Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-11 / 10. szám
JUHTENYÉSZTÉSÜNK újabb fellendülését az 1962-ben kiadott kormányrendeletek és az SZNT határozatai tették lehetővé. Ezt a tizedére csökkent állomány indokolta, aminek következtében hatalmas devizaösszegeket adott ki külkereskedelmünk az Ausztráliából és máshonnan behozott juhgyapjúért. Egyes községek helyi nemzeti tanácsa és EFSZ-ük vezetősége megértette a rendelkezések ökonómiai értelmét, és azonnal hozzálátott a nem kívánatos helyzet orvoslásához. Az érdeklődő kistenyésztőknek bérbe adtak vagy ingyenesen rendelkezésre bocsájtottak olyan elhanyagolt árokpartokat, vagy gépi művelésre alkalmatlan és ezért kihasználatlan területeket, amelyeket okszerűbben hasznosítani nem lehetett. Többek között Udvarnokon pártfogolt a juhtenyésztés. Fel-Juhot az akolba használnak, ami a feldolgozóüzemben hulladéknak számit. Csaknem általánosan ismert az a tény, hogy a juhtrágya tápanyagtartalom szempontjából több mint 50 %-kal jobb minőségű a tehéntrágyánál, ezért náluk a szőlő meg a gyümölcsfák alá használják fel talajerőfokozásra. Például a kertben levő tizenkét éves almafák alá kétévenként adagolják a juhtrágyát. Ez úgy történik, hogy a fa törzse körül fokozatosan tortaszelet alakú talajszelvényeket ásnak ki. A szelvényben elterítik a trágyát, majd a következő szelvényről a földet az előbb elterített trágyára dobálják és ezt addig *égt és ő/ generáció. kerestük tehát K ó s a Árpád családját, hogy érdeklődjünk Juhtenyésztéssel kapcsolatos tevékenységük iránt. Legbeszédesebb bizonyíték talán az, hogy 1965-ben juhonként átlagosan 5,60 kg gyapjút adtak el. Az elmúlt 1966-os esztendőben ez a szép átlagos évi nyírósúly juhonként 6,50 kg-ra fokozódott. A 195 kg eladott gyapjúból 40 kg az I-A minőségi osztályba került, 45 százalékos gyapjútisztasági százalékkal (rendementtel), 5,5 cm-nél nagyobb szálhosszal, s kilóját 116 koronáért vették át. A többit az I-B minőségűbe sorolták 44 % gyapjútisztaságúként, s kilóját 111 koronáért vették át. A rendesen kezelt merinó fajta juhok pehelyszálainak göndörödése szabályos, mert hajlásívei szabályos félköröket írnak le. Kósáéknál is vigyáznak a juhokra, főleg az esőtől óvják őket, mert ha az összefüggő gyapjúköntösbe, az ún. bundába víz kerülne, úgy az állatok bőrfelülete kipállana, s gyapjúk kihullana. Ez átmeneti jelenség, de ennél nagyob baj érheti az állatokat ha a hideg víz következtében megfáznak, mert Ilyenkor könnyen TBC-t kaphatnak. Almozáshoz lenpozdorját (A szerző felvétele] folytatják, amíg a fa koronájának szélével párhuzamosan futó kör be nem zárul. Egy fa alá így kb. 60 kg juhtrágyát juttatnak. Az állomány megalapítása 1951-ben történt, amikor Postáról, Varga Lajoséktól hozott Kósa Árpád egy bárányt. Jelenleg az állomány tizennégy előhasi- és anyajuhból, tizenkét kosból, négy heréit kosból vagyis ürüből, öt kosbárányból és két jerkebárányból áll. Ezen kívül még két ellésből várnak bárányokat. A sajátjukon kívül két szarvatlan merinó kost és egy csigásszarvú kost is gondoznak, amelyek államilag nyilvántartott tenyészállatok. Tartásukért negyedévenként kétszáz koronát fizet a Somorjai Tenyészállatnyilvántartó Vállalat. A hágókosok használatáért ezidáig az anyajuhtartóknak nem kellett fizetniük, a legújabb rendelkezések szerint azonban hágatási díjátalány formájában évi negyvenöt koronát számítanak majd fel anyajuhonként. A tenyészkosok tartásának fejében a lenyírt gyapjút Kósáék értékesítik. Talán feltűnő, hogy tizenkét saját kost tartanak. Meg kell mondanunk, hogy ezeket legelőre nem hajtják, mert különös a rendeltetésük. Dr. Alexy Árpádnak a Dunaszerdahelyi Állami Kórházban laboratóriumi célokra szüksége van a friss juhvérre, ugyanis ebben Jól meg lehet figyelni a kórokozók szaporodását, valamint bizonyos anyagok hatását, amelyek segítségével e szaporodást a legjobban meg lehet majd akadályozni. Egy-egy kostól hatheti pihenés után háromnegyed liter vért vesznek. Vérért egy — vagy kétízben járnak ki hetente. Ennek ellenértékeképpen engedélyezték a kórház körüli fű egészévi kaszálását. Az anyajuhoknak és a választott bárányoknak a szénán kívül meleg moslékot adnak, melynek elkészítéséhez juhonként tizennyolc dkg korpát és tizennyolc dkg melaszt használnak fel. A kosok a moslékot hidegen kapják. Az elmúlt évben a CSKSZ-nek lehetősége volt minden eladott kg gyapjú után öt kiló erőtakarmányt és minden kiló eladott hús után másfél kiló erötakarmányt kiutalni, ami ebben az évben, tekintettel a felemelt felvásárlási árakra már nem kerül megvalósításra. Irányító felsőbb szerveink nézete szerint az új gyapjúfelvsárlási árak lehetővé teszik az erőtakarmány szabad áron való megvételét. Ismert tény, hogy nyáron ügyelni kell arra, nehogy a herétől felfújódjanak a juhok. A templom körüli legelőt a község koratavasszal árverésen adja el. Az elmúlt évben ennek a fél hektárnyi füves területnek 260.— Kős volt a használati díja. A libaúsztató mellett ugyancsak van legeltetési lehetőség. A kullancsok elszaporodása ellen kétszer egy évben Dinociddal jól beszórják a juhok bőrfelületét. Azért kell kétszer porozni, mert ha volt kullancs az állatban, amely a vegyszertől kihullott, bizonyára hagyott maga után petét, amely később kikel. Kósáék juhai kifogástalan gerincvonalúak, mély és hengeres törzsűek, hosszú és izmos hátúak, széles marúak, ami szintén kihatással van kifogástalan gyapjútermelési képességükre, mert az ilyen állatok erőteljesek. Ha a kosokból gyapjútermelő ürüket akarnak felnevelni, úgy herélésüket 1—5 hetes korukban végzik el. A juh három évig fejlődik. Az egyéves választott báránynak két metszőfoga van, a másodfüves toklyónak négy, a harmadfüvesnek pedig hat metszőfoga váltódik ki. A négyéves, vagyis a berakódott fogú juh gyapjútermelése rendszerint a legjobb, s ezt a termelési szintet hét-nyolc éves koráig fenntartja. Ekkor fogai potyogni kezdenek, ami azt jelenti, hogy az állat gyapjúhozama csökken. Tíz éven felüli juh már rendszerint fogatlan és gyapját is hullatja. Legidősebb életkorát kb. tizenkét évre lehetne meghatározni. A fogatlan juhok már csak moslékot tudnak fogyasztani. A selejtezést tehát a nyolc-tíz éves juhoknál kell elvégezni, hogy tartásuk gazdaságos legyen. Kósa Árpád szomszédságában lakik testvéröccse Gyula, akinek tizenkét juha van. De nem ők az egyedüliek a faluban, hiszen a Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezetében Udvarnokon vagy ötven juhtenyésztő dolgozik, sőt a szervezeten kívülállók is tartanak juhot. A szervezet tagjai négy juh erejéig juhonként és évenként 40 kg erőtakarmányt kapnak hivatalos áron a szervezettől. Tenyészjuhokat a tagok részére 1965- ben a csallóközcsütörtöki EFSZ- től vásároltak, mégpedig kilenc darabot. A rákövetkező 1966-os évbén a Sárréti Állami Gazdaságból hoztak ötven juhot, amelyek közül néhány megfázhatott, mert bélhurutban elhullott. A CSKSZ helyi szervezete az elmúlt évben 870 kg gyapjút adott el az állami felvásárló szervezetnek. Jót s rosszat egybevetve tehát azt állíthatjuk, hogy ahol megvannak rá az előfeltételek, érdemes a megüresedett aktokat juhokkal benépesíteni. KUCSERA SZILÁRD Sikeres évzáró A Perbetei Kisállattenyésztők Szervezete 1961-ben alakult 12 taggal. Az elmúlt három év folyamán a taglétszám csaknem négyszeresére növekedett és az eredmények is figyelemreméltóak. A baromfitenyésztő szakkör tagjai például tavaly közel 50 ezer tojást adtak a közellátásnak. A tenyésztett tyúkok számát tekintve tyúkonként ez 80 darab tojást jelent. A nyúltenyésztők szép sikereket értek el a fajtatiszta nyulak szaporítása terén. Az elmúlt évben nem kevesebb mint 100 nyulat törzskönyveztek. Amint az évzáró gyűlésen elhangzott, a nyúltenyésztők a fehér színű nyúlfajták szaporítását szorgalmazzák, mert gereznája legértékesebb szűcsiparunk számára. A tavasz folyamán a kisállattenyésztők kiállítást rendeznek, hogy ezzel is népszerűsítsék falujukban az állattenyésztést. UZSÁK BÉLA, Perbete 6
