Hát a második akció hogu sike­­- rült? • — Az totális volt. r — Hogy értsük ezt? — Ügy gyerekek, hogy most már az utca minden égőjét kilőttük, és z eddig még senkt sem köpött be a nemzett bizottságon, t A hallgatóság szinte repeső öröm­mel könyveli el az újabb eredményt. A pisze pedig, mint győztes hadvezér további terveket sző. Egyet-mást el­árul belőle. Nemrég a családi házak kiskapuit dobálták le. Akad ilyenkor • félidőben szórakozás. A felnőttek mec, hadd mérgelődjenek. Mit törődik az !- zal a pisze, hogy a szövetkezett fejők '- reggel három órakor miatta mennek ;- koromsötét utcában munkába. Élt c ’- világát. De vajon miért teheti? Erre e a szeplősképü adja meg a választ. t — Könnyű a piszének, hisz az édes­apja ts falaz nekt. (bállá) Cinke Cili Nagy pelyhekben hullott a hú. Vas­tag fehér takarú borította a rétet, a mezőt és a fákat. A szegény kis cinkék dideregtek, fáztak az erdőben. Meztelen lábacskáik a hidegtől meg­dermedtek, s alig bírtak megkapasz kndni a havas, csúszós ágakon. Egy zimankós reggelen a kis Cinke Cili síró hangon panaszkodni kezdett: — Ogy fázom, olyan éhes vagyok! Alig van már erőm. Érzem, ha ma sem eszem, nem érem meg a holnapot Megszánta őt a jő öreg Cinke bácsi és azt mondta neki: — No, gyere velem, elmegyünk Fe riék kertjébe, van ott egy madáretető Ferkú jó fiú, sohasem feledkezik meg rólunk. Tudja, hogy nyáron serényei pusztítottuk kertjükben a kártékoni rovarokat, hernyókat. Most aztán úg] jutalmazza meg fáradságunkat, hog] mindennap egy nagy darab faggyú falat, abból jut neked is. Elindult a két cinke. Fáradt szár­nyukra sűrűn esett a hő, egészen fe­hérek voltak, amire megérkeztek Fe­­riék kertjébe. Már messziről hivoga­­tóan mosolygott feléjük a szép, zöldre festett madáretető. Szegény Cinke Cili üres gyomra még jobban kezdett ko­rogni. Végre leszálltak a madáretető­re, de abban a pillanatban lövés dör­dült és Cinke Cili fájdalmasan fel­csipogott. A szomszéd kertből az a gonosz Peti légpuskával rálőtt szegény Cilire s megsebezte a szárnyát. Az öreg cin­ke pedig ijedtében elrepült. Cili ott vergődött a madáretető tetején s fáj­dalmában keservesen, panaszosan csi­pogott. Feri figyelmes lett a madárcsipo­gásra és kinézett az ablakon. Látta, hogy egy kia cinke vergődik a madár­etetőn. Kiszaladt és bevitte a sérült Ide madarat a meleg szobába. Bekö­tötte a szárnyát, aztán étellel kínálta. Cinke Cili nem evett, pedig nagyon korgott a gyomra. De a fájdalom és az ijedtség elfeledtették vele az éh­séget. Csak másnap szólalt meg ijedt csi­pogásával. Hozta is Ferkó iziben a jó falatokat. — Cili lassan megbarátko-VlZSZINTES: 1. Petézőméh. 2. A századforduló neves eeeh rajzolómű­vésze (ALES). 7. Tova. 8. TR. 9. Pihe­nünk benne. 11. Hasító eszköz (ékezet nélkül). 13. Ékezet pótlásával: szemé­lyem. 14. Tyúklakás. 17. Hasznos ipari növény. 19. T-vel a végén folyó Ro­mániában. FÜGGŐLEGES: 1. E napon. 2. Sír­feliratokon olvasható. 3. Hím méh. 4. KS. 5. Monda. 10. Nőstény méh. 12. Méhlakás. 15. Férfinév. 15. Savany­­kás gyümölcs. 18. NZ. 20. Folyadék. Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 3., 10. és 12. sz. sorok meg fejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A Szabad Földműves 52. számában közölt kisrejtvény helyes megfejtése: „Boldog új esztendőt kívánunk!“ Könyvjutalomban részesülnek: Lukács Katalin, Sajógömör, és Marton Kálmán, Tanp> zott helyzetével, most már jól érezte magát a meleg szobában. A sebe sem sajgóit annyira. Ott üldögélt Fertcé tenyerében, há­lás szemekkel tekintett rá és azt csi­pogta neki: — Köszönöm, Ferkó a jóságodat, ígérem neked, hogy nyáron százszoro­sán meghálálom! Parraghy Johanna A KIS MÉHÉSZ több mint 34 000 tonna. A dohány­füsttel évente mintegy 15 milliárd dol­lár jut a levegőbe. Ha nem lenne do­­lányipar, Magyarországon például 7 tzerrel több munkás dolgozhatna más Iparban. A dohányfogyasztás növeke­dése részben a nők füstölésével Is magyarázható. A második világháború után nálunk már csaknem olyan gya­kori nőknél a dohányzás, mint a fér­fiaknál. Egy osehszlovákiai polgár át­lagos kiadása dohányra évente B50 korona. Belföldi termelésünk csak 15—20 V*-t fedezi a szükségletnek, a külföldről behozott dohányterméke­kért pedig drága valutával kell fizet­nünk. Egy prágai kutatás kiderítette, hogy már a 18 éves fiatalok néhány százaléka dohányzik; a 18 éves lányok 18 '/o-a, a velük egykorú fiúknak pe­dig több mint 25 %-a — a pedagógu­sok, a szülők és az orvosok tanácsa ellenére. Amerikában már figyelmes­hányt az emberiség legnagyobb ellen­ségének nevezték előtte, kijelentette: „Meg vagyon írva: szeresd ellenségei­det!“ A történelmi érdekességek, egyéni elmélkedések azonban csak a múltat idézik; korunkban a dohányzást a kor­szerű tudományos adatok tükrében keli elemezni. Ezek közül szeretnénk kiemelni néhányat. A dohányfogyasz­­tás egyre növekszik: 1938-ban kb. 27 ezer tonna dohányt termesztettek a világon. 1958-ban a viláBtermelés már A DOHÁNNYAL az utolsó öt évszá- i zad kertészei, kémikusai, orvoséi és s közgazdászai is foglalkozták már — , ki-ki a maga szempontjából. Innen c származik a sok különböző, gyakran ellentmondásos értékelés. A tengeré- ( szék és utazók által Európában is i meghonosodott dohány a tiltó intéz- : kedések ellenére hallatlanul elterjedt, i Richelieu, XIII. Lajos király miniszte- 1 re még kiutasította azt az embert, i aki a dohánytermelés felkarolását « ajánlotta. Másfél évszázaddal később i azonban a ravasz Talleyrand már azt ígérte, rögtön betiltja a dohányzást Franciaországban, ha hozzá hasonló állami jövedelemforrást javasolnak neki. Arról nem is akarunk beszélni, hogy az alkohol mellett a nikotin a betegségek milyen szaporodását von­ja maga után és milyen összegeket emészt fel. Heltal Jenő, a pesti bohém­világ szellemes írója mondta egyszer: : „Ha arra gondolok, hogy negyven év alatt mindennap elszívtam átlag ti- * zenöt szivart és hogy ez tíz szökőév pótnapjaival együtt kb. 220—250 ezer 1 szivarnak felel meg, fantáziám azon­nal hozzácsapja azt is, hogy körül- ' belül negyvenöt—ötvenezer pengőt ; füstöltem el. ötvenezer pengő! Ha . megvolna egy összegben, szép kis há­zat vehetnék Budán, kis kerttel együtt. . Ülnék a verandán, elszívnék minden- . nap 15 szivart... ha volna miből. Ta­lán el kellene adnom a házat, hogy szivarra gyújthassak, el is adnám : könnyű szívvel, mert negyven év alatt ' jobban megszerettem a füstöt, mint 1 a téglát.. Voltaira, a nagy francia gondolkozó is nagy dohányos volt. Amikor a de- < Az élvezet növénye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents