Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-01 / 13. szám

Pak Csöng"hi találékonysága Pak Csong-.hi délköréül diktátor rezslmjéről Ismeretes, hogy olyan hűség­gel szolgálja az amerikai Imperialistákat, akárcsak Ky tábornok, a legfőbb dél-vietnami vazallus. Persze távolról sem merő rokonszenvből. A dél-koreai bábkormány 600 000 embert tart fegyverben és Johnson amerikai elnök parancsára már több mint 50 000 katonát szállított a dél-vletnaml hadszín­térre. A valósággal kaszárnyává átalakított Dél-Korea nagyarányú amerikai anyagi támogatás nélkül nem viselhetné a számszerűleg túlméretezett had­sereg fenntartásának költségeit. Es Pak Csong-hl tudja, hogyan kell a szám­lát benyúftant, a dél-vletnaml vágóhídra küldött zsoldosokat elszámolni, akik esztelenül harcolnak az amerikai Imperializmus érdekeiért. Ml bizo­nyítaná ezt jobban, mint az a tény, hogy Dél-Korea az Ázsiának szánt ame­rikai „segítség" 40 százalékát kapja, aminek legalább négyötödét a katonai kiadások nyelik el. Igaz, hogy az amerikaiak ellenőrzése alatt, akik egyéb­ként a dél-koreai beruházások és árubehozatalok jelentős részét ts kezük­ben tartják. Pák Csong-hl diktátornak tehát az Egyesült Államok „bőkezűsége“ elle­nére sem okoz kis gondot az állami költségvetés hiánya. Az egyre táguló lék betömése, amit még súlyosbít a 7 millió munkanélküli és a feudális viszonyok közt sínylődő majdnem másfél millió törpegazdaság helyzete, az infláció és sok minden más. Dél-Koreában 80 különféle adó és Illeték van. Az állami költségvetés 70 %-át éppen az adók volnának hivatottak fedezni. Még tavaly nagy ügy­­gyel-bajjal sikerült a lakosságból 68 milliárd won-t kisajtolni. Az Idén 107 mllllárdra lenne szükség. De a nép nem hajlandó fizetni, mert nem Is tud — ha csak nem az utolsó garasát adná oda. De mire való azonban a leleményesség? Pák Csong-hl március 3-t, az adók „nemzeti napjaként" ünneppé avatta. Nyílván abból Indult ki, hogy így az adókötelesek hajlamosak lesznek le­nyelni a keserű pirulát. Még nincsenek híreink, mit hozott a kincstárnak március harmadtka, hogyan fogadta a nép az adóbehajtókat, az azonban tagadhatatlan, hogy a dél-koreai diktátor ötletében van valami eredeti és ez néhány más hasonló ünnep bevezetésére sarkallhatná. Elhatározhatná például, hogy lesz „adósok napja“, mely lehetőséget nyújtana az állampénztárnak és az uzsorásoknak, hogy bevasalják a parasztok 55 milliárd wonra rúgó tarto­zását. Az „Infláció elleni harc napja" lehetőséget adna a városok és falvak lakóinak, hogy máglyákat rakjanak a forgalomban levő elképesztően nagy papírpénz-tömegből. A „szabad ég napja" tiszteletadás lehetne azoknak a százezreknek, akik­­nek nincs fedél a fejük fölött. A „munkanélküliek napja" alkalom lehetne arra, hogy több mtiltó dél­koreai munkanélküli hatalmas tömegekben Járja körül a munkaközvetítő hivatalokat. De csábítónak mutatkozik a „számlakiegyenlítés napja“ ts, amikor a szatócs, a háztúr, a szenes juthatna esedékes követeléséhez. Ilyen nap ünnepeltetése azonban havonta lenne szükséges. Azonban — mint a Novaja Vremja szellemesen megállaz pítja — semmiképpen sem most áprilisban, amikor Dél-Koreában elnök* választások lesznek. Mert — mit lehet tudni — a választó polgárok még azt hihetnék, hogy íme, elérkezett a nap, amikor alkalom adódik leszá­molni Pák Csong-hl diktátorral ts. Tehát mégsem ajánlatos neki könnyelmüsködnl az ötletek szaporításával, azaz a tűzzel játszani ebben a belső feszültségekkel terhes és kettős eh nyomatás alatt vergődő országban. £S*./ 4 Az Immár hagyományossá * * vált húsvéti háborúellenes tűn tetések az Idén különösen Londonban és a Német Szövetségi Köztársaság­ban bizonyultak hatásosaknak. Az angliai nagy béke-felvonulás a lon­doni Trafalgar-téren érte el csúcs­pontját, ahol hatalmas tömegek előtt beszélt Thich Nhat Hanh, egy dél­vietnami szerzetes a háború borzal­mairól. Ez a buddhista pap már egy év óta járja a világot, hogy felrázza a népek közvéleményének közömbös­ségét a hazájában pusztító imperia­lista háború ellen. Nagy feltűnést keltett azonkívül Londonban a nagy­múltú Times-ben egy fekete keretben nyomtatott hirdetés: „Itt az ideje, hogy véget vessünk Vietnam bombá­zásának, a nép gyilkolásának, az ame­rikaiak háborújához nyújtott támoga­tásnak, mely lehetetlenné teszi a le­szerelést, és napról napra közelebb sodorja az emberiséget egy nukleáris világkatasztrófa szakadékéhoz. Itt az ideje, hogy az amerikaiak ellenőrzé­sétől mentes, független brit politiká­hoz kezdjünk ...“ Ezt a gyászkeretes felhívást a nuk­leáris leszerelésért küzdő mozgalom, a CND tette közé az ismert londoni újságban. Nyugat-Németországban különösen a Ruhr-vidék nagy városaiban foly­tak le nagyszabású tüntető felvonulá­sok. Csak Duisburgban kétezer fiatal csatlakozott a felvonuláshoz, Ham­burgban húszezres tömeg tüntetett az amerikaiak vietnami agressziója ellen. 2 Mint ismeretes U Thant, az * ENSZ főtitkára már hónapok óta folytat bizalmas tárgyalásokat a vietnami háború befejezése érdeké­ben, amelyekről azonban a sajtó kép­viselői előtt eddig nem akart részle­tesen nyilatkozni. Nos, a világszerve­zetnek ez a legmagasabb tisztségvi­selője most bejelentette, hogy még március 14-én három javaslatot ter­jesztett „valamennyi résztvevő fél elé“ a békés megoldás érdekében. Ezek: 1. A harcot minden fronton beszüntetni; 2. Megkezdeni az előze­tes tárgyalásokat és 3. Ojból össze­hívni a genfi konferenciát. Keddi sajtóértekezletén New York­ban ü Thant többször hangsúlyozta az összesereglett újságírók előtt, hogy a tárgyalások megkezdésének előfel-Az elmaradott agrárországból fejlett ipari állam Magyarországon háromszor is a ta­vasz hozta meg a szabadságot. Két­szer azonban rövid idő után a reak­ció kerekedett felül és újból rabigába döntötte a sokat szenvedett népet. A harmadik tavasz, 1945. április 4-e, a szovjet hadsereg révén végleg el­hozta a szabadságot és a három­millió koldus Magyarországa a fej­lődés útjára lépett. Az elmúlt esztendő alatt — amely bár sok buktatóval járt — olyan eredményeket értek el déli szomszé­daink, amelyek csak egy szocializ­must építő országban lehetségesek. Az elmúlt évben például a Magyar Népköztársaság nemzeti jövedelme háromszorosa volt az 1938-belinek, s az ipari termelés a hatszorosára emelkedett. A mezőgazdasági termelés is 30 százalékkal nőtt 1938-hoz viszo­nyítva. Magyarországon a szocializmus fej­lődésének záloga a most folyamatban levő harmadik ötéves terv célkitűzé­sének teljesítése. Az előirányzott terv alapján az idén és az elkövetkező esztendőkben ismét száz és száz léte­sítménnyel gyarapodik, korszerűsödik a szocialista ipar és mezőgazdaság. A harmadik ötéves terv gigászi építkezései közül kiemelkedik a 600 megawattos Gyöngyösi Erőmű, amely közel nyolcmilliárd forintos költség­gel épült. A magyar-szovjet alumí­nium-egyezmény kapcsán felépül a Székesfehérvári Könnyűfémmű 500 méteres hosszú csarnoka. Győrött új acélöntődé emelkedik. Békéscsabán, Tótkomlóson, Battán és Mezőhéken 8—100 millió tojás termelésére épül­nek korszerű, higiénikus tojótelepek. De jelentősek a lakosság életkö­rülményeinek javításéért a városi és községfejlesztési tervek is. Tíz város, illetve község kap új kórházat. Hét­ezer új kórházi ágy, 5500 új bölcső­dei, 8000 óvodai férőhely, 2500 általá­nos középiskolai tanterem, tudomá­nyos intézmények, művelődési ottho­nok sora jelzi, mi minden épül Ma­gyarországon a harmadik ötéves terv­ben. Egy az új ipartelepek közül A népi demokratikus Magyarország eddigi legnagyobb szocialista létesít­ménye a Dunai Vasmű, amely 9 mil­liárd forintos beruházással épült, ahol ma már évente közel 5 milliárd fo­rint értékű kohászati terméket állí­tanak elő. A Dunai Vasmű az utóbbi időben az ország leggazdaságosabb kohászati üzeme, ahol a magas terme­lékenység és a gazdaságos munka főforrása a korszerű technika. A Du­nai Vasművek nélkül manapság el­képzelhetetlen lenne a magyar fel­dolgozóipar fejlődése, a nemzetközileg elismert autóbuszok, háztartási gépek, edények s egyéb berendezések fel­szerelése és gyártása. A Dunai Vasmű mellett korszerű szocialista város is gyarapodik, szé­pül. Dunapentele határában ma már nyílegyenes betonutakon száguldoz­hatnak az autók, utasai megcsodál­hatják a katonásan sorakozó blokko­kat, amelyekben közel 50 ezer ember él. A fiatal városban először az lepi meg az ott járót, hogy mennyi a zöld, virág, a napsütés ellen oltalmazó fa. A vasmű közelében vannak a mun­kásszállók és a szakmunkásokat kép­ző intézmények. Azoknak a berende­zése és felszerelése igazán elsőrendű, s lakóinak olyan kényelmet, annyi tételeként természetesen az ameri­kaiaknak be kell szüntetniük Eszak- Vietnamban bombatámadásaikat anél­kül, hogy bármilyen intézkedést kö­vetelnének a VDK kormányától. A fő­titkár meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy a bombázások beszüntetése után rövidesen, azaz „néhány héten belül“ tárgyalásokra kerülne sor. U Thant javaslataira már néhány válasz is érkezett, amelyekről azon­ban nem volt hajlandó beszámolni. Azt azonban kijelentette, hogy a hely­zet távolról sem kedvező, és ha ezt a háborút nem sikerül megszüntetni, a konfliktus könnyen túllépheti eddigi határait. A fegyverszünetre maga is hajlandó lenne felszólítani a feleket, de a felhívást „az államok egy cso­portja" is megtehetné. Az előzetes tárgyalásokra a követ­kező lehetőségeket javasolja: közvet­len tárgyalások indulnának meg az USA és a VDK között, esetleg Nagy- Britannia és a Szovjetunió küldöttsé­gei tárgyalnának a két említett állam megbízottaival. De részt vehetnének a tárgyalásokon a nemzetközi ellen­őrző bizottság, azaz Lengyelország, India és Kanada megbízottai is. Lehe­tőség nyílik továbbá olyan bizottság összeállításáról is, amelyek tagjai a genfi konferencia két elnöke, azaz a Szovjetunió és Nagy-Britannia kép­viselői és a nemzetközi ellenőrző bi­zottság Indiai, kanadai és lengyel megbízottai lennének. Végleges meg­oldásra azonban csak akkor lehet ki­látás — hangsúlyozta U Thant, ha a tárgyalásokon részt vesznek mind­azok, akik Vietnamban harcolnak, te­hát a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­dítás! Front és a saigoni kormány megbízottai Is. 3 E napokban hozták nyllvá­­* nosságra a Vatikánban VI. Pál pápa „Populorum progressio“ (A né­pek haladása) címmel kiadott új en­­ciklikáját. A katolikus egyház törté­netében először fordul elő, hogy a legmagasabb egyházfő nyíltan támad­ja a gyarmattartó hatalmakat, „ame­lyeket legtöbbször csak saját érde­keik vezéreltek“. Hatalmuk öröksége az a „nyugtalanító gazdasági helyzet“ amelynek most a felszabadult orszá­gokban lehetünk tanúi. A pápai kör­levél a fejlődő országok szociális és gazdasági újjáépítéséért, a termelő eszközök államosításáért száll síkra, továbbá az analfabetizmus felszámo­lását és a volt gyarmati országok iparosítását sürgeti. A pápa a fegy­verkezésekre szánt összegeknek te­kintélyes részét javasolja felhasználni a fejlődő országok gazdasági megse­gítésére és hangsúlyozza, mennyire fontos lenne már véget vetni a lázas fegyverkezésnek. A Johnson elnök helyettese, Hu­­“• bért Humphrey USA-alelnök már néhány napja Európában tartóz­kodik. Eddig Svájcba és Hollandiában tárgyalt illetékes körökkel, s a hírek szerint ellátogat az NSZK-ba és Bel­giumba is. Az amerikai alelnök az atomsorampó-egyezményről és az USA vietnami politikájáról folytat megbe­széléseket az európai fővárosokban. SOMLÖ M. o A bonni „Szabad-demokraták“ az NDK és az Odera—Neisse határ elismeréséért. A „Der Spiegel“ c. is­mert lapnak adott interjújában Wolf­gang Rubin, az FDP vezetőségi tagja pártja nevében kijelentette, hogy az FDP-nek, mint egyedüli ellenzéki pártnak az NSZK-ban kötelessége, hogy a népet felvilágosítsa a kiala­kult politikai helyzetről és javaslatot tegyen egy haladó, reálisabb külpoli­tikai vonalvezetésre. Rubin szerint nem lehet továbbra is elszabotálni az Odera—Neisse-határ elismerését és el kell Ismerni az NDK létezését. © A „Torrey Canyon“ tragédiája. Az Anglia délnyugati partjaitól né­hány mérföldnyire zátonyra futott és több darabra szakadt óriási tartály­hajó olaja többszáz négyzetkilométe­res olajréteggel borította be a ten­gert. Miután az erős hullámverésben lehetetlenné vált a még megmaradt olajat a hajóból kiszivattyúzni, az angol admiralitás parancsára a 18 millió dollárra biztosított hajóőriást repülőbombákkal pusztították el. A találatok után az égő olaj füstje több mint 700 méteres magasságot ért el. Q Történészek konferenciája Moszk­vában. A Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából Moszkvá­ban szovjet és külföldi történettudó­sok konferenciára jöttek össze. A csehszlovák történészek 13-tagú kül­döttségét Dr. L. Holotík, a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi In­tézetének igazgatója vezeti. \ Spill, szépül az új város. A Dunai Vasmű madártávlatból. szórakozási lenetoseget Diztosit, nogy aligha van párja az országban. Az üzem klubjában akár egy egész nap is elbolyonghatna a kíváncsiskodó. Az üzlethálózat is méltó az új vá­roshoz. Az ABC elnevezésű üzletben akár „kisördögöt“ is kaphat a vásár­ló. A hatalmas üzletházban különle­ges raktározási és hűtési lehetőségek vannak. Az iskolák, óvodák, bölcső­dék szintén páratlan berendezésűek a Duna-menti városban. Az új várost az ország minden ré­széről odasereglett nép lakja. Ettől eltekintve legtöbben büszkén vallják magukat dunaújvárosiaknak, s úgy vigyáznak a rendre, tisztaságra, mint­ha ott ringott volna a bölcsőjük. A város lakói közül egyre több és több a műszaki értelmiségi, akiket a vas­mű képzett az egyszerű munkásparaszt fiatalokból. Dunaújváros la igazolja, hogyan változik az elmaradott agrárország arculata, miként fejlődik a munkás­osztály és a műszaki értelmiség. • • • Hazánk és a Magyar Népköztársa­ság között a kapcsolatok az utóbbi időben úgy gazdasági, mint kulturá­lis téren Jelentősen fejlődtek. A pro­letár internacionalizmus eszméi, az országaink közti barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, valamint a Varsói Szerző­désből eredő kötelezettségek szoros kapocsként fűzik össze a két országot. A két ország közti baráti együttmű­ködés is elősegíti, hogy a 22 -évvel ezelőtt felszabadult Magyarország minél előbb elérje célját, a szocializ­mus felépítését. Tóth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents