Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-18 / 11. szám
Receptek Jó mézessütemény Hozzávalók: Egy és fél kg simaliszt, 45 dkg cukor, 3—4 tojás sárgája, egy egész tojás, 2 dkg ammónia, egy negyed liter langyos víz, fél dkg szegfűszeg, egy dkg fahéj, 10 dkg apróra vágott, kandírozott narancshéj, 10 dkg apróra vagdalt mandula, 1 citrom héja és fél kg forró méz. A lisztet, cukrot, tojásokat, ammóniát, szegfűszeget, fahéjat, mandulát, kandírozott gyümölcsöt és citromhéjat a meleg vízzel és mézzel jól, kemény tésztává összegyúrjuk. Ha nem volna eléggé kemény, kis adag lisztet keverünk hozzá. 10—12 óráig állni hagyjuk. Egész tojással megkenjük, hirtelen melegített sütőben sütjük, előzőleg elkészített mázzal sütés után bekenjük és pár pillanatra a sütőben hagyjuk szárítani. Máz: Cukor, meleg víz, cittomhéj, fahéj, eszenc és rum. A cukrot, meleg vizet, citromhéjat és az aromákat Összekeverjük és tollkenőcsesel a megsütött tésztát ezzel a cukros mázzal bekenjük. Diós mézes tészta Egy tálban 21 dkg cukrot, 7 dkg meleg mézet, 7 dkg őrölt diót, 2 egész tojást, 7 dkg kandírozott narancshéjat apróra vágunk és 30 dkg sima liszttel összegyúrjuk. Azután letakarjuk és 2 órán át pihentetjük. Ezután kinyújtjuk, majd pogácsaszúróval kiszúrjuk, kikent pléhben bemelegített sütőben sütjük. Ha megsült, 2—2-tőt lekvár-, ral megkenünk és összeragasztjuk, tetejét pedig meleg, cukros mázzal bekenjük. Máz: 10 dkg porcukor és 2 evőkanál forróvíz. Mézes linzer Két egész tojást 20 dkg cukorral, 15 dkg vajjal habosra keverjük, majd hozzáadunk egy citrom héját, fahéjat és szegfűszeget, 48 dkg simalísztet és fél sütőport. Az egészet összegyúrjuk, a tészta Vi részét kinyújtjuk, kizsírozott, kilisztezett pléhre helyezzük. Megkenjük lekvárral és a fenn maradt tésztából rácsot csinálunk. Egésztojással megkenjük és tört dióval beszórjuk. Bemelegített sütőben sütjük. A LEGTÖBB KÖRZETBEN a méhek tisztuló kirepülése már megtörtént. Ez alkalommal a méhész ne bontsa meg, ne zavarja az egész családot. Elegendő, ha a választódeszka után bepillantunk a szélső keretre. Ha a méhek ezt nem lepik, megnézzük a továbbit, amíg fiasítást nem észlelünk. Tanácsos, ha tartalék virágporos és mézes keretekkel rendelkezünk, hogy azokat felmelegítve a fészek mellé tesszük. Az üres, méhek által nem takart kereteket kivesszük, a választódeszkát odább helyezzük, majd körültekintően takarva a kaptárt lezárjuk. A fészek szűkítése ilyenkor nagyon fontos. Az üres keretek felmelegítése a család számára nagy erőkifejtést jelent. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a múlt évben erősnek jegyzett családoknál gyengén röpködnek a méhek. Ez abból is eredhet, hogy a nagy fészekben uralkodó hőmérséklet korlátozza az anyát a fiasításban. Ilyen esetben fontos a tartalék mézeslap. ugyanakkor serkentő etetéssel nem érünk el eredményeket. Ha nem itatunk a képtárak közelében, vízgyűjtés céljából nagyon sok méh tartózkodik a szabadban, s ez szintén a fiasítás lassú üteméhez vezethet. A tartalékolt mézeskereteket beadáskor ne födelezzük le, mert a sejtek felnyitása fokozottabb élelemfelvételhez vezet, mely magával vonja a vízszükséglet növekedését, tehát további munkát ad a méheknek. Ha az idő tartósan felmelegszik, a mézeskeretek födelezése a család fejlődését szolgálja. Azzal is számolnunk kell, hogy a vizet gyűjtő méhek egy része nem tér vissza a kaptárba. Az időjárás felmelegedésével elsősorban azokat a családokat vizsgáljuk át tüzetesen, amelyek az első tisztuló kirepülés alkalmával arra figyelmeztettek, valami nincs rendben a családnál. Figyeljük meg a méhek egészségi állapotát, az anya teljesítőképességét és élelemtartalékát. Tudnunk kell, hogy tavasztól akácvirágzásig a jó családok 8—12 kg élelmet is elfogyasztanak. A hiányzó készletet pótolhatjuk mézes keretekkel, vagy cukorszörppeíT Az élelmet mindig nagy adagokban adjuk a méheknek. Ha átvizsgálás alkalmával azt észlel-Jótanácsok jük, hogy a család gyenge, csupán 3—5 lépet lep, elengedhetetlen az egyesítése. Jó ha tudjuk, hogy egy 7—8 lépet takaró család több fiasítást nevel, mint a gyengébb családok külön-külön. Tavasszal a családok egyesítését mindig a hordás előtt kell végrehajtanunk. Ez a munka minden nehézség nélkül elvégezhető. Egyesítésekor mindig az erősebb családhoz adjuk az árvásított gyenge családokat. Az árvásítást mindig el kell végeznünk, máskülönben az egyesítés nem járna sikerrel. A gyenge családoktól elvett anyát, ha alkalmas, más családok anyásítására is felhasználhatjuk. Az anyátlanítás után 4—6 órával a délutáni órákban az egyesítés elvégezhető. A fiasításos kereteket a méhekkel együtt adjuk az anyás család fiasításos kereteihez. A mézes és virágporos keretek csak ezután következnek. Az egyesítés másik módja, hogy a gyenge családot az erősebb család mézürébe helyezzük. A két család közé átlyuggatott újságpapirost teszünk. Az egyesítés további formája, amikor a gyengébb családot az erősebb család választódeszkája mellé tesszük néhány napra, azután egyesítjük azokat. Számos méhész illatos olajjal egyesíti méheit. Ilyen az ánizsolaj, méhfü és tömjénolaj. Ezekből a szerekből a méhész egykét cseppet önt a vízbe, amelylyel mindkét családot megpermetezi. Az egyforma illatú méhek minden marakodás nélkül egyesülnek. Az egyesített családot 4—8 nap múlva tekintjük meg. Ha szükség mutatkozik, újból rendezhetjük a költőteret. Felmerül a kérdés, hogy az új családnál megmaradnak-e az áttelepített méhek. A fiatalok igen, de az öregek nem. Ezért az üres kaptárt tegyük el helyéről, nehogy az öreg hordó méhek ott keressenek menedéket. Nagyon előnyös két szomszédos kaptár egyesítése. Ilyenkor a még üres kaptárt eltesszük helyéről, a másikat a két kaptár helyének közepére helyezzük, így a röpméhek minden nehézség nélkül megtalálják helyüket. —4~ Kísérjük figyelemmel a családok fejlődését. Ugyanis a leszűkített fészekben elegendő élelem és virágpor mellett a méhek szaporodása gyors. Tehát ha azt látjuk, hogy a méhek a kaptárban levő utolsó keretet is ellepik, újabb kerettel bővítjük a fészket. E célból felhasználhatjuk a múlt évben kiépített szűzlépeket is, amelyeket közvetlen a fiasításos keret mellé helyezhetünk. Ha a család sűrűn lep minden keretet és némi hordás is mutatkozik, úgy újabb keretek építtetése is szóba jöhet. Ebben az időszakban a koratavasszal beadott tartalék mézes kereteket is a fészekbe helyezhessük. Tapasztalataim szerint a műlépes kereteket a fészek és a választódeszka közé helyezzük, ne bontsuk meg a család fészkét, mert ez a fejlődés csökkenését eredményezheti. Jó hordási viszonyok mellett nagyon fontos,' hogy építessünk is méheinkkel. A kapár hátsó részében vagy az oldalsó részen elhelyezett építtetőkeret nagyon hasznos, és az év folyamán sok viaszt nyerhetünk belőle. Dr. Novacky Kálmán A/w>^/\/wvvwv>M\/vvyvwwwwvwvwwwwvwwvw Lesz-e hatásos jelzó'szoígálatunk? A JÖ MÉHÉSZ a téli hónapok alatt nem csak fizikai munkával, de tanulással is készül a termelő hónapok napjaira. A méhészetet azonban igen sok tényező, köztük főképp az időjárás nagyon befolyásolja, tehát az előre elkészített tervet a nyár folyamán a körülményekhez képest sok esetben módosítani kell. A tervek ilyen nyári módosításának a legjobb és legreálisabb alapja lenne a hivatalos jelzőszolgálat. Az elmúlt években hazánkban a méhészeti jelzőszolgálat terén kisebb kezdeményezések már történtek, de most itt az ideje, hogy komoly és hatékony jelzőszolgálat-hálózatot építsünk ki. Szlovákia területén a múltban igen jól elosztott és megfelelő sűrűségű mérlegelőállomás möködött. A Méhészújság (Vőelár) minden hónapban közölte a mérlegelőállomások adatainak táblázatát. A méhészek összehasonlíthatták az egyes vidékek, a méhészetet befolyásoló, tényezőit és így az előző év adataiból következhettek a soron következő év lehetőségeire. Ha jól tudom a mérlegelőállomások egy része még most is működik, és ha ez így van, akkor felvetődik a kérdés, ki számára működik, ha a méhészek részére nem közöl adatokat. A tarlóvirág már nem nyújt nektárt méheink számára. Az akác évről-évre kisebb területekre szorul. A modern agrotechnika nem tűri a gyomnövényeket. A helyben való méhészetnek tehát nem lehet jövője, ami azt jelenti, hogy méhészeinket minél előbb mozgatható méhészetekké kell átalakítanunk. Vándorméhészet pedig hathatós irányító szerv nélkül nem lehet eredményes. Vándorlási szabályzatunkat gondosan kidolgozták, azonban sajnos sok méhész nem ismeri, de olyanok is vannak, akik nem akarják ismerni. Az összes vándorméhész ellenőrzésére nincs lehetőségünk, így akadhat olyan méhész is, aki vándorlási igazolvány nélkül vándorol, s így veszélyeztetheti méheinket a különböző betegségek terjesztésével. A hiányosságok leküzdését minél előbb meg kell kezdenünk. Ennek érdekében minél többen szólaljunk fel, hogy a felettes hatóságok intézkedéseket hozhassanak az említett ügyben. Szükségesnek tartom a következőket: 1. Tegyük kötelezővé az alapszervezeteknek, hogy minden vándorméhészetet ellenőrizzenek. Minden alapszervezet bízzon meg egy választmányi tagot a vándorméhészetek irányításával, aki az alapszervezet területén minden méhészetet nyilvántartana, és az egyes községek helyi bizalmijával együtt-4
