Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-01 / 13. szám

Szergej, én nem ilyen tavaszt akartam A Nap már a dévényi hegyek ormá­ra ereszkedett, amikor váratlan láto­gatóm érkezett: özv. Hajtás Józsefné volt. Valamikor réges-régen egymás mellett ültünk a Csáky-tskola padján, amikor még Harang Ilonának hívták és két gyér varkocsával feszített fiú­­társai előtt. — Vedd a kabátodat, és gyérét — szólt hozzám kissé rekedtes alt-hang­ján. — Mutatok valamit. F elkapaszkodtunk a villanegyed meredek utcáin és eljutottunk a régi dlákmajáltsok tanyájához, az egykori „btmbóházak“ romjaihoz. Majd rá­kanyarodtunk az új betonúira. Arra a helyre, ahol a múlt összefolyik a jelennel. Az út végén széles kőlépcső vezet városunk egyik legszebb magas­latára, a Slavín-ra. Idáig csaknem szótlanul haladtunk egymás mellett, ki-ki a maga gondo­lataiba merülve. Húsz és egynéhány év előtti, emlékeket kergető gondola­taiba ... Ilona 'csak akkor szólalt meg, amikor már ott álltunk az el­esett szovjet katonák dermesztőén fenséges gyászterén, Slavín sírkő-ren­getegének kellős közepén. Sírbolt sírbolt mellett, márvány­tábla márványtábla után. Közkatona az alezredes, alhadnagy az őrnagy mellett. Ahogyan életükben sem vá­lasztotta el őket egymátsól rang- vagy osztálykülönbség, úgy nyugszanak hamvaik ts békésen egymás mellett. Ahogyan vállvetve állták a nagy tüz­­orkán rohamát, úgy hullottak porba egymás oldalán vérbefagyva, megtört szemmel. Tetemük fölött most picike árvácskák nyújtogatják nyakukat, min’ha az égbenyúló emlékoszlopra pillantanának mélabús, pávaszemü szirmaikkal. — Tudod-e, ki fekszik ebben a te­metőben? — szólalt meg Ilona széles kört írva le karjával, — Szergejl — Milyen Szergej? — tudakoltam emlékeim között kutatva. — Az az első arcvonalbeli orosz orvos, aki akkor .., — Akt akkor .,. Igen, igen, már emlékszem. ☆ Akkor történt, amikor már elkotró­­dott a hollósereg. De még nem múlt el a veszély, mert a németek Dévény­ből és Hatnburgból ágyúzták a vá­rost. Többedmagammal egy lakatlan bódéban kerestem menedéket a gyil­kos aknazápor elől a Zergehegy déli lejtőjén, a régi Wachtmeister úton. Ugyanide tévedt véletlenül Ilona, egy­kori osztálytársnőrp, alig hároméves kislányával. Ilona férje szénné égett az Apollo-gyár bombázása alkalmával. Ildikó nevű lánya még a „mennydör­géstől“ sem félt, hiszen az — úgy­mond — nem bánt senkit. Ezzel a me­sével babusgatta édesanyja, ha légl­aknák zúdultak a „mennyországból". Ezért egy őrtzetlen pillanatban kt ts futott a szabadba megnézni, csak­ugyan villámlik-e minden mennydör­gés előtt. Nem tudhatta a csöppség, hogy ilyenkor halálvtllámok cikáznak a levegőben. Mire Ilona kiszaladt utána, már megtörtént a bal. Egy becsapódó akna repeszdarabja mély sebet ütött Ildikó térdén. Anyja félőrülten kapta kar­jaiba vérző gyermekét és rohant vele a pincébe. Ml egy csonkká égett gyertya fényénél tanácstalanul körül­­álltuk, amikor megreccsent a rozoga főlépcső. Géppisztoly csöve meredt ránk és felhangzott a szokásos kér­dés: — Germán? A pincébe lépő harcedzett szovjet tiszt rögtön áttekintette a helyzetet. Figyelmét azonban a gyér világítás ellenére sem kerülte el a sebesült kislány, akt csendesen szipogott anyja ölében, Odalépett Ilonához és zseb­lámpájával rávilágított Ildikó lábára. — Nyicsevól — vigasztalta a kissé bizalmatlankodó anyát. Majd óvatosan felemelte a gyermeket és megtndult vele a kijárat felé. Valamennyien kö­­vettük a kertbe. A becsapódások mint­ha gyérültek volna. Kint csakhamar megállapíthattuk, hogy orvossal hozott össze bennünket a sors. A szőke óriás egyéb alkalma­tosság híján kútvízzel lemosakodott, kinyitotta műszeres táskáját és a kö­vetkező pillanatban már kezében csil­logtatta a gonosz repeszdarabot. Az­után kötést alkalmazott a sebre, te­tanuszellenes befecskendezést adott, és márts térdén rtngatta-cirógatta a bömbölő kislányt. Azután elcsitult a sírás, de átragadt Ilonára, Könnyben úszó szemmel tekintett gyermeke megmentőjére. Az pedig zavarában elfordította fejét és gépiesen simo­gatni kezdte a selymes gyermekhajat. Ildikó erre ráemelte kerek szemét, az Idegen láttán eltátotta száját, s meg­kérdezte: — Miért bámulsz úgy rám, bácsi? ☆ — Szergej — magyarázta most Ilo­na —, ha emlékszel, nem várta be hálálkodásomat, katonásan elköszönt. Csapattestéhez kellett csatlakoznia a menekülő hollósereg üldözésére. Több mint húsz évig abban reménykedtem, hogy a vérzivatar elültével szerencsé­sen eljutott hazájába. Ezt kívántam neki egész szívemből. Hol ts találtam volna akkor hamarjában orvost, köt­szert, a város távolt kültelkén? Szer­­gej beavatkozása nélkül alighanem elvesztettem volna egyetlen gyerme­kemet. — De a szomorú valóságot csak a napokban tudtam meg látogatóban járt romániai ismerősömtől, akinek alakulata vállvetve nyomult előre Bratislavában új városnegyedek egész sora épült a felszabadulás Óta. Szergejék csapattestével. Az egykort román szabadságharcos Ismerte jóte­vőmet, beszélt is vele. Személyleírása, sebhelyes álla, anyajegye, — minden egyezett. Többet azonban 6 sem tu­dott róla, mint hogy Szergenek hív­ták, sebészorvos volt és valahonnan a Távol-Keletről származott. Szemelát­­tára esett el a Zergehegy nyugati nyúlványán ... Talán még aznap, hogy Ildikót megmentette. Valamennyi el­esettet később kihantolták, itt helyez­ték őket örök nyugalomra a Slavínon. Azt persze nem sikerült megállapíta­nom, vajon a sok Szergej közül me­lyik sírban fekszik a mi derék orvo­sunk. — Fogalmad sincs — fordult hoz­zám Ilona — mennyire lesújtott Szer­gej halálhíre még az idők távlatában ts, akiben valahogyan gyermekem má­sodik apját láttam... Vagy... vagy annál is többet, jóllehet azt se tud­tam, legény ember-e, vagy családos? Es mégis ,,, Közben a márvány fennsík túlsó pereméhez értünk. Akkor láttam csak, hogy Ilona csomagot rejteget kabátja alatt. Lefejtette a papirost és egy sárga virágba borult kis facsemetét hámozott ki belőle. Mintegy jelképe­sen elültette a sírcsoportot övező pá­zsiton, hiszen nem tudhatta, melyik helyen nyugszik gyermeke életmentő­­je. — Ez a Kelet-Ázsiából származó Forsythia-cserje, nálunk aranyfának nevezik — magyarázta —, jól bírja a mi éghajlatunkat ts. Legalább sír­­hantja közelében virítson szülőföld­jének első virága, a tavasz hírnöke, ha már az a halálos tavasz akkor el­ragadta az élők sorából. Csontos ujjaival még egyszer elren­dezte művét, gyengéden véglgsimított a sárgán világító szirmokon, majd könnyeivel permetezte a zsenge pa­lántát ... Es búcsúzóul hozzáfűzte: — Azért nem Ilyen tavaszt akar­tam, Szergejl K. B. Már nem hallgass a nevünk... A nitriankai szö­vetkezet irodájá­ban szemrevalA lányka diktálja a kertészetben dol­gozók teljesítmé­nyét. Gunyi Jolán februárban húsz napot dolgozott és ezért 777 korona járt neki. Csámpai Márta 802 koronát keresett. E név ki­ejtésekor elnevette magát a barna kislány. A saját keresete mosolyog­­tatta meg. — Kevesli vagy sokallja? — kér­dem a kertész ti­zenkilenc éves he­lyettesét. — Pénzből, szerelemből sosem elég — válaszol pajkosan. — De azért nem panaszkodom, mert februárban nagyon rövidek a napok. Nyáron 1200—1300 koronánál alább nem igen adjuk. A jókedvű Márta hét hasonló korú barátnőjével már negyedik éve dolgozik a kertészetben. Mielőtt oda szegődött, elvégezte a kétéves mesteriskolát, hogy értsen is a szakmához. Már régebben az elsőd­leges nyilvántartást vezeti s emellett példás a munkában. Az ő szor­gos keze is hozzájárult, hogy a húsz hektáros kertészetben 100 ezer­rel túllépték a tervet és 340 ezer korona volt a szövetkezet tiszta jövedelme a kertészetből. A kertészet leányai nemcsak nyáron, hanem télen Is találnak munkát. A zimankós időben ők vágják a nádat a melegágyak elké­szítéséhez. A karcsúderekú, tarkaruhás lányok most már a kertészetben haj­longnak. A melegágyakban szépen zöldéit a káposzta, karalábé, kar­fiol, saláta és egyéb palánta, amelyeknek egy részét a közeljövőben már kt is ültetik. S ha sikerül fagy nélkül megúszniuk, az idei évtől még többet várnak, mint a tavalyitól, mert már lefolyt a káros arzé­­nos viz, s Így már lehet öntözni belőle. — Aztán csak szorgoskodnak, vagy bele is szólnak a kertészet ügyes-bajos dolgaiba? — kérdem Mártát. — Eleinte hallgass volt a nevünk. Most is megkapjuk még néha­­néha a „taknyos“ jelzőt. De mi nem engedünk a huszonegyből, addig kerepelünk, mig nem hajlanak a jó szóra. Hiába, nem megy ez más­ként. Azért van hosszú nyelvünk, hogy ha kell, tízszer is megmond­juk, amit a hosszú hajunk alatt diktálnak. S ha nem megy szép szóval, hát egy kis hízelgéssel puhítjuk a konok férfi-kobakokat. TÓTH DEZSŐ 116 ORSZÄG VESZ RÉSZT AZ IDEI MOSZKVAI FILMFESZTIVÁLON Franciaország, India, Magyarország és Lengyelország az elsők között fogadta el a meghívást a július 5 én kezdődő V. moszkvai nemzetközi film­­fesztiválra. Mint Alexej Romanov, a filmfesztivál szerkesztőbizottságának elnöke közölte 118 országot hívtak meg. A találkozón részt vesz Claudia Cardinale és Marcello Mastroiani is. Három részből áll majd a fesztivál: a játékfilmek, a dokumentumfilmek és a gyermekfilmek versenyéből. Egy fődljat, négy arany-, és 12 ezüst­díjat ad ki a nemzetközi zsűri. Huszonnégy játékfilm kerül a döntőbe. Eze­ket a Kongresszusi Palotában mutatják be. Leningrádban nemzetközi szlm­­pózion kezdődik június 21-én, nyomban a moszkvai fesztivál után. A ta­nácskozás témája: az Októberi Forradalom eszméinek hatása a világ film­művészetére. A fesztivál Ideje alatt Moszkvában is lesznek művésztalálko­zók, viták, megtartják a hagyományos filmvásárt, s bemutatnak versenyen kívül Induló filmeket is. A vendégek megismerkednek az elmúlt ötven év legjobb szovjet filmjeivel. N. mint a „Pilsner Urquell“ márkát is védjegyeztették. Fokozott export Évről-évre növekedett a gyártás, s 1914-ben elérte az évi 1 millió hektó-, litert; ennek egyharmadát exportál­ták. Az első világháború után újabb piacokat hódított meg a pilsenl sör. A gyár a világ több fővárosában sör­­lerakatokat létesített. Ez a győzelmes térhódítás a második világháború idején megtorpant: a háború végén az amerikai légitámadások következ­tében az egész sörgyár romokban he­vert. Legkevesebb 30 milió koronás (háború előtti értékben) kár keletke­zett. A felszabadulás után az önkén­tes dolgozók munkájával hamarosan rendbehozták a gyárat. Behegedtek a sebek és újból Jelentkeztek a hű külföldi vevők. Ma már öt földrész 80 országba szállítunk pilsenl sört. Sok helyen egy palack sör ára ma­gasabb, mint a legfinomabb boré. Hiába próbálkoznak külföldön a pilsenl sör hamisításával, hiába igye­keznek utánozni a védjegyet, a kiváló minőséggel nem tudnak versenyezni. Az igazi sörszakértő az első kortynál megismeri, melyik az „igazi pilsenl*. Egy korsó pilseni... Beszéltem a Nubiai-sivatagban dolgo­zó csehszlovák archeológusok1 vezető­jével, dr. Zbynék Zába egyetemi ta­nárral, aki többek között megerősí­tette azt, hogy a söröspalackokkal telt kartondobozok tbb mint egy hó­napig ki voltak téve a forró napsu­garaknak. A palackok oly forrók vol­tak, hogy puszta kézzel nem lehetett őket megfogni. Annak ellenére a sör habzóképességs nem változott meg és megmaradt szép, átlátszó színe is. Miután lehűtötték, visszanyerte ha­misítatlan Jó ízét. Egy kis statisztika Ha az 1985. végéig gyártott sört egyhektoliteres hordókba töltenénk, országhatárainkat átfogó 8,85 méter magas gátat kapnánk. Félliteres pa­lackokból 750 ezer kilométeres „sza­lag* keletkezne, amely 18-szor övez­né körül az egyenlítőt, illetve a Föld és a Hold közötti oda-vlssza vezető úttal érne fel. Ez a sörmennyiség nyolc hónapon keresztül elárasztaná egy közepes nagyságú folyó medrét. A nyári hónapokban közel 9000 hektoliter sör hagyja el speciális hűtő- vagy tartálykocsikban, teher­autókon stb. a sörgyárt. A plzeni „ősforrás“, vagy — ahogy ** külföldön ismerik — a „Pilsner Urquell“ a sörbarátok szerint király­nak számít a sörök között. Elsőrendű márka ez, mindenütt kedvelik, orszá­gunknak világhírnevet szerzett. Amióta Plzeft városét megalapítot­ták 1295-ben, azóta sört is főznek itt, sörgyártása tehát csaknem 700 évre tekint vissza. A sörfőzők kezdetben saját „szakálukra* dolgoztak. A házi­lag főzött sört szabadon árusították a piacon vagy otthon, s annak Jeléül, hogy saját főzte sörüket mérik — a pozsonyi szőlőmüvelökhöz hasonlóan egykor zöld komlókoszorút tűztek ki a kapujuk fölé. Már 1419-ben 17 kis sörfőzde és 26 kis malátakészítő mű­hely működött Plzefiban, mivel a cseh királyok támogatták a sörfőzést. E támogatásnak volt köszönhető, hogy később Tlokycanyban, Domaülicében és Stfíbroban is kiváló minőségű sört főztek. Középkori „minőségellenőrzés* Sokakban felvetődik a kérdés: ellenőrizte-e valaki akkoriban a sör minőségét? Bizony, a szigorú város­atyák különleges módszert alkalmaz­tak erre. Minden sörfőzönek egy kis hordó sörrel kellett megjelennie a városházán. Egy sima* tölgyfapadra öntötték ki a sört és a sörfőzőnek bőrnadrágjába rá kellett ülnie. Ez­után kemény próba következett: Ami­kor ugyanis a sörfőző tyafl rövid Idő múlva felemelkedett „kényszerhelyze­téből*, a bőrnadrágho* ragadt pad­nak is vele együtt a levegőbe kellett emelkednie. Amennyiben a pad a föl­dön maradt, a sört gyengének minő­sítették ős a bűnöst azonnal ugyan­azon a pádon alaposan elnáspángol­tak. Ha a sört Jó minőségűnek talál­ták, a városi tanács megvásárolta as egész hordót. Később ezt a furcsa minőségi el­lenőrzési módszert megszüntették, s áttértek az ipari sörgyártásra. „Igazi pilsenl* A pilseni sört 1842-ben kezdték gyártani. Az évi termelés akkor csu­pán 3057 hektoliter volt, vagyis annyi, amennyit ma egy nap alatt termel a sörgyár. Három évvel később egy Martin Salzmann nevű fuvaros két hordó sört hozott ajándékba Plnkas nevű prágai szabó barátjának. A sza­bóműhely tagjainak nagyon ízlett a sör és azóta minden héten újabb mennyiséget rendeltek. A szabómfl­­hely csakhamar sörkiméréssé alakult át, amely a mai napig fennmaradt és Jó hírnévének örvend. Salzmann is szögre akasztotta „mesterségét*. Plzefiben sörkimórést rendezett be, amely ma is az ő nevét viseli. Másfél évtized után már a császári fővárosban, Bécsben is előszeretettel itták a pilseni sört: olyan nagy volt a sör iránti kereslet, hogy naponta különvonatot Indítottak a fővárosba, sörrel megrakva. 1859-ben regisztrál­tatták a sörgyár első védjegyét, ké­sőbb pedig az „Original 1842“, válá­sok tényező közrejátszéea A pilseni sör összetétele: a jó cseh maláta, a kitűnő Zatecl komló és nem utolsósorban az elsőrendű, lágy for­rásvíz. A vizet három kútból 100 mé­ter mélységből merítik. Sehol a vilá­gon nincs ilyen zamatos viz. A plze­­nlek azt mondják, hogy ennek a víz­nek a közeli réteken termő orvosi kálmosgyökér (Acorus calmus, cse­hül: puäkvarec) aromája adja a kü­lönös ízt, amelyet aztán a sör keser­nyés ízén is érezni lehet. A kálmos­gyökér egyébként már régóta mint gyógynövény ismeretes. További fontos tényező a pilseni sör zamatossága szempontjából a 9 kilométer hosszú, kősziklákba vésett pincék. Ezekben különös klíma ural­kodik, amely lényegesen hozzájárul a sör minőségéhez. Hatezer óriást tá­roló hordóban négy hónapig erjed és érik a sör. A 40 millió megtöltött palackot kfllönpincékjen raktároz­zák, illetve ászokolják, miközben a lassú erjedésben levő sör elnyeri a szükséges zamatot. Az Antarktiszira és a sivatagban A pilseni sör a legzordabb időjárás közepette is megtartja Jó minőségét. A déli-sarki expedíció csehszlovák részvevői mesélték, hogy a palacko­zott sör kibírta a hosszú utazás vi­szontagságait és minősége a nagy fa­gyok ellenére sem szenvedett kárt. A legutóbbi adatok szerint Cseh­szlovákia a sörfogyasztásban az első helyen áll a világon. Az egy főre eső átlagot évi sörfogyasztás 180 liter. Bele van abba ugyan számítva a kül­földi turisták fogyasztása la, es azon­ban nem sokat változtat a helyzeten. A sörfűaéa múzeuma Ez a múzeum osak néhány év óta létezik Plzefiben.. Egy középkori, XV. századbeli malátagyár épületében lé­tesült, ahol akkoriban sört is főztek. A régi várfalra építették. Érdekes ok­mányok számolnak be itt a sörfőzés kezdetéről és fejlődéséről. Egyik leg­­megkapóbb kiállítási tárgy egy régi sörfőtde gépi berendezésének a kis modellje. Josef Veeeiy gépész műve. Vann itt egy hatalmas, belülről meg­világított hordó is, amelynek belse­jében ügyes kezek pincét és miniatűr hordókat szereltek be a XIV. század­ból és rengeteg emléktárgy, berende­zési tárgy, eszköz stb., amelyek plasz­tikusan szemléltetik a sörfőzés tech­nológiáját és sokfajta problémáját. Nagyon tanulságos mindenki számára, aki nem veti meg a Jő pilsenl söröcs­­kőt Orek Imre SZABAD FÖLDMŰVES "J 1987. április L,

Next

/
Thumbnails
Contents