Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-25 / 12. szám

Növényvédelmünk időszerű kérdései

M 4 A (ZA) MSA (AA) négyütemű motorok részére az M4A olaj télen, az MBA télen-nyáron használható. MBA (AFA) tehergépkocsik nyári olaja. M 12 A (BB) kissé elhasználódott motorokhoz. M 13 (B) négyütemű motorokhoz. 7A(M8A) traktorok téli olaja. 10A(M12A) traktorok nyári olaja. M 5 Mix kétütemű motorokba (AM5Mix olajat kivonják a forgalombál s az MBA helyettesíti).

A sebességváltó és a hajtómű olajtöltésének élettartamát — lényegesen nagyobb elhasználódását — a motor töltésénél a magas hőmérséklet, a levegőből a házba lecsopódó nedvesség és a nem kifogástalan tömítéseken keresztül bejutó por okozza.

Az olajcsere előtt ezért feltétlenül szükséges, hogy alaposan megtisztítsuk a sebességváltó, illetve a hajtóműház beöntő nyílásának környékét. Az olajat üzemelési meleg állapotban engedjük le. öblítsük ki a házat gondosan, s hagyjuk az olajat jól lecsurogni és töltsük be az évszaknak megfelelő friss hajtóműúolajjal. Az olajcserét a sebességváltó és hajtóműbe') a IV. fokú javításkor, középjavításkor vagy főjavításkor végezzük. Gépkocsiknál 10 000—12 000 kilométer után.

A NÄLÜNK HASZNÁLT HAJTÓMŰ OLAJOK

P 45(C) és P19(CZ) közpes terhelésű hajtóművekben használható. PP13(EPZ) általános hajtómű olaj. PP7

(EPU) PP 12 (EPH) nagy terhelésű és magas hőmérsékletű hajtóművekbe.

S most szóljunk a csapágyzsirokról. A csapágyzslrok szakszerű használata is nagy szerepet játszik gépparkunk karbantartásában. Megfelelő minőség használata hozzájárul a gépalkatrész élettartamának meghoszabbításához. Egyes mezőgazdasági üzemekben megszokták egy bizonyos csapágyzsír használatát, ami vagy az Illetékesek nemtörődömségéből vagy a zsírok minőségének és alkalmazásának hiányos ismeretéből ered.

)

AJÁNLOTT CSAPAGYZSIROK

A 00 csapágyzsír csapok, csúszócsapágyak, a kormánymű gömbcsuklót és forgó tengelycsonkok kenésére alkalmas. A V 2 zsír golyóscsapágyak zsírozására szükséges. A 4-es zsír kivételesen csak a vízszivattyú csapágyaira megfelelő.

A csapokat ás a csuklókat tíz órai üzemelés után kenjük. A többi alkatrészt előírás szerint. A szivattyú csapágyát ne kenjük túlzottan, inkább töbször, kis adagolásokban.

Mezőgazdasági üzemeinkben szükségszerű a különböző zsírokra külön-kttlön zsirsajtolók használata. Ezzel elkerülhető a zsírok nemkívánatos összekeveredése.

Varebes tejes, Nyitra

Hozzáértés, tapasztalat, lelkiismeret kérdése

. ......................... -V

nél) a napi munkaidő bizony nem

7—8, hanem 10 őrá. E hoszabbított műszakot főképpen a Páldlné— MatuSov pár alkalmazza, s amint látható, az eredmények nem maradtak el. Itt ugyanis duplán érvényes az a megállapítás, hogy ha valaki eredményt akar elérni, ahhoz türelmes, nyugodt, szakszerű munka szükséges, vagyis ahogyan mondani szokás, a munkát nem lehet csak úgy összecsapni, azaz a takarmányt minden előkészítés nélkül beönteni, utána az ajtót az állatokra rácsukni, és a jó munkavégzés hiedelmével gyorsan eltűnni, mint ahogyan ez a gyakorlatban egyes helyeken szokássá vált.

GONDOSKODÁS A KISMALACOKRÓL

Most pedig elmondom, hogy a Páldi—Matuáov gondozópár hogyan gondoskodik a kismalacokról. Az anyasertést ellés előtt két héttel külön ketrecbe helyezik. Az eleségbe ekkor már kevesebb kapástakarmányt adnak. A ketrecet előzőleg fertőtlenítik, s a kismalacok helyét kitisztítják és csírátlanítják. Elléskor előmelegített deszkát helyeznek egy fonott kosárba, ahová hűvösebb időjárás esetén az újszülött malacokat rakják. A kismalacok kezelését Páldiné végzi nagy szakértelemmel. A malacokat szárazra törölgeti, elszedi a tejmetszőfogak hegyét, nehogy a malacok az anya csecsbimbóit megsértsék, s ezáltal tőgygyulladás álljon elő. Ellés után körülbelül két órával a kismalacokat az anyához rakja szopni. Innen bekerülnek az anyaketrec mellett levő úgynevezett malacketrecbe, ahonnan kis nyíláson szopni járhatnak a malacok. A malacketrecek aljára télen a gondozó melegített deszkát rak. Ilyen körülmények mellett a malacok két héten keresztül anyatejen élnek. Nem kapnak külön takarmányt. Két hét után megkezdjük a kiegészítő takarmányok adagolását (reggel, délben, estei. Kiegészítő takarmányoknak fölözött tejet és szopósmalacok részére készített abrakkeveréket adunk. Eleinte az adag pár dekás, aszerint, hogy a malacok rövid idő alatt mennyit fogyasztanak el, később az adag eléri a fél kilót darabonként. Emellett gondozóink gondosan ügyelnek arra, hogy a kismalacok ketrecében állandóan száraz alom legyen.

A választott malacok nagy többsége ilyen gondoskodás mellett egyenletes növésű, s nyolchetes korban átlag 18 kg-os. Malacainkat a környéken számunkra előnyös feltételek mellett szívesen vásárolják nemcsak az állami felvásárlószervek, hanem a kistermelők is, mert fejlődő tulajdonságaik kiválóak. Szövetkezetünk a jövőben tovább szakosít a malacnevelésre, mert erre minden előfeltétel megvan. Eredményeink eléréséhez az is nagyban hozzájárul, hogy anyasertéseinket az év nyolc hónapjában kitűnő, legelős kifutóban tartjuk. Az elmondottakból is kitűnik, hogy szövetkezetünkben a gazdag gyakorlati tapasztalat a természeti adottságok, a gondos, lelkiismeretes munka meghozták és a jövőben is meghozzák a várt eredményt.“

Volt egy Időszak, amikor az okoskodók bedobták a jelszót, hogy csökkenteni kell a sertésállományt. Kis idő múlva oda jutottunk, hogy a sertéshús keresett cikk lett, s a háziasszonyok a mészárszékek előtt virrasztottak, hogy a család számára beszerezzék a szükséges húsadagot. Meggyőződtünk, hogy a sertések száménak radikális csökkentése helytelen volt.

Ma azonban már számos mezőgazdasági üzemünk vezetője és tagsága azon fáradozik, hogy minél alacsonyabb önköltséggel nevelje fel a választott malacokat. Ennek útja az okszerű szervezés, a kocák bebúgatásának tervszerűsége és még egész sor más tényező. Végső fokon minden az emberen múlik, aki maga birtokolja a jobb eredmények elérésének rejtett tartalékait.

Az irányítás tökéletesített rendszerének gyakorlati oldala, a termelés és a népgazdasági feladatok teljesítése attól válik függővé, hogy lent, a mezőgazdasági üzemekben milyen idő alatt tárják fel e tartalékokat. De erről talán a legilletékesebbek, a

MALACNEVELÉS MESTEREI

maguk beszéljenek, hogy a jövőben nincs ok aggodalomra, mert a malacutánpótlás jó kezekben van, ami arra enged következtetni, hogy lesz elegendő sertéshús a piacon.

A Milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a malacnevelés

terén? — tettük fel az egyetlen kérdést Kovács János elvtársnak, a 'szalatnal szövetkezet elnökének. „Nálunk, a szalatnai szövetkezetben már hagyományossá vált a malacnevelés. Igaz, az eddigi eredmények nagyon változók voltak. Anyasertésként 12—14 malacot választottunk el. Ez persze már a múlté. Az 1966-os esztendő, a sokévi tapasztalat és a szakszerű ápolás, valamint a helyes takarmányozás meghozta a várt eredményt. Am a gazdaságon belüli eredmények is eltérőek. Például a Páldiné—Matuáov gondozópárra bízott 47 (évi átlag) anyasertés után tavaly 16,7 malacot választottunk el kocánként, míg a Rab— Uhrinné pár csak 15,3 darabot. Ez főleg a különböző kezelés eredménye.

MIBEN REJLIK NÁLUNK A HELYES GONDOZÁS?

Sertésgondozóink reggeli mun kakezdete a gyér gépesítés melleti hajnali négy óra. A takarmány előkészítésével kezdik a munka napot. Az eleséget híg, langyos állapotban adják az állatok elé Kitakarítják a ketreceket és kilent óra körül befejezik az etetést Természetesen részben előkészíti a következő etetésre szükséges ta karmányt is. Délben az egyik gon dozó újra megjelenik az istálló ban s megeteti a szopósmalacokat továbbá az esetleges ellésnél se gít, majd 13 órakor hazamegy. Ti zenöt órakor az etetőpárok isméi munkahelyükre sietnek. Kitrágyáz nak, megetetnek, s előkészítik i takarmányt reggelre. Ügy 21 órt tájban kerülnek haza. Viszonyaink mellett (a mi hiányos feltételeink

A sózott és pácolt húsban, valamint i húskészítményekben levő száj- és körömfájás vírús járványterjesztő sze* •epét vizsgálták. A járvány terjesztő* sében csak az tzom, a vér és a nyirok* csomók játszanak nagyobb szerepet, különösen ha a raktározási idő rövid.

A szájés

körömfájás

terjedése

A nyirokcsomókban fertözőképes állapotban marad meg a vírus, még 50 'iap múlva ts. Hasonlóképpen viselkedik a csontvelő, amely még 60 nap múlva ts fertözőképes, ha 4 C fokon történik az érés. A vírus a sonka Izomzatúban, a sózás ellenére, 25 na* óig kimutatható. A zsírrétegben 46 tápig és a csontban 89 napig. A moradellában csak 2 órás 70—75 C fokon artás után pusztul el a vírus.

SZABAD FÖLDMŰVES 5

1987. március 25.

ónk nagy haladás a növényi betegségek leküzdésében az antibiotikumok egyre növekvő alkalmazása. A vegyszerek használatánál egyre inkább elterjednek a specifikus védőszerek, amelyek nem pusztítanak el minden rovart, hanem csak az egyes kártevőket. Példa erre a Melipax, amelyet már általánosan használunk, mert megkíméli a megporzó rovarok nagy részét. E tekintetben azonban még sok a tennivaló. A levéltetvek irtásánál például nagyon Jó szolgálatot tenne a nikotlnoldathoz hasonló szer, amely gyomorméregként hatna, s ezáltal a levéltetvek ellenségeit nem irtaná.

A TALAJBAN ELŐ ROVAROK elleni védekezésnél is sokat javíthatnánk a helyzeten, ha olyan tökéletes pácporokkal rendelkeznénk, amelyek nemcsak a különféle penészek, hanem az állati kártevők ellen is hosszabb időre megvédenék a vetőmagot és a már kikelt fiatal növényke gyökerét. Esetleg olyan anyagot is tartalmazhatna, amely elriasztaná a kártevőt a magtól vagy a növénykétől, mielőtt azt megkárosítaná. Ha rendelkeznénk ilyen tartós hatású pácporral, a legtöbb esetben elhagyhatnánk a költséges ős egyéb szempontból is hátrányos talajfertőtlenítést.

A növényvédelem időszerű tennivalóit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• Minden növényvédelmet irányító szakembernek ismernie kell az alkalmazott védőszerek hasznos és káros tulajdonságait, s csak indokolt esetben alkalmazni a gyakorlatban. A DDT-készítményeket a növénytermesztésben, hacsak egy mód van rá, ne alkalmazzuk, helyükbe inkább a kevésbé káros és kisebb töménységű Lindán tartalmú szereket használjuk, amelyeknek rövidebb az utóhatásuk.

% Előnyben kell részesíteni a biológiai, agrotechnikai és egyéb mechanikai védekezési módszereket, a vegyi módszerekkel szemben.

£ Ismerjük meg a kártevők és a betegségek fejlődési ciklusait, s a védekezést a kártevőkre a legkritikusabb fejlődési szakaszban végezzük, mert csak ebben az esetben lesz hatásos.

• Használjuk ki a növényvédelmi szolgálat prognózisát.

• Minden vegyi növényvédőszer, de különösen a rovarirtószerek használatánál a legnagyobb körültekintéssel járjunk el, hogy ne csökkentsük a már amúgy is megfogyott megporzó rovarok számát, s ne okozzunk egyéb károkat, amit gondos, hozzáértő munkával egyébként elkerülhetünk.

0 Végül kövessük a növényvédelem fejlődését, s amint lehetőség nyílik rá, vezessük be a biológiai növényvédelmet, valamint az antibiotikumok használatét.

A növényvédelmet, mint egyetemes növényvédelmet kell alkalmaznunk teljes összefüggéseiben. A munkavégzésnél mindig vegyük figyelembe kihatását az emberre, a talajéletre, a hasznos és káros élőlényekre hoszszabb időre.

Jelenleg a növényvédelem nagy fejlődésen esik át. A vegyszerek használatának nemcsak hasznos, de káros hatását is egyre inkább megismerjük. A káros vegyszereket ártalmatlan vegyszerek váltják fel. Egyre inkább előtérbe kerül a biológiai növényvédelem, ami nemcsak egyes vegyszerek káros hatását zárja ki, de jelentősen olcsóbb is. A növényvédelmet irányító szakemberekre nagy felelősség hárul a növényvédelmi szerek alkalmazásánál, mivel a helytelen védőszer-használattal embertársaik legdrágább kincsében, az egészségben tehetnek kárt. RÁKÖCZ! LAJOS

növényt termesztünk, mint például az összes herefélék, a repce, a napraforgó, a káposzta-félék, a tökfélék stb., ahol a termesztés sikere teljesen a megporzó rovarok jelenlététől függ.

AZ 1966-OS EVBEN is elsősorban azért nem termett lucernamag, mert az esős, hűvös időjárás következtében a lucernavirágokon nem volt kellő rovarjárás, s nem termékenyülhettek meg. Mivel a vadon élő megporzó rovarok egyre fogynak, fokozottabb gondot kell fordítani a háziméhek elszaporítására s védelmére, úgy mint azt egyes országokban teszik, tekintet nélkül egyéb hasznukra (méz, viasz] elsősorban mint megporzó rovarokat tenyésztik. Egyes kutatók szerint a háziméhek a mezőgazdasági növények (rovarok által termékenyülő növények) 90 százalékén végzik el a megtermékenyítést, a vadon élő rovarok csupán a növények fennmaradó 10 százalékán.

Bolgár kutatók hároméves megfigyelése alapján megállapították, hogy 232 kg/ha lucernamagtermésnél a háziméhek megporzásából 198 kg/ha, a vadonélő rovarok megporzásából pedig 34 kg/ha lucernamag képződött. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy a jövőben a méhészet is egyre inkább nélkülözhetetlen üzemága lesz azoknak a gazdaságoknak, ahol olyan növényeket termesztenek, amelyeket a rovarok termékenyítenek meg.

A túlméretezett vegyszeres gyomirtás is megbosszulhatja magát. Itt is elég nagy gondot okoz a káros utóhatás és a vegyszeres gyomirtás alkalmazásának következtében az egyes gyomnövények előtörése (például a vadmohar-félék), valamint a gyomirtószereknek más, eddig előttünk Ismeretlen hatása a talajéletre és a termesztett növények összetételére. Hiba, hogy egyes üzemekben az abszolút gyommentességre törekednek, s nagyadag gyomirtószert használnak (például Zeazint hektáronként 6—10 kg-ot), amelyet rendszerint a talajba bedolgoznak. Ugyanakkor kísérleteinkben a takarmányciroknál, de a gyakorlati termesztésben is a szemescirok vegyszeres gyomirtásánál 2 kg/ ha Zeazin adagolásával vetés után alkalmazva gyakorlatilag gyommentes növényállományt sikerült elérnünk utóhatás nélkül. A siker előfeltétele azonban, hogy a vegyszert nem szabad a talajba bedolgozni, hanem a felszínen kell hagyni, hogy az eső egyenletesen bemossa. Ennek a módszernek előnye, hogy még a nehezen irtható kakaslábfű is teljesen kipusztul, mivel az mélyebbről nem tud kikelni, az 1—2 cm mélyről kelő növénykék gyökerét pedig (gyomnövények) a vegyszer elpusztítja. Ha a vegyszert bedolgozzák a tala jba, akkor nem oszlik el egyenletesen, s ezáltal foltok keletkezhetnek, ahol a gyommagvak kicsírázhatnak, s kikelhetnek.

Azonban nem eshetünk a másik végletbe sem, hogy a növényvédelemből száműzzük a vegyszereket, a már ismert ok miatt. A vegyszeres növényvédelmet továbbra is alkalmazni fogjuk, mert nélküle napjainkban nem képzelhető el korszerű növénytermesztés. A növényvédelmi problémák megoldásán világszerte nagyszámú kutatógárda tevékenykedik, s ha nem is egyszerre, de folyamatosan megoldják az említett problémákat. így egyre inkább alkalmazásra kerül a biológiai növényvédelem, amikor a kártevők ellenségeit vagy betegségeit szaporítják el és vetik be a kártevők ellen. Ezt láthatjuk például a pajzstetvek elleni védelemnél is. Ugyan-A VEGYSZERES NÖVÉNYVÉDELEM

a második világháború befejezése után rohamosan fejlődött. A DDT gyakorlati felhasználása forradalmasította a rovarkártevők elleni védekezést. A vegyészek újabb és újabb hatásos vegyszereket adtak a gyakorlatnak, s ma már többezer készítmény áll a növényvédelmi szakemberek rendelkezésére.

Ugyancsak nagyot fejlődött a gyomirtószerek kutatása és felhasználása is. Ma már a legkülönfélébb szerek közt válogathatunk (a totális gyomirtószerektől a szelektívekig).

Éppen a nagyméretű kemizálás következtében egész sor probléma felvetődött, amelyek nagyon komoly kihatással vannak a növényvédelem további fejlődésére. A világsajtóban — de a hazai szakirodalomban is — egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogy túlzott használatuk sok esetben káros kihatással van. Erről pár évvel ezelőtt még nagyon keveset tudtunk. Például az USA-ban 1965-ben a növényvédőszerek káros mellékhatásának kivizsgálására 59 millió dollárt (Ubriií 1966) fordítottak az ettől függetlenül egyéb kutatásokon kívül. Ez érthető is, mivel éppen az USA-ban a hatalmas monokultúrákban a növényvédelem nagy gondot okoz és a fejlett vegyipar rengeteg védőszert hoz forgalomba, amelyekből növényvédelmi célokra körülbelül 3500 készítményt alkalmaznak.

Sajnos, a növényvédő vegyszerek használatának káros következményei nem mutatkoznak meg azonnal. így például a DDT készítményeket évekig úgy Ismertük, mint a melegvérű élőlényekre teljesen ártalmatlan szereket, de ma már káros hatásuk is ismeretes. Ennek következtében az egész világon aránylag rövid időn belül beszüntették vagy beszüntetik gyártásukat és alkalmazásukat, s igyekeznek más, kevésbé ártalmas, de hatásos védőszerekkel helyettesíteni.

Mint ismeretes, a DDT az emberi szervezetben a májban, a vesében és a zsírban lerakódik, s a szervezetben káros elváltozásokat idéz elő, s ha már bejutott a szervezetbe, nagyon nehezen építődik le.

EGYES KUTATÖK SZERINT (Sós akadémikus) a DDT a bélrendszerben a bélbolyhok elhalását idézi elő és ezáltal romlik a tápanyag kihasználódús, s részleges éhezés áll elő. Magyarországi adatok szerint (Fabinyi 1966) Magyarországon ma már nincs tojás és sertészsír, amely ne tartalmazna DDT vagy HCH-maradványt, a vizsgált vajnak pedig körülbelül egyharmada DDT-vel fertőzött. Ezek a maradványok az emberi szervezetbe általában közvetett úton, legtöbbször az állati eredetű táplálékkal vagy zöldségfélékkel jutnak be. Az állati szervezetbe pedig a növényvédőszerrel kezelt takarmánynövényen keresztül kerülnek.

De nem ez az egyedüli ok, amely szükségessé teszi a növényvédőszerek használatának felülvizsgálatát. Jó ideig abban a hitben éltünk, hogy a vegyszerek alkalmazásával kiirtjuk az összes kártevőket, és ezért minden más védekezési módot (agrotechnikai, fizikai módszerek) elhanyagoltunk. A nagyméretű védőszer-használattal (sok esetben indokolatlan védőszer-használattal) a kártevők ellenállóképessége megnövekedett (a védőszerrel szemben), s ugyanakkor természetes ellenségei elpusztultak, bizonyos kártevők pedig elszaporodtak. Ez az állításom fennáll például a levéltetvek és a vértetű esetében, amikor a védőszer elpusztítja a hasznos katicabogarakat, ragadozó poloskákat és a fürkészdarazsakat. A permetezést túlélő kártevők pedig zavartalanul elszaporodnak, mert nincsenek természetes ellenségeik.

A vegyszerek egyoldalú alkalmazásának további káros következménye, hogy egy általuk alig ismert életközösséget megváltoztat, egyes élőlényeket elpusztít vagy számukat csökkenti, másokat viszont előnyökhöz juttat, ami idővel újabb növényvédelmi problémát okozhat. Ismeretes, hogy drótférgek ellen talajfertőtlenítést alkalmazunk (DDT vagy HCH tartalmú szerekkel), miközben egész sor hasznos gilisztát vagy semleges élőlényt is elpusztítunk a talajban. Ez idővel károsan befolyásolhatja a talajéletet. A drótférgek bizonyos hányadánál a talajfertőtlenítés következtében növekszik a védőanyaggal szembeni ellenállóképesség, a DDT maradványa pedig a talajban éveken keresztül megmarad, mert lassan bomlik el.

Sajnos, a rovarirtószerek elterjedése is károsan befolyásolta a megporzó rovarok életkörülményeit. A rovarirtószerek elterjedésével párhuzamosan a természetben szabadon előforduló megporzó rovarok száma egyre csökken, a szerek szakszerűtlen alkalmazása esetén pedig a háziméheket is károsodás érheti. Pedig sok

Automobil és traktor-motorolajok és csapágyzsírok