Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-18 / 11. szám

KEVÉS AZ ISTÁtLÓTRÁGYÁNK t Pótoljuk Yitahummal! Sok mezőgazdasági üzemünkben óriási gondot okoz a talaj tápanyag­utánpótlása megoldásának kérdése. Csöppet sem reménytkeltő ez a tény, hiszen a szövetkezetek, állami gazdaságok termőtalajai, kevés kivételtől eltekintve humuszszegények. Az 1960-as kimutatás szerint a talaj átlagos humusztartalma alig érte el az 1,3 százalékot, jelenleg a 2 százalék körül mozog, s 1970-ig el kell érnünk a 3 százalékot. Ez bizony nagy erőfeszíté­seket követelő feladat. Teljesítése különösen azokban a mezőgazdasági üzemekben kíván hatvá­nyozott igyekezetét, ahol évente a szántónak csak 10—15 százalékára jut istállótrágya. S ilyen gazdaság nem éppen kevés van az országban. E mez­telen valóság mélyen elgondolkoztató, hiszen a termelési feladatok telje­sítése forog kockán. Tehát, sürgős intézkedésre, cselekvésre van szük­ség! ... Tudatpsítani kell az illető mezőgazdasági üzemekben: a mező­gazdasági termelés elképzelhetetlen a talaj termőképessége nélküli MERRE A KIVEZETŐ ÜT? Ha több éves megfigyeléseinket, tapasztalatainkat összegezzük, megálla­pítható: a talaj tápanyagutánpótlásával kevésbé törődő mezőgazdasági üze­mek fejlődése szünetel. Alacsony hektárhozamokat érnek el, szűkös a ta­karmányalapjuk, a gazdasági eredményeik nem számottevők. Elégedettség helyett zúgolódás apasztja a tagok munkakedvét. Termelési versengésről aligha beszélhetünk. Az ilymódon fejlődésben megrekedt mezőgazdasági üzemek mégis miként kecmereghetnek ki a kátyúból? Ha elsőrendű feladatnak tekintik a talaj termőerejének gyarapítását. Nos, az érv nem várat sokáig magára. Előhozakodnak: „Trágyáznánk mi akár három évenként az egész szántóterületet, de hogyan, hiszen nincs belőle elegendő ...?“ Ám a holnapba nézők megtalálják a módját: nemcsak zöldtrágyázás formájában, hanem egyéb módon is. Pótolják az Istállótrá­gyát szervestrágyával, amelyből nincs hiány. A szervestrágyát termelő üzemek nemcsak a pillanatnyi szükségletet képesek kielégíteni, hanem tartalékkal is rendelkeznek. Tehát, kínálva kínálja magát a lehetőség, csak meg kell ragadni. KELENDŐ-E A VITAHUM? A Diószegi Szervestrágya Üzem vezetőjével, Prillinger Károly elvtárssal beszélgetünk. Hamarosan megtudjuk, hogy 100—105 ezer tonna Vitahumot értékesítettek évente. Tavaly ebből a mennyiségből csupán a galántai járás mezőgazdasági üzemeire több mint egyharmada, összesen 36 800 tonna Jutott. — Miként hasznosították a szövetkezetek, állami gazdaságok ezt a talaj­­zsírozót? Az üzemvezető konkrét példákat sorol fel: — A Diószegi Cukorgyár gazdaságában lucernát fejtrágyáztak vele. Hek­táronként 180 mázsát boronáltak be a talajba Vitahumból, amely a lucernát gyors fejlődésre késztette. Az eredmény: lucernaszénából az átlagosnál jóval magasabb hektárhozam-átlagot értek el. A Hurbanová Ves-i szövet­kezet 60 hektár kender alá 1000 tonna ilyen szervestrágyát használt el. (Folytatás a 4. oldalon) 1SUX liUIYlUKl KISKÖZSÉGBEN vállaltak ... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. évfordu­lójára országos méretű kötelezett­ségvállalási mozgalmat indítottak. A mozgalomba belekapcsolódtak a rimaszombati járásban levő Gesztete község lakói Is. Vállalá­saik összértéke közel félmillió korona. Az EFs£ tagjai vállalták, hogy a 155 hektárnyi őszi vetés hektárhozamát gondosabb ápolás­sal a tervezettnél három mázsával túlteljesítik. A cukorrépa átlagho­zamát a tervvel szemben 10 má­zsával növelik. Az állattenyésztés szakaszán 20 mázsa sertés- és 30 mázsa marhahús eladását vállal­ták terven felül, s a hústermelés folyamatos fokozásáért Í80 anya­sertéstől 1 egy-egy malacot terven felül választanak el. A falu lakói 115 egyéni kötele­zettségvállalást tettek a jelentős évforduló tiszteletére. (Kovács Zoltán, Rimaszombat) Tavasz az Ipoly mentén A nagyüzemi burgonyatermesztés ú{ formája Beszélgetés Smálik Michal kandidátussal, a Nagylom­­nici Növénynemesítő és Vetőmagtermesztő Állomás vezető mérnökével A nagylomnici tudományos dolgo­zók hét évvel ezelőtt kezdeményezték a poprádi mozgalmat, melynek célja a 200 mázsa burgonya hektárhozamá­nak elérése volt. Akkor hihetetlennek tűnt, ma már valóság e magas hek­­tárhotarr ■’lérése, nemcsak a poprá­di, szepességi és a Havlííküv Brod-i járásban, hanem másutt is. A terme­lési költség természetesen még na­gyon magas. A burgonya ára nem emelhető, hiszen lakosságunk élel­mezésének 19 , százalékát képezi. Smálik mérnök, ismert kiváló szak­ember a burgonyatermesztés szakosí­tását sürgeti, nagyobb gazdasági egy­ségek létrehozását tartja szükséges­nek. • Mi indokolja a nagyüzemi bur­gonyatermesztés szakosítását? — A burgonya termesztésének sza­kosítása egyre sürgetőbb követel­mény. Természetesen csak oly mó­don, ha először megteremtjük hozzá a szükséges előfeltételeket. Ott lehet szó erről, ahol már géppel történik az ültetés, a növényápolás és a beta­karítás. Véleményem szerint az ered­ményességhez hozzá járulna, ha 6—7 olyan mezőgazdasági üzem társulna, amelyekben eddig is egyenként 70—85 hektáron termesztettek burgonyát, si­keresen. így az összterület már el­érné a 600 hektárt. Lehetővé válna ekkora területen a burgonya termesz­tése ültetési, takarmányozási és ét­kezési célokra. % Mit kellene figyelembe venni? — Feltétlenül a közelben kellene lenni a burgonyafeldolgozó gyárnak. Az ipari burgonya termesztése ilyen esetben kifizetődne mind a termelő, mind az átvevő szempontjából. Ugyan­is, az ipari burgonyánál nemcsak a mennyiséget, de a minőséget is ala­pul veszik, annak keményítő tartal­ma szerint. Az átvevő szívesen köt szerződést olyan burgonyára, amely­nek keményítőtartalma eléri a 17,5 százalékot. 0 Miben látja ön a szakosítás elő­nyeit? — Főleg abban, hogy nem kell ha­talmas beruházási összegeket fordí­tani a raktárak építésére. Nincs gond a raktározásra. Az átvevő egyenesen a mezőről veszi át az árut. No meg abban is, hogy a nagyüzemi burgo­nyatermesztés ilyen szervezési formá­ja lehetőséget nyújt — korszerű gépi A tavaszi árpa besorolása a vetésforgóba TURCÁNY j. ES UHLIAR j. mérnökök,a Piesfany-i Növénytermesztési Kutató Intézet dolgozói nyilatkoznak eszközök, s korszerű növényvédelem, valamint a mezőgazdasági tudomány tapasztalatainak nagyméretű alkal­mazására, s ezen keresztül — 250— 280 mázsás burgonya-hektárhozam elérésére. Az önköltség hektáronként 8000 korona, a bevétel pedig elérheti a 11 500—13 500 koronát átlagosan. Tehát, a tiszta jövedelem 4000—5000 koronára emelkedhet hektáronként. Kelet-Szlovákia legtöbb mezőgazda­­sági üzemében ilyen nyerstermelési bevételt nem igen érnek el. Vagyis, a burgonyatermesztés így sokkal Job­ban kifizetődne. A gépi technika se­gítségével egy-egy ilyen üzemben 11 ember elvégezheti a mintegy 70 hek­tár burgonya összes termesztéssel járó munkáját. így évente egy dolgo­zóra 84 ezer korona kitermelése esik, s anyagilag érdekeltté tehetők a bur­gonyatermesztők. Ezt a szervezőmun­kát a Spiáská Nová Ves-i járásban már megkezdtük. Természetesen a burgonyatermesztésnek e fejlettebb formája általános műveltségű embe­reket és kiváló szakembereket igé­nyel. Az első összevont nagyüzem már megindult azon az úton, amely véleményem szerint járható, több jövedelmet biztosít a szövetkezetek­nek, állami gazdaságoknak, amellett több és jobb minőségű burgonyát szolgáltat majd népgazdaságunknak. Lejegyezte: Béres József (Kassa) Aranyttszta magas csíraképességü árpavetOmag egyik záloga a )ó termésnek Nálunk a növénytermesztés a növé­nyek váltakozást rendszerén alapul, amelyben minden növényfajtának pontos helye és küldetése van. De az egyes mezőgazdasági termények érté­két nemcsak annak termelőképessége alapján ítéljük meg, hanem abból a szempontból is, milyen — kedvező vagy kedvezőtlen — a hatása a talaj minőségére, az utána vetett növé­nyekre, s végső soron az egész nö­vénytermesztésre, az üzem gazdálko­dásának eredményességére. A mezőgazdasági növények között kétségtelenül a tavaszi árpa foglalja el az első helyet a vetésforgóba so­rolás szempontjából, a tavaszt ille­tően. A többi tavaszi vetésű növény­nek már többé-kevésbé megállapítot­tuk a helyét azzal, hogy alájuk ősz­szel istállótrágyáztunk (cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, esetleg ku­korica), vagypedig kis vetésterületük miatt nem játszhatnak döntő szere­pet (például a hüvelyesek, tavaszi olajosnövények, ipari növények, stb..) A tavasziak közül a tavaszi árpa támasztja a legnagyobb igényeket a vetésforgóba sorolást illetően. Ezért ezt a kérdést a saját kísérleteink eredményei, valamint a hazai és kül­földi szakemberek tapasztalatai alap­ján részletesebben elemezzük. A tavaszi árpa előveteményeként, a mi főbb termelési körzeteinkben aránylag kevés növényt vethetünk, s ez a választék a mezőgazdasági ter­melés szakosításával párhuzamosan állandóan csökken. Tudjuk, hogy az árpa tiszta, gyommentes és elegendő felvehető tápanyagot tartalmazó, úgynevezett őserőben levő talajt kí­ván. Ebből a szempontból legelőnyö­sebb az árpát istállótrágyázott talaj­ban termesztett kapásnövények után vetni. Ezért a szakirodalomban leg­gyakrabban a cukorrépát, a takar­mányrépát és burgonyát javasolják a tavaszi árpa előveteményeként. A kukoricára, mint a tavaszi árpa elő­­veteményére vonatkozó vélemények eltérőek. Most, amikor a kukorica vetésterületét a lehető legjobban ki­bővítettük, feltétlenül meg kell oldani azt a kérdést is, vajon az árpát aján­latos-e kukorica után vetni, vagy sem?! Nálunk, a Piesfany-i Növény­­termesztési Kutató Intézetben már néhány éve foglalkozunk ezzel a kér­déssel. Három irányban kísérlete­zünk. Elsősorban meg kellett állapí­­(Folytatás a 4. oldalon) Lapunk tartalmából: 3. oldal: Másfél évtizedet mérlegeltek • 4. oldal: Finnországi pillanatképek • 7. oldal: Szenei Molnár Albert napok • 8. oldal: Európa békéjéért • Szakmelléklet: így gazdálkodtunk Kifizetődik a nagyüzemi méhészet • Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Bratislava, 1967. március 16. Ara 1,— KCs XVIII. évfolyam, 11. szám. Szakmelléklet

Next

/
Thumbnails
Contents