Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-25 / 12. szám

Vad dízfzenvedé ly

az öröme, bár a sast nehezebb volt Idomítani. Ugyanis amíg Iván vissza nem tért Rozsnyóról a nyári szünidő után, addig az erdész nevelte a sasfiókát. A sas közben rossz szokásokat vett fel, és bizalmatlan lett az emberekkel szemben.

Azóta több madarat szelídített meg hasonló módszerrel a fiatal Marosi Iván, aki közben leérettségizett Liptovsky Hrádokon és jelenleg a Zólyomi Er* dészeti Főiskola hallgatója.

A solymászok Prága mellett megtartott országos értekezletén Iván osztrák solymászokkal is megismerkedett, akik meg-, hívták őt hazájukba az ott megtartott nemzetközt solymászkongresszusra a Bécs mellett levő Marchegg-be. Iván részt vett ezen a kongresszuson és nagyon jól képviselte hazáját. A kongresszus után megrendezett versenyben TURUL nevű sólymával az általános értékelésnél első helyezést kapott és a jelenlevő szakértők érdeklődésének központjába került.

Kívánjuk, hogy a Csehszlovák Vadásztársulat kiadósabb segítségével résztvehessen a Franciaországban megtartandó második solymászkongresszuson, s ott ts hasonló sikereket érjen el, mint az osztrák Marcheggbenl Grenda János

szik nagy szerepet a szelldites ben, így alakul ki a madárban a feltételes reflex. Iván ezt egy két hétig ismételte, de közben a léctől állandóan távolódott. Később már a szíjról is leoldotta a kányát és vagy száz méterre távozott a léctől, de a kísérlet így is sikerült. Aztán spárgára kötött nyúlbőrrel folytatta a tanítást úgy, hogy a húst a nyúlbőr szemüregeibe erősítette, füttyentett és mozgást imitálva megrántotta a nyúlbőrt. A kánya rávetette magát és kimarta a nyershúst. Mikor már majdnem megszelídítette őt, akkor a kánya orvvadászatra kapott kedvet. Egy galambot kezdett üldözni, aztán mégis egy tyúkra csapott le, s ennek gazdája agyonlőtte.

Iván szerzett magának aztán egy másik kányát, azt tanítgatta. Az iskolában megszervezte a solymászok szakkörét 70 taggal. Ezeknek a száma később nagyon leapadt, de egy pár fiú mégis kitartott a solymászat mellett.

De ö mégis csak igazi sólyom után vágyott, hogy azon próbálhassa ki szelídítési tudományát. Egy erdésznek a múlt nyáron sikerült nem messze Liptovsky Hrádok-tól egy sas-fiókát kiszedni a fészkéből. Ivánnak ajándékozta, mint az iskola legjobb solymászának. Nagy volt

Irtják a kártevők. Elhatározta, hogy minden erejével pusztítani fogja őket. S akkor került a kezébe a sólymászatról szóló irodalom, amiből megtudta, hogy idomított sólyommal nagyon jól lehet kártevőkre vadászni. De magáról az idomításról nem talált semmi szlovák nyelvű irodalmat. Egy régi magyar folyóiratban' talált erre vonatkozó hiányos utasítást. Aztán írt a „Sovietskij Sajuz“ folyóirat szerkesztőségének, és tőlük kapta meg három szovjet sólymász címét. Így ismerkedett meg Abtkeevvel, akivel azóta is fönntartja az írásbeli kapcsolatot.

Tizenhat éves volt Marosi Iván, mikor kivett egy kányát a fészkéből. Előbb nevelte, később idomítani kezdte a régi folyóiratokban talált utasítások és a Kazachsztáni idős barát tanácsai szerint. Magas lécre ültette a kányát, olyasmire, amilyenen a tyúkok szoktak ülni. Alul a léchez vastag zsákvásznat erősített, nehogy a kánya alámásszon, vagy belecsavarodjon a szíjba, amivel lábánál fogva a léchez erősítette. Aztán védőkesztyűt húzott a karjára, kezébe vett egy darab húst és füttyentett a kányának. Az a karjára szállt és elvette tőle a húst. Éppen a füttyel összekötött etetés ját-EraeacKstíán széles pusztaságán egy magányos férfi lovagolt, egy falka kutya és egy sas kíséretében. Arcán meglátszott már a 65 év, bár ezen a tájon ezt tartják a legszebb férfikornak. A ló lassan poroszkált, mintha öröme telt volna abban, hggy gazdáját ilyen nyugodtan hordozhatja. Patái szinte belesüppedtek a száraz fűbe. A sas is elbóbiskolt a nyereghez erősített pánton, csak a kutyák loholtak kilógó nyelvvel.

A lovas szeméhez emelte látcsövét és hosszasan kémlelte a látóhatárt. A távolban egy mozgó pontot vett észre. Megsimogatta sólymát, füttyentett egyet és az villámgyorsan engedelmeskedett a parancsnak. Fölszállt a magasba, egyet került a gazdája fölött s nyílegyenesen repült előre. Amikor elérte a még mindig távolodó fekete pontot, mint a kilőtt nyíl lecsapott a zsákmányra, s megkezdődött a farkas és a sas viadala. A lovas most a kutyáknak is füttyentett, s a falka rendkívüli gyorsasággal sietett a sas segítségére. Á kutyák a farkas lábaiba és nyakába kapaszkodtak. Ekkor a sas elengedte a farkast, megrázkódott, fölszállt és a győztes büszkeségével keringett fölötte a lovas érkeztéig. A vadász fürgén leugrott a nyeregből, és megadta a farkasnak a kegyelemdöfést.

☆

Este otthon az asztalon kékpiros szélű fehér boríték várta. Bár fáradt volt, mégis kíváncsian nyúlt utána. Megnézte a címzést: Abikeev Mauija, Alma- Ata. Kicsit szokatlan vonású orosz ábécével írták. A feladó: Marosi Inán, Rozsnyó, Csehszlovákia. Mosolyogva nyitotta föl a levelet és figyelmesen olvasásához fogott.

Még aznap válaszolt Ivánnak, aki akkor még a Liptovsky Hrádoki Középfokú Erdészeti Iskolába járt. Megírta, hogy kedvenc sólymával már ez éven is 57 farkastól és 40 rókától szabadította meg a sztyeppét. Megörülne, ha a szünidőben meglátogatná őt. Ha eljön, együtt betanítanak egy sasfiókát, amit aztán hazavihet magával. Aztán sok, a sólymászatra vonatkozó szaktanács következett. Megírta többek között, hogyan tanította őt az apja még 14 éves korában sólyommal vadászni. Ez a tudomány náluk nemzedékről nemzedékre öröklődik. Ezért tehát a fiatal csehszlovák erdész kérésére önzetlenül megosztotta vele tapasztalatait.

A vadászszenvedély áthidalta a sokezer kilométeres távolságot és barátságot szőtt a 19 éves Marosi Iván és a hatvanöt éves Abikeev Mauija között.

Iván kiskorától fogva szerette az erdőket és hegyeket lakóival együtt. Lassan a természet Íratlan törvényeivel is megismerkedett. Nagyon bántotta öt, hogy a nemesvadat lassan ki-0 VADASZ

1 * HALASZ ]

A vadászkutya kiképzése

(VI., BEFEJEZŐ RÉSZ)

kik a lövés hangjához és később már a fegyvert emelve állunkhoz, — hasalni fog. Természetesen a lövések leadása előtt adjuk ki kezdetben a „Feküdj!" vezényszót.

A tárgyak elhozásának gyakorlása ennél könnyebb feladat, hiszen a játékos gyakorlás a kutya kölyökkorában kezdődik, mégpedig rongy- vagy gumilabdával, esetleg tömör kis bábuval. Vizslánk — különösen, ha természeténél fogva hajlamos erre — az általunk eldobott tárgyat gyors iramodással birtokba veszi és szalad hozzánk vele, mintegy nyújtva, hogy vegyük el tőle és újra dobjuk el. Kezdetben látható helyre dobjuk a tárgyat, később olyan helyre, ahol nem láthatja. Ilyenkor ráparancsolunk: „Keresd!" Eleinte nehezebben megy a gyakorlat, vizslánk üresen jön vissza, — de ha rávezetjük a nyomra, később minden nehézség nélkül megtalálja és odahozza. Ilyenkor „Ereszd!" vezényszóval parancsoljuk a tárgy átadására. Persze ez is sok gyakorlás kérdése, mert eleinte nem adja át.

Általános szabály: akár kölyök kutyát, akár idősebb vizslát tanítunk, mindig legyünk nyugodtak, türelmesek. A szolgálatkészség leghalványabb jelét is dicsérjük, ismerjük el, mert így tudunk csak eredményt elérni.

Bíró András, Budapest

dődik. A gazdának ezt elő kell segítenie. Szokták mondani: „Belejön, mint kiskutya az ugatásba ...“ Igen ám, de hogy belejöjjön, ehhez a gazda segítsége is szükséges. Ha kutyánk első ízben ugat, dicsérjük meg és biztassuk: „Ugass". „Jól van kiskutyám, ugass!" Soha ne szűnjünk meg biztatni, ha ugat és dicsérjük meg mindig. Az ugatásra-bíztatás látható jele: jobb kezünk ujjait többször összecsukjuk, kinyitjuk. Ha csaholtatni akarjuk kutyánkat, mindig ültessük le. Többször előfordul, hogy a kutya nem akar ugatni. Ilyenkor folyamodjunk „cselhez". Kedvenc játékát tegyük föl láthatóan valami magas helyre, ahová ugrálni fog érte, végül is ugatni kezdi. Ugatáskor dicsérjük meg.

12. Fegyveremelésre, lövésre „Feküdj!" — Tárgyak elhozása.

Az első gyakorlat lényege az, hogy kutyánk a lövés hangjára már feküdjék. Ezt kell megelőznie a fegyveremelés mozdulatára való fekvésnek. Begyakoroltatása kölyökkorban kezdődik. Kezdetben riasztópisztolyból adjunk le lövéseket, majd vadászpuskánkat használjuk, igyre több lőport adagolva belé. Vizslánk fokozatosan hozzászovuiam Kutyánk kiképzésének Jtolsó szakaszához érkeztünk. Hátra van még számáfa a kúszás, a fegyveremelésre fekvés, /alamint a tárgyak elhozásának negtanulása.

11. Kúszás, csaholtatás. Lássuk elsőbb a kúszás gyakorisát. Vadászat közben sokszor ilőfordul, hogy vizslánknak [úsznia kell. Erre a következő:éppen tanítjuk meg: Amikor [Utyánkat fekvő helyzetbe paancsoljuk, utána a „kússzál" rezényszőt hangoztatjuk, közien a lefelé tartott jobb keünk ujjait külön mozgatjuk, izembenállva kutyánkkal (perze lehajolva hozzá] hol a jobb, ioI a bal lábát húzogatjuk előe, amitől aztán a kutya ráön, — a vezényszó állandó langoztatása mellett — hogy ait is akarunk tőle. Eleinte föl og kelni, ilyenkor nyomjuk issza a földre. Kezdetben csak

vezényszót hangoztassuk, az- 5n használjuk csak a látható siet (ujjak mozgatása). A kúzás betanítása igen fáradságos yakorlat, de megéri, mert ha

kutya a tíz—tizenötödik lsíétlésre rájön akaratunkra, íár könnyedén engedelmeskeik.

A csaholtatás betanítása tutjdonképpen kölyökkorban kéz-