Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-01 / 13. szám
AZ EMBEREKHEZ HASONLÓAN a növények között is előfordulnak különcök, amelyek — Isten tudia miért, — eltérnek a megszokottól, és saiátos utakon tárnak. A növény, amelyről szó van, egészen különleges helyet foglal el még ezen kivételes társai között is. Minden különös ás csodálatos ra'ta. Ilven például mindjárt a neve- Tigridia. Tigridia pavonia, — két állattani fogalom is egyszerre, átruházva a növényre, annak rövid és találó jellemzése céljából. Ogy látszik azonban, hogy a géniusz nevét illetőleg némi tévedés forog fent, mert a Tigridia virága nem csíkozott, mint a tigris bundája, hanem tarkásan petytyezett. Ezek után ha valamely állattal akarjuk jellemezni, inkább a leopárdhoz hasonlíthatnánk. Bárhogyan áll a dolog ez irányban, a fajtát illető megjelölés — pavonia — már találóbb, amennyiben a virág tarka színpompája valóban feltűnő hasonlatosságot tüntet fel a hím páva tetszetős tollazatával („pavo“ a páva latin neve, „pavonia“ pedig annyit jelent, mint „pávaszerű“). A növény külseje: levelei, alakja a gladiolusra emlékeztet, amellyel sok a közös vonásuk. Mindketten, a Gladiolus és a Tigridia is az Iridaceae-k, vagyis r írisz-növények családjához tartozik. Mind a Gladiolust, mind a Tigridákat áprilisban ültetjük a földbe (nagyságukhoz mérten 5—12 cm mélyre) és ősz utóján, még a fagyok beállta előtt kivesszük a talajból, ami nyilván e növények trőpikus eredetére utal. A Tigridiák tehát nem fagyállók és azért fagymentes pincében teleltetjük. Kertészeti szempontból ezek volnának a Tigridiák és a Gladioluszok közös vonásai. E növények föld alatti részei már teljesen eltérőek. Míg a Gladioluszok gumóból fejlődnek, a Tigridiáknak hagymái vannak, mint a tulipánoknak, amelyekkel az első Amerika-utazók össze is tévesztik. A virágkedvelők szempontjából a Tigridiáknak egy más tulajdonsága a fontos, mégpedig a virágzási időtartam rövidsége, amelynek — legalább is a dísznövények között — alig akad párja. Szép időben a Tigridia már a délelőtti órákban kinyitja virágát, délben az izzó napfényben fejleszti ki teljes pompáját és vonzza magához nemcsak az embereket, hanem számtalan rovart is. A leszálló nap — sajnos — már hervadtan találja a virágokat. A virágzási idő ezen rövidsége azonban nem nagy baj, mert ugyanazon növény néhány nappal később újabb Egy különös hagymás növény virágot fejleszt, amelyik ugyan olyan szép, mint elődje volt; igaz ez is csak egyetlen napig virágzik. Ez ismétlődik egész nyáron és őszön át. Természetes a talajt trágyázni kell. Hogy Tigridiákból állandó virágszőnyeget varázsoljunk, nagyobb számú Tigridiát szélesebb fészkek formájában ültessünk ki. Bizonyára ezen rendkívüli virágzás! készségében rejlik a magyarázata annak, hogy rövid virágzási időtartama ellenére ezen tetszetős növény díszkertjeinknek már jó 400 éve állandó lakója. Még egy körülményt említünk, amely a növény fokozottabb termesztését ajánlhatná. Tigridiát magból is termeszthetünk, ami a virágkedvelők szempontjából különösen fontos. Az így termesztett Tigridia az elvetést követő első évben már virágzik isi Tudomásom szerint más hagymás növénynél ez soha el nem érhető. A fontos az, hogy a vetés időben, azaz februárban vagy legkésőbben március elején történjen. A magvetést legcélszerűbb cserepekben (kisebb mennyiség esetén) vagy vetőládikókban elvégezni. Talaja egy rész kerti föld és egy rész komposzt. Tőzeggel és durvább folyami homokkal gazdagított lombföld is megfelel. Vetés után a hőmérséklet kezdetben 25 °C körül legyen, később 20—22 °C-ra csökkenthető. Ajánlatos a palánták egyszer vagy kétszeri áttüzdelése (pikírozása) kisebb cserepekbe. Áprilisban kezdődik a palánták edzése. Kiültetésükre csak május végével kerül sor, amikor a fagyveszély elmúlt. A talaj fekvése jó napos legyen. Száraz időben szorgalmasan öntözzük. Az első virágok július végére várhatók. Érthető, hogy a palánták esetében kisebb lesz a virág, mint a hagymából nevelteknél. Ezzel szemben előny, hogy a rákövetkező évben a saját aratásunkból származott, jócsirázásű vetőmag mellett már virágzásra képes hagymáink Is lesznek. Szeretnénk megemlíteni még egy esztétikai körülményt; ellentétben a szakirodalomban gyakran előforduló téves ajánlással, ne kombináljuk a Tigridiákat egyéves virágokkal. Feltűnő virágpompájuk folytán ugyanis a Tigridiák már magukban is domináló szerepet töltenek be a kertben vagy parkban. Nem férnek meg tehát más, szintén virágdús növénnyel. Legjobban érvényesülnek sötétzöld cserje-háttérrel, esetleg nagyobb, nyugodtságával ható gyepfelületben vagy ilyen mögött, esetleg valami más, többé-kevésbé semleges kulissza előtt. K. Weissberger Védjük a borőkabokrokat, termésük kincset ér! Sokan fel sem tudják mérni, milyen kincseket kínál az erdő a vadon termő gyümölcsök formájában. Nem kíván semmilyen befektetést, gondozást, kilogrammjáért begyűjtés után mégis 6,50, illetve 3,50 koronát fizetnek. S nem akármilyen korona ez, hiszen külföldre, kemény valutáért szállítjuk. Nálunk Délkelet-Szlovákiában, ezen a mészköves, karsztos vidéken terem a szakemberek szerint a legértékesebb erdei gyümölcs. Nagy értéket jelent a csipkebogyó és a borókamag. Sajnos sokan ezek gyűjtése közben a bőséges termést kínáló fát kiirtják. A borókával kapcsolatban az hiedelem, hogy üt-hat évenként terem bőven, tehát szakaszosan termő. Én 8 már 40 év óta figyelem e jelenség okát és rájöttem a szakaszos termés titkára. Tudni kell, hogy a borókabokroknak csupán a 25—30 %-a termő, többségük az úgynevezett porzó boróka. Ezek termést sohasem adnak, csupán tavasz utolsó felében porzóikkal megtermékenyítik a termőbokrokat. Ám a termőbokrok megtermékenyítéséhez a porzóbokrok egy tizede is elegendő lenne. A TERMÖBOKROKAT, úgy ismerhetjük meg, hogy ezek ágain három, sőt néha négyféle termést is felfedezhetünk. Van rajtuk kékeszöld, sárgászöld és zöld termés, valamint az ágak hegyén gombostűfej nagyságú, de már jól felismerhető termés jelentkezik. Ez négy év borókatermése a fejlődés különböző fokán. Gyűjtés idején azonban ezeket a gallyakat mindenütt lefűrészelik, csomóba hordják, majd az érett magot ponyvára verik. Az érett borókamag sokszor az ágon található termésnek csupán az egyötödét képezi, ám a levágott gallyal együtt a következő három év termését is tönkretették. Ebben rejlik a szakaszos termés titka. Azt mondanom sem kell, milyen óriási kárt okoz ez a szokás. Kis leleményességgel, jó akarattal elérhetjük, hogy a borókabokrok minden évben teremjenek. HA AZT AKARJUK, hogy borókamag-szüretelés közben csak az érett gyümölcsöt szedjük le és a jövő évek termése megmaradjon, akkor a termőágak levágása helyett más betakarítási módszerhez folyamadunk. Hajlékony, fiatal fából egy 80—90 cm átmérőjű, kör alakú keretet készítünk, ahhoz kosárszerűen könnyű vászonból zsákot erősítünk. Ezt az alkalmatosságot az érett gyümölcsöt tartó ágak aló teszszük és az ágakat kis pálcával megütögetve a gyümölcsöt a kosárba verjük. A pálcára gumicsövet húzhatunk, nehogy az ágakat megsértsük. Kicsiség az egész, csupán jóakarat kell hozzá. Ha számításba vesszük, hogy tavaly csupán nálunk a Jednota több mint 100 ezer koronát fizetett ki a gyűjtőknek az erdei gyümölcsért, akkor látjuk csak igazán, mennyire megéri a borókabokrok védelme a fáradtságot. Most, a tavaszi hónapokban a mezőgazdasági üzemek hozzálátnak a legelők tisztításához. Ne pusztítsuk ki az összes borókabokrot, csupán a porzó bokrok egy részét távolítsuk el. Hiszen ez az értékes gyümölcs minden évben sok nyugdíjas polgártársunk jövedelmét gazdagítja. GORDON JŰZSEF, Szilica
