Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-01 / 13. szám

Három plusz, két mínusz az állati termékek felvásárlásában Ka értékelni akarjuk az éllati ter­mékek felvásárlásénak Idei eredmé­nyeit, már elöljáróban meg kell mon­danunk, hogy az eltelt két hónap há­rom plusszal és két mínusszal vég­ződött. Helyesebben mondva Szlová­kia mezőgazdasági üzemel marhahús­ból 698, baromfihúsból pedig 570 tonnával és tejből közel négy és fél millió literrel túlteljesítették felada­taikat. A sertéshús piaci termelése azonban továbbra Is vontatottan ha­lad. Ezen a téren 619 tonna a tarto­zás. Ugyanez a helyzet a tojással Is, amelyből több mint 1,7 millió darab­bal maradtak le mezőgazdasági üze­meink. Sertéshúsból a legtekintélyesebb lemaradást a nyugat-szlováklal kerü­letben jegyezték fel. Kelet-Szlovákla 189 tonnával túlszárnyalta Időtervét, mert a bardejovl, a kassal, a micha­­lovcel, a Spláská Nová Ves-1 és a tő­­keterebesl járások magasan 100 szá­zalék felett teljesítették szerződési tervüket. Nyugat- és Közép-Szlováklá­­ban csak három-három Járás lépte túl a száz százalékot. A tojásértékesltés terén is kritikus a helyzet. Mind a három kerületben lemaradást tapasztaltunk. Kerületen­ként ea&k öt öt járás sorakoeott a példás teljesítők közé. Visszatérve a sertéshús-felvásárlás­ra sl kell Ismernünk, hogy szén a lennének, ha egyes párásainkban — téren sokkal komolyabb hlányasságok a dunaszerdahelyiben, komáromiban és a tapolcsányiban továbbá kisebb mértékben más járásokban Is — nem vezették volna be a sertések garan­tált súlygyarapodását. örvendetes, hogy Szlovákiában Je­lenleg több mint 300 mezőgazdasági üzemben termelik a sertéshúst garan­ciára. A besorolt állatok száma 330 ezer közt mozog, amelyeknél napon­ta egyedenként 50 dkg-os hlzékony­­ságot mutatnak fel. A sertéshús kiló­jának termelésére 4,06 kg abrak­­keveréket használnak. Ezek a tények magukért beszélnek. De miért kevés a sertéshús? Egy­szerűen azért, mert nincs elegendő malac. Több járásban csökkentették a kocák számát, azzal számolva, hogy hasznosságot, de a szándék még nem növelik az egy kocára eső malac­­eredmény. Egyes üzemekben persze elhamarkodottan cselekedtek, nem teremtették meg az átgondoltabb ma­lacnevelés előfeltételeit. Itt feltétle­nül céltudatosabb tenyésztői munká­ra lenne szükség, egészségesebb kör­nyezetet kellene teremteni a flaltatók­­ban ás a malacnevelőkben, s a kocá­kat, valamint a malacokat szaksze­rűbben kellene takarmányoznl. Erre a célra terményforgalml üzemeink elegendő takarmánykeveréket (COS-I­­II) bocsáthatnak a termelők rendel­kezésére gabonaviszontszolgáltatás nélkül. Ezt a lehetőséget feltétlen ki kellene használni mezőgazdasági üzemeinkben. Az említetteken kívül a járási szervek részéről Is határozot­tabban kellene eljárln a választott malacok nevelése tekintetében. Ezt a problémát ún. járási elletők vagy malacnevelésre szakosított gazdasá­gok létesítésével oldhatnák meg. A tojástermelés növelése kissé problematikusabb, mert az utóbbi években a kisebb mezőgazdasági üze­mekben radikálisan likvidálták a to­jóállományt. Itt ugyancsak a céltuda­tos tenyésztői munka segíthetne. Arra lenne szükség, hogy a tojás­termelésre berendezkedett korszerű nagyüzemek növeljék az egy tojóra eső évi tojáshasznosságot, vagyis az eddigi 120—150-ről 190—200-ra. Az ésszerű Intézkedések feltétlenül hoz­zájárulnának a jobb eredmények el­éréséhez. —hal-« Imelyen Is elkészült a szövetkezet székháza. A korszerű épület pincéiében fürdők és zuhanyozók vannak és ott naponta tisztálkodhatnak az dllat­­tenyésztésben dolgozók. A magángazdák kilátásai a tökéletesített 1^1 ÉG A MOLT ÉVBEN néhány ■ * funkcionárius tárgyalt a nyá­­rasdí szövetkezet vezetőségével, hogy szívesen árulnák-e termékeiket Duna­­szerdahelyen. A nyárasdlak Jó üzlet­emberek és beleegyeztek abba, hogy t kijelölt helyen felépítsenek egy el­árusító bódét. Az építkezéshez a tervrajz hamarosan elkészült, de a járási mezőgazdasági építkezési üzem kissé drágára tervezte. Amikor a munka készen lett, mindenki látta, hogy az mindennek megfelel, csak éppen annak nem, aminek szánták. Télen hideg, nyáron meleg. Az épít­kezés viszont a nyárasdi szövetke­zetnek 100 ezer koronájába került. Mivel a nyárasdlak a „pléhvlskó“ költségeit nem vállaltak, az illeté­kes szervek úgy határoztak, hogy vál-Ifjú közgazdász Andróssy Sándor mérnök a ba- Lonyi EFSZ-ben közgazdász. Tanul­mányait a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán végezte. Munkahelyével elégedett. Nem csoda, hisz mikor katona volt, a szövetkezet havonta 100 koronával segítette. Amikor a gazdaságba került, nem igen kedvelte az irodát, in­kább szeretett a határban járni. Megismerkedett a dűlőkkel, az emberekkel, egyszóval a termelési feltételekkel. Segített minden sza­kaszon, ahol csak tudott. A trak­torosoknak megmondta hogyan kell karbantartani a gépeket. Elő­adásokat tartott különféle bizott­sági üléseken. Voltak problémái, nehézségei. Egy ízben úgy volt, hogy otthagyja a szövetkezetét, de milyen ember az, aki megfutamo­dik a nehézségek elől? Tisztázó­dott a helyzet és a fiatalember minden erejével arra törekedik, hogy a szövetkezet minél jobb gazdasági eredményeket érjen el. A jó vezetés, a tagok szorgalma szépen gyümölcsözik. A növény­­termesztési munkákat időben vég­zik, és az állatte­nyésztés is fejlő­dik. Miután a tej­termelés emelke­dett, a múlt év utolsó negyedében 22 ezer koronát osztottak szét pré­mium fejében az etetők, fejők és takarmányosok kö­zött. Sőt a nappali- és éjjeliőr is prémiumban része­sedik. Előrehalad tehát a balonyi szö­vetkezet, de van egy komoly prob­lémájuk, kevés a fiatal. Pedig azok c fiatalok, akik itt dolgoznak, megtalálják számításukat, hisz a szövetkezet pontosan fizeti a húsz koronát munkaegységenként és a fiatalok 20 ár földet is kapnak. Aki a katonai szolgálat után haza­tér az EFSZ-be, kétheti szabadság­­pénzt kap. A házaspárok baba­kelengyét is kapnak a szövetkezet­től. Kövessék tehát a fiatal öko­­nómus példáját, mert ebben a szö­vetkezetben a jól végzett munka után boldogulhatnak. Kárász Zoltán Hírneves a nyárasdi EFSZ elárusító üzlete Ialjon felette Ha szövetkezet védnök­séget. Az elgondolás nem bizonyult helyesnek, mert így egy-egy szövet­kezet csak minden tizedik héten ad­hatott el zöldséget. így a „viskó“ visszakerült eredeti gazdájához. Az építmény kissé balul sikerült, de mit lehet tenni. A szövetkezet az új lrnáyítás szellemében elhatározta, hogy Itt fogja árusítani terven felüli készleteit. Máris megkezdték a házi dísznóvágásl termékek árusítását. Az EFSZ szociális épületében naponta Ínycsiklandozó Illat árulkodik arról, hogy itt készítik a jóféle falatokat, amit Dunaszerdahelyen bárki megvá­­rásolhat. Nagy Árpád, aki lnaskorá­­ban Prágában szalámikészltésből első dijat nyert, most Nyárasdon szívesen dolgozik szakmájában. Dömény Géza, a segédje Is fáradhatatlanul dolgozik naponta, hogy a friss étkek időben az üzletbe kerüljenek. ♦j* **. «$♦ «J» *J* *** «J* «J» «J* «J» <£• Németh Olga az elárusítónő, ami­kor meglátogattam, elmondotta, hogy a fogyasztók elégedettek a nyárasdi szövetkezet mezőgazdasági termék­­feleslegének minőségével. Az áru ha­mar elfogy. Kaphat Itt a fogyasztó cigánypecsenyét, házikolbászt, kocso­nyát, szalámit, disznósajtot, abáltsza­­lonnát és más jóféleséget. Persze a fogyasztók nem vetik meg a hurkát, a nyerskolbászt, az abáltkását, füs­tölt szalonnát, töpörtyűt sem. De kap­ható itt elsőosztályú disznózsír Is. A nyárasdi szövetkezet a jövőben annyi zöldséget akar szállítani ebbe az üzletbe, hogy a lehető legjobban kielégítse a város lakóinak Igényét. A közeljövőben üvegházat építenek, hogy Így korai zöldséget is szállít­hassanak az üzletbe. A szövetkezet gyümölcstermésének egy részét is itt akarja árusítani. Belucz jános, Nyárasd «j* «3* ♦♦♦ **. **. *** «j* *** »3« «J* «3« »3« »3»« Az országos me* zögazdaságl kiállta tás nyttrat birtoká­nak galántat rést­­legén a szőlőve­nyigéket meleg szobában hajtatták, hogy megállapít­­hassák a termörü­­gyek életképessé­­gét. A kísérlet sze­rint a Szürkebarát, Tramtn és a Leány­ka tőtől számítva negyedtk-ttzedtk termörügye hozza a legtöbb gerezdet, a Zöldsztlvánl és a Müller Thurgau pedig a harmadik­negyedik szemen. A metszést a kísér­letek szerint hajtották végre, hogy biztosítsák a magas termést. Képün­kön Karol Hollöka mérnök, a speciális növénytermesztés vezetője a ve­nyigék hajtását tanulmányozza. (Bállá felv.j irányítási rendszerben A kelet-szlovákiai kerületben több mezőgazdasági aktíva volt, melyeken megállapították, hogy a szocialista szektorban már jelentős a géppark, nagy az eszközállomány, növényvédő, gyomirtó s más korszerű vegyszere­ket használnak, magas termőképességű vetőmagot honosítanak meg, véde­keznek a belvíz ellen és más számos időszerű intézkedés történt az utóbbi évek folyamán. Mindez a többlettermés érdekében történik, és ezek az új eszközök és ráfordítások mégsem hozták meg sok esetben a várt ered­ményt. Miért? Ezt a kérdést tettem fel a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztálya vezetőjének, Fábián János elvtársnak. — Tény az, hogy kerületünkben az elmúlt évben sem teljesítettük a ke­nyérgabona, burgonya és cukorrépa felvásárlási tervét. Igaz, az állatte­nyésztés vonalán lényegesen jobb a helyzet, teljesítettük, sőt túlteljesítet­tük feladatainkat, de van még tennivaló éppen elég. A legfontosabb tenni­valók közé talán mégis a magángazdálkodók helyzetének, gazdálkodásá­nak megjavítása tartozik. El kell mondani azt, hogy az összmezőgazdasági terület 1/5-én kerületükben magángazdálkodás folyik. A kerületünkben levő 1158 községből még 252-ben nincs szövetkezet és további 343 község­ben a szocialista szektor mellett még magánszektor, vagyis magángazdál­kodók Is vannak. Tehát 595 községben még létezik magángazdálkodás, fő­leg hegyaljai községekben, de a délebbi eperjesi, bártfai és más járások­ban is. Ezekben a mintegy fél hektáros gazdaságokban a régi hagyomá­nyos formában művelik a földeket, jóformán gépesítés nélkül, így terme­lésük évről évre csökken és kedvezőtlenül befolyásolja a kerület termelési eredményeit. A magángazdálkodók tulajdonában 163 529 földterület van, számuk eléri a 70 000-et és ha a családtagokat is figyelembe vesszük, ak­kor negyedmillió emberrel kell számolni. Nem mindegy milyen gazdálko­dást folytatnak, teljesítik-e vagy sem eladási tervüket, fedezik-e saját szükségletüket stb. Az elmúlt év tapasztalatai — és sajnos már több év tapasztalatai is — azt igazolják, hogy nem lehet tovább tétlenül nézni azt, hogy évente 4000—5000 ezer hektár föld heverjen parlagon. — Milyen intézkedéseket tesznek felsőbb illetékes szerveink a fennálló hiányosságok felszámolására? — Elsősorban jobb kapcsolatot kell teremteni a jövőben a nemzeti bi­zottságok és a mezőgazdasági üzemek között, beleértve a magángazdálko­dókat is. Nem elég a jövőben csak a felvásárlást szorgalmazni. A NB-nak törődni kell a termeléssel is. Meg kell teremteni a kapcsolatot az EFSZ-ek, ÁG-ok és magángazdálkodók között. Segítséget kell a jövőben nyújtani a magángazdáknak, mégpedig a talajművelésben, vetőmagvak, ültetőanya­gok, műtrágya és mezőgazdasági gépek beszerzésénél vagy kikölcsönzésé­nél. Mindennek nem az a célja, hogy erősítsük q magángazdálkodási for­mát a szocialista szektor rovására, de olyan jelentős földterülettel, amely­­lyel magángazdálkodóink rendelkeznek, törődni kell, be kell kapcsolni teljes mértékben a termelésbe. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha például szaktanáccsal segítsük a magángazdálkodókat, hiszen a 70 000 gazdálkodó között egy sincsen olyan, aki mezőgazdasági középiskolával rendelkezne. Nincs elég cséplőgép, vetőgép, borona, eke, stb. Ezt sajnos, nálunk már nem is gyártjuk és így külföldről kell beszerezni. Eddig 58 új vetőgépet bocsátottunk rendelkezésére a magánszektornak — természetesen a gép- és traktorállomásaink útján — további 240 cséplőgépet hozunk be kül­földről. Ugyanígy szeretnénk behozni a többi gépet is. Gondoskodunk ar­ról, hogy a JGT kiszélesítsék szolgáltatásaikat, ÁG és EFSZ-eink pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatás formájában segítsék a magángazdál­kodók termelésének a fokozását, hiszen ez mindannyiunk érdekében tör­ténik: egy negyedmillió egyén boldogulását szolgálja, s emellett egész közösségünk élelmezését is kedvezően befolyásolhatja. Gyarapodott a tudásunk Egyenlőre a Máriában... A tökéletesített Irányítási rendszer első évében a fiatalok kérdésének megoldása égetően sürgős feladat. Szövetkezeteink többségében tudato­sítják is ezt és nemcsak foglalkoznak a problémával, de érdemleges intéz­kedéseket is foganatosítanak megol­dására. Keresik azokat a tartaléko­kat, lehetőségeket, amelyeket célsze­rűen felhasználhatnak az ifjúság megnyerésére, illetve helyzetük és körülményeik megjavítására. Néhol az anyagi érdekeltséget kell fokozni, másutt a kulturális életet kell jobban megszervezni. Az újfalusi szövetkezetben a fiata­lok sokat tettek és tesznek az ered­ményesebb termelésért, a dolgozók összlétszámúnak mintegy 40 százaléka 30 éven aluli. Ez kétségtelenül ked­vező arány és sokkal Jobb az orszá­gos átlagnál. Igen sok mezőgazdasági üzem vezetősége lenne elégedett, ha az újfalusi szövetkezetéhez hasonló munkaerőkapacitással rendelkezne. A nevezett szövetkezet vezetői is tu­datában vannak ennek a körülmény­nek és ezért kedvezményekkel, anya­gi-erkölcsi ösztönzőkkel támogatják a fiatalokat. Valami mégis hiányzik Újfalun, illetve hiányzott eddig: az ifjúság igényeit kielégítő szórakozási lehető­ség, kulturális élet. A faluban nincs művelődési otthon. Enélkül pedig tervszerű és aktív kulturális tevé­kenység elképzelhetetlen. Pedig aka­rat lenne a fiatalokban. Sőt olyanok is akadnának, akik sokoldalú műve­lődési-szórakozási programot tudná­nak létrehozni. A szövetkezet vezetői és a helyi nemzeti bizottság már évek óta fára­doztak a kérdés megoldásán. Úgy lát­szik, a fáradozás mégsem volt telje­sen hiábavaló. A tervek szerint 1968- ban felépül a szövetkezeti klub. De mi lesz 1968-ig? A fiatalok addig Is akarnak műve­lődni, de legalább szórakozni mél­tóbb körülmények között és környe­zetben. Mint szükségmegoldást a múlt évben megnyitották a szövetkezeti borozót. Meg kell említeni, hogy a szövetkezet 1961 óta foglalkozik na­gyobb méretű szőlőtermesztéssel. A vidék már a háború előtt is neveze­tes volt jó minőségű borfajtáiról. így a borozó létesítésének a gondolata már régebben felmerült és most ket­tős célt szolgál: a vidék „bortermő" hírnevének helyreállítását, s emellett a fiatalok szórakozási igényeinek részleges kielégítését. Nem messze a falutól a dombon áll, magányosan. Az egykori lakóház a tatarozás után a borozók jellegze­tes hangulatát kelti a látogatóban. Négy helyisége van, a legnagyobb táncteremnek szolgál. A fiatalok egy­­szer-kétszer hetente, általában szom­baton vagy vasárnap kedvükre kitán­colhatják magukat. Van valamijük, amihez egyformán joguk van, ahol lányok és fiúk egyaránt otthon érez­hetik magukat. A további három he­lyiség klub-célokat szolgál. Nemrégiben ötnapos Iskolázáson vettek részt a nyugat szlovákiai nö­vényvédelmi technikusok, szám sze­rint ötvenheten. Az előadók a növényvédelmi szak­emberek legjobbjainak sorából kerül­tek ki. Mint például Richter mér­nök, a Szlovák Nemzeti Tanács me­zőgazdasági szakosztályának dolgozó­ja, aki a növényvédelem új Irányvo­nalát és az új szervezést módszereket Ismertette; továbbá a Dimitrov Vegyi Üzem élenjáró dolgozója, H r női ar fán mérnök, akt a gyümölcsfák kár­tevői és betegségei, valamint az elle­nük való védekezés legújabb formált magyarázta szakavatott módon. S vU 111 mérnök, a Földművelésügyi Mi­nisztérium dolgozója a növényvéde­lemmel összefüggő törvényekről, a növényvédelmi dolgozók jogairól és kötelességeiről tartott értékes elő­adást. Az említetteken kívül még számos szakember adta tudása legjavát a ta­nácskozás résztvevőinek. PONGRÄCZ GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents