Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-01 / 13. szám
Bratislava, 1887. április L Ara 1,— Kit XVIII. évfolyam, IS. aaám. Huszonkét évvel ezelőtt a virágba nyflő tavasz hozta el Bratislava lakóinak a szabadságot. Április negyedikének emléke nem halványul Csehszlovákiának csaknem valamennyi városa és lalva mér szinte megfeledkezett a frontátvonulás vlszontagságairál, amikor Bratlslavában még horogkeresztes zászlók lengedeztek a tavaszi szélben. Sőt: a vesztüket érző országbitorldk annál dühödtebben rúgkapálöztak, minél közelebb érezték a felszabadító szovjet hadsereg előretörését, fme néhány, hiteles forrásból eredő szemelvény, amely élénk fényt vet a nácik csökönyösségére, megátalkodott konokságára: 1945. április 1-én ordonánc érkezett az Engerau-rá „átkeresztelt“ Ligetfalura azzal, hogy a szovjet hadsereg élcsapatai feltartóztathatatlanul közelednek Ligetfalu felé. A német helyőrségi parancsnok nem hitt a fülének. Előkerítette szárnysegédjét, hogy újból megbizonyosodjon mind a harminc harckocsi üzemképességéről, amelyet a község védelmére összpontosítottak. A szárnysegéd válasza igenlő volt. Hozzáfűzte továbbá, hogy csupa „királytigris“ típusú, legújabb Helyreigazítás Lapunk múltheti számának első oldalán, KEDVEZMÉNYEK A FIATALOK RÉSZÉRE című cikk ötödik részében, amely arra a kérdésre felel, hogy „Az egyes kategóriákban milyen lesz az anyagi juttatások terjedelme, illetve összege?“ — értelemzavaró hiba csúszott be. Az említett hiba következtében a munkaviszonyba lépő szakképzett fiatalemberek arra a következtetésre juthatnak, hogy havi fizetősük összegével kapcsolatban kaptak lapunkon keresztül tájékoztatást. Az esetleges félreértések elkerülése céljából szükségesnek tartjuk közölni az eredeti, tehát a helyes szöveget, amely a következő: — Először talán azokról az egyszeri juttatásokról szólunk, amelyekre az illetékes személyek jogi szempontból is igényt tarthatnak. A szakképzettséggel rendelkező, tehát kitanult fiatalember, amenynyiben olyan mezőgazdasági üzemben vállal munkát, amely az első vagy a második kategóriába sorolt járáshoz tartozik, 1000—1500 koronái, aki pedig olyan üzemben, mely a harmadik kategóriába tartozik, 800—1200 koronát kap. mintájú harckocsi portyázik Ligetfalu térségében, amelyeknek páncélzatáról állítólag minden lövedék lepattan. — Hogyan törhették át akkor védelmi vonalunkat a bolsevikok? — rivallt rá a parancsnok az ordonáncra. — Milyen járművekkel támadnak? — Sie kommen auf Panjewagen! — Alacsony termetű orosz lovacskák által vontatott társzekereken érkeznek) válaszolta a küldönc az igazságnak megfelelően, majd azzal toldotta meg beszámolóját, hogy: „Akárcsak sétakocsikáznának!“ — Majd én megtanítom magát „sétakocsikázni"! — ordított a parancsnok félőrülten, és letartóztatta az „ellenséggel rokonszenvező“ katonát. Minden frontkatona tudta, hogy a szovjet páncéltörő lövedékek nem nagyon respektálták a sebezhetetlennek vélt „királytigriseket“. Tény, hogy a szovjet katonák másnap csakugyan besétakocsikáztak Ligetfalura. Április 2-án, húsvét hétfőjén ugyancsak küldönc jelentette Höffle német városparancsnoknak, hogy az oroszok „gyanús“ közelségére való tekintettel melegen indítványozza a „rugalmas“ visszavonulást a városból. Höffle azonban lelövéssel fenyegette a „rémhírterjesztő vészmadarat“. Ugyancsak április 2-án Höffle még egyszer s utoljára kimutatta méregfogát: megvalósította azt az ördögi tervet, amely Damoklész kardjaként már régóta ott lebegett Bratislava lakossága fölött. Húsvét hétfőjére virradó éjszakán falragaszok jelentek meg a város utcáin, amelyek erőddé nyilvánították a „Festung Pressburg“-ot. jóllehet Hitler szoldateszkájának sorozatos vereségei után még a gyermekek sem hittek a nyílt város védekezőképességében, mégis leírhatatlan zűrzavar keletkezett a lakosság soraiban. A várost erőddé „előléptető“ felragaszok ugyanis azonnali hatállyal elrendelték a Várhegy és a Váraljai révpart házainak haladéktalan kiürítését, hogy — úgymond — „az ellenséges lövedékek ne tehessenek kárt a polgári lakosságban“. A gyermeteg lelkületű szinténstratégák abban a tévhitben ringatták magukat, hogy a szovjet tüzérség a Duna jobb partjáról löveti majd a város déli részét (a Várhegyet és a Váraljai révpartot), miután Ligetfalun előzőleg megvetette lábát. A legnyomorúságosabb városnegyed kiürítésére mégsem, vagy csak elvétett esetekben került sor. Azon a válságos reggelen ugyanis a moszkvai rádió megnyugtatta Bratislava lakosságát, ne üljön fel a nácik vészkürtölésének, mert a Vártelek Iflvetése nem jön számításba. És ki nem hallgatta volna akkoriban Moszkva adásait?! A kilakoltatás ellenőrzésével megbízott „Hitlerjugend“-kölyköket éppúgy nem vette senki komolyan, mint a „Volkssturm“-ba tömörített, roggyant térdű aggastyánok handabandázását. A fellengős hangzású „Festung Pressburg“ terve füstbe ment. Csupán a város kültelkein sikerült a németeknek klsebb-nagyobb védelmi vonalakat, futóárkokat, tankcsapdákat létesíteni, amelyek azonban kártyavárként omlottak össze a fergeteg módjára előnyomuló felszabadítók pörölycsapásai alatt. Amíg a német megszállók dél és kelet felől várták a támadást, április 3-án kellemetlen meglepetésre ébredtek, Malinovszkíj marsall ezredet az éj leple alatt rajtaütésszerűen elfoglalták Pezinokot és Stupavát, majd három oldalról — csak éppen délről nem! — rohamra indultak a város ellen. Ezzel a zseniális hadmozdulattal jóformán bezárult a harapófogó, egérfogóba kerültek a fasiszták. Néhány ösvény kivételével egyetlen országútjuk maradt a társzekerek, harckocsik és ütegek kivonására: a Lamacsi út, a mai Praüská. De ugyanakkor az is már a Zergehegyre felvontatott szovjet aknavetők és ütegek zárótüzébe került. Délig ez az ntolsó „szelep“ is eldugult. Az életben maradt német katonák fejvesztetten kapaszkodtak fel a Mély út és a Kálvária lejtőin, ahol beásták magukat. Mások elszéledtek a városban és rablott aranyat kínálgattak egy-egy polgári öltözetért. Estére a szovjet előőrsök elérték az akkori Virágvölgyi temető térségét, ahol ádáz harcot vívtak a városban rekedt német alakulatokkal. Április 4-ének hajnalán még füst gomolygott a nácik által felperzselt raktárakból, amikor utolsó támadásba lendültek a II. ukrajnai front alakulatai. A Mély út szikláin és a Kálvária hegyen szívósan védekeztek hevenyészett fedezékeikben a kelepcébe került fasiszták, akiknek nem volt már vesztenivalójuk. Csak a tüzérség igénybevételével sikerült őket kifüstölni, illetve ártalmatlanná tenni. Délután azután befejeződtek az utolsó tisztogatást akciók is a városban. Április negyedikén ünnepli Bratislava felszabadulásának évfordulóját, és lakosai kegyelettel emlékeznek meg a tengernyi véráldozatról, amelyet a szovjet hősök hoztak értük, az egész békeszerető emberiségért. (ke) A 2. oldalon közöljük: A CSKF Központi Bizottságának HATÁROZATÁT a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás irányításáról «U GYÜMÖLCS ZlLDSQi VIRÁG Az erdők hónapja Amióta az év negyedik hónapját az erdők hónapjává nyilvánították, azóta minden év áprilisában sok szó esett az erdőkről, az erdősítésről, valamint a fa kitermelése körüli kérdésekről. Pedig hát az erdőkről nemcsak ekkor kellene beszélni. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének becslése szerint a Föld felszínének mintegy 29 százalékát, 8,8 milliárd hektárt erdő borltja. Az erdők aránya az egyes földrészeken a következő: Dél-Amerlka területeinek 44 százalékát borítja erdő, a Szovjetunióénak 33,9, Észak-Amerlkának 32,3, Európáénak 28,3, Afrikáénak 27, Ázsiáénak 19,8 °/o-át. Az ausztrállal, Hl. csendesóceáni földterületen pedig 10 százalék az erdők aránya a kontinens teljes földterületéhez viszonyítva. Az erdők egyharmada tűlevelű, kétharmada lombos. E tekintetben is nagy a különbség a földrészek között. A lombos erdők aránya Dél-Ameríkában 97, a csendesóceáni területen 91, Ázsiában 77 százalék. Ellenben a Szovjetunióban az erdők 78, Észak-Amerikában 71, Európában 58 százaléka tűlevelű. Köztársaságunk erdei 4 205 000 hektárt ölelnek fel, ami az összterület 34 %-ának felel meg. Szlovákia területének több mint egy harmadát —■ 1 millió 775 ezer hektárt — erdő borltja. Ennek nagy része véderdő, melynek állandó karbantartása a mezőgazdasági termelés érdekeinek biztosítására irányul. A fa a világ nyersanyagtermelésének ranglistáján a második helyet foglalja el: közvetlenül a kőszén után következik. A fának és a fal feldolgozásával előállított termékeknek sokrétű felhasználására mi sem Jellemzőbb, mint az, hogy — a helyettesítő anyagok térhódítása ellenére — Jelenleg már kereken tfzezerféle célra hasznosítják. Államháztartásunk egyik legnagyobb gondja, hogy honnan teremtsünk elő az ipart és egyéb használatra Igényelt fát. Hogy faigényünknek a jelenleginél nagyobb százaléka legyen korai termelésből biztosítható, több' fásltott területre van szükségünk. A fásítás céljára általában azok a területek állanak rendelkezésükre, amelyeken a kertkultúra, szántóföldi művelés és az állattenyésztés kevésbé gazdaságos, illetve ahol a mezőgazdálkodásnak még a körülményesebb módja sem flzetődlk ki. Csakhogy ezek fásítása nem kis erőfeszítéssel jár. Efféle területen ugyanis az erdészeknek a sikeres fásítás érdekében meg kell küzdeniük a természet mostohaságávalt a szárazsággal, a szél pusztító erejével, a talaj gyönge táperejével stb. Amennyiben ez Wfl szerint tokkal több fára van szükségünk, mint amenynylt kitermelünk, erdőgazdaságunk legfontosabb feladata tehát a fatermelést úgy végezni, hogy az megfeleljen az adott követelményeknek. Fő feladatuk tehát olyan fafajokat telepíteni, amelyek gyorsan növekednek, terebélyesednek, vágásérett állapotban viszonylag a legtöbb és a legjobb faanyagot szolgálják, amelyek tíz-hús* év alatt is fölnevelhetők és sokoldalúan hasznosíthatók a feldolgozóiparban. Ilyen például a nyárfa. összehasonlításképpen megemlítjük, hogy amíg a cellulóz gyártására ugyancsak kiválóan alkalmas luofenyő törzse az 5 centiméteres vastagságot eléri, addig a bükk törzse 10—12, a nyárfáé pedig 35—50 centiméteres vastagságot ér el. A 35 centiméteres vastagság már kiválóan alkalmas fűrész- és lemezipart feldolgozásra. Nyárfatermesztés esetén például háromszor lehet levágni a termést az alatt az idő alatt, amíg a tölgyfa esetében csak egyszer. Ez persze több munkaráfordítással jár. Hogy a fák gyorsan vastagodjanak, Illetve terebélyesedjenek, ahhoz természetesen mefelelő talajra, kedvező vízellátásra és sok fényre van szükség. Főleg azokon a területeken ajánlatos nyárfákat nevelni, amelyeket a tervek szerint tíz-tizenöt év múlva egyébb célokra fognak hasznosítani. Ezeken a területeken ugyanis addigra az elültetett nyárfák kivághatók. Ezzel az eljárással Jelentékenyen növelhető az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek jövedelme. így kerül egyre több nyárfa a vizenyős és kavicsos területekre, és egyre több nyárfa szegélyezi autóútjainkat. Nyárfával ékesítik a kisebb folyók, patakok, csermelyek, erek és a csatornák menetét.is. Vannak ős honosnak nevezhető nyárfáink Is, például a rezgő-, a fehér- és feketenyár. Nemes nyárfának nevezzük az olasz, az óriás, a korai és a késel nyárfákat, amelyek legősibb hazája valószínűleg Észak-Amerika. Ahol sok a fa, ott bővebb a csapadék is. Ezért nemcsak az erdőket kell védenünk, hanem az éppen olyan természeti és gazdasági értékeket jelentő facsoportokat, fasorokat és magányosan álló fákat is. Maga az erdő sok egyéb haszna mellett a környező területekre jótékony hatást gyakorol elsősorban azzal, hogy csökkenti az Időjárás szélsőségeit. Hatalmas lombkoronájának párolgása fokozza a levegő páratartalmát, hűsltőleg hat és ezzel csökkenti a hőmérsékleti ingadozásokat. Az erdő a csapadékviszonyokat kedvezően befolyásolja, megtöri a szél erejét, csökkenti szárító hatását, a termőtalaj lemosódását. Ily módon védelmet nyújt mezőgazdasági területeinknek, óvja és befolyásolja mezőgazdaságunk hozamát, népünk jólétét. Éppúgy, mint mezőgazdaságunk más ágazatában, az erdőgazdaságban is mindjobban érvényesül a korszerű technika és technológia, a munka szakosítása és gépesítése. Ezért lehetőségeinkhez mérten tevékenyen járuljunk hozzá az erdőgazdaságok munkájának elvégzéséhez, főként a fásítás terén, valamint erdőink szépségének, jelentőségének és értékének népszerűsítése által. Az erdő is közvagyon, melynek árnyékos, üde illatú útjain szívesen sétálunk, ezért nemcsak áprilisban gondoljunk az erdőkre, hanem védjük és gondozzuk egész éven át. MATISZ GYULA Erdö-bölcsöde. Néhány év múlva az itt nevelt csemeték már az erdőben susognak.
