Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-25 / 12. szám
NINCS OLYAN HORGÁSZ vagy halász, aki ne álmodna kapitális halzsákmányról. Ügy indul portyára, hogy — talán ma. Ám. ha üres tarisznyával tér vissza, az sem szegi kedvét, másnap ismét szerencsét próbál... Ilyen türelmes halász-horgász Vörös Miska bácsi is, akit kicsalt a tavaszias februáreleji időjárás a Vág-Dunára, többedmagával Miska bácsi részére a február hatodika sokáig emlékezetes marad. Már délután egy óra körül járt az idő. amikor összepakolta halászfelszereiését. Még mielőtt útnak indult volna, ellenőrizte, vaion nem telejt-e otthon valamit ... A közúti hídon átballagottt, s a hídtól mintegy 700—800 méterre ütött tanyát. Felszerelte az emelőszerkezetet, ráakasztotta a hálót, majd a vizbe eresztette. Nem táplált vérmes reményeket, mert a Vág-Duna vize az áradás követ keztében kávébarna színűvé vált. Emelgette a hálót, hol ritkábban, hol sűrűbben, de mindannyiszor üresen jött fel a vízszínre. Mindhiába! Felszedelőzködött, s kissé lejjebb ment, az úgynevezett „lópéróhoz“. Oda, ahol a fűzfák gyökerei benyúlnak a vízbe, s több helyütt öblöt alkotnak ... Itt is már vagy két órája emelgette hálóját, minden eredmény nélkül. De türelmesen várt. Az évek folyamán megtanulta: A türelem halat teremi AZ IDŐPONTRA NEM EMLÉKSZIK pon tosan, csak arra, hogy valami gyanúsat észlelt. Mintha a víz felszíne fodrozódott volna kissé. Az egész csak néhány másodpercig tartott. Vagy csupán az Idegfeszültség játéka volt? Amint így morfondírozott, ütődést érzett az emelőrúdon. Akaratlanul is a kötél után nyúlt és emelni kezdte a hálót. Ám az alig emelkedett fölfelé néhány centit. Először arra gondolt, hogy fatönköt sodort a víz a hálóba. Elővigyázattal emelgette. Kisebb ütést érzett ismételten. Aztán elcsöndesült megint a háló. Alig bukott ki a káva négy sarka a vízből, egy hatalmas testet látott elfeküdni a hálóban. — A nagy hal láttára olyan izgalom vett rajtam erőt — beszélte nagy hévvel Miska bácsi az átélt élményt —, hogy nem is tudtam, mitévő legyek. Megpróbáltam a part felé húzni a „szörnyeteget“. Az volt a szándékom, „megléketem" a zsákmányt, hogy el ne menekülhessen. Az emelést nagyon megnehezítette a magas part, amely legalább méternyire volt a víz színétől. A hálót sem mertem kockáztatni, mert már elmúlt két éves, a kávák perig négy esztendővel ezelőtt készültek. Attól tartottam, hogy a kávák nem tudnak a súllyal meg-Miska bácsi zsákmányával birkózni, összeroppannak. Vagy a hálóm szakad szét... Szerencséjére eszébe jutott, hogy Podlucky Mihály is it tartózkodhat valahol a közelben. — Mi-i-i-s-k -aaa! — kiáltott. — Gyere gyorsan .. .1 Segíts! A LANGYOS SZÉL is, meg a víz is továbbította a segítséget kérő kiáltását. Jött is Podlucky azon nyomban. Szinte röpült. Munkához láttak. De még kettesben sem boldogultak. Azon igyekeztek, hogy a „vendég“ fejjel forduljon a partnak, s így a szájába nyúlhassanak. Hiába erőlködtek... Ám újabb jövevényt pitlantotak meg. Felderült Vörös bácsi arca. Mészáros József jött a vizet megnézni. Csupán kíváncsiságból jött erre, hogy mivel is bajlódhatnak azok ott ketten. — Hármasban próbáltuk partra emelni a ritka zsákmányt. Szerencsére lusta volt a bajszos haramia. Egyet fordult. A víz irányába. Ahhoz, hogy végső menekülési szándékát keresztülhúzzuk, a vízbe gázoltam. A fejénél és a farkánál a hálót összeszedtük, majd egyesített erővel húztuk, illetve toltuk fölfelé. Nem ment símán. Nagynehezen a partra vonszoltuk a hatalmas testet. A szerencsés halász az izgalommal párosult örömtől jóformán szólni sem tudott. — Milyen érzés kerítette hatalmába a nagy hal láttán? — Legalábbis olyan, mintha a Sportkán első dijat nyertem volna! HOGY MI TÖRTÉNT EZUTÁN? A zsákba gyömöszölt hal Miska bácsi vállára került. A súlyos teherrel csak lassan haladt. A közúti hídon már sok nézője akadt. Hol fogta, mivel fogta? — kér- i dezgették. Kerékpárt is kölcsönöztek ne- I ki, hogy a cipeléstől mentesítsék. ! Másnap reggel a zsákmányt a Zöldsé■ gesboltba vitte lemérni. Hossza 170 cm, súlya pedig 40 kiló volt. Mielőtt a tisztításához, feldarabolásához hozzálátott, előbb fényképet csináltatott róla, hadd legyen emlék. Közben jöttek a kíváncsiskodók seregestől. Számuk meghaladta a félszázat. Többen kóstolót is kaptak, jutott belőle, hiszen 34 kilót nyomott a tiszta hús. Miska bácsinak nem ez az egyedüli kapitális halzsákmánya. Fogott már 35 kilós harcsát a negyvenes évek elején. Háromszáz pengőt kapott érte. Nemcsak halász, villantóz is Vörös bácsi. Mindkettőnek mestere, jól kezdődött számára az új esztendő. Kívánjuk, hogy hálóját máskor is kísérje hasonló szerencse! jó egészséget, jó halfogást! Andriskin József, Komárom Hogyan hat a hőmérséklet ingadozása a süllőikra kelésére? A süllő abban az időszakban fvik, amikor az időjárás általában szélsőséges, a vízhőmérséklet erősen ingadozik. Hogyan befolyásolja ez a süllőikra fejlődését: ezt a kérdést vizsgálta C. A. ALLBAUGH és J. V. MANZ. A kísérletek alanya az amerikai süllő volt, mely anatómiailag, biológiailag nem különbözik a mi süllőnktől, a hőmérsékletre, oxigénellátásra, az élettérre vonatkozó igényei, érzékenysége is azonos, a vele kapcsolatos megállapítások igy európai rokonára is érvényesek. BUCHANAN már 1939-ben felismerte, hogy a hőmérséklet változásai, helyesebben a viz ß VAUASZ b * HALASZ hőmérsékletének ingadozásai serkentő hatással vannak egyes vizi élőlények ikráinak kelésére, embriójának fejlődésére különösen akkor, ha a hőmérséklet 24 órás periódusookban éri el a legalacsonyabb, majd a legmagasabb értéket. Ez a felismerés adta a gondolatot megállapítani: vajon miképpen reagál a süllőikra a hőmérséklet ingadozására, az mennyiben hat a kelésre, az embrió fejlődésére? Lefejt és mesterségesen termékenyített ikrával kísérleteztek, az egyes Zuger edényekbe 30 000 ikraszemet helyeztek el és a keltetést 8 °C vízhőmérsékleten kezdték el. Különleges fűtő és hűtő berendezéssel tetszőleges vízhőmérsékletet állítottak elő az edényekben, — ugyanakkor arról is gondoskodtak, hogy a tápvíz pH-ja, oxigéntartalma megfelelő szintű legyen. A hőmérséklet ingadozása rendszeres volt, 4 óra alatt fokozatosan emelték 5 fokkal, négy órán át tartatták a felemelt szinten, majd ismét a kiinduló hőmérsékletre hőtötték a vizet, majd újra emelték a hőmérsékletet. Az edényekben levő ikrát minden egyes hőmérséklet ingadozási periódus után szelektálták, eltávolították az elhalt ikraszemeket. Az ikrát ebből a célból 38,8 % -os konyhasóoldattal öblítették, amikor is az élő és az elhalt ikra fajsúlybeli különbsége következtében az elpusztult szemek túlnyomó részükben könnyen voltak eltávolíthatók. A koncentrált sóoldat nem károsította az ikrát, melyet penészedés ellen malachitzöld oldattal is átöblítettek. A kísérletek során a fűtőszerkezet műszaki hibájából a vízhőmérséklet a tartályok egyikében igen erősen fölemelkedett egy órán belül, de ennek semmiféle komoly következménye nem mutatkozott, bár az ikra már kelőfélben volt. A keltetés során a gondos ellenőrzések és vizsgálatok azt matatták, hogy a hőmérséklet ingadozása nem volt káros, ellenkezőleg: jó hatású volt, az ikra jobban fejlődött mind a keltetés első periódusában, mint a szervek kialakulásának időszakában. További kísérletekkel azt is tisztázták, hogy a süllő ivadéka is érzéketlen az enyhe hőmérséklet-ingadozásokkal szemben, és ha a víz oxigéntartalma kielégítő, átmenetileg viszonylag magasabb vízhőmérsékletet is elbír károsodás nélkül. (f.) Halóját a szerencse...
