Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-11 / 10. szám
A bárányok A bárány roppant gyorsan fejlődik. Ezt a gyors fejlődést éppúgy ki kell használni, mint pl. a hússertés malacokét. A bárány fejlődése még azokénál is erősebb ütemű. 12 hetes korára a jól tartott bárány 19—20 kg súlyú lehet, vagyis ilyen rövid idő alatt elérheti a kifejlődött állat súlyának felét. A báránynevelés csak akkor gazdaságos, ha a legjobb takarmányokat kedvük szerinti mennyiségben etetjük. Csak ilyen etetés mellett fejleszti a bárány aránylag kevés táplálóanyaggal a testállományát, csak bőséges etetéssel lesz a szervezete a betegségekkel szemben ellenálló, és ilyen etetéssel fejlődik ki teste a legkedvezőbb formájúvá. (Kicsi fej, széles, mély törzs, rövid lábak stb.) Azt tartja a néphit, hogy az az igazi jó juhász, aki a bárányokkal igen sok abrakot megetet. Azonban az abrakkeverék ne csak bőséges, hanem megfelelő emészthető fehérje — keményítőérték arányú is legyen. Mikor helyes ez az arány? Ha lucernaszénát etetünk a bárányokkal, akkor kevesebb olajpogácsa is megteszi, de ha csak rétiszéna kerül az „asztalukra“, akkor több kell belőle. Szakszerűen magyarázva ez azt jelenti, hogy pillangós széna etetésekor elég az 1:7 értékarányú abrakkeverék, de rétiszéna etetése esetén 1:4 legyen az arány. Amikor a bárány megszületik, első tápláléka a föcstej. Ennek különleges az összetétele. Benne van mindaz, amire az újszülött báránynak élete legelső óráiban és napjaiban szüksége van. A föcstej pár nappal az ellés után már normális juhtejjé alakul. A kísérletek azt mutatják, hogy a báránynak egyhónapos koráig 1 kg súlygyarapodáshoz kb. 1500 g, kéthónapos koráig kb. 1650 g, háromhónapos koráig 1800 g keményítőértékfl táplálékra van szüksége. Menynyi eszerint a napi szükséglete? Az első hónapban napi 250 g, a másodikban 350 g, a harmadikban 420 g. Ebben a keményítőértékben 1: 4 arányú legyen az emészthető fehérje. Ha ezt a takarmányértéket megkapja, fejlődése megfelelő lesz. Azonban a tej ennek a táplálóanyagnak a kielégítésére nem elegendő. Ugyanis naponta 5—6 dl-nél nagyobb tejmennyiséget átlagosan nem számolhatunk. A hiányt elsőrendű szénával és megfelelően összeállított abrakkeverékkel kell pótolnunk, Mikor és miként pótolhatjuk a hiányt? A szopósbárány kéthetes koráig nem fogyaszt egyebet, csak anyatejet. 12—14 napos korában azonban elkezdi a „szálalást“. „Csipegeti" az anyja szénáját. Persze kezdetben nagyon kevés takarmányt fogyaszt. Az első hónapban naponta 10 deka szénát és 10 deka abrakot, a második hónapban mindegyik takarmányféleségből 20—20 dekát, a harmadik hónapban SOSO dekát. Ha a bárány jól fejlődik, az első hónapban 5 kg, a másodikban 6, a harmadikban 7 kg hosszabb a bélcsatornájuk mint azoké, amelyeket főleg abrakfélékkel nevelünk fel. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a bárányoknak szükséges táplálóanyagot lehetőleg terimésebb takarmányokban adjuk. így a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. A bárány olyan takarmányokban kapja meg a fejlődéséhez szükséges tápanyag-mennyiséget, hogy az emésztőcsatornája kifejlődhet. Amikor azután felnő, hasznosítani tudja a natakarmányozása a súlygyarapodása. Ehhez az első hónapban súlykilogrammonként kb. 4—5 liter tej szükséges a takarmányon és abrakon kívül. Egy liter tejből 200— 250 g testsúly-növekedést ér el. Az első szálastakarmány, amit a báránynak adunk, a legjobb minőségű lóhere vagy lucernaszéna legyen, „valódi bárányszéna". Abraknak legjobb a zúzott zab. 6 hetes korában sem eszik meg a bárány 15 deka zabnál többet, 8 hetes korában pedig mintegy 20 dekát. Kéthónapos kora után már darakeveréket kap. Ebben fontos szerepet játszik — 20—30 % mennyiségben — az olajpogácsa. A kéthónapos bárány már kaphat 20— 30 deka finomra őrölt répát is. Igen előnyösnek találtam ilyen korban a szárított répaszelet etetését. Persze nem szárazon, hanem 24 óra hosszat előzetesen 5—7-szeres vízmennyiségben megáztatva. Száraz állapotban mérve 2—3 deka elég belőle egy báránynak. A 12 hetes bárány jóízűen elfogyaszt 30—40 deka abrakot és ugyanannyi szénafélét. A bárányokat etessük a legjobb szálassal, de nem dekára, hanem amennyit csak megesznek. Am nemcsak a bárányt kell jól etetni, hanem az anyát is, hogy a báránya részére legyen elegendő teje. A bárány a szoptatási idő alatt átlagosan 15 kg szénát és 15 kg abrakot fogyaszt el, ha kap. Már pedig kapnia kell, ha azt akarjuk, hogy kifogástalanul fejlődjék. Legutóbb egy juhtenyésztés! előadást hallgattam. Fel is jegyeztem magamnak egy-két adatot, hogy mire kell figyelni a bárányok takarmányozásában. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy minél fejlettebb az emésztőcsatorna, annál eredményesebb lehet az emésztés. Különösen fontos, hogy a kérődző állatok, tehát a juhok emésztőcsatornája is minél fejlettebb legyen. A juh annál hasznosabb, minél több rostot hasznosít. Kérdés, hogy az emésztőszervek befogadóképességét, kifejlődését lebet-e szabályozni? Bizony lehet! Ha a bárányokat terimés takarmányon tartjuk, azzal etetjük, mire kifejlődnek, kb. 6 méterrel tagyobb rosttartalmú, olcsó takarmányféleségeket is. A bárányok etetésekor tehát járjunk az arany középúton. Mi erre a megfelelő „recept"? A már említett „bárányszéna“ vagy helyesebben „báránylucerna“. Ezt etessük és ezt egészítsük ki annyi abrakkal, amenynyit a bárány táplálóanyagigénye megkövetel. Ha jó az időjárás, az egy-kéthetes bárány az anyjával már kimehet az egészeh közeli legelőre, de annak nemcsak közelinek kell lennie, hanem jó minőségű füveket termőnek és egészséges talajúnak, egészséges növényzetűnek is. Persze, nenj hosszú időre. Először csak 15—20 percre, azután az idő javultával és a bárány erősödtével mindig tovább. Még egyet meg kell mondanom a bárány legeltetésével kapcsolatban. Nehogy arra gondoljon valaki, hogy kevesebbet ad enni a bárányoknak, mert legelhetnek. Erről szó sem lehet! A legelőre járó szopósbárány abrak- és szénaadagját csökkenteni nem szabad! Az egyhónapos bárányokat már leválaszthatjuk az anyjuktól. Mi a „leválasztás"? Amíg az anyajuh eszik, addig távolítsuk el mellőle a bárányt. A bárány is jobban tanul enni, ha nem kaphatja meg minden percben az anyja tőgyét, az anyának is jó, mert így pihenéshez, nyugalomhoz jut. Nem nyúzza állandóan a bárány. A „leválasztott" bárányokat korcsoport és erősség szerint kisebb nyájakba rakjuk, mert így az erősebb nem nyomja el a gyengébbet. A bárányokat 12 hetes korukban választjuk el anyjuktól. Ha jól esznek és ennek folytán jól fejlődnek, tulajdonképpen a leválasztással nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Bár csak akkor lenne, ha nem ennének rendesen és valami oknál fogva fejlődésükben visszamaradnának. A választott bárányokra még inkább áll, hogy a legjobb szénaféléből és abrakkeverékből annyit adjunk nekik, amenynyit csak megesznek. A választott bárány kitűnő legelő mellett még megeszik 30 deka zúzott zabot és 10 deka olajpogácsát. Ha a legeltetési lehetőség nem a legjobb, akkor bárányonként adjunk 0,5—1 kg lucernaszénát, 0,5—1 kg répafélét vagy áztatott száraz-szeletet és 20—40 deka abrakkeveréket. Akár szopós a bárány, akár leválasztott, megkívánja az állandó ivóvizet és az állandó nyalósót. Ha jó minőségű szálastakarmányt eszik, akkor mészpótlásra nincs szüksége. Ellenkező esetben azonban ne feledkezzünk meg arról sem. Télen a bárányoknak szükségük lehet az A- és D-vitamin pótlására is. J. H. Sokan nevelnek kizárólag vágónyulat, olykor hibrideket is. Ezek egyébként is csak vágónak valók. Sok évvel ezelőtt vágásra tartottam Kis-Ezüst nyulakat és Orosz nyulat is, mert az fehér volt. Semmiféle törzskönyv akkor még nem volt szokásban. Nem kereszteztem a két fajtát, mind a kettőt tiszta vérben szaporí-Dajkanyúl tottam. Igen jól termékenyültek, mint általában a kis fajták. Könnyű volt elérni, hogy kb. 48 óra alatt valamennyi egyszerre fialjon. Ez után vártam még 24 órát. Majd fogtam egy jól bélelt kosarat, elindulva a szélső ketrectől, mentem végig a telepen, válogatás nélkül beleraktam az öszszes fiókákat, ezüstöt és fehéret, ahogy jött, az első ketrectől az utolsóig. Végig érve újból kezdtem az első ketrecnél és beraktam minden anyához 6—8 fiókát, tekintet nélkül a színükre. Arra vigyáztam csak, hogy mind egyformák legyenek. Ezzel elértem, hogy minden anya egyforma számú és fejlettségű fiókát kapott szoptatásra. Ha egyik vagy másik esetleg kapott is a sajátjaiból, ez csak véletlen volt. Soha semmi nehézség nem volt az elfogadással, vagy szoptatással. Semmi jelét nem adták sem az anyák, sem a kicsinyek, hogy rossz néven vették volna az erőszakot. Szakkönyvben sokféle különleges módot írnak le, hogyan lehet elfogadtatni az anyával a „kakukkfiakat". Az én tapasztalatom szerint ez igen egyszerű. Már az Angóránál, Csincsilla nyúlnál sem tapasztalok semmi nehézséget. Az Angóra a Csincsillát és Csincsilla az Angórát is elfogadja. Dr. Jeszenszky Andor
