Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-11 / 10. szám
A lúdtojások kezelése A keltetés sikere sokban a tenyésztojásokon múlik. A tojások keltethetőségét nagymértékben befolyásolja a helyes kezelés, tárolás. Az 5—6 naposnál idősebb tojások keltethetősége egyre bizonytalanabbá válik. A szennyes tojásokat szárazon igyekezzünk megtisztogatni, s csak ha nem sikerül, mossuk meg kissé meleg vízben. A megmosott tojásokat megtörölgetni nem szabad, meg kell hagyni száradni. A tojásokat hűvös (8—10 °C), mérsékelten párás (50 —60 %) helyiségben kell tárolni. Meleg, 20 °C-on felüli bőmérsékleten a tojásban megindul a fejlődés, s ez a keltetés szempontjából káros. Minthogy zömmel háztáján tartják a Indákat és azok tojásait kotlóssal keltetik, beszélnünk kell a hidak természetes keltetéséről. A lúd jó kotló, s hamar, rendszerint utolsó tojására már rákotlik. Jó, ha a fészkek egymástól el vannak választva, akkor nyugodtabban ülnek. Egy lúdkotló alá 13—15 tojás rakható. A lúdkotlős a szalmával jól kibélelt fészket is kibéleli, a hasi részről tépett pihetollal. Általában szemes kukorica a takarmányuk. Háztájiban jó az a módszer, hogy mindennap ugyanabban az időben leveszik a kotlőst, megetetik, itatják, közben átvizsgálják a fészket. Néhol fürödni is engedik a libakotlóst, különösen a keltetés második felében. Az úsztatás előnyös a tojások hűtésére, párásítására. Nagyobb tenyészetben állandóan benn áll a takarmány és a friss ivóvíz. Ritka gazdasszony teszi meg, pedig célszerű, a 8. napon átvilágítani a tojásokat. Az áttetsző tojások terméketlenek, azokat ki kell dobni. Vannak, akik a 26—28. napon még egyszer átvilágítják a tojásokat, de gyakoribb az úgynevezett úsztató próba. Ez abból áll, hogy meleg, kb. 32 °C-os vízbe rakják. A termékeny, jó tojás, amelyikben pipe van, mozog a víz színén, mintha máris úszna. Amelyik lesüllyed a víz fenekére vagy mozdulatlanul lebeg a víz színén, azt dobjuk ki, mert terméketlen vagy elhalt. A keltetés átlagos ideje 30 nap, de már a 28. napon kezdenek kibújni a libák a tojásból. Olykor a kelés nagyon vontatott, s még a 32. napig is elhúzódhat. Egy galambtenyésztő tapasztalatai A Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének tagjai bizonyára jól ismerik Zachar Antal nevét, aki a galambtenyésztés, — főleg a komáromi bukókeringő tenyésztése terén szerzett kiváló érdemeket hazánknak. A komáromi bukó-keringő (purcli) sárga-tarka tenyésztése országos viszonylatban egyedülálló. Éppen ezért nem csodálkozunk azon, hogy még a határainkon túlról is gyakran keresik fel levélben. Az érdeklődés elsősorban az általa kitenyésztett hibrideknek szól, de gyakran fordulnak hozzá tanácsért, tapasztalatainak tolmácsolásáért is. Minden szabad idejét a galambtenyésztés nemes ügyének szenteli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tudását nem osztaná meg a hozzá fordulókkal. Amit tud, azt nem rejti véka alá. Szeretné, ha ez a galambfajta minél jobban elterjedne. Nemcsak levélben kérnek tőle tanácsot, hanem élőszóval is szeretnék hallani sikereinek titkát. A közelmúltban a békéscsabai 155-ös számú galambtenyésztők egyesületének vendége volt. Meghívása a München—Dachau—Békéscsaba városok nemzetközi galambkiállítása alkalmából történt. A ritka alkalmat nem szalasztotta el. Személyes élményei alapján mondhat véleményt a külföldi és a hazai kisállattenyésztők kiállításairól. Az alábbiakban néhány konkrét megfigyelését, tapasztalatát szeretném tolmácsolni, melyek különösen a kezdő tenyésztők számára elengedhetetlenül fontosak. Különösen a kiállításokon való részvételt illetően. — Ami a békéscsabai nemzetközi galambkiállítást illeti, a maga nemében páratlan élményt jelentett. A kiállításon nyugatnémet, román, jugoszláv és .magyar tenyésztők vettek részt. A kiállítás anyaga minden képzeletet felülmúlt. Az Építők Trefort utcai kultúrotthonában a legnagyob szakértelemmel sorakoztak a ketrecek. A ketrecekben elhelyezett galambok a világszínvonal képviselői voltak. Legjobban a római, strasser, lengyel hiúz és díszgalambok nyerték meg tetszésemet. Tóth Béla békéscsabai tenyésztőnél néhány komáromi bukó-keringő fajtát láttam, ezek azonban nem hasonlíthatók össze a mi fajtáinkkal. Sem testi felépítésben, sem pedig tollazatban nem vetekedhetnek a kétszínű egyedekkel. Akárcsak a múltban, most is gyakran fordultak hozzám kéréssel, hogy küldjék nekik tenyészpéldányt. Nemcsak magyarok, de németek is. Természetesen kérésüknek nem tehetek eleget, mert tenyészállományom nyilvántartott és csak a központi szervek hozzájárulásával diszponálható. Hogy milyen megfigyeléseket és tapasztalatokat szerzett az elmúlt évek során az egyes kiállítások alkalmával Zachar elvtárs, arról az alábbiakban mond néhány szót. — Ogy gondolom, minden tenyésztő leghőbb vágya a nyilvános szereplés, vagyis a nyilvános kiállításon való részvétel. Mire kell ügyelni a kezdő tenyésztőnek? Arra, hogy tenyészetének legszebb példányai elérjék a kiállítási szintet. A kiállításra kerülő példányok gondos előkészítést követelnek. Mondhatnám, kozmetikai műveletnek kell alávetni, hogy a bíráló bizottság a legcsekélyebb hibát se fedezhesse fel rajtuk. A kezdő kiállítónak érdeke, hogy saját neve alatt szerepeljen. Éppen ezért nagyon fontos az olyan ketrecek elkészítése, melyekben a kiállításra szánt példányokat el lehet szállítani. Ugyanis előfordultak olyan esetek, hogy egyes tenyésztők nem a saját nevük alatt küldték be a kiállítás anyagát, hanem néhány más tenyésztővel együtt. Ennek következményeként vagy elcserélték, vagy elveszett a tenyészfajtája. Igen fontos, hogy minden ketrecen rögzített lap legyen, melyen fel kell tüntetni a ketrecben elhelyezett galambok gyűrűszámait. A szállításra elkészített galambokat kellő mennyiségű eleséggel, ivóvízzel és emésztőanyaggal látjuk el. A kiállítások hiányossága legtöbb esetben éppen az, hogy a galambok nem kapnak elegendő mennyiségű vizet és emésztőanyagot. Pedig a galamb jobban bírja az éhséget, mint a szomjúságot. Tudjuk jól, hogy a galamb nagymennyiségű emésztő-» anyagot vesz fel. Legalkalmasabb e célra az őrölt faszén, só, homok vagy száraz malteranyag keveréke. Gondoskodni kell arról is, hogy a galambok szállítása gyorsan történjék. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, csupán az őszi bratislavai kiállítás körül voltak hiányosságok. Nem tudom, hogy szervezetlenség vagy felületesség miatt, a komáromi tenyésztők kiállítási anyagának egy részét Komárom helyett Komoranyba irányították. A többnapos út igen megviselte a galambokat, melyek hazaérkezéskor szédelegtek az éhségtől, szomjúságtól. Még egy nap, s tenyészetem legszebb példányaitól elbúcsúzhattam volna. De ez alkalomból Rapos Gyula elvtárs díjat nyert francia ezüst nyula elpusztult. Egy másik galambtenyésztő díjat nyert galambja pedig elveszett. A komáromi bukó-keringő iránti érdeklődés mind a hazai szakemberek, mint a külföldi tenyésztők körében egyre nagyobb, ezért a komáromi tenyésztők között mozgalom van ki« bontakozóban, melynek célja egy speciális klub létesítése. Ez azt jelentené, hogy 12—15 tenyésztő ezzel a fajtával foglalkozna. Csupán a komáromi bukő-keringő különböző fajtáinak — sárga-tarka, vörös-tarka, fekete-tarka, kéktarka, ezüst színű — tenyésztésével foglalkoznának. Minden tenyésztő „tenyésztő-állomással" rendelkezne. Most folynak az előkészületek a klub megalakítására. Bízunk abban, hogy az elgondolás sikerrel jár. Andriskin József Az A-vitamin szerepe AZ A-VITAMIN csak az állati testben és a különféle állati termékekben fordul elő. Mivel az ember szervezete is sok A- vitamint igényel, rendkívül fontos, hogy a jószág olyan körülmények között fejlődjék, hogy minél több A-vitamint termelhessen. Az A-vitaminnak a baromfi tojástermelésében, a fiatal szervezet növekedésében, a jó egészségi állapot biztosításában és a szaporodásban, a tojások megtermékenyítésében egyaránt nagy szerepe van. Ha a fiatal szervezet A-vitaminhiányban szenved, növekedésben lemarad, a tollazat és a bőr fénytelen lesz. Azon a csibén, amely A-vitaminban szegény tojásból kelt ki, 3—4 hetes korban idegrendszeri megbetegedések jelei mutatkoznak. Járása ingadozó lesz, fejét a szárnya alá dugja vagy felemeli, hátra billenti, „csillagvizsgáló“-vá válik, elveszti egyensúlyát, képtelen rendesen és rendszeresen táplálkozni és leggyakrabban elpusztul. Az A-vitaminhiányában szenvedő tojó termel ugyan tojást, de a tojások termékenysége hirtelen lecsökken. Az ilyen tojások keltethetősége pedig gyakran annyira leromlik, hogy néha a 20—25 százalékot sem éri el. Ha a takarmányból nem tudja pótolni az A-vitamint, sokszor el is pusztul. Az A-vitaminhiány egyik legsúlyosabb következménye, hogy a szervezet teljesen elveszti a betegségekkel szembeni ellenállóképességét. A legyengült jószág pedig már könnyű lefolyású nátha, himlő, influenza stb. következtében is elpusztul. Az A-vitamin a növény zöld levelében, a sárga kukoricában és elsősorban a sárgarépában található nagy mennyiségben, karotin alakjában. A karotin a bél nyálkahártyájában alakul át A-vitaminná. f-vl-)
