Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-01 / 13. szám
Tapasztalatok &. lévai Járásból Bevált a szilárd javadalmazás Továbbra is a jól kitaposott úton A lévai járás politikai és gazdasági szervei 1961-től a mezőgazdasági dolgozók anyagi érdekeltségének megszilárdítására törekedtek. A gyakorlat bebizonyította, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott munkadíjazások legtökéletesebbike éppen a szilárd javadalmazás, mégpedig azért, mert ez a módszer eredményekre mozgósitja, serkenti a dolgozókat, s a vezetőket. Emellett a fiatalok számára is vonzó. A munkadíjazásnak ez a formája nagy mértékben hozzájárult az emberek érdeklődésének fölkeltéséhez, ami abban jutott kifejezésre, hogy jól teljesítették feladataikat, amire a pénzügyi bevételi és önköltségi tervek tételeinek alakulása kedvező volt. jó irányban befolyásolta a termelés szervezését s ezzel párhuzamosan új munkaerőket szereztünk mezőgazdaságunkba, főképpen a fiatalok közül. A szilárd munkadíjazást alkalmazó szövetkezetek aránylag rövid Időn belül a magasabb termelési eredményt elérők közé sorakozhattak, ami lehetővé tette, hogy az idős tagok nyugdíjjáruléka is magasabb legyen. Magától értetődő, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben bevezették a szilárd javadalmazást, sokkal gyorsabban emelkedtek a bevételek, mint a többi gazdaságokban, s ez megmutatkozott az összegezett mezőgazdasági termelési érték alakulásában is. Kedvező a helyzet a szilárd munkadíjazást alkalmazó gazdaságoknál a minimális termelési költség igénybevételénél is. Erre talán egy példát: míg 1961-ben járási méretben 100 korona bevétel átlagos költsége 34,6 korona, addig a szilárd javadalmazást bevezetett szövetkezeteknél csak 30,1 korona volt. Tavaly pedig járási átlagban 38,2 s az említett szövetkezeteknél 33,3 korona. A tények a szilárd munkadíjazás mellett szólnak, mert egész sor előnye van a régi munkaegység-rendszerrel szemben. Legnagyobb előnye az, hogy az eredményesebb termelés következtében a dolgozók jövedelme arányosan és állandóan növekedik. Nem véletlen az sem, hogy a szilárd munkadíjazást alkalmazó szövetkezetekben maximális mértékben kihasználják a premizálás különféle formáit, s ez nagyban elősegíti a termelékenységet. A magasabb színvonalon gazdálkodó szövetkezetekben természetesen a tagok évi jövedelme jóval magasabb, mint a többiben. Egy-egy szövetkezeti dolgozó évi jövedelme járási átlagban eléri a 12 000—18 000 koronát. Járásunkban a szilárd munkadijazás bevezetését főképpen azokban a gazdaságokban fogadták szívesen, amelyekben a tagság jelentős része a nyugdíjazás korhatárán van, mert nyugdíján Hvízd mérnök jaztatásuk esetén nagyobb járulékra van kilátásuk, mint a munkaegységrendszerben lett volna. A dolgoknak alapos értékelése után úgy döntöttünk, hogy a jövőben is ezen az úton haladunk. Idén már 54 szövetkezetünk — a gazdaságok 50 százaléka — a szilárd munkadíjazást alkalmazza, 1970-ig pedig a hátralevő szövetkezetekben is bevezetjük az anyagi érdekeltség e formáját. Bizonyos, hogy 1961 óta gyökeresen megváltozott a gyenge eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek helyzete is. Jó példának hozhatom fel a hontfüzesgyarmati szövetkezetét, ahol az 19B1—1963-as években minden esztendőt ráfizetéssel zártak. Ma azonban már az átlagon felüli jó szövetkezetek közt tartjuk számon. Idén persze itt is áttértek a szilárd javadalmazásra, s egy munkanormára 23 koronát fizetnek. Hangsúlyoznom kell továbbá, hogy a hontfüzesgyarmatl és a hozzá hasonló termelési színvonalukat megjavító szövetkezetek lényeges pénzügyi támogatást kaptak a járástól. Főképpen kádersegitség formájában. A legmesszebbmenőkig gondoskodtunk arról, hogy a vezető helyekre szervezőképes, termelni tudó, jól bevált, gyakorlati szakemberek kerüljenek. Ezeknek a javadalmazásáról is gondoskodtunk. Ez az intézkedés természetesen meg is hozta a várt eredményt, ami abban jutott kifejezésre, hogy a gyengék száma egyre csökkent. Az ökonómiai serkentő eszközök helyes felhasználása nagyban hozzájárult a szövetkezetek gyarapodásához. A cukorrépatermesztésben 1965- ben például elértük az országos első, 1966-ban pedig a negyedik helyezést. Érezhetően javult a tejtermelés is. Míg 1965-ben 43 szövetkezetben naponta tehenenként csak 5 liter tejet fejtek, s 19-ben 7 litert, addig tavaly már 65 üzemben elérték a napi tehenenként! 7 litert s csak két szövetkezetünk volt, amely 5 literen alul termelt. Ebből is látható, hogy gyökeres változás történt. Persze, még akadnak hiányosságok is. Több esetben a hasonló feltételek mellett gazdálkodó üzemek eredménye még eléggé eltérő. Példa erre a kissallói és a hölvényi szövetkezet. Míg Kiszállón tavaly 217 kg ipari trágyát használtak fel hektáronként tiszta hatóanyagban s hektáronként 40 q/ ha gabonát takarítottak be, addig Hölvényben csak 118 kg tiszta hatóanyagot adtak hektáronként, s csak 27,5 q/ha gabonaeredményük lett. A hektáronkénti különbség tehát 12,5 q. A jövőben persze arra is ügyelni fogunk, hogy az ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Tudjuk, vannak még rejtett tartalékaink, amelyeket ki kell aknázni. Tapasztalataink bizonyítják, hogy helyes úton járunk, ezért az új helyzet figyelembevételével továbbra is a már jól kitaposott úton haladunk. JÁN HVlZD mezőgazd. mérnök, a lévai JPB mezőgazdasági titkára A tények bizonyítanak Egyre feljebb a ranglétrán! Az 1900—1903-as Időszak a lévai Járás mezőgazdasági üzemeire Is rányomta bélyegét. Ugyanis, hogy meglegyen a tervezett létszám, teljesen hasznavehetetlen szarvasmarhákat Is (teheneket) kellett tartaniuk. Amikor aztán a felsőbb szervek belátták, hogy valóban változtatni kellene a helyzeten — mert a tejhasznosság egyre csökken —■ már sok volt a meddő, a feleslegesen tartott tehén. A hasznavehetetlen teheneket vágóhídra küldték, s ezzel egyidejűleg 4,8 százalékkal növelték az évelőtakarmánynöványek vetésterületét, hogy a megmaradt tehenekkel teljesíthessék a kitűzött termelési programot. A tisztogatás ellenére azonban 1963-ban tehenenként járási átlagban csupán 1726 liter, a szövetkezetekben pedig 1647 liter tejet fejtek. Szükség volt tehát a szarvasmarhaállomány minőségének megjavítására. A céltudatos tenyésztői munka eredménye, hogy 1966-ban már 2602 szarvasmarhával szaporították az állományt. Likvidálták a TBC-vel fertőzött állatokat, s a bőséges, szakszerű takarmányozás lehetővé tette a nagyobb tejhasznosság elérését. így járási átlagban tehenenként tavaly már 2453 liter tejet fejtek, vagyis rövid három esztendő alatt minden egyes tehén tejhasznossága 727 literrel növekedett. Ez pedig nem kis eredmény. 1966-ban tehát hektáronként 454 liter tejet termeltek, s ezzel a járás az ország tíz legjobbja közé került. Akkor értékelhetjük kellőképpen az elért eredményeket, ha néhány konkrét példát felsorakoztatunk. Így például a besei szövetkezet 1905-ben tehenenként 1287 liter tejet fejt, 1966-ban azonban már 2310 liter volt a tehenenként átlaga, öbarson 1965-ben 1653, tavaly pedig 2402 liter tejet fejtek tehenenként, a felsőtúri szövetkezet 1903-ról 2650 literre, a kétyl pedig az előző 2127-ről 2840 literre javította tejhasznosságát. Így sorolhatnánk a többi szövetkezeteket is, amelyek 200—300, — esetleg még több literre is — javították az évi tehenenkénti hozamot. Külön meg kell említenünk a nylrágói és a kissallói szövetkezeteket, amelyek a tejtermelésben jócskán túlszárnyalták a 3000 literes évi egyedenkénti tejelékenységet. Nem véletlen, hogy idén a járás 2600 literes tehenenkénti tejhasznoa- Sággal számol. Ezt a színvonalat a távlati terv szerint 1970-re tervezték, de a szakszerű, jól szervezett tenyészmunka kellemes meglepetést hozott Tavaly közel 16 000 tehenet és 6669 üszőt befedeztettek, hogy idén folyamatos legyen az ellés. A járásban 1645 tehénnél I. fokú, s 3430-nál pedig II. fokú hasznossági ellenőrzést vezettek be. Eszerint 5075 db. azoknak a teheneknek a száma, amelyeknél egyedenként 2923 liter átlagos tejhasznosságot érnek el. Az anyakocák számát több mint 600-zal csökkentették, de a hizlalásra szánt malacmennyiség előző évi létszámának megtartásával számolnak, mégpedig úgy, hogy egy-egy kocától több malacot várnak. Tavaly a malacnevelésben a peőeniceí szövetkezet volt a legjobb, ahol kocánként 20 malacot neveltek fel, utána következett Nagysalló (19,5db), Drzenice (18,1 db) és Nagyölved (17,1 db). A sertéshizlalásban a legjobb eredményt a nagyölvediek érték el napi egyedenkénti 54 dkg-os hizékonysággal. Ugyanakkor a kissárői szövetkezet 53, a nagysallói 51, a fakővezekényi pedig 49 dkg-os átlagos hlzékonyságot Jegyzett fel. Példás hozzáállást tapasztalhattunk a sertéshús termelésében a nagyölvedl szövetkezetben, ahol saját nevelésből látják el a hizlaldát malacokkal, s ugyanakkor abraktakarmányokban is önellátók. Hizlalásra évente 130 vagon kukoricát termelnek. Így 28 vagon sertéshúst adnak piacra. Érthető, hogy ilyen feltételek mellett a sertéshús termelése a lehető legnagyobb mértékben kifizetődő. A felsorakoztatott tények bizonyítják, hogy a lévai Járás mezőgazdasági termelésében az utóbbi években a termelési igazgatóság irányítása mellett gyökeres változás áll be, s a jövőben minden előfeltétel adva van a kitűzött feladatok kedvező teljesítésére. HOKSZA ISTVÁN Szorosan összefüggő megfontolt intézkedésekkel Szennyvízből takarmány A szlovákiai cellulózgyárak szennyvizének eltávolításával összefüggésben elbeszélgettünk J. Hostomsy mérnökkel, a bratlslavat vegyi fakultás tanárával, aki a kővetkezőképpen nyilatkozott: A cellulózgyárak — törvényeink értelmében — kötelesek az üzemi vizek megtisztítására. Lássuk csak mit gyárthatnánk az említett szennyvizekből. A kisebb mennyiségű anyagokon kívül főleg nagytömegű lignint kaphatunk, amely további nyersanyaggá dolgozható fel. Ragasztóanyagok, alkohol és takarmány vonható ki belőle. Ragasztókból nincs szükségünk nagyobb mennyiségre, alkoholokból pedig állítólag túltermelésünk van, eszerint a takarmánynak lenne a legnagyobb fogyasztási piaca. A lignin kovászosítása már lehetséges, alkoholgyártási folyamatok elkerülése mellett is, miután legújabban olyan erjesztögombákat fedeztek föl, melyek segítségével a nyersanyagból élesztőket termelhetnek. % Milyen mennyiséget lehetne ezzel az. eljárással évente elérni? A szlovákiai cellulózgyárak évi faszükséglete körülbelül másfél millió köbméter, amiből 900 000 köbméter esik a szulfitos gyártási módra, a félcellulóz tömegére, ahol a hulladékvízből erjesztőanyagok keletkeznek. Átszámítva átlag 4,2 mázsa súllyal tömörméterenként évente 378 000 tonna fa kerül feldolgozásra. Ennek körülbelül a fele fehérítetlen cellulóz. Egy kilogramm fehérítetlen cellulóz nyeréséhez 14 liter lúgos víz szükséges. Az egész eljárás folyamán lehetséges, hogy ezen hulladék-szennyvízből minden tonna cellulóz gyártásával 150 kg erjesztőanyagot kaphatunk. Évente tehát 567 ezer tonna nyersélesztőt állíthatunk elő, s körülbelül feleannyi szárított torulát. % Mikor számolhatunk ezekkel az anyagokkal a piacon? A ruzomberoki gyár máris termeli, de egyelőre szesz formájában. A többi cellulózgyárak három éven belül rendezkednek be e gyártási módra. (gond a) A MEZŐGAZDASÁG RÉSZÉRE az előző irányítási rendszer mellett sablonos kulcs szerint előírták a termelési feladatokat, és természetesen ezek szerint osztották el a beruházásokat is. Az új rendszerben az illetékes szervek csupán egyetlen feladatot, a gabonafélék és a kukorica tervezett járási felvásárlását határozták meg, a termelés további szerkezeti megosztását pedig a konkrét és önálló adás-vételi szerződések körvonalazzák. Ezeknek a szerződéseknek súlyát a szövetkezet igyekezett olyan irányban hangolni, ami legjobban megfelelt saját helyi adottságainak és társadalmi körülményeinek. Fontolóra kell venni azt is, hogy az új irányítási rendszerben a mezőgazdaság nemcsak teljes jogú, de egyben teljes kötelezettségű partnere is népgazdaságunknak. Ebből kifolyólag a társadalom szükséglete mellett azt is figyelembe kell venni, hogy termelésünkben maximálisan érvényesítsük a gazdaságosság elvét. Esetünkben vegyük a gazdaságosság egyik fokmérőjéül a beruházások ésszerű kihasználását és ezzel párhuzamosan vizsgáljuk meg, hogy az új helyzetben hogyan alakult egyik Ismeretes, hogy szövetkezeteink és állami gazdaságaink termelési ökonómiai színvonala különböző. Míg egyes szövetkezetek rohamosan fejlődtek, addig mások erősen visszamaradtak. Ezért az illetékesek elhatározták, hogy segíteni fogják a gyengéket termelési színvonaluk megjavítása érdekében. KIK KÉRHETNEK STABILIZÁCIÓS JUTTATÁST? Elsősorban is azok a szövetkezetek, amelyek saját tartalékaik igénybevétele mellett is átlagon aluli eredménnyel számolnak, mind az összegezett mezőgazdasági termelési érték, mind pedig az anyagi érdekeltség tekintetében Kérhetik továbbá a stabilizációs juttatást az állami mefontos gazdasági össztönzőnek, a hitelnek a szerepe. A dírektlv termelési feladatok és a vele kapcsolatos beruházások szétírásának kölcsönigénylés szempontjából a bank csaknem kényszerhelyzet elé lett állítva a beruházás indokoltságának és hatékonyságának tüzetesebb vizsgálata nélkül részben, vagy egészben hitelezte a szükségesnek mondott akciót. Más a helyzet most, amikor a termelő nagy részt maga választja saját feladatait. A hitelnek, mint az új irányítás egyik rugalmas gazdasági eszközének, az a célja, hogy közreműködésével valóban hatékony termelőeszközök szülessenek, ezért a bank hitelezési eljárása is lényegesen megváltozik. Először talán azt említem meg, zőgazdasági üzemek, amelyek a termelési vagy a szakágazati igazgatóságok hatáskörébe tartoznak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az irányelvek szerint sem a szövetkezeteknek, sem pedig az állami gazdaságoknak nincs törvényes joguk a stabilizációs juttatásra. HOGYAN ÁLLAPÍTJÁK MEG? A stabilizációs juttatás magasságát minden esetben a termelési és a szakágazati igazgatóságok szabják meg a r.ezőgazdasági üzemek képviselőtestületének jóváhagyása után, a mezőgazdasági üzemek által előzetesen kidolgozott és benyújtott konszolidációs tervek alapján, amelyeket a jóváhahogy a hitelezéssel egyidőben felülvizsgálják a gazdasági egység beruházási tervét, vajon az abban foglalt akciók időben való megvalósításához kéznél vannak-e a szükséges eszközök (kapacitás, munkaerő stb.), menynyire biztosított a beruházás hatékony kihasználása, s végül a beruházás anyagi költségeit hogyan szándékszik fedezni a szövetkezet. Az utóbbi tételnél számításba jön, hogy a szövetkezet a legmesszemenőbb mértékben igénybe vette-e saját eszközeit s csak azután igényelt hitelt. Ezzel kapcsolatosan azt is ellenőrzik, hogy a szövetkezet a bővített újratermelés biztosítása érdekében helyesen osztotta-e el nyersjövedelmét. Ez a körülmény azért is fontos, hogy biztosítékot szerezzünk arra, hogy a kölcsönök visszatérítése nem okoz-e / gyott ötéves konszolidálódás! távlati tervből dolgoztak ki. Minden egyes sorra következő évre az állami alapokba eladott termékek után bevételezett valóságos 100 koronánként szabják meg a stabilizációs juttatást az igénylők számára. A gazdaságok bevételénél azonban nem veszik számításba a különbözeti árpótlékokat és más hasonló természetű prémiumokat. A termelési igazgatóságok a stabilizációs juttatásokat idén kivételesen a termelési tervekből állapították meg. A KONSZOLIDÁCIÓS TERVEK ÉS A STABILIZÁCIÓS JUTTATÁS Azok a szövetkezetek és állami gazdaságok, amelyek igényt tartanak túlzott megterhelést a szövetkezetnek, ami egyebek közt veszélyeztetné az anyagi érdekeltséget. A bank a hitel megszavazásánál abból indul ki, hogy melyik beruházási akció Ígér nagyobb hatékonyságot a termelésben, vagyis a sablon helyett az egészséges és gazdaságilag alátámasztott versengés biztosítja a sorrendet a hitel elnyerésénél. Persze, ez még csak a kezdeti stádium, azt azonban nem kell hangsúlyoznom, hogy a gazdasági indokolásnál egy szövetkezet sem mellékel akármilyen számítást, hiszen a következő alkalomra, a szó legszorosabb értelmében jó elére elrontaná „hitelét“. A szorosan összefüggő intézkedések persze szükségszerüleg megkövetelik, hogy mint egyenlő partnerek, a szállító vállalattól is elvárják az adott szó teljesítését. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a gazdasági eszköz szerepének változása kihatással lesz a beruházásokra is. A szövetkezetek olyan akciókat helyeznek majd előtérbe, amelyek keretében kevés ráfordítással a régi beruházásokat is felújítják és korszerűsítik. Gábris József, Érsekújvár stabilizációs juttatásra, arra való igénylésük benyújtásával együtt csatolniuk kell az üzem konszolidálásának távlati tervét, amely aprólékosan, évekre megszabbja a termelés célirányos programját. A konszolidációs tervek elkészítésénél arra kell ügyelni, hogy biztosított legyen a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítése, azaz, hatékony intézkedéssel felszámolják az elmaradás okait. A tervek a mezőgazdasági üzemek képviselőtestületében való letárgylalása és jóváhagyása után mind az illetékes mezőgazdasági üzemek, mind pedig a termelési igazgatóságok számára kötelezőek. FR. SIMUNIC SZABAD FÖLDMŰVES J 1967. április JL Tudnivalók a stabilizációs juttatásról
