Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-01 / 13. szám

Q Tammlsto tölgyes« védett te'• rfllet Ai alatta elterüld kísérleti gazdaság az üzembdl nézve olyan, mintha az ember a két tenyerén nézné a parcellákra szelt táblákat. Széles, nyílegyenes út osztja ketté. Ezen ballagunk. A búzaklsérlet — Immár a negyediket látjuk Finnországban — az előzőeknek hű Ismétlése. Kihasználom a ragyogó Időt és elfogadható fényképfelvételt Igyekszem készíteni a Linna búzáról.

A Hankklja palántát Is árüslt egyszerű faépületekben és nagyszerű csomagolásban.

Műanyaggal fedett alkalmi növényházat mutatnak:

— Itt melegebb van, mint Branläovicében! — mondja Kivi professzor, aki a brnól Mendel-szlmpózium alkalmából ezt a testvérüzemünket is meglátogatta.

Visszamegyünk az épületbe. Dr. Kivi tömör előadásban elmondja a finn mezőgazdaság egyedülálló helyzetét az adott földrajzi körülmények között. Utána Matti Rekunen sajátos zabproblémáikról beszél, Onnl Pohjakalllo növénykórtanából lediktálja az engem érdeklő fritlégy és gabonavirózisra vonatkozó részeket.

Bejárjuk az üzemet. A vegyi laboratóriumban norvég gyakornok dolgozik. Megnézzük a gépszínt, s tovább megyünk.

Sietve átvesszük a

különnyomatok egy részét, s vacsorára Tapiolába robogunk. Útközben szóba kerül, hány éven át kell tanulnia egy mezőgazdasági főiskolai hallgatónak. Ahhoz, hogy diplomát kapjon, 11 félévet kell tanulással töltenie. A kezdő agronómus, a nemesítő szakember keresetének mintegy felét kapja.

UTOLSÓ NAPUNK' HELSINKIBEN

Miután elküldtem füves tanulmányom egy példányát Dr. Multamäkinek, a finn néprajzi kutatás központjába látogattunk. Ventto mester engedelmével néhány népdalt meghallgatunk és magnószalagra rögzítünk. A legérdekesebb hanganyagot hallgatjuk, válogatjuk és másoljuk. Figyelembe véve a tájegységeket. A savói nyelvjárás öblös magánhangzói, a vastagabban ejtett „sz“ mássalhangzó, a hangsúly és a szavak harmóniája, zenéje régi utamat juttatja eszembe. Hazavisszük a magnót szállásunkra, s benen háromezer-órányi népdalanyag egyórás szalagját.

Ügy búcsúzunk ettől a várostól, mint amikor az ember valakit vagy

valamit nagyon megszeretett, • ki

tudja, látja-e még egyszer?

A nyugvó nap sugarai beragyogják az ismert épületeket, parkokat Pazarlók a színes filmmel. Már este fél kilenc ... Elbúcsúzunk a múzeumtól. A pádon üldögélve a közelünkben levő Kallio Kyösti szobrán akad meg a tekintetünk.

A Repülőtársaság irodájában éppen Usko Hlrvonen a szolgálatos. Megköszönjük Jóindulatát, hogy oly remek szállást szerzett. A Llisankatun át a tengerpartra igyekszünk. A búcsúzó nap aranyba öltözteti a Korkeasaarl szigetet, tűzpirosra a kikötő hajóit, épületeit. A tenger lassacskán sötétkékbe öltözik.

Mielőtt mi is nyugovóra hajtanánk fejünket, megnézzük a fehér eget: ki tudja holnap hol leszünk a még világosabb éjszakában?

KÉT NAP ALATT A SARKKÖRIG

Helsinkiből Rovaniemibe nem tart hosszú ideig az utazás annak, aki lemond az utazás gyönyörűségeiről és a repülőgépet választja. Helsinki a

60, Rovaniemi a 66 fokon túl, néhány kilométerrel a Sarkkör előtt fekszik. Ez légvonalban mintegy 750 kilométer. Viszont ml azért jöttünk, hogy lássuk Finnországot, s vonaton ez a távolság — Karjaién, Savon és a Vízválasztón át — 1329 kilométer.

Szinte másodpercnyi pontossággal indul a vonatunk. A kalauz jó utat kíván minden utasnak. Egyénenként foglalkozik az emberekkel: megkérdezi úticéljukat. A megállóhelyeket külön-külön bejelenti és közli a tartózkodási idő hosszát.

Minden utas kis étlapot kap. A kihúzható asztalkát megterítik, az ételt, italt mindenkinek a helyére viszik. A vendéglői árakhoz képest meglepően, kedvezőek az Itteni árak. Szomszédainktól megtudtuk, hogy ezt az étkezői színvonalú ellátást ki-kl kedve szerint saját elemózsiájából kiegészítheti.

Fenyves, tavas vidék. A földeken javában folyik a tavaszi munka. Az állomások környéke rengeteg fatermékével erdészeinket érdekelné a

A savonltnnat vár

leginkább. így jutunk az ország délkeleti részére, ahol Punkasalml és Punkaharju között vonatunk szinte a „tóba száguld“. Mindkét oldalon a látóhatárig nyúló kék vízfelületek. Kora délután érünk Savonlinnába. Az állomás épületében idegenforgalmi iroda. Poggyászunkat otthagyjuk, s tíz percen belül elintézik, hogy éjfélkor Joensuuban szállás vár bennünket.

Közel három óra áll rendelkezésünkre Savonllnna megtekintésére, viszont előttünk a hosszú üt... A város harminc év alatt igazi fürdőhelylyé vált. Átballagunk a Salma-csatorna fahídján. A túlsó part tóba nyúló, sziklás félszigetén állapodunk meg. A délutáni napnak itt már akkora az ereje, hogy felmelegíti a szőnyegszerű vastag fenyőtüréteget, előcsalja a legyeket, rovarokat, s árnyékba kergeti a szúnyogokat.

Visszamegyünk az állomásra, motoros vonaton Huutokosiba utazunk, majd itt szállunk át a joensuuba menő gyorsra.

Órákon át száguldunk a rózsaszínű éjszakában, vadregényes őrlásfák között, Joensuu felé... A városban a kép csak annyiban változik, hogy aszfaltos az úttest és a járda. A folyó több ágra szakadva a városon át rohan, röpíti a szálfákat és ott lejjebb, ahol szűkebb mederbe kényszerül a hömpölygő víz, villanyerőművet hajt. A vízölelte szigeteken az erdő változatlan szépségében pompázik. S hogy a karjalal erdőszerető embernek ne kelljen messzire mennie a városból, a parkot is teleültették szebbnél szebb fenyőkkel.

Otitársaink jórészt favágók és pályamunkások. Rövid távokon utaznak és így állandóan váltakoznak. Festő vásznára kívánkozó modellek. Ez a nép őrizte meg napjainkig a Kalevalát.

A Plelís tó partján fekvő Lieksára érünk. Itt tíz percet Időzünk. Ez semmiképp sem elég arra, hogy a híres Kall hegyet megnézzük, meg pénzünk is Jócskán megfogyatkozott. A tó déli csücskében fekvő Uimaharjutól az északi végén levő Nurmes városkáig a távolság 110 km. Ez a tó a Balatonra emlékeztet (942 négyzetkilométer), a Koli hegy is megfelel a Tihanyi hegynek, ha a tavat 270 fokkal elforfordítjuk a térképen. A finn idegenforgalom hajójáratot létesített Lieksából a Koli hegy tövéhez, autóbuszjáratot Joensuuból. A védett fekvés, a világos éjszakák, a gyönyörű környék, a levegő és a víz tisztasága és a csend e tavat Európa egyik legszebb nyaralóhelyévé teszi.

Nurmesban kiszállunk a tájat fényképezni. Erre elegendő a várakozási idő, hogy aztán annál gyorsabban haladjon vonatunk a Soumenselkä vízválasztót maga mögött hagyva, Oulujärvl felé. Kalauzunk nyomtatványt ad a következő szöveggel: „Ez a vonat Kontiomäkibe érkezik 11 óra 08 perckor. Itt átszállnak az oului vonatra, amely 11 óra 40 perckor indul a negyedik vágányról.“ Megköszönjük. Majd cthelődünk is, hogy az átszállás izgalmain mihamarabb túltegyük magunkat ...

A most következő vidék növényzete szerényebb. A meredek lejtők sekély talajrétegét a vízmosások tovább koptatták. A Botteni öbölbe rohanó, sellős vizek érdekesek: az Oulu, Ii és a Kemi folyók.

Ouluban jut időnk a forgalmas város futólagos megszemlélésére. Tengeri kikötő. Itt található a világ legészakibb egyeteme. ... Este fél tizenegykor érkezünk a teljesen megváltozott Rovaniemibe. (Folytatjuk)

A COS-takarmány

és a két műszak

A SERTÉSTENYÉSZTÉSBEN a termelékenység emelésének és az Önköltség csökkentésének újabb lehetősége: az idő előtti malacelválasztás. Csehországban ezt a módszert már széles körben alkalmazzák, s a tapasztalatok szerint, eredményesen. Szlovákiában még kevésbé ismert, s csak néhány mezőgazdasági üzemben alkalmazzák, mint például az udvardi szövetkezetben Is. E módszer népszerűbbé tételét szolgálta az érsekújvári járásban a közelmúltban megtartott tanácskozás, amelyen részt vettek az e problémával foglalkozó kísérleti állomás képviselői, a felvásárló üzem illetékes dolgozói, valamint a mezőgazdasági üzemek állattenyésztői. A tanácskozás színvonalát emelte, hogy néhány mezőgazdasági üzem képviselője már gyakorlati tapasztalatokról Is beszámolhatott. Bár az egyes üzemekben a malacelválasztásnak ezen új módszere csak kísérlet tárgyát képezi, az illetékes vezetők már előnyfisságit hangsúlyozták.

Lényege ennek az új módszernek abban van, hogy a szopósmalacokat B—10 napos koruktól kezdve folyamatosan rászoktatjuk az úgynevezett COS-1 jelzésű különleges keveréktakarmányra. Ennek a keveréktakarmánynak a tápanyagtartalma, emészthetősége és sok más tulajdonsága minden tekintetben megegyezik az anyasertés tejével. Ezt a keveréket a fogyasztásnak megfelelően naponta többször az etetőkbe helyezzük és gondoskodunk állandóan friss, testhőmérsékletű Ivóvízről. Ezt a keveréktakarmányt körülbelül 25—30 napig adagoljuk, s ebben az időszakban a kismalacok az anyatejen kívül teljesen megtanulják a keveréktakarmány fogyasztását. Még mielőtt azonban a malacokat teljesen leválasztanánk az anya alól, szükséges a COS-1 jelzésű keveréktakarmányt fokozatosan a COS-2 keveréktakarmánnyal helyettesíteni. Egy hónap elteltével már teljesen ezzel a keverékkel etetjük a malacokat. Körülbelül ekkor, — tehát egy hónap elteltével — a kismalacokat teljesen elválasztjuk az anyától, a még egy hónapig a COS-2 keveréktakarmánnyal etetjük őket a fent elmondottak alapján. Két hónap múlva, amikor a malacok súlya eléri a 15—17 kg-ot, fokozatosan rátérünk az 1-es jelzésű keveréktakarmány etetésére, és ezzel az előnevelés is megkezdődik.

HA AZ ANYASERTÉS a szokásos nyolc hét helyett csak négyig szoptatja a malacokat, lehetővé válik, hogy évente kétszer, de az sem lehetetlen, hogy két évenként ötször malacozzon. Ez lehetővé teszi az anyakocák létszámának csökkentését, mely a malacnevelés önköltségének leszorítását segíti elő.

Napjainkban számos mezőgazdasági üzemben az anyasertések a malacok leválasztása után súlyuk 30—40 százalékát elvesztik. Ez esetben sok idő elveszik, mert a lesoványodott sertés nem búg, sőt dupla költségbe kerül, amíg ismét erőnléte feljavul. Nem kétséges, hogy az említett négyhetes szoptatás esetén az ilyen állapot nem fordul elő.

Ismert tény, hogy az anyasertés tejtermelése nem egyforma a tőgy minden részében. Ezért a malacok fejlődése sem egyforma. Sok esetben a gyengébb malacok el is hullanak. Ez rendszerint 8—10 napos korban következik be, főleg azon anyáknál, amelyek sokat fialnak. Ha azonban a hiányzó tejmennyiséget egyéb formában juttatjuk a malacoknak, ahogy ez az új módszer esetében lehetséges, az elhullások számát a legalacsonyabbra csökkenthetjük.

AZ ÜJ MÓDSZER ELŐNYEI elvitathatatlanok, viszont hátránya az, hogy jelenleg még drága az említett takarmánykeverék. A COS-1 például 420 korona, a COS-2 pedig 320 korona mázsánként. Az eddig számítások azonban azt mutatják, még így is kifizetődik a takarmánykeverék használata.

Egy malac felneveléséhez 5—7 kg COS-1 és 18—20 kg COS-2 takarmány szükséges. Mindig annyit rendeljünk, amennyire feltétlenül szükségünk van, mert a keverékek csupán egy, egy és fél hónapig tárolhatók szellős, száraz helyen.

A tanácskozás folyamán a tenyésztők élesen bírálták a felvásárló üzemet, mert nem biztosította rendszeresen a megrendelt takarmánykeverékeket. Ezen a téren az Érsekújvár! Felvásárló és Ellátó Üzem Is Javíthatna munkáján.

Az új módszerrel kapcsolatban végül le kell szögeznünk, hogy a malacnevelés új módja több Időt, figyelmességet követel a gondozóktól. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gondozónak egész nap, tehát megszakítás nélkül az anyasertések, illetve a malacok körül kell lennie. Ez a tény arra készteti az üzem vezetőségét, hogy két műszakban végeztesse a munkát. A tűri szövetkezetben például a baromfiaknál, valamint a hízósertéseknél nagyon jól bevált a kétműszakos üzemeltetés, ezért a napokban áttérünk az anyasertések esetében Is a két műszakos gondozásra.

SÁFÁR BÉLA, a fűrl szövetkezet agrotechnikusa

Szemcsézett rovarölőszerek

A MOLT SZÁZADBAN növényeink állati kártevői ellen növényi eredetű (piretrum, nikotin) mérgeket, valamint kén, arzén, foszfor bárium és higany-tartalmú vegyszereket, továbbá ásványolaj-származékokat használtunk. Az első szintétikus szerves rovarmérgek a dinitro-orto-krezol és mások csak századunk elején terjedtek el. A második világháború után az állati kártevők elleni védelem szempontjából a DDT, HCH, Chlordan, Heptaklór, Aldrin, Dieldrin tartalmú rovarölőszerek megjelenése, illetve elterjedése volt forradalmi jelentőségű. Segítségükkel akkor nagyjából megoldódott növényeink mind föld feletti, mind föld alatti részeinek védelme a rágőkártevők ellen. A szívókártevők elleni védelmet az 1947-ben forgalomba hozott „Parathionok“ hozták előbbre. A nálunk jól ismert fntration, Fosfotion és újabban a Metation is ebbe a csoportba tartoznak. Ezeket később különböző hatóanyagtartalmú, eltérő, előnyösebb tulajdonságú, például csak bizonyos fajokat pusztító, méhkímélő, egészségügyi szempontból ártalmatlan vagy kevésbé veszélyes rovarölőszerek követték. Az újabb rovarölőszerek gyártását többek közt némely rovarölőszer, például a DDT, több éven át történő folyamatos használata is elősegítette. Közismert tény például, hogy nyugatszlovákiai kerületünk némely járásában ma már olyan lcolorádóbogártörzsek is találhatók, melyek a DDT-4 S7.APAD FÖLDMŰVES

1987. április 1.

szerekkel szemben rezisztensek. Ezzel a jelenséggel almatermesztésünk legnagyobb kártevője, az almamoly esetében ugyancsak számolhatunk.

A szisztemikus hatású rovarölőszerek közt némely rovarkártevő hatásos megfékezése szempontjából újabban a szemcsézett „Phorat“ vagy „Disulfoton“ hatóanyagtartalmú gyártmányok megjelenése érdemel fokozottabb figyelmet.

A „Phorat“ és Disulfoton“ hatóanyagtartalmű szisztemikus rovarölőszerek eleinte emulzió vagy por alakban, például szénnel vegyítve, a vetőmag vagy gumó csávázásánál, később permetlé alakjában is alkalmazásra kerültek. Mivel azonban e rovarölőszerek por alakú gyártása és felhasználása több nehézséggel jár, ehelyett a szemcsézett felhasználási módra tértek át. A szemcsézett Phorat vagy Disulfoton használata a porozás, illetve permetezéssel szemben nagyjából a következő előnyökkel jár:

^ 1. A gyökerek által felvett és nedvkeringésbe jutott hatóanyag a rágó és szfvórovarok ellen már keléskor védi a növényt.

A 2. A szemcsékből folyamatosan felszabaduló és így a növény által is fokozatosan felvett hatóanyag hatástartama a kártevők ellen hoszszabb.

A 3. Alkalmazásuk vetéskor, illetve ültetéskor történik. Az alkalmazási mód és ideje, tehát a növényzet gépi károsítását kizárja.

4. A munka a porozással vagy

permetezéssel szemben egészségügyi szempontból higiénikusabb.

5. Nem kell vízszükségletről gondoskodni.

^ 6. A munka elvégzése az időjárással szemben függetlenebb. Szelesebb időben is dolgozhatunk.

A szemcsézett Phorat vagy Disulfoton rovarölőszereket nagyobb területen első ízben 1959-ben az USA-ban használták. Európában csak később, 1964-ben a Német Szövetségi Köztársaságban és Angliában kerülnek felhasználásra. A Német Szövetségi Köztársaságban ma a Disulfoton hatóanyagtartalmú rovarirtószert szemesé-* zett alakban „Disyston“ név alatt a „Bayer“ — Leverkussen-i cég h ózza forgalomba. Használatát elsősorban a vetőgumók céljaira termesztett burgonyánál a burgonya levélsodródását előidéző vírushordozó vektorok, a levéltetvek és kabócok Irtására ajánlják. A szemcsézett „Disyston“ az önműködő vagy fél-önműködő burgonyaültetőgépre szerelt adagolőkészülék segítségével, tehát a burgonya ültetésével egyszerre kerül a talajba. Az e célra szolgáié adagolókészülékek gyártásával az NSZK-ban több gyár foglalkozik. Az egyes adagolóedények űrtartalma 4 liter. A gyártott Disyston szemcsenagysága ma egy és két milliméter között ingadozik. Alkalmazásánál ügyelni kell arra, nehogy a szemcsék csak a burgonyagumó egy oldalára kerüljenek. Ez

esetben ugyanis megtörténhetik, hogy csak azok a burgonyaszárak lesznek védve, melyeknek táplálógyökerei a hatóanyagot felvették, illetve továbbították. Azok a burgonyaszárak, melyeknek táplálógyökerei a szemcséktől távolabb vannak, ezért később is lmmunizálődnak. A vetőburgonyánál hektáronként 30 kg-os mennyiségű Disyston használatét ajánlják. Négyzetméterenként 4—5 gumós ültetési sűrűségnél ez fészkenként 0,6—0,75 gramm szemcsézett Disyston mennyiségnek felel meg. A Disystonnal kezelt burgonyát étkezési célokra csak a szedés után nyolc héttel szabad felhasználni.

A burgonya levélsodrődása elleni védekezéssel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a vegyszeres védekezés mellett a növénynemesítés is meghozta első eredményeit. Az USA-ban sikerült egy a levélsodródásnak ellenálló fajta kinemesítése. Az új fajta a „Penobscot“ elnevezést kapta. Terméshozama kielégítő, gumói hosszúkásak, húsa tejföl színű. Salátakészítésre alkalmas.

1962—1964 között az NSZK-ban foglalkoztak a Disyston felhasználásával a monogerm-egymagvú cukorrépavetések védelmére is. A kísérletek alapján megállapították, hogy itt legmegfelelőbb, ha a Disyston-szemcsék a répagomolyokkal egy mélységben, de azoktól oldalt, 2,5 cm távolságra kerülnek. Négy centiméteres oldaltávolságnál a védőhatás nem volt biztos, ellenkezőleg közelebbi, másfél centiméteres távolság a kelés gyorsaságát hátráltatta. A cukorrépánál hektáronként 20 kg-os adag használata vált be. Az NSZK-beli hároméves kísérletekben a répavetések a Disyston alkalmazásának napjától számítva

9—11 hétig teljesen répalevőltetűmentesek maradtak. Az NSZK-ban a Disystont a komló védelmére is ajánlják.

A szisztemikus hatású szemcsézett és „Thimet“ elnevezésű rovarölőszer használata az USA-ban a burgonyánál, cukorrépánál és némely magra termelt zöldségfélénél már 1960-ban engedélyezve volt. Az USA-ban az említett „Thimet“ mellett „Disulfoton“-t is gyártanak. Világviszonylatban a szisztemikus hatású szemcsézett Disulfoton vagy Phorát hatóanyagtartalmú szerek használatával sok más gazdasági növénynél is kísérleteztek. A Disulfotonnal például a paprika vírushordozó vektorai ellen, a Phoráttal pedig a dohány védelmében értek el eredményeket. Beváltak sok dísznövényféleség, például a krizantém és szekfű védelmére is. Érdekes eredményt hozott egy USA-beli kísérletben az említett két hatóanyagtartalmú szer, a tölgy és a makk férgességének csökkentésében. A fák törzse körül júniusban vagy szeptemberben kiszórt rovarölőszerek hatására a kezelt fék makktermése csak 38 százalékban volt férges, szemben a kezeletlen fák 58 százalékos férgességével. Magyarországon a Disyston már 1966-ban kapható volt. Szükségletüket külföldi behozatal útján fedezik.

Renczés Vilmos