Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-25 / 12. szám
Milyen legyen a jó horgászcsőnak ? A sporthorgászat ma már nemcsak szárazról — partról —, hanem vízen tartózkodva is folyik. Rendszerint e célra épített horgászcsónakból, amelyet ellátunk a legszükségesebb segédeszközökkel. Milyen legyen hát a jó horgászcsónak? A szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy elsősorban jófekvésű legyen, könnyűjáratú, de stabil és kényelmes. Tehát a vízi viszonyokhoz való alkalmazkodás az első szempont. A komáromban és környékén használt halászcsónakok kialakításában több évszázados tapasztalat sűrűsödik. Eppia ezért e tapasztalatok felhasználása megkönnyíti a mai csónakkészítők munkáját. Mielőtt azonban munkához látnánk vagy rendeléssel bíznánk meg valakit, kérjük ki megbízható szakember véleményét, akinek hozzáértéséről előzőleg meggyőződünk. Mivel a halász esónak építése jelentős anyagi befektetéssel jár, nem szabad elhamarkodni a dolgot. Inkább aludjunk rá egyet-kettőt, mielőtt végzetes, soha meg nem bocsátható hibát követnénk el. A csónak értékelésénél általában nagy jelentőséget szoktak tulajdonítani a csónak súlyának. Ez a felfogás sok vitára adott okot és véleményem szerint nem helytálló, mert a csónak könnyű vagy nehéz mozgását nem a súlya, hanem maga az építése határozza meg. A jó csónak, ha nehéz is, könynyen siklik a víz felületén, a rosszul megépített csónak — bármilyen könnyű is legyen —, túrja a vizet és nehezen halad. A sporthorgász pedig minél többet szeretne horgászni, nem pedig órákon át evezni. Ä jól megépített horgászcsónak merülési felülete ne legyen több 2—3 centinél, a fenékhossznak nem egész kétharmadával szabad érintenie a vizet. Mindkét esetben terhelés nélkül. A csónak orra erőseb; ben, a fara enyhébben emelkedik ki a vízből. Nagyon fontos, hogy a horgászcsónakban minél több hely legyen, ezért csupán egy evezőülést és egy macskaülést ajánlatos beépíteni. Mivel a horgászat nem tartós szórakozás, ezért a csónakban levő szabad helyet a horgászbotok, hátizsák, sátorfelszerelés, esőköpeny, csalitartó kannák, szákok stb. elhelyezésére használjuk fel. Minél szabadabban mozoghatunk csónakunkban. annál jobban élvezhetjük a horgászat örömeit. Igen sok sporthorgász, hogy mentesüljön az evezés fáradalmaitól, csónakját motorral szereli fel. Nem egyszer vagyunk szemtanúi a Vág folyón, amikor a közúti híd mellől indul egy egy motoros horgászcsónak. Mostmár az a kérdés, milyen motort használjunk? Hadd szolgáljak néhány jótanáccsal. Véleményem szerint fölösleges a nagy hengerürtar-VADASZ HitKS? talmú és magas fordulatszámú motorok használata. Legalkalmasabb a kis fordulatszámú. Igaz, hogy ma, amikor a műszaki fejlődésben a gyorsaságra törekszünk, valahogy furcsán hangzik e kijelentés. Azonban tudatosítanunk kell, hogy szórakozni, illetve horgászni megyünk, nem pedig motorosversenyre. Ha már a csónak használatánál tartunk, illik megjegyezni, hogyha horgászatra megyünk, horgásztársainkat ne háborgassuk. Ne sajnáljuk a kis kerülőre fordított időt, nehogy a csónakkal elvigyük vízbevetett zsinórjaikat. Motorunkkal ne csapjunk fölösleges zajt, közlekedjünk a vízen a lehető legzajtalanabbul. A leállásról vagy beállásról is szólni kell. Ha felderítettük a vízpartot és kiszemeltük a horgászhelyet, következik a leállás. Ezt a műveletet nagy körültekintéssel, csöndben végezzük. Használjunk a beállásnál evezőt, vagy kormánylapátot. Igyekezzünk mindig szélirányba beállni. Az előre elkészített horgonyt (vasmacskát) vagy követ akkor eresztjük le, amikor csónakunk már nyugalmi állapotba került. A csónak rögzítéséhez fonott kötelet használjunk, mert ez zajtalanul kezelhető. A. J. Az okos vidra AZ IDŐ TÁJT — még a harmincas években — élt a Latorca mentén két halász. Egyiket Janinak, a másikat T imátnak hívták. Akkoriban gyai kort volt az áradás. Évente nyolcszor-tízszer is tengerré változott az egész vidék. A fák segélyt* kérőén integettek a vízből. A két halász úgy gon* dolta, ha már mindenét elvitte a nagy áradat, Jöjjön hát a hal. Amikor a Latorca már visszahúzódott a medrébe, János és Timót egyet gondoltak: útját állják a haU vonulásnak. Karókkal el is rekesztették a Jolyócs* ka közepét, a két szélén meg két-két méternyi kaput hagytak. Azután ide rakták le emelőhálói* kát. Elfoglalták víz feletti ülőhelyüket, s emelget* ték hálóikat, várva türelmesen a halat... VAGY HARMADIK NAPJA ültek már a vízpor* ton, de bizony halat alig fogtak. Csak nagyritkán akadt a hálókba egy-egy fehérhal. Azért csak ha* lászgattak. Fogytán volt a szúnyogüző. Timót úgy gondolta, ha jót alszik, azalatt nem kell rágyúj* tania, s lesz akkorra, mikor a szúnyoghal előjön rejtekéből s támadásra indul. Elnyújtózkodott hát a Latorca füves partján, s csakhamar elaludt. Horkolt az istenadta. Jant meg csak emelgette a hálót, szűnös-szüntelen. Azt tartotta: hátha éppen most akad a hálóba valami... Ám a türelemnek is van határa. — Semmit Az égvilágon semmi nem pottyan. Mi lenne, ha én is kifeküdnék ...? Ah...! Felhúz zom még egynéhányszor .., AMINT ÍGY EVÖDÖTT magában egyszeriben nagy kavarodást látott a vízen. Rögvest megemelte a hálót. Az jött fölfelé... Közben a tekintete egy pillanatra Timót társára eset, akt a parton aludta az igazak álmát. — No, itt az alkalom ... Lesz egy kis pénzecs* ke, eszem-lszom ... Elvégre nélküle is boldogu* lók... Vidrái fogott a hálója. Gyönyörű vidrát. Hálós* tói, mindenestől kivitte a partra azzal a szándék* kai, hogy ott majd eldugja a bokrok közé. De köz* tudott, hogy élve ilyen állatot eldugni bajos. — Utleg kéneI — ötlött az eszébe. NEM SOKAT TEKETÓRIÁZOTT. A vidrát magára hagyta a hálóba gubancolódva, s bot után nézett. Hosszabb keresgélés után talált ts egyet, s indult vissza, hogy... Ám a vidra sem volt rest. János távollétét kihasználva, elrágta háló-béklyóját, s uccu, neki nyílegyenest a víznek. Szedte szapo* rán kacsalábait. Á meredek partnál lefékezett, s fügét mutatott a rátarti vízszürögetőnek, majd Jókora fejst ugrott a Latotrca hús vizébe. Így járt a társát becsapni akaró halász. Elsza* lasztotta szerencséjét. Az okos vidra túljárt az eszén. ROMÁN jÖZSEF, Lelesz Horgászbál az „Európában Immár kilencedik hagyományos báljukat tartották meg a komáromi horgászegyesület tagjai. Fényárban úszott az „Európa Szálló“, február 18-án. A farsangi bál rendkívül jól sikerült. Megteltek a szálló termei horgászokkal, s hozzátartozóikkal. A felszolgálás még a legkényesebb igényeket is kielégítette. Minden bálozó rendelhetett ízlésének megfelelően igazi halászlevet, rántott pontyot, valamint nyársonsült pontyot — és pisztrángot. Mondhatjuk, remekeltek a szálló szakácsművészei. Ez utóbbit nagy fáradsággal Vödrös Béla, a horgászegyesület alelnöke szerezte be. Kitűnő zenét szolgáltatott a szálló borozójában a Rigó féle zenekar, s a fenti helyiségekben pedig a szakszervezet komáromi zenekara. A várakozáson felül vendégekkel megtelt helyiségekben vidám hangulat uralkodott. Táncoltak a párok, szólt a dal, vigadtak a horgászvizek rajongói s a hozzátartozók . .. Holczer L. (Komárom) 8
