Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-18 / 11. szám

■TEKINTETTEL, hogy egyre ■ több egyéni és nagyüzemi méhész foglalkozik anyapempő termelésével, időszerűnek tartom tapasztalataim átadását. Hiszen köztudomású, hogy az anyapempő nagy szerepet tölt be különböző orvosságok elkészítésében. Mivel az említett anyagot csupán a méhészek tudják előállítani, fontos, megtegyünk mindent annak érdekében, hogy jőminőségű pempővel segítsük beteg embertársaink egészségének helyreállítását.

A pempő termelése szaktudást, szorgalmat és elővigyázatosságot igényel. Ennek hiányában a mébcsaládokat legyengíthetjük, illetve tönkre is tehetjük. Én a pempő termelésének azon módszerét választottam, amely mind kisüzemi, mind nagyüzemi méhészeknek megfelel.

Négy évvel ezelőtt termeltem első ízben pempőt, a Sulany Állami Erdőgazdaság számára, mégpedig 76,3 dekagrammot. Azóta sok tapasztalatra tettem szert. Tavaly a következő módszer szerint végeztem a pempő termelését.

Április 20-án megkezdtem 30 család serkentő etetését, melyekkel az anyabölcsők építését terveztem. Továbbá azokat a családokat is serkentettem, melyekkel a tenyészanyagra szánt szűzlépeket építtettem. Amikor megfelelő számú kiépített szűzléppel rendelkeztem (15—20 db.). Május 12-én meganyátla-Anyapempő-termesztési tapasztalataim

nítottam az első 15 családot. Az anyákat egy kerettel a méhekkel együtt külön kaptárba tettem, majd egy másik családtól egy kerettel méhekkel együtt kiegészitettem. Ha a meganyátlanított család erős volt, akkor két kerettel vittem az anyát az új kaptárba. E célból a kaptárt kétfelé rekesztettem. Tehát egy-egy rekeszbe két fiasításos keretet tettem méhekkel együtt, ugyanakkor egy műlépes keretet. Ezután mézes tésztával serkentettem a háromkeretes családot. Fontosnak tartom, hogy a méhész tartalékkaptárokkal rendelkezzen, mert ellenkező esetben az anyát el kellene pusztítanunk. Tudvalevő, hogy az elvett anyát népével és keretekkel együtt később majd visszaadjuk az elárvult családnak. Az egyesítéssel a pempőtermelésben legyengült, megcsappant családot újra népessé tesszük, esetleg ha fiatal, új anyákkal rendelkezünk, a kis családokat továbbszaporításra hagyhatjuk, amelyek augusztus végéig telelőképes családdá fejlődnek.

Május 17-én, vagyis az anyátlanítást követő ötödik napon leszedtem a családok anyabölcsőjét. Természetesen a nyitott bölcsők pempőjét szintén felhasználtam. Egy nap múlva négy erős családnál az anyákat izolátorba zártam a már

előre kiépíttetett egy darab szűzlépre. (A szűzlép ne legyen drótozott, mivel az anya petézése után nehéz annak szeletelése.) Május 20-án az anyátlanított családok összes anyabölcsőit újra leszedtem, mégpedig úgy, hogy a kereretekről a méheket mind lesepertem a kaptárba. Ez a művelet azért fontos, ha véletlenül egy anyabölcső maradna a lépeken, munkánk eredménytelen volna. A keretek visszarakásakor középen egy keret helyét üresen hagytam, majd a fészket betakartam. Amikor mind a 15 családdal végeztem, az izolátorból kivettem a két nappal ezelőtt petézésre beadott szűzlépeket, és helyükbe újakat tettem. A kiszedett és bepetézett lépeket egy sejtsorra felszeleteltem, lécek közé csíptetve (egy keretbe két szelet lépet) a kaptár közepén üresen hagyott részbe helyeztem. Az így elkészített tenyészanyagot, illetve az anyabölcsőket a negyedik napon, tehát május

24-én kiszedtem, majd helyükbe az elmondottak szerint új, bepetézett lépcsíkokat adtam. Ezt a műveletet háromszor ismételtem, ami azt jelenti, hogy egy családtól ötször szedtem anyabölcsőket, illetve pempőt.

A második csoporttal (15 családdal) két nappal később kezdtem ugyanezt a műveletet.

Tekintettel, arra, hogy az izolátorban levő anyák két napon át petéztek, a tenyészanyag pedig négy napig volt a családoknál, a pempőtermelést folyamatosan végezhettem mind a 30 családnál. Amikor az elmondottak szerint a munkát befejeztem, újabb 30 család következett.

A pempőt termelő családoknak ezután visszaadtam anyjukat, vagyis egyesítettem a kis családokkal. E művelet után visszamaradt kilenc, egyenként négy és három keretes kiscsalád, melyeket később szintén felhasználtam pempő termesztésére.

Összegezve tehát 59 nagycsalád és 18 kiscsalád 6086 anyabölcsőt épített, amelyekből 1038 gramm pempőt nyertem. Átlagosan 6,9 anyabölcső adott egy gramm pempőt, míg családonként 89,5 anyabölcsőt kaptam.

Nagyon hasznos lenne, ha méhésztársaim, akik szintén foglalkoznak anyapempő termelésével, megírnák tapasztalataikat, mert egy értékes eszmecsere csak javunkat szolgálná ebben az új, sok szakértelmet és szorgalmat igénylő munkában.

BOTT JÚZSEF,

a Sulamy Állami Erdőgazdaság méhésze

Szóljanak tapasztalataikról az idősebb méhészek!

Földes József méhésztárs a „Méhészet“ 1966 10-ik számában a korai virágpor pótlásával kapcsolatban felteszi a kérdést: üdvös dolog-e a szójaliszttel való etetés?

Méhészkedésem túlhaladta a félszázados időt, vitathatatlan, hogy az idősebb méhészek közé tartozom.

Az utóbbi években a méhészeti szakirodalom gyakran foglalkozik a szójaliszttel való etetéssel. Kíváncsiságból én is a szabadban etettem szójaliszttel a méheket. Erre a célra felhasználtam a fedeles napviaszolvasztót. Fedelét alátámasztottam, míg a szőjalisztet literenként szórtam az etetőbe.

Február 21-én csendes, napos időben kilenc fok meleg mellett repültek a szójalisztre az első méhek és 1—1 perc alatt 16—18 méhecske hozott szőjalisztet a kaptárba. Érdekes, hogy a méhcsaládok 8 %-a nem hordott szőjalisztet annak dacára, hogy csalogattam azokat (egy-egy kávéskanál szőjalisztet szórtam a kaptár ki járójába az ott sétálgató méhecskékre). Február 27-én hozták az első mogyoró-virágport, amikor a szójalisztet nem hordó méhcsaládok túltettek a többin, mert percenként 50—52 méhecske hozott mogyoró-virágport, míg a többi családnál 20—22 virágport, 20—22 pedig szőjalisztet hozott.

Március 6-án adtam az összes méhcsaládnak 1—1 liter élesztős cukorszirupot 3:2 arányú hígításban és jő melegen (1 kg cukorhoz 5 dkg pékélesztőt forrázva). Azon a napon méhecskéim nem hoztak szőjalisztet a kaptárba. Mégis a napviasztolvasztőban sok méh szorgalmasan kosarazta a szőjalisztet. Akkor vettem észre, hogy a város összes méheit szójaliszttel etettem.

Végeredmény a következő: Megfigyeltem, hogy azok a méhcsaládok, amelyek hordták a szőjalisztet, a fejlődésben, de a mézhozamban semmivel sem előzték meg azokat a méhcsaládokat, amelyek nem szálltak a szőjalisztre.

Méheim április 7-ig látogatták a szőjalisztet. Április 8-án fűz- és égerfáról szaporán hordták a virágport.

Élvezet volt nézni a szorgalmas sürgést-forgást a napviaszolvasztóban a szójaliszten. Amikor azonban láttam a sok idegen méhecskéket jönni-menni elgondolkoztam, megismétlem-e jövőre a szójaliszt etetését. Ogy határoztam, nem. Először azért, mert a méhbetegségek terjesztője lehet, másodszor ideszoktatom a cserkésző, rabló méheket, harmadszor a méhcsaládokban idő előtt felébresztem a tavaszi fejlődést, ami flépes törzscsaládoknál szerintem nem kívánatos. Végül gazdasági szempontból semmi előnyét nem tapasztaltam.

Tavasszal a szükséges élelem kiegészítését literes adagokban adom a fentemlített módon élesztővel, melegen 3:2 hígításban. Gyengébb méhcsaládoknál kipróbáltam a cukros fölözött tejjel való etetést. Ez az eledel rohamosan elősegíti a méhcsalád népesedését. Estétől reggelig, reggeltől estig állott tejet lefölöztem, és abban felforralva oldottam fel a cukrot. Kétnaponként 3—3 deci cukrostejet adagoltam ballon üvegekből. A keverési arány 3 kg cukor, 2 liter tej.

A huszas években, amikor szaporítottam méhcsaládjaim számát, bükkönyliszttel etettem méheimet, ugyan olyan módszerrel mint a szőjalisztet. Ugyanis a bükkönyllszt 30 % fehérjét tartalmaz. Használtam búzalisztet is a szabadban való etetéskor.

Kísérletként az említett anyagokat a sejtekbe szőrogattam a fiasításos lép melletti keretekbe. Hogy mi volt az eredmény? A szójaliszt egy részét a kaptár fenekén, a nagyobbik hányadát megkeményedve a sejtekben találtam. Ezt csak úgy tudtam eltávolítani, ha a sejteket a közfalig lekapartam. Munka közben több lép tönkrement és az olvasztóba került. Az eredménytelenség láttán ezt többször nem csináltam. Viszont elégedett vagyok a mogyoró-virágpor használatával. Ezt a virágport mézzel keverve a keret sejtjeibe kentem késsel. Ezt szépen felhasználtam, és elősegítette a Hasítás gyorsítását.

A mogyorófa barkáit közvetlen virágzás előtt szedettem, majd a padláson papíron vékonyan elteregettem. Egy hét elmúltával szitán átszitáltam, és virágport üvegekbe töltöttem. Egy kiló barkából 7 dkg tiszta virágport nyertem. Bjzt gyenge családok felerősítésére használtam. Évek hosszú során tavaszszal a pékélesztős cukorszörpöt használom jó eredménnyel. Kísérleteim során ez vált be a legjobban.

Mikulás Lajos, kiváló méhész, népi kutatő