Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-18 / 11. szám

Fény és árny Aszerint, hogy községi viszonylatban az illetékes ve­zetődolgozók milyen mértékben értik meg a méheknek a mező- és kertgazdasági termelés tokozása terén betöl­tött fontos szerepét, foglalják utasításaik közé a méhé­szetek fenntartására vagy fejlesztésére vonatkozó intéz­kedéseiket. Az, hogy nézeteik mennyire eltérőek, eset­leg milyen mértékben mérlegelik a méhészet más ágazatokra kifejtett termelés fokozási szerepét, az abban mutatkozik meg, hogy milyen álláspontot foglalnak el a méhészet felkarolásával szemben. Álláspontjukat hűen tükrözi többek között a méhészetek anyagi helyzete és erkölcsi megbecsülése is. Lehet, hogy a méhészszövet­ség tagjai még nem tettek meg mindent egyes vezetődolgozók látókörének bővítésére a mé­hészeti ismeretek terén, amit okvetlenül pótolni kell. Elvétve, sajnos, az Is előfordul, hogy egy^egy vezető maga zárkózik el a méhészeti ismeretek és problémák elől, ami azután köz­vetve a méhészettel összefüg­gésben levő termelési ágazatok gazdasági eredményeiben is ki­fejezésre jut. Mindezek tudatában kerestük fel a Csehszlovák Méhész Szö­vetség Köbölkúti Alapszerveze­tének titkárával, Zsitva Albert­­tel néhány körzetükbe tartozó község nagyüzemi és kisüzemi méhészetét, amelyek közül a jellegzetesebbekről szólunk. SZÖGYÉNBEN az EFSZ két méhészfarmot tart fenn. Az I. számú farm méhészmestere Csák Mihály. Jelenleg 87 át­telelt méhcsalád sorsáról gon­doskodik. Ezidáig egyetlen csa­lád sem ment tönkre, mert az erős családok mézterét 7—8 ke­retre szűkítette le, a gyengéb­beket pedig 5—6 keretre. Sze­rencsére ilyen gyenge család csak három van. A leszűkített tér hőfokának fenntartására a méhcsaládnak kevesebb hő­energiára van szüksége, ami végső fokon takarékosságot is jelent. A családokat 10—12 kg mézzel telelte be, s így mézes­lepényre még nem volt szük­ség, pedig a tisztuló kirepülés már február 26—28-a között megtörtént. Az elmúlt évben a mézeslepényt csak márciusban kezdte adagolni. Most a tisztuló kirepülés után az ősz óta kész­letben levő virágporos keretek­ből egyet-kettőt visszakapnak a családok. Galántáról a Véelától a szójalisztes, barnaszínű előre­gyártott mézeslepényt nem fo­gadták el, mert ezt csak végső esetben kényszerülnének alkal­mazni, mivel ez csak frissen, elkészítésétől legfeljebb egy-két héten belül felel meg, később megkeményedik. Saját maga a lepényt úgy készíti Csák mé­hészmester, hogy 5 kg porcu­korba annyi mézet gyúr, ameny­­nylt az a tésztaszerű halmaz­­állapot kialakulásához felszív. Amikor ez a mennyiség elfogy, friss mézeslepényt készít. Az elmúlt évben a petézés korai serkentése céljából 4—5 kg cuk­rot etetett fel méhcsaládonként. Az akác náluk, Szőgyénben június 10-e körül virágzik. Az elmúlt idényben sajnos mind­össze öt napig hordhattak a szorgoskodó méhek, s így az akkori 70 család mindegyikétől átlagosan 13 kg mézet adtak el. A nyári hordást azután mind meghagyták télire. A szövetke­zet elnökének, Csermák Bo­risznak véleménye szerint nem a mézhordásért tartják a méhe­­ket. G a 1 o Gusztáv mérnök fő­­zootechnikus, akinek irányítása alá tartozik a méhészet is, azon­nal intézkedik ha cukorra van szükség, vagy ha kaptárt, eset­leg más felszerelést kell vásá­rolni. Teljes mértékben megérti és a méhészmester tudtán kí­vül is támogatja a méhészet anyagellátását G r e n y o János főagronómus, valamint Mocs­kos Géza, a kertészeti és gyü­­mölcsészeti munkacsoport veze­tője. Értékelik a méhészet mun­káját és maguk járnak el meg­érdeklődni mire is lenne szük­ség. A közel ötezer hektárnyi szán­tóterülettel rendelkező EFSZ- ben a méheknek bőven akad beporzó munkája, ami egyúttal méhlegelőt is jelent számunkra. A húsz hektár terjedelmű gyü­mölcsös az I. számú méhészet szomszédságában van. A közel­ben tíz hektárnyi repcét vetet­tek, ami szintén jó méhlegelő. Közvetlenül a farm mellett akácerdő terül el, s mögötte fénylik a halastó víztükre, s ez szintén előnyös. Kaptáraik zöme B/9 szabvány­jelzésű. Egyrészük tízkeretes, legújabban pedig polisztirol mű­anyaghab szigetelésű tizenegy­­keretes kaptárakat vásárolnak, amelyekben az egyik keret ete­tőkeretnek van felszerelve. A téli költő-térszűkítésre hasz­nált választófalat úgy készíti a méhészmester, hogy fakeretbe kb. három centiméter vastagsá­gú polisztirol lemezt foglal. En­nek kaptárbahelyezésekor ősz­szel ráhúzódnak a méhek, mert a lemez jól tartja a meleget, öt-hat kaptár mindig tartalék­ban van. Ezidén a két farm ré­szére tíz-tíz ilyen új szigetelő­­anyaggal ellátott kaptárt vesz­nek. A leszűkített mézterfi kap­­táraknak sem a tetejét, sem pedig az oldalát kívülről nem védik, csupán belülről szigete­lik papírréteggel. Az összes kaptár fémcsőállványon van el­helyezve. A méhészház két helyiségből áll, a pörgető- és a raktárhelyi­ségből. Az első helyiségben 220 mézeskeretet tartalékol Csák méhészmester egy szekrényben. Tavasszal minden család vissza­kapja az ősszel kivett 2—3 mé­zeskeretét. A kipörgetett lépes­kereteket a raktárban felállított két állványon öt egymás feletti sorban tárolja, ahová összesen 500 keret fér. Nehogy a moly a lépbe petét rakjon, húsz kén­szalagot gyújt meg kerettisztí­tás után a csaknem légmente­sen lezárható raktárban. A ké­­nezést kéthetenként megismétli, amíg az szükségesnek mutatko­zik. Ebből is látszik, hogy a méhészház a sikeres méhészke­déshez nélkülözhetetlen. Csák Mihály méhészmester munkáját havi 57 munkaegység­gel jutalmazzák, ami a 22 ko­ronás értékkel számítva 1250 koronát jelent. A családonként tervezett évi 10 kg mézmennyi­ség eladásán felül minden to­vábbi mennyiség pénzértékének 25 %-át prémium formájában kapja meg a méhészmester. Ezen kívül minden raj után 30 korona prémium jár. A szőgyéni EFSZ II. számú farmján 96 méhcsalád gondozá­sát K a n o z s a i András mé­hészmesterre bízták. Helyzete és méhészháza a már elmondot­takkal egyező. Méheinek fő fel­adata a 40 hektárnyi baltacím és a 48 hektárnyi gomboshere beporzása. A méhes 15 hektár­nyi akácos mellett egy szélvé­dett völgyben található. Vagy három évvel ezelőtt megfigyel­te, hogy a méheshez közeleső Ilyen polisztirol-lemez jó a választókeretbe. (A szerző felvétele) bíborhere-táblán csépléskor egy kocsirakomány szénából egy zsák mag fejtődött ki, míg a tá­voli tábláról csak ennek a fele. Ez is mutatja, hogy milyen fontos a méhek széthelyezése és az állomány fokozása. Nagyon hasznos volt B e n k ó László egyéni méhésszel való beszélgetésünk Szőgyénben, amelyről legközelebbi mellékle­tünkben számolunk be. BÉLÁN az EFSZ méhészmes­tere D r z s i k József kereken 100 törzscsalád és 10 tartalék­család sorsáról gondoskodik, ezen kívül 1962-től a tej reggeli és esti átvételét és átadását is Intézi. A méhek kezeléséért havi 40 munkaegységet írtak javára. Egy munkaegység értéke náluk 25 korona volt. Ez évben méh­családonként 0,46 munkaegysé­get számolnak el neki nyolc hónapon keresztül. November­től február végéig ez a jutalom a felével még csökken. Ameny­­nyiben egy méhcsaládra terve­zett évi 13 kg-os mézeladást teljesíti, úgy megmarad a fenti jutalom, ha azonban a termé­szet nem engedi meg a terv tel­jesítését, a hiányzó méz pénz­értékét százalékarányban levon­ják a fizetéséből. Az elmúlt év­ben 96 családtól átlag 14,85 kg mézet adott el családonként, mert a vezetőség kizárólag ezen keresztül nézi a méhészetből eredő hasznot. Viszont betele­­léshez mindössze 5 kg cukor jutott családonként. így azután nem csoda, hogy az 50 kg fe­hérszínű és a 40 kg barnaszínű mézeslepényt már februárban feletette. Méhészháza, amelyben kénezhetne, nincs, de nemrégi­ben legalább helyiséget kapott. Míg 1962-ig takarmányrépa és különféle zöldségfélék, pl. hagy­ma magtermesztésével foglal­koztak, a vezetőség megbecsülte a méheket, manapság ez már nem tapasztalható, mert még méhlegelőnek valót sem hajlan­dók vetni, s az anyagi ellátá­sért veszekedni kell. Az Egyet­értés néven egyesített EFSZ li­báéi méhészetében is hasonló a helyzet. KISOJFALUN Takács Lajos EFSZ méhészmester nem fejthet ki olyan munkát, amilyet sze­retne. Egy bódészerű helyisége van ugyan, de az egerek ellen le kellene betonozni, viszont nincsen légmentesen zárható kénezőhelyiség és állvánnyal ellátott raktár, s így télire nem szűkítheti le a költőteret. Sze­rencséje, hogy enyhe volt a tél, s így a 70 családból csak há­rom pusztult el. Csővázállvá­nyok kellenének, mert így a kaptárak alja fokozatosan el­rothad. Több megértésre lenne szükség a cukorellátással szem­ben is. Napraforgó, somkőró meg mustár kellene méhlegelő­nek, de mindenki húzódozik ennek vetésétől. Cséplő Lász­ló elnök kezd ugyan egy kissé érdeklődni a méhészet iránt, de behatóbb hatás nélkül. Csutkái agronőmus azt mondja, hogy az állattenyész­tés csoportvezetőjére, D o 1 - n y í k Gyulára tartozik a do­log. Ű viszont az elmúlt évben a 4 hektárnyi repcét nem akar­ta a bolhák ellen permetezni, mert nem a méheknek vetették, s így bugáját lerágták a kárte­vők. KÖBÖLKÜTON az EFSZ 80 méhcsaládját M a c s á k Mária méhészmester kezeli, s röviden csak annyit, hogy a közel 100 hektárnyi gyümölcsös érdeké­ben a vezetőség teljes mérték­ben támogatja a méhészet fenn­tartását és fejlődését. KUCSERA SZILÁRD 3

Next

/
Thumbnails
Contents