Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-08 / 14. szám

T izenhatodik járási konferen- 1 ciájukat tartották március 11-én a losonci járás CSEMADOK helyi szer­vezeteinek küldöttei. A losonci CSIL­LAG ÉTTEREM nagytermébe közel 160-an jöttek össze, hogy értékeljék eredményeiket, s bírálják kulturális életünk árnyoldalait. A múlt évben szervezett nagysza­bású rendezvények a jé munkáról ta­núskodnak. Csupán néhányat emlí­tünk: Nagydarócon körzeti, Szécsén­­kén járási CSEMADOK-napot rendez­tek, Füleken pedig jól sikerült kerü­leti, népművészeti fesztiválban gyö­nyörködhettek a nézők ezret, s a csábi szüreti ünnepély is sokak szá­mára felejthetetlen élmény marad. Megelégedéssel nyugtázható, hogy a CSEMADOK-rendezvényeken fellépő népi együttesek és kultürcsoportok nemcsak számban szaporodnak, de a minőség terén Is előretörtek. Ta­valy a nyári rendezvényeken 4 ének­kar, 13 tánccsoport, 5 népi zenekar, 10 szólóénekes és 360 szereplő lépett fel, akiknek mintegy 15 ezer lelkes néző tapsolhatott. A színvonal fejlő­dését bizonyítják: a kiemelkedő kul-Szocialista kultúrál 1 A CSEMADOK járási konferenciái Losoncon és Ersekújvárott turálls tevékenységért arany emlék­plakettet kapót Csákányháza, Csáb és Lukanyénye, ezüstfokozatot Ipoly­­nyék, Fülekpüspöki és Sávoly, bronz­­fokozatot pedig Nagydaróc, Zsély és Szécsénke község népművészeti cso­portja. Az eredmények mérlege azt mutat­ja, hogy számos községben (Panyl­­daróc, Vilke, Rapp, Varhó, Bolyk, Pinc és másutt), ahol az elmúlt évek­ben kifogásolható volt a CSEMADOK tevékenysége, az utóbbi Időben jelen­tős Javulás következett be. A járás­ban négy új tánccsoport alakult, és jelenleg már 18 aktiv tánccsoport mű­ködik. Hasonló fejlődés észlelhető az énekkarok vonalán is. Különösen a csábi énekkar fejlődése szembe­ötlő, főleg azóta, hogy vezetését Tóth András tanító vette át. További örven­detes tény, hogy Nagyzellőn a közel-AZ ŐSHAZA KUTATÓJA KORÜSI CSOMA SÁNDOR útrakelésétöl (1819) mintegy nyolc évtizedet Blei föl azoknak az utazásoknak a kora, amelyekről több-kevesebb joggal elmondható, hogy összefüggésben voltak a magyarok őshazájának és test­vérnépeinek földerítésével. A Fekete tengertől az Északi jeges-tengerig és a Volgától a Sárga tengerig terjed kutatásaik területe, julianus után hat évszázados ugrással érkezünk meg Körösi Csorna Sándor nemes alakjához. Milyen cél lebegett Csorna ábrándos szeme előtt? „...szegény tanuló vagyok csak“ — Írja önmagáról tibeti szótára elő­szavában — „akinek óhajtása, hogy lássa Ázsiának országait... megfigyelje a különféle népek szokásait, megtanulja ifyelvüket, abban a reményben, hogy eredményeinek a világ egykoron hasznát látja“. Egészítsük ki ezt a szerény vallomást a bécsi angol követnek írt levelével (1832): „Célom a magyarok eredeti lakóhelyeinek felkutatása, történelmi adatok gyűjtése viselt dolgaikról és a különféle orientalista nyelvek és a mi nyelvünk között mutatkozó hasonlóságok megfigyelése.“ Igazuk is volt tehát, meg nem is azoknak, akik a középkori magyar Ju­­lianus barátnak kései, ábrándos utódát látták benne. Kőrösön született, Háromszék vármegyében 1784. április 4-én. Szegény katona családból szár­mazott, és csak igen nagy erőfeszítéssel tudta elvégezni az enyedi gim­muiiDan ou tagú eneKKar aiaicuit. Ke­­mélhető, hogy a Jövőben még sokat hallunk a nagyzellőiekről. A konferencia résztvevői bátran bírálták azokat a tényezőket, ame­lyek fékezik a kulturális élet fejlődé­sét falvalnkon. Azt sem hallgatták el, hogy a CSEMADOK helyi szerve­zeteinek munkájában sok a formai­­ság. Túl sokat hivatkoznak egyes ve­zetők a televízió hatására, ha a pan­gó kulturális élet okairól számolnak be. Igen helyes javaslat született pél­dául azzal kapcsolatban, hogy a lo­sonci járás 10 kilencéves alapiskolá­jában a jelenleginél sokkal többet kellene foglalkozni a tanulók ének­kultúrájának fejlesztésével — ez egyik előfeltétele annak, hogy a fal­vakon ne legyen „fehér holló“ az énekkar. Örömmel vettük tudomásul, hogy a CSEMADOK színjátszói tavaly valóban aktivak voltak: 165 háromfelvonásos színművel léptek közönség elé. Az is előrehaladásnak számit, hogy a be­mutatott darabok eszmei tartalma csaknem minden esetben kifogásta­lan volt, ugyanakkor a művészeti kö­vetelmények mércéjét is egyre maga­sabbra tolják. Különös elismerést ér­demelnek a kulturális élet fejlesz­tése terén kifejtett munkásságukért a fülekpüspökiek, az ipolynyékiek, rappiak, tőrincsiek, szécsénkeiek, sá­­volyiak — ügyeltek arra, hogy csak értékes színművet mutassanak be. A Járási versenyből a tőrlncsl színját­szók kerültek ki győztesen, akiket sorrendben a szécsénkeiek, sávolyíak és zsélylek követtek. A járás CSEMADOK szervezeteinek tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját méltó­képpen akarják köszönten!. Szocia­lista kultúrát akarnak teremteni — a Járás legeldugottabb falvaiban is — mindenütt, ahol a magyar szót, a magyar kultúrát igénylik. (A. V.) ☆ ÉRSEKOJVÁROTT is ugyanazon a napon került sor a CSEMADOK járási konferenciájának megtartására. Dr. Szlrmák Imre, a Járást vezető­ség elnöke üdvözölte a konferencia résztvevőit és a vendégeket. Ezután Benefi János tartalmas beszámolója következett, amelyben értékelte a múlt év eredményeit és hiányossá­gait. Sajnálkozásét fejezte ki, hogy a járás magyarajkú dolgozóinak csu­pán 5,7 százaléka tagja a CSEMA­­DOK-nak, holott legalább 10 százalék volna az arányos. E téren még sok megértésre, még több felvilágosító munkára van szükség. A járásban 32 színjátszó együttes, 11 tánccsoport, 3 honismereti kör és 2 énekkar fejtett ki értékes kulturális munkát. S a konferencia tiszteletére a 35 helyi szervezet 110 új tagot szervezett a kultúrakedvelők népes táborába. A 109 résztvevő közül 20-an szólal­tak fel a vita keretében: terveikről beszéltek, bíráltak, sérelmeket sorol­tak fel. Első Ízben említődött a sport ügye is a vitában, sőt a határozatba is bekerült. Majd dr. Krivosik és Barta István, a CSEMADOK Központi Bizottságának tagjai szólaltak fel. A vita értékelését Dr. Szirmák tartotta. Végül a konferencia határozatot fogadott el, amely a szervezeti élet, a népművelési munka, s a népművé­szet fejlesztését segíti majd elő. A járási vezetőség most azon mun­kálkodik, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordulóját a helyi szervezetek tagjai gazdag mű­sorral köszöntsék. (B. Gy.) UdálUlllUl. , . Csorna, a székely diák, a tudományoknak, nyelveknek szentelt küzdelmes ifjúkor után harminchatodik évében, 1819 novemberében kel útra Nagy­­enyedről Ázsia belseje felé. Bukaresten, Szófián át Konstantinápolyba gya­logol, onnan Alexandriába, majd Ciprus szigetén át Latakiába hajózik, Alenpón keresztül Bagdadba vándorol. 1820—1821 telét Teheránban tölti, tavasztól őszig Mesedben időzik, novemberben megérkezik Bokharába. Onnan Kabulon és Lahore-on át Szinaporba (Kasmír) megy, júniusban eléri Ladáth székhelyét. Visszatérőben Kasmír felé 1822 júliusában találko­zik Moorcroft angol utazóval. Moorcroft felismeri Csornában a rendkívüli embert. Barátsága és támo­gatása sorsdöntő Csorna életében. Neki köszönhető, hogy az őshaza kuta­tója a tibeti irodalom tanulmányozásába mélyedt. Visszafordult Ladáthba és tizenhat hónapot tölt Zauszkarban, a tanglai lámakolostorban. Megta­nulja a tibeti nyelvet, elolvas többszáz tibeti könyvet, s közben bejárja egész Tibetet. 1824 végén felbukkan a szabathu-i katonai állomáson, Simla mellett. Fölszólítják, adjon számot terveiről és viselt dolgairól. Csorna megírja jelentését. Megkapja az engedélyt, hogy visszatérjen Tibetbe. Havi ötven rúpia segítséget szavaznak meg neki tudományos tanulmányai folytatására. 1825 júniusában indul el phuktali kolostorba. Másfél évvel később Cal­­kuttában újabb három évre meghosszabbítják kiküldetését. Ekkor Basel­ban indul (1842) utolsó kutató útjára, Lhassza felé, hogy onnan behatol­­anyagát. Körösi Csorna eközben sokat szenved a hidegtől, fűtetlen cellában dolgozik. Calkuttába visszatérve befejezi és kiadja a szótárt és a tibeti nyelvtant: „legszebb és legmaradandóbb emlékművét". 1836-tól 1838-ig a Himalája tövében tartózkodik, ötvennyolc éves korá­ban indul (1842) utolsó kutató útjára, Lhassza felé, hogy onnana behatol­jon a „jugarok földjére". i A sors másképp határozott. Agyanhajszolt szervezete nem bírta ki az újabb megpróbáltatásokat és 1842. április 11-én Dardzsingben áldozatul esik egy lázas betegségnek. Itt halt meg messze keleten a nemesszívű hős székely, messze a szépséges Erdélyországtól. Sírján a bengál ázsiai társaság állított emléket. Molnár Ferenc (Dunaszerdahely) FELHÍVÁS A magyarnyelvű Dunaszerdahe­lyi Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskola felhívja mindazon fiatalok figyelmét, akik most végzik el az alapiskola kilencedik osztályát és szeretik a természetet, jelentkez­zenek a mezőgazdasági techni­kumba. Iskolánknak kitűnő tan­gazdasága van. Azok a tanulók, akiknek a tanulási eredményük nem lépi túl a 2,5 jegyátlagot, ösztöndíjat kapnak, mely 325 ko­ronáig terjedhet. A félárvák külön segélyt kaphatnak, ha arra rászo­rulnak. A jelentkezési íveket a következő címre küldjék: Riaditefstvo SPTS Dunajská Streda. Minden további információt az igazgatóság szívesen megad. A MATESZ áprilisi műsora Április 8, Ipolyság Április 9, Vágfarkasd Április 11, Taksony Április 11, Párkány Április 13, Érsekújvár Április 14, Diószeg Április 15, Sókszelőce Április 16, Vágkirályfa Április’17, Pozsony Április 18, Deáki Április 18, Nyitra Április 20, Nagymegyer Április 20, Köbölkút Április 21, Nagymegyer Április 21, Bátorkészi Április 22, Nagyfödémes Április 23, Farnad Április 26, Komárom Április 27, Vásárát Április 28, Komárom április 28, Zselíz Április 29, Alsószeli Április 29, Perbete 19.30 Szent Péter esernyője 19.30 A néma levente 14,00—19,30 Űri muri 19.30 Dandin György —Bolhabál —„— Rejtélyes körülmények között —„— Haramiák —„— Szent Péter esernyője —„— Haramiák —„— Rejtélyes körülmények között 19.00 Bolhabál 19.30 Bolhabál —„— Rejtélyes körülmények között —„— Bolhabál —Rejtélyes körülmények között —„— Szent Péter esernyője —Szent Péter esernyője 10.00 Rejtélyes körülmények között 19.30 Szent Péter esernyője —„— Bolhabál —„— Rejtélyes körülmények között —„— Dandin György —Úri muri Körzeti szavalóverseny Dunaszerdahelyen Március 23-én rendezték meg első ízben Dunaszerdahelyen a kör­zeti szavalóversenyt, amelyen a Brattslava-vldék, a lévai, a komá­romi és a dunaszerdahelyt járás legjobb szavalói és prózai előadói vettek részt. A járást szavalóverse­nyek győztesei mintegy hatvanon jöttek ősze Dunaszerdahelyre, hogy összemérjék erejüket és tudásukat az országos szemle, a KOMAROMI JÖKAl NAPOK előtt. Ha a rendezvény Jelentőségét akarjuk méltatni és értékelni, ak­kor mindenekelőtt a kezdeménye­zés helyességét kell kihangsúlyoz­ni. Azt a kezdeményezést, amely a járási versenyeken túl lehetősé­get biztosít a legjobb szavalóknak és prózát előadóknak ahhoz, hogy az országos rendezvény előtt ta­pasztalataikat tovább bővíthessék. Szükség van-e erre? — kérdez­hetnénk. A válasz egyértelmű: szükség van rá. Mégpedig több ok­nál fogva. Az első, hogy a járási versenyek győztesei és helyezettjei Itt már magasabb szinten, az or­szágos rendezvény színvonalához közelebbi helyzetben mérkőznek egymással. A hibáik, de a tudásuk Is jobban megmutatkozik. Ezen kívül még fontos szerepet játszik az ts, hogy mtlyen a választék, hogy mennyi a felfedező kedv és erő azokban a szavalókban, akik ezt a műfajt képviselik majd Ko­máromban. A tapasztalatok azt mutatták, hogy létezik Ilyen Irányú Igény és kedv. A szerzők és a költemé­nyek sora sokszínű volt. Népballa­dák, klasszikusok, mai költők és prózaírók művelt Interpretálták a szavalóverseny résztvevőt. A szín­vonallal ts elégedettek lehetünk, s ez reméljük hatással lesz a ko­máromi vetélkedő színvonalára ts. A bírálóbizottság alapos és rész­letes elemzés után a következő­képpen osztotta el a díjakat: I. kategória, vers: Rácz Klára, próza: Kolárik Róbert, II. kategó­ria, vers: Szuchy Márta, próza: Lukacsovlcs Mária. III. kategória, vers: Szépe Katalin, próza: Hütttn­­ger Györgyi. Az ünnepi akadémián délután fellépett a bratlslavat FORRÁS Irodalmi Színpad MAGYAR NéP­­BALLADÄK című műsorával. A szín­vonalas és jól szervezett rendez­vénynek csupán egy szépséghibája akadt, hogy a dunaszerdahelyt kö­zönség távol maradt. Ez a tény legyen figyelmeztetés a jövőre vo­natkozóan. Kár egy Ilyen alkalmat kihagyni, s talán ha egy ktcstt többet és bátrabban élnének a pro­pagálás lehetőségével, mást mutat­na a mérleg. —g— Szövetkezeti klubok Valóság és A közelmúltban már foglalkoztunk a szövetkezeti klubok jelenlegi hely­zetével, azok alapvető vonásaival. Azonban — mint azt később tapasz­taltuk — nem mindenhol érvényesek azok a tényezők és hatóerők, ame­lyekről az említett cikkben beszél­tünk. A szövetkezeti klub, mint fogalom és lehetőség, nem egységesen jelenik meg a köztudatban. Járásonként mu­tatkoznak ilyen értelemben eltérések. A komáromi járásban működő szövet­kezeti klubok átgondoltabb, szerve­zeti felépítésűek; lényegük és céljuk az egész falu társadalmi és kulturá­lis életének irányítása. Ezzel szem­ben az újvári járásban levők lazább halmazállapotú létesítmények. Per­sze, ezt nem lehet teljes egészében általánosítani. Ettől függetlenül mégis Inkább ez jellemző rájuk. De az Ilyen megfogalmazás Is elég­gé viszonylagos. Alapjaiban azonban a valóságos helyzetet érzékelteti. A líbádi szövetkezeti klub helyzete és tevékenysége talán a legjobb bizo­nyíték erre. Az említett szövetkezeti klub 1963-ban alakult, tehát Időben a nagy átlaghoz tartozik, velük egy­idős. Vezetője Bitter Mihály, aki — mellesleg szólva — évtizedek óta szervezője és irányítója a falu kultu­rális életének. Hogy mennyi színdara­bot ős irodalmi estet rendezett, hir­­telenében nem Is tudja felsorolni. De ami eszébe jut, már az is megmutatja, hogy ez a repertoár összetett, sok­színű. A Cigány, a Liliomfi, a Dódi s a Tizenegyedik parancsolat voltak azok, amelyek a legnagyobb rendezői élményt jelentették számára. Mint mondja, a klub tevékenysége előre meghatározott terv alapján fo­lyik. Azonban még így is sok prob­léma akad. Az a helyzet, hogy ebben az alig 800 lelket számláló kisközség­ben a szövetkezeti klub mellett mű­ködik még a népművelési ház is, s a tömegszervezetek is a saját lehetősé­geiken belül tevékenykednek. Ez a szétforgácsolt állapot már ereden­dően elhibázott valamit; s hatása sokszorosan érződik, ha ilyen kis községről van szó. Véleményünk szerint — s ezt már korábban is hangsúlyoztuk — a szö­vetkezeti klubok csakis ott és akkor dolgozhatnak eredményesen, ahol az egész közösség társadalmi és kulturá­lis életét összefogják, szervezik és irányítják. Az ilyen kis faluban, mint Libád, ahol amúgy is elég gond lehet a kulturális élet területén, a meglévő erőket még tovább osztani, eléggé helytelen. Erre persze az illetékes járási szerveknek kellene flgyelnll Ha valahol szükség van a változta­tásra, akkor elsősorban ezzel kellene lehetőség kezdeni. A szövetkezeti klub: lehető­ség. Ezt a lehetőséget maximálisan ki kell használni a falu, s ezen túl a társadalom javára. Külön probléma a népművelési ház és a szövetkezeti klub. A komáromi Járásban a vezető szervek azt a nézetet és elvet valósít­ják meg, hogy ahol szövetkezeti klub van, ott leépítik a népművelési há­zat. S ez természetes is. Semmi ér­telme nem volna sem erkölcsi, sem gazdasági szempontból, ha mindkettőt támogatnák. Viszont ahol nincs szö­vetkezeti klub, ott a népművelési ház a kulturális tevékenység Irányí­tója. Ez a Józan és racionális gondol­kozás eredménye, amely természete­sen összhangban van az új gazdasági irányítási rendszer elveivel. Remél­jük, ezeket a tapasztalatokat — már amennyiben a környezeti tényezők lehetővé teszik — átgondolják az új­vári járás népművelését Irányító dol­gozók, s megpróbálják követni a ko­máromiak példáját ezen a területen. A szövetkezeti klubok fejlődésében minden esetben a legerősebben ható tényező a szövetkezet gazdasági fej­lődése és fejlettsége. S nemcsak anya­gi, de erkölcsi vonatkozásban Is. A nagy szövetkezetek és faluk esetében ez nem jelent általában problémát; még a kis szövetkezetekében sem addig, amíg azokat nem egyesítik. A libád! szövetkezet tulajdonképpen négy falut egyesít, s itt, ezen a pon­ton válik bonyolulttá a helyzet. A je­len esetben csupán Libádon van szö­vetkezeti klub, a másik három falu­ban nincs. Ellenben az ott élő és dolgozó szövetkezeti tagok kulturális igényét ős érdeklődését is ki kell va­lamilyen módon elégíteni. S ez már egyáltalán nem egyszerű feladat. Ahány falu, annyi sajátosság, annyi szokás, annyi elképzelés. A termelés összehangolása sem könnyű dolog, bár itt a megoldás egyszerűbb: ter­melni kell, s ez a „kényszerkörül­mény“ minden tétovázást kizár és mellékessé tesz. A kulturális életet azonban nem lehet ugyanolyan alapon „megszervezni“. De valamilyen meg­oldást mégiscsak kell találni. A kul­turális alapot az egyesített szövetke­zetben is arányosan kell elosztani, ez természetes. Természetes, de nem egészen egyszerű. S mert így van, foglalkozni és törődni kell vele. Vég­eredményben is sok falu, sok szövet­kezet gondjáról van sző, s hacsak egy kicsit előbbre jutunk ezen a terü­leten, társadalmilag fontos és hasznos dolgot műveltünk. — gs— SZABAD FÖLDMŰVES 7 1967. április 8.

Next

/
Thumbnails
Contents