Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-25 / 12. szám
Eredmények ís hiányosságok tükrében Immár végetértek a vadásztársaságok évzáró gyűlései. A vadászok — akárcsak a szövetkezetek tagjai — számot vetettek magukkal, hogyan gazdálkodtak az elmúlt esztendőben. Általában elmondhatjuk, közepes évet hagytunk a hátunk mögött. Bár egyes területeken a vadállomány szaporodása kielégítőnek mondható, továbbra is apad a foglyok száma. Számos vadászterületen a fácánállomány is örvendetesen szaporodik, ám több vadásztársaság nem fordít kellő gondot etetésére, védelmére. Ha az évzáró gyűléseken az eredmények felsorolása mellett az előforduló hiányosságokat is meghányták-vetették a vadászok, s a jövőben konkrét intézkedéseket hoznak a hibák eltávolítása érdekében, ez minden bizonnyal előbbre viszi vadgozdálkodásunk ügyét. Az előzetes becslések szerint országunkban a galántai járás vezet az élővad befogása, illetve a vadászat terén. Revírjeikben ezrével tanyáznak a nyulak, fácánok, számos helyen szép számmal akad fogoly és őz is. Érthető kíváncsisággal látogattuk meg tehát Polák Istvánt, a vadászegyesületek járási vezetőségének elnökét, és megkértük, mondjon egyet mást a vadásztársaságok múltévi munkájáról. Érdekes, annak ellenére, hogy országos méretben a külföldre szállított élővad egyharmada a galántai járás revírjeiből került ki, az elnök mégsem elégedett az eredményekkel. Pedig a tervezett 6710 élőnyúl helyett 6807 nyulat, 1226 foglyot és 465 fácánt adtak át a kamarázó állomásoknak. Számos vadásztársaság kifogástalanul, sőt dicséretesen végzi munkáját, de akad néhány, amelyik nem teljesíti feladatát. A járásban nem titok, hogy a Galántai Állami Gazdaság vadászai dolgoznak legeredményesebben. Ezt nem a beszéd, de számok bizonyítják. Ogy gondolom, országos méretben is rekordot állítottak fel az állami gazdaság vadászai, amikor az elmúlt vadászidényben három nap alatt 604 élőnyulat fogtak, ugyanakkor két napon 168 foglyot kerítettek a hálóba. Más alkalomból 320 nyulat és 305 fácánkakast lőttek. Ezt az eredményt 2056 hektáron érték el. Megjegyzendő, hogy e területből a javorinkai 500 hektárnyi rész csökkentett értékű, mivel vasút és forgalmas országút szeli ketté, miáltal a vadak zavarva vannak, ezért számuk e területen gyér. Az elmondottakból és a számokból látható, hogy az említett vadásztársaság oly példásan végzi feladatát, mely követésre méltó. A legjobbak közé tartozik még a farkasdi, negyedi, peredi és nagy fejlődésen esett keresztül az alsószeli vadásztársaság. Farkasdon Pál Géza, Negyeden Buda jános, Pereden Urbán István vadászgazdák tartják kezükben a gyeplőt. Róluk csak a dicséret hangján szólhatunk, hiszen ők viszik a prímet az élővadfogásban. Például a perediek 450 nyulat fogtag hálóba. Az alsószeli vadásztársaság néhány évvel ezelőtt a gyengébbek közé tartozott. A tavalyi eredményeiket értékelve ma a legjobbak közé sorakoztak Évzáró Lontón Lontón már hagyományossá vált, hogy a vadásztársaság az állami gazdaság bSfféjében tartja évzáró taggyűlését. Ez alkalommal részt vett a gyűlésen a járás küldöttje is, így a vártnál színvonalasabb vlot az évzáró. Volt miről beszélniük a 13 tagot számláló vadásztársaságnak, akik 2200 hektáron gazdálkodnak. Felszínre került, hogy az elmúlt év a vadászat terén nem volt eredményes, ám a kártevők pusztításában jeleskedett a vadásztársaság. Szabó Sándor többek között 8 rókát, egy 9 kg-os vadmacskát és számos kóborkutyát, macskát tett ártalmatlanná. A kártevők pusztítása mellett 8 fácánetetőt és 8 fogolyetetőt készítettek a vadászok. A vadak számára szükséges élelme az állami gazdaságtól kapják, melynek fejében a nyári esúcsmnnkák idején brigádmunkát végeznek. A gyűlés részvevői úgy határoztak, bogy két éven át nem vadásznak nyulakra. Ugyanakkor felveszik a kapcsolatot a szövetkezeti és állami gazdaság traktorosaival s megkérik őket, hogy szereljenek riasztókészüléket kaszáikra, hogy ezzel csökkentsék az elvágott nyulak számát. Továbbá az iskola igazgatója Sín elvtárs ígéretet tett, hogy a gyerekek segítségével kaszáláskor kizavarják a területről a nyúlfiakat. Remélhető ezek az intézkedések hozzájárulnak a vadtenyésztés további fejlesztéséhez. Belányi jános (Egeg) fel. Toncskő Rudolf elnök, Safranik László vadászgazda példásan irányítják a népes társaság munkáját. A járás leggyengébbjei között emlegetik a Tallós—Vezekény-i vadásztársaságot. A 2359 hektáron gazdálkodó vadászok a tervbe vett 105 élőnyúlből csupán 24-et fogtak, mely sehogysem válhat dicséretükre. Ellenben az élve fogással szemben előnyben részesítették a nyulak lövését. A fácántenyésztés körül még rosszabb a helyzet. A környék vadászrevírjeihez hasonlítva a tallósi fácánvadászat egyenlő a semmivel. Nagyon tanácsos lenne, ha az említett vadásztársaság elgondolkozna a helyzeten, és megtenné a szükséges intézkedéseket a vadtenyésztés, illetve az ésszerű gazdálkodás helyrebillentéséhez. Továbbá nagyon gyenge eredményeket mutat fel a Kosúti Állami Gazdaság vadásztársasága. Talán azt is mondhatnánk, hogy a leggyengébben gazdálkodnak. Pedig még nem is olyan régen ez a vadászrevír reprezentációs területnek számított, olyan bő vadállománnyal rendelkezett. Az utóbbi években azonban egyre apad a vadak száma. A vízkeleti vadásztársaság sem végzi kifogástalanul munkáját. Elkövették azt a ballépést, hogy a nyulak fogása alkalmával lepufogatták a hálótól menekülő nyulakat. Ez törvényellenes cselekedet, hiszen a fegyverhasználat nemcsak a körben levő nyulak mozgását zavarja, de a sebzett nyúl más irányban még egyszer a hálónak fordulhat, ahol elfoghatják, és ezek után söréttel a testében kerül a kamarázó állomás ketreceibe, ahol sínylődhet, esetleg el is pusztulhat. Néhány vadásztársaság nem tartja fontosnak a jó szomszédi viszony kialakítását. Ez mondható többek között a pusztafödémesi vadásztársaságokra. Ugyanis a Pusztafödémes—Prutník vadásztársaság (három társaság működik Pusztafödémesen) évente mintegy 150—200 darab fácánt kienged a területre, melyekkel növelik a vadak számát. Ám a szomszédok, amikor elérkezik az ideje, tekintet nélkül a prutnikiakra, kíméletlenül lövik a fácánt. Sőt, nemcsak a kakast, de a tyúkokat is puskavégre kapják. Tettükről a vadászathoz kiküldött bizalmi jelentést tett. Meddig nézik és tűrik ezt a garázdálkodást a pusztafödémesl vadászgazdák? Sajnos, néhány esetben nemcsak a vadászok, de más avatatlan egyének is kárt okoznak a vadállományban. Zsigárdon például felelős beosztásban dolgozó tisztségviselők aratás alatt a Sväzarm fegyverével hajszolták az őzeket anélkül, hogy erről a vadászgazda mltsem Róka (K. H. felvétele}' tudott volna. Erről az esetről csak annyit, hogy hivatalos formában is hozzájuthat az ember őzhúshoz, ha már egyszer megkívánta. Általános a panasz az erdőgazdaságokra. Ugyanis, tekintet nélkül a vadak költési idejére, egész évben dolgoznak az erdőben. Igaz, a munkát megakadályozni nem lehet, ám egy kis jóakarattal májasban és júninsban csökkenteni lehetne azon tennivalókat, melyek az erdő nyugalmát zavarják. A vadászok eme kívánsága jogos és nem egyéni kérés, de népgazdasági érdek is. Az elmondottak keresztmetszetét adták a galántai járás vadgazdálkodásának. Láthatjuk, mindamellett, hogy a járás első helyet foglal el az országban a vadtenyésztés terén, mégis akadnak kisebb nagyobb hiányosságok, melyeknek kiküszöbölésével a jövőben még szebb eredmények születhetnek. Merem állítani, hogy Polák István vezetésével jól végzi munkáját a járási vezetőség. Meggondoltan és szakértelemmel irányítják a vadásztársaság munkáját, s nyitott szemmel figyelik működésüket. Az őszinte segíteniakarás jegyében teszik szóvá az előforduló fogyatékosságokat és bírálják a helyes útról letért vadásztársaságokat. Mindez előfeltétele annak, hogy a járás vadászai továbbra is megtartsák előkelő helyüket: az országos elsőséget. SÁNDOR GÁBOR vAUASZ q ‘ HALASI á
